Az 1849-es honvéd-sírhely múltja (5.) - Hatvan története

HTML

Bevezető

Rövidebb s hosszabb szösszenetek Hatvan város cseppet sem átlagos történetéből.
A tartalmak későbbi felhasználása esetén kérném a kapcsolatot személyemmel felvenni.


Kellemes időtöltést kíván:
Nagy Nándor

098891-firey-orange-jelly-icon-social-media-logos-mail-square.png

logo_academiaedu_v2_png.png

 

Archívum

Hírlevél

Amennyiben e-mailben szeretne értesülni a friss bejegyzésekről ...

Az Ön e-mail címe:

Delivered by FeedBurner

Honnan?

free counters

Utolsó kommentek

  • Lier U Palfi: Lebo Istvan tudomásom szerint felvidéki származásu. Naszvadról származva anyai részröl rokoni szálak füznek hozzá. Sajnos anyakönyvi adatokat nem sikerült eddig találnom rola. (2015.07.06. 20:36) Az utolsó hatvani honvéd
  • ll: Úgy látszik a régi szokás megmaradt ,mert még mindig sokan használják a régi sorompó helyét, főleg azok akik a vasút állomásra mennek.Kérdés az új csomópont fog-e ezen változtatni. (2014.07.22. 09:46) 100 éves az újhatvani vasúti felüljáró
  • odabas: Nagyon szuper az összefoglaló térkép, anélkül nem is érteném meg. (2013.11.12. 20:43) A régi temető
  • odabas: Annyit megérdemelnének, hogy a hatvani iskolákban tanítsák őket. Tudom, hogy sokakat nem érdekel, de mindig van egy-két gyerek, akit érdekel. Miattuk lenne fontos. Nyolcadikosokként mi is nyertünk v... (2013.03.17. 18:05) A hatvani "összeesküvés" (1946)
  • Nagy Nándor: Elnézést, természetesen az előző hozzászóló "én" voltam... :) (2013.02.01. 20:22) A Törzskönyvbizottság kistérségi tevékenysége
  • Utolsó 20

Címkék

1710 (1) 1740 (1) 1845 (1) 1846 (1) 1848/49 (14) 1868 (1) 1870 (1) 1884 (2) 1888 (3) 1889 (1) 1890 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1897 (1) 1900 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1911 (1) 1913 (1) 1914 (7) 1915 (1) 1916 (1) 1917 (1) 1928 (3) 1930 (1) 1931 (2) 1932 (1) 1933 (1) 1935 (2) 1936 (2) 1937 (2) 1938 (1) 1939 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (1) 1944 (9) 1944.09.20. (3) 1945 (8) 1946 (1) 1948 (1) 1949 (1) 1950 (1) 1953 (1) 1954 (1) 1955 (4) 1956 (9) 1956 forradalom (1) 1958 (2) 1960 (2) 1961 (3) 1966 (4) 1967 (1) 1969 (4) 1970 (1) 1971 (1) 1973 (2) 1976 (1) 1982 (1) 1989 (1) 2010 (1) 2012 (2) 2013 (1) 60 km (1) alcsút (1) alcsútdoboz (1) Altai Henrik (1) Aranycsapat (1) Aszód (1) aszód (1) bajcsy zsilinszky endre (1) bártfai szabó lászló (1) benzinkút (1) Berényi Illés (1) besenyők (1) biróczky sándor (1) bogádmindszent (1) bombatámadás (4) Borhy Ferenc (1) Brun (1) Budapest (1) budapest (1) buszállomás (3) búzavirág (3) chatwan (1) csányi gergely (1) cserkészet (1) csodapók (1) csoór lajos (1) czetler jános (1) dienes franciska (1) Doktay Gyula (1) doktay gyula (2) eger (1) Eger (2) Egri Ifjúsági Torna Klub (2) elbert salamon (1) első világháború (4) ember győző (1) ensel kalman (1) Érdi Rupp Róbert (1) érhatvan (1) esztergom (1) ezüstdénár (1) Fehér Endre (1) fehér szobor (1) fekete szobor (5) félix vilmos (3) felüljáró (2) ferenc józsef (1) fiala ferenc (1) Finta Sándor (1) füleslabda (1) fülöp istván (2) fust konrad (1) gáspár andrás (1) Gödöllő (1) Gódor Kálmán (1) gombocz zoltán (1) gyöngyös (1) Gyöngyös (1) győrffy györgy (1) hajnal nándor (1) hargitai istván (1) hatvani (1) hatvani csata (9) Hatvani Hírlap (1) hatvani hírlap (1) Hatvani Közlöny (1) hatvani múzeum (5) Hatvani Torna Club (2) hatvani ütközet (2) Hatvany-család (2) hatvan és járása (3) Hatvan és Vidéke (3) hatvan puszta (2) Heinrich Hobohm (1) helységnevek (6) hollander mihály (1) homokgodor (2) homonnay szilárd (1) honvéd sírhely (9) hort (1) horthy miklós (1) húsvéthétfő (1) hyross sandor (1) i.lajos (1) i.mária (1) i.ulászló (1) ii.lajos (1) Isaszeg (1) itinerárium (1) iv.lászló (1) ivándárda (1) Jámbor Tivadar (1) jégkorong (1) káldi jános (1) kalendárium (1) Kálvária (1) kántorház (1) karinthy frigyes (1) Kecskemét (1) kenderlapos (1) kérdőív (2) kerekharaszt (1) kerületek (1) kishatvan (5) kisvasút (1) kossányi béla (1) kovács ákos (1) közigazgatás (1) közlekedés (6) labdarúgás (3) lebó istván (1) le play (1) locsolkodás (1) Lőrincz Ferenc (1) lovassági összecsapás (1) Lukács Pelbárt (1) Mágocsy Béla (1) magyar országos levéltár (1) május 1 (1) majzik ferenc (1) március 15. (5) máriavölgy (1) mária terézia (1) Martinek Nándor (1) mátyás (1) maud (1) megyei város (1) megyeszékhely (1) mezőváros (1) mikoviny sámuel (2) miskolczy sándor (2) moldvay győző (1) mráz istván (2) nagykökényes (1) nagyközség (2) nap (1) németi gábor (1) nemzet akaratának pártja (1) Nyíry Lajos (1) oppidum (1) országos törzskönyvbizottság (5) őrszem (2) ötvenkilenc puszta (1) palásti sándor (1) pálhidy mihály (2) Pálhidy MIhály (1) pápa (1) Pápa (1) papagáj-házak (1) papp zoltán (1) papramorgó (1) Petőfi Sándor (1) petőfi sándor (1) podmaniczky család (1) polgári iskola (1) postasor (1) prinz gyula (1) püspökhatvan (1) puszta hatvan (1) rákosifalva (1) régészet (1) régi temető (1) rejtvény (1) rejtvényfejtők napja (1) rendőrség (1) révász józsef (2) ring kálmán (1) ring lajos (2) rózsa ernő (1) sajtótörténet (3) sárbogárd (1) Sárgödör (3) sárhatvan (1) sárok (1) sipos lajos (1) SMS Wien (1) somogyhatvan (1) soós elemér (1) sport (4) szabadságharc (7) szálasi ferenc (1) szendrey ákos (1) Szentes (1) Szent Imre (1) Szent Kereszt (1) Szent Sebestyén (1) szinyei merse jenő (2) szovjet emlékmű (7) taby árpád (1) tömegsír (1) történelemhamisítás (1) tóth péter (2) tschida józsef (1) Vadász Lajos (2) várkonyi sándor (4) városháza (1) városrészek (2) vasarter (1) vasúttörténet (10) zagyva (2) zöldi márton (1) zsigmond (1) Címkefelhő

Az 1849-es honvéd-sírhely múltja (5.)

2010.05.18. 17:30 Ziggy Stardust

Az 1911-1914. évi területrendezés

Következzen tehát a kimaradt fejezet, az 1911 és 1935 közötti időszak, azon belül pedig elsősorban az 1911-1914-es „nagy” hatvani területrendezés, amely a mai Radnóti tér területét jelentős mértékben átalakította. Ez sem lesz egyszerű. :)

 

 

1. Előzmények

 

       A 3. rész vége felé valahol ott függesztettük fel történetünket, hogy Soós Elemér 1911. évi leírása és térképvázlata még a területrendezés előtti állapotokat rögzítette, vagyis a 3-as út újhatvani vasúti általános iskola és az óhatvani postapalota közötti szakasza, és ennek megfelelően a cukorgyár kerítése, valamint a közúti Zagyva-híd a mai állapotokhoz képest jóval délebbre feküdt. Felüljáró nem lévén, a közlekedés a síneken keresztül történt („pályaszínbeli útátjáró”), amelyet mindkét oldalon sorompó szabályozott. A vasúthoz az országútról az egykori vendéglőnél délre forduló útszakaszon lehetett eljutni, amely a mai boldogi úthoz hasonlóan a sínekkel párhuzamosan haladt, de mintegy 15-20 méterrel közelebb azokhoz; ez az útszakasz a vasúti hozzájáró út nevet viselte.

(Végre megoldottam: katt a térképre, és lőn nagyobb változat!)

    

   A mai boldogi út nem létezett, hiszen az említett vasúti hozzájáró út befejeződött az állomásnál, innen legfeljebb földúton vagy a földeken keresztül lehetett Boldogig eljutni. A régi boldogi út nem volt más, mint a mai újhatvani Bajcsy-Zsilinszky út, amelyet ha képzeletben meghosszabbítunk – átkelve a vasúti síneken –, egyenest beleszaladunk a mai boldogi út kanyar utáni szakaszába; felmenőink anno ezen az úton juthattak el Boldogra. 1909-1910 körül azonban – valószínűleg a vasút terjeszkedése miatt – az utat elvágták, megtiltva a síneken történő áthaladást.

    Hasonló problémát jelentett a vasútvonal és a 3-as út (korabeli hivatalos nevén: Budapest-Hatvan-Kassa-Zboró-országhatárszéli állami út) fenti bekezdésben említett kereszteződése. A Hatvanon keresztülhaladó vasúti forgalom volumene rohamos ütemben növekedett, így már az 1890-es években előfordult, hogy a sorompókat akár 20-30 perces időszakokra is le kellett zárni, amely viszont a közúti gyalogos- és fogatolt jármű forgalmat tette nehézkessé. A hatvani Községi Elöljáróság ezért 1897-ben határozatot hozott a forgalom zavartalanságát biztosító új átkelő létesítéséről. A felvetést a megyei törvényhatóság és a szakminisztérium is kedvezően fogadta, azonban a vasúti területre tervezett műtárgyat a MÁV-nak kellett megépítenie, amely több alkalommal sikeresen bújt ki kötelezettsége alól.

 

 

2. A tervek

 

     Évekig tartó „magyaros” hajcihő után, 1907 körül úgy tűnt, végre révbe érhet a kezdeményezés és megszülettek a vasúti felüljáróval kapcsolatos első tervek. Hatvan vezetői azonban úgy gondolták, ha (helyi) lúd, akkor legyen kövér, és elképzeléseiket igyekeztek egy nagyszabású területfejlesztési- és rendezési tervvé bővíteni. A kezdeményezéshez csatlakozott a Hatvany-család is, amely épp ekkor adományozott a község számára 15000 koronát „szépészeti és közegészségügyi célokra”. A pénzösszeg felhasználásával külön bizottság foglalkozott, amelynek 1909 novemberében kelt jelentése többek között az alábbiakat tartotta fontosnak megépíteni:

1. Vasúti felüljáró.

2. A jelzett szakaszon az országút „eltolása”, ezáltal új útszakasz létrehozása.

3. (A fentiek folyományaként) Új közúti Zagyva-híd.

4. Az áthelyezett országútból kiágazó új vasúthoz vezető út.

5. Új boldogi út, a vasúthoz vezető út meghosszabbításával.

6. A régi városrész és a vasútállomás között új összekötő út a cukorgyár területén keresztül, az óhatvani Hatvanas utca meghosszabbításával.

 

     Miért volt szükség az országút áthelyezésére? Egyrészt mert a felüljáró nemigen fért volna el az országút eredeti helyén, másrészt a cukorgyárat birtokló Hatvany-család szerette volna elérni, hogy 1. az országút forgalma és ezzel együtt járó por, zaj stb. ne terhelje tovább a cukorgyár épületeit, 2. az út eltolásával a terjeszkedő cukorgyár területét északi irányba lehessen növelni.

     A Hatvany-család korrekt ajánlatot tett: az útáthelyezésért cserében a szükséges földterületet ingyen biztosította, az állam és a község pedig lemondott a régi országút tulajdonjogáról, amely a cukorgyár részét képezte a továbbiakban. Hatvany József ugyancsak vállalta, hogy az új országút másik oldalán, önköltségen nyilvános parkot létesítenek – ez lett a mai Népkert.

      Témakörünk szempontjából legfontosabb azonban a vasúthoz vezető új út, amely nem azonos a mai, vagyis a körforgalomból kiinduló útszakasszal. A tervezett és később megvalósult vasúti út ugyanis néhány méterrel nyugat felé ágazott ki az új országútból, körülbelül ott, ahol ma tábla jelzi a honvéd-sírhely jövendőbeli helyszínét. Egy éles kanyart követően párhuzamosan haladt új az országúttal, majd körülbelül a mai víztorony helyén délnyugati irányba fordult és érte el a Prépost-malom út és a régi országút találkozási pontját, éppen a honvéd-sírhely mellett. Az út ezután a korábbi nyomvonalon haladt, amely a régi országútból meghagyott 70 méteres szakaszt, és a régi vasúti utat foglalta magában. A teljes hosszát tekintve 693 méteres útszakaszon, 4 éles kanyarral kellett az utazó közönségnek megküzdenie.

      Az új országút által kettészelt Prépost-malom út déli része érintetlen maradt, míg északi szakaszát az új vasúti út leágazásának térségében csatlakoztatták az országúthoz.

 

 

3. Az építkezés

 

     Hasonló szintű építkezésre, területrendezésre – talán a Zagyva szabályozását leszámítva – korábban nem került sor Hatvanban. 1910 februárjában az Egri Államépítészeti Hivatal elvégezte a terepfelvételt és az út irányának kijelölését. 1910 nyarán a kereskedelemügyi miniszter áldását adta a tervekre és 124000 koronát engedélyezett a hatvani Zagyva-híd megépítésére, majd október folyamán kiírták a versenytárgyalást. 11 pályázó között ott találjuk a hatvani Ring Gyula vezette vállalatot is, végül Vermes József és Fia elnevezésű ipolysági céget hirdették ki győztesként.

     Az eseménytörténetbe ekkor azonban egy kis bibi csúszik, ugyanis a történeti kutatások átka itt ér minket utol: átmenetileg „elfogynak” forrásaink, így az építkezés-sorozat 1911-1912-ben történt egyes lépéseit nem tudjuk végigkövetni. A hatvani újságok továbbra is rendszeresen megjelentek, azonban ezen időszakból alig maradt ránk pár lapszám; a megyei sajtó azon képviselői, amelyek rendszeresen foglalkoztak Hatvannal éppen ekkor szűntek meg. A községi és járási hatóságok, a Kereskedelemügyi Minisztérium és az Egri Államépítészeti Hivatal vonatkozó iratanyagai nem maradtak fenn.

     A forráshiány okozta Csipkerózsika-álomból 1912 nyarán térünk magunkhoz először: a cukorgyár név szerint nem ismert mérnöke helyszínrajzot készített a gyár távbeszélő-vonalának kiépítésének előzményeként, amely alapján pontosan láthatjuk, hogy 1912. augusztus 21-én milyen stádiumban állt az építkezés. A vázlaton még jelölve van a régi országút, illetve a régi Zagyva-híd is. Az új országút körülbelül fele, illetve a vasúthoz vezető új út teljes szakasza készült el, amely 1914 közepéig ideiglenes országútként funkcionált, hiszen az új, illetve a régi országutat ez kötötte össze. A Prépost-malom út/régi országút/új vasúti út kereszteződés keleti oldalán látható egy bizonyos jel; bár szöveggel nincs jelölve, azonban nagy valószínűséggel ez a honvéd-sírhely lehet.

      

    Ismét alszunk egyet, és arra ébredünk, hogy 1913 januárjában áll a bál Hatvanban, s bizony nem a kezdődő farsangi szezon miatt. A hatvani képviselőtestület egyik ülésén Knau Gábor községi képviselő számon kérte a Hatvany-családon az új összekötő út és a 10 holdas népkert létesítésének elmaradását. A négy helyi újság (ugyanis Hatvanban 1913-ban négy hetilap jelent meg!), természetesen négy különböző álláspontot képviselt az ügyben, nyírták is egymást rendesen ebben az időszakban. Néhány hónap múlva kimondták az utolsó ítéletet a régi Zagyva-híd felett, amelynek kő- és vasalkatrészeit árverésen adták el, a bontási határozat végrehajtásának időpontjául pedig 1913. június 1-ét jelölték ki.

     A vasúti felüljáró építése 1913-ban kezdődhetett és 1914 tavaszára készült el, amelyet az átadás előtt egy alkalommal nyitott meg a MÁV ideiglenesen, mégpedig májusban, egy autóverseny kedvéért.

 

 

4. A végeredmény

 

   A vasúti felüljárót, és ezzel együtt az új országút teljes szakaszát 1914. július 14-én adták át. Ezzel megszűnt a vasúthoz vezető új út ideiglenes országúti státusza. Lezárták a régi vasúti átjárót, és megtiltották a síneken át történő közlekedést, a renitenseket a későbbiekben pénzbüntetéssel sújtották. Mindez bizonyos társadalmi feszültséget vont maga után, hiszen az újhatvani lakosok jelentős kerülőre kényszerültek, ha a vasútállomásra kívántak eljutni. Ekkor talán még senki sem gondolta, hogy az átjáró – egyébként ésszerű – megszüntetése évtizedeken keresztül Hatvan megoldatlan problémája marad, egészen napjainkig. Gondolom, nincs olyan hatvani Olvasóm, aki ne bukdácsolt volna már át több alkalommal a síneken, a „Bolond leszek a felüljáró felé kerülni” belső önigazolással nyugtatgatva magát e rendkívül életveszélyes szakaszon (sajnos e sorok írója sem jobb a Deákné vásznánál …).

   A kanyarokkal tarkított vasúti út egyébként sem nyerte el Hatvan lakosságának tetszését, a helyi sajtóban éveken keresztül kritizálták az új utat, mint például Szőke Benedek járási tűzrendészeti felügyelő, 1924-ben:

A vasúthoz vezető utat annak idején azzal tolták odább, hogy az új kacskaringós út jobb és kényelmesebb lesz a közlekedés lebonyolítására. Mi lett a vasúthoz vezető útból? Vagy por, vagy sár, vagy víztenger az időjárás szerint. Egyedüli előnye, hogy a kocsiközlekedést a függő híddal teljesen akadálytalanná tette Budapest felé. Ellenben nagy hátránya, hogy az éjjel nappal szolgálatba vagy pihenőre siető vasutasoknak még jóval meghosszabbította az útjukat, de sok kellemetlenséget okoz a rossz út az utazóközönségnek is.

(Hatvan és Járása, 1924. január 13.)

    Hasonló gondot jelentett a vasúti felüljáró újhatvani levezető szakasza, amely a mai állapottal ellentétben rövidebb szakaszon és meredekebb szögben érkezett meg Újhatvanba és egy rendkívül éles kanyarral fordult rá a herédi útra, amely következtében számos súlyos közlekedési baleset történt; a hatvani köznyelv halálkanyarként emlegette ezt az útszakaszt.

    1914-ben ugyancsak elkészült a népliget, amely 1940-es évek közepéig a Hatvany József-park nevet viselte. A korábbi megállapodás értelmében a cukorgyár kerítését kitolták az új útszakaszig, pontosabban: a 3-as út Zagyva felé eső szakaszán a mai is látható vonalig, míg a vasútvonal felé eső szakaszon egészen az új vasúti út széléig, tehát a mai kerítéstől északabbra. A kerítés csak egy kisebb szakaszon nem érte el az utat, éppen a sírhely területén.

    Ez egy kicsit masszív, tudom, ezért az alábbi villám-vázlattal igyekeztem szemléltetni a történteket, bár még így sem egyszerű a dolog (a műszaki végzettségű Olvasóimtól elnézést kérek a színvonalért). Tehát:

kék: az 1911-ben már létező utak, ezen belül átlós vonallal pedig a területrendezés során felszámolt szakaszok;

piros: 1911-1914 között megépült útszakaszok (új országút, vasúthoz vezető út, Prépost-malom út új szakasza);

fekete: a jelenlegi állapot (az új országút természetesen megegyezik a jelenlegi 3-as úttal);

zöld: a cukorgyári kerítés „vándorlása”.

 

 

Ami nem valósult meg:

1. Az új boldogi út, amelynek a vasútállomástól délre eső részét az ’20-as évek második felében, míg a cukorgyár mellett húzódó mai szakaszát valószínűleg az ’50-es években építettek ki (utóbbiról eddig nem sikerült pontos infot beszereznem).

2. A régi városrész-vasútállomás új összekötő út sohasem került megvalósításra; ezen útszakasz kiépítése több mint 100 éve van napirenden, valószínűsíthető, hogy a Cukorgyár eldózerolt területével kapcsolatos tervek készítése során ismét felmerül majd e kérdés.

 

 

5. A honvéd-sírhely sorsa

 

    A sírhely közvetlen területét tehát 1914-től kezdődően keletről már a cukorgyár kitolt kerítése, nyugatról pedig az egykori Prépost-malom út mellett az új vasúti út határolta. Ez az oka, hogy a későbbiekben a források a sírhely lokalizálása során a vasúthoz vezető utat említik vonatkozási pontként, lásd pl. az 1937-es községi képviselőtestületi határozat.

    Felmerül a kérdés: érintette-e / érinthette-e a sírhelyet e nagyszabású építkezés. Az 1911-1912-es évek forráshiánya ebből a szempontból is problémát jelent, hiszen az új vasúti út építését nem lehet végigkövetni.

Amit azonban tudunk:

1.) A területrendezés helyszínbejárásairól készült bő terjedelmű jegyzőkönyvek egyike sem említi a honvéd-sírhely áthelyezésének szükségességét.

2.) A későbbiek során sem a sajtóban, sem a közigazgatási, sem más jellegű iratokban egyetlen utalást sem található a sírhely elmozdításával kapcsolatban.

3.) Az új vasúti út, illetve a cukorgyár kerítésének módosított nyomvonala alapján úgy tűnik, mintha kifejezetten ügyeltek volna arra, hogy a sírhely közvetlen környéke „semleges zóna” maradjon.

     Nézzük, mi újság a március 15-i ünnepélyekkel. A forráshiány miatt egyedül az 1912-es ünnepségről nincs adatunk (bár tény, ez lenne a legfontosabb, hiszen ekkor zajlottak a sírhely körüli építkezések). 1913. évi megemlékezés nem említ semmi rendkívülit, csak annyit, hogy a megemlékezést tűzeset miatt félrevert harangok kongása szakította meg, amely miatt a sírhelyhez testületileg kivonuló hatvani tűzoltóság kénytelen volt visszatérni a városba (ráadásul mire kiértek a helyszínre, már eloltották a tüzet).

    Az építkezések lezárulta után a honvéd-sírhely új szomszédja, a cukorgyár, illetve annak tulajdonosa a Hatvany-család kötelességének érezte, hogy a sírhely gondozását felvállalja.

 

Az utáthelyezéssel kapcsolatos köz- és magánmunkálatok végzése közben ráterelődött a figyelem az elesett honvédok síremlékére is, mely a cukorgyár kerítése mellett vasráccsal körülvéve hirdeti a nagy idők hőseinek lángemlékét. A cukorgyár igazgatósága elrendelte a kerítés átfestését és a gyári kertész utasítást nyert a síremlék állandó gondozására.

(Hatvani Hírlap, 1914. május 24.)

 

Az 1848-49-i szabadságharc hőseinek sírját, melyet egyszerű síremlék jelöl a vasúthoz vezető út mentén, rendbehozatta és virágokkal díszítette a báró Hatvany család. Az idő fogaitól alaposan megviselt kis sírkertet kegyeletesen megszépítette a bárói család jóindulata, mely egyaránt gondot fordít a vértanúk emlékére, valamint a város külső képére is.

(Hatvani Újság, 1914. május 24.)

 

A szabadságharc hőseinek sírját, amely eddig gondozatlanul húzódott meg az országút mentén, méltó díszbe öltöztette a báró Hatvany család kegyelete. Virág díszíti a sírhantot, a vaskerítés is renováltan áll.

(Hatvani Hírlap, 1914. július 5.)

 

 

6. Összegzés

 

    Az 1911-1914. között lezajlott területrendezés tehát jelentős mértékben átalakította a honvéd-sírhely tágabb környezetét, de szinte bizonyos, hogy magát az objektumot a munkálatok nem érintették. 1937-ig egyetlen jelentősebb építkezés történt, ez pedig az új boldogi út említett déli szakaszának kiépítése volt, a vasúthoz vezető út meghosszabbításaként, amely azonban a sírhely, illetve a mai Radnóti tér környékére nem terjedt ki.

 

    Hamarosan lezárul a honvéd-sírhellyel kapcsolatos sorozat, „elvileg” még két bejegyzést tervezek. Természetesen foglalkozunk majd az 1940 utáni időszakkal, míg az utolsó bejegyzésben lezárjuk a történetet.

 

Nagy Nándor 

 

 

 

 

komment

Címkék: szabadságharc 1914 1911 hatvani csata honvéd sírhely 1848/49

A bejegyzés trackback címe:

http://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr82013319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.