1944. szeptember 20. - Hatvan története

HTML

Bevezető

Rövidebb s hosszabb szösszenetek Hatvan város cseppet sem átlagos történetéből.
A tartalmak későbbi felhasználása esetén kérném a kapcsolatot személyemmel felvenni.


Kellemes időtöltést kíván:
Nagy Nándor

098891-firey-orange-jelly-icon-social-media-logos-mail-square.png

logo_academiaedu_v2_png.png

 

Archívum

Hírlevél

Amennyiben e-mailben szeretne értesülni a friss bejegyzésekről ...

Az Ön e-mail címe:

Delivered by FeedBurner

Honnan?

free counters

Utolsó kommentek

  • Lier U Palfi: Lebo Istvan tudomásom szerint felvidéki származásu. Naszvadról származva anyai részröl rokoni szálak füznek hozzá. Sajnos anyakönyvi adatokat nem sikerült eddig találnom rola. (2015.07.06. 20:36) Az utolsó hatvani honvéd
  • ll: Úgy látszik a régi szokás megmaradt ,mert még mindig sokan használják a régi sorompó helyét, főleg azok akik a vasút állomásra mennek.Kérdés az új csomópont fog-e ezen változtatni. (2014.07.22. 09:46) 100 éves az újhatvani vasúti felüljáró
  • odabas: Nagyon szuper az összefoglaló térkép, anélkül nem is érteném meg. (2013.11.12. 20:43) A régi temető
  • odabas: Annyit megérdemelnének, hogy a hatvani iskolákban tanítsák őket. Tudom, hogy sokakat nem érdekel, de mindig van egy-két gyerek, akit érdekel. Miattuk lenne fontos. Nyolcadikosokként mi is nyertünk v... (2013.03.17. 18:05) A hatvani "összeesküvés" (1946)
  • Nagy Nándor: Elnézést, természetesen az előző hozzászóló "én" voltam... :) (2013.02.01. 20:22) A Törzskönyvbizottság kistérségi tevékenysége
  • Utolsó 20

Címkék

1710 (1) 1740 (1) 1845 (1) 1846 (1) 1848/49 (14) 1868 (1) 1870 (1) 1884 (2) 1888 (3) 1889 (1) 1890 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1897 (1) 1900 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1911 (1) 1913 (1) 1914 (7) 1915 (1) 1916 (1) 1917 (1) 1928 (3) 1930 (1) 1931 (2) 1932 (1) 1933 (1) 1935 (2) 1936 (2) 1937 (2) 1938 (1) 1939 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (1) 1944 (9) 1944.09.20. (3) 1945 (8) 1946 (1) 1948 (1) 1949 (1) 1950 (1) 1953 (1) 1954 (1) 1955 (4) 1956 (9) 1956 forradalom (1) 1958 (2) 1960 (2) 1961 (3) 1966 (4) 1967 (1) 1969 (4) 1970 (1) 1971 (1) 1973 (2) 1976 (1) 1982 (1) 1989 (1) 2010 (1) 2012 (2) 2013 (1) 60 km (1) alcsút (1) alcsútdoboz (1) Altai Henrik (1) Aranycsapat (1) aszód (1) Aszód (1) bajcsy zsilinszky endre (1) bártfai szabó lászló (1) benzinkút (1) Berényi Illés (1) besenyők (1) biróczky sándor (1) bogádmindszent (1) bombatámadás (4) Borhy Ferenc (1) Brun (1) budapest (1) Budapest (1) buszállomás (3) búzavirág (3) chatwan (1) csányi gergely (1) cserkészet (1) csodapók (1) csoór lajos (1) czetler jános (1) dienes franciska (1) doktay gyula (2) Doktay Gyula (1) Eger (2) eger (1) Egri Ifjúsági Torna Klub (2) elbert salamon (1) első világháború (4) ember győző (1) ensel kalman (1) Érdi Rupp Róbert (1) érhatvan (1) esztergom (1) ezüstdénár (1) Fehér Endre (1) fehér szobor (1) fekete szobor (5) félix vilmos (3) felüljáró (2) ferenc józsef (1) fiala ferenc (1) Finta Sándor (1) füleslabda (1) fülöp istván (2) fust konrad (1) gáspár andrás (1) Gödöllő (1) Gódor Kálmán (1) gombocz zoltán (1) gyöngyös (1) Gyöngyös (1) győrffy györgy (1) hajnal nándor (1) hargitai istván (1) hatvani (1) hatvani csata (9) Hatvani Hírlap (1) hatvani hírlap (1) Hatvani Közlöny (1) hatvani múzeum (5) Hatvani Torna Club (2) hatvani ütközet (2) Hatvany-család (2) hatvan és járása (3) Hatvan és Vidéke (3) hatvan puszta (2) Heinrich Hobohm (1) helységnevek (6) hollander mihály (1) homokgodor (2) homonnay szilárd (1) honvéd sírhely (9) hort (1) horthy miklós (1) húsvéthétfő (1) hyross sandor (1) i.lajos (1) i.mária (1) i.ulászló (1) ii.lajos (1) Isaszeg (1) itinerárium (1) iv.lászló (1) ivándárda (1) Jámbor Tivadar (1) jégkorong (1) káldi jános (1) kalendárium (1) Kálvária (1) kántorház (1) karinthy frigyes (1) Kecskemét (1) kenderlapos (1) kérdőív (2) kerekharaszt (1) kerületek (1) kishatvan (5) kisvasút (1) kossányi béla (1) kovács ákos (1) közigazgatás (1) közlekedés (6) labdarúgás (3) lebó istván (1) le play (1) locsolkodás (1) Lőrincz Ferenc (1) lovassági összecsapás (1) Lukács Pelbárt (1) Mágocsy Béla (1) magyar országos levéltár (1) május 1 (1) majzik ferenc (1) március 15. (5) máriavölgy (1) mária terézia (1) Martinek Nándor (1) mátyás (1) maud (1) megyei város (1) megyeszékhely (1) mezőváros (1) mikoviny sámuel (2) miskolczy sándor (2) moldvay győző (1) mráz istván (2) nagykökényes (1) nagyközség (2) nap (1) németi gábor (1) nemzet akaratának pártja (1) Nyíry Lajos (1) oppidum (1) országos törzskönyvbizottság (5) őrszem (2) ötvenkilenc puszta (1) palásti sándor (1) Pálhidy MIhály (1) pálhidy mihály (2) pápa (1) Pápa (1) papagáj-házak (1) papp zoltán (1) papramorgó (1) petőfi sándor (1) Petőfi Sándor (1) podmaniczky család (1) polgári iskola (1) postasor (1) prinz gyula (1) püspökhatvan (1) puszta hatvan (1) rákosifalva (1) régészet (1) régi temető (1) rejtvény (1) rejtvényfejtők napja (1) rendőrség (1) révász józsef (2) ring kálmán (1) ring lajos (2) rózsa ernő (1) sajtótörténet (3) sárbogárd (1) Sárgödör (3) sárhatvan (1) sárok (1) sipos lajos (1) SMS Wien (1) somogyhatvan (1) soós elemér (1) sport (4) szabadságharc (7) szálasi ferenc (1) szendrey ákos (1) Szentes (1) Szent Imre (1) Szent Kereszt (1) Szent Sebestyén (1) szinyei merse jenő (2) szovjet emlékmű (7) taby árpád (1) tömegsír (1) történelemhamisítás (1) tóth péter (2) tschida józsef (1) Vadász Lajos (2) várkonyi sándor (4) városháza (1) városrészek (2) vasarter (1) vasúttörténet (10) zagyva (2) zöldi márton (1) zsigmond (1) Címkefelhő

1944. szeptember 20.

2010.09.20. 00:36 Nagy Nándor

 

Hatvan történetének kétségtelenül egyik legtragikusabb évfordulójához érkeztünk el ismét: 66 évvel ezelőtt, 1944. szeptember 20-án amerikai bombázógépek légitámadást hajtottak végre a hatvani vasútállomás ellen, amely során több száz személy vesztette életét, az állomás épülete, a rendezőpályaudvar és a vágányhálózat pedig csaknem teljesen megsemmisült.

    A vasútállomás elleni bombatámadás tipikusan az a témakör, amelyről már több kitűnő tanulmány és szakcikk született elmúlt évtizedekben, mégis még mindig több olyan forrás van, amely feldolgozásra vár és számos olyan részletkérdés, amely tisztázásra szorulna. Utóbbiakra jelenlegi bejegyzésünkben nem kívánok kitérni, sem pedig a téma részletes ismertetésére, inkább néhány kevésbé ismert momentumra és adatra szeretném az érdeklődők figyelmét felhívni.
 
 
A bombázás előtti vasútállomás
 
Az 1944-ben megsemmisült állomást 1895-ben építették; magát az épületet azonban sokan nem ismerik, ezért íme, két fénykép segítségképpen (©HLM Fényképtár/©Bacsa Tibi) – a második fénykép érdekessége, hogy egy Árpád sínautó várakozik éppen az első vágányon.
 
 
 
(További fényképek, képeslapok a régi és a mai állomásról itt.)
A régi állomásról fennmaradt egy kuriózumnak számító filmfelvétel is, a Filmhíradók Online jóvoltából: a keleti fronton halálos repülőgép-balesetet szenvedett Horthy István holttestének hazaszállítása vasúton történt, az útvonal pedig érintette Hatvan állomását is. Az 1942. augusztus 25-én készült felvétel hossza mindössze 9 másodperc (00.09.38-tól 00.09.47-ig), amely során szemrevételezhetjük az épület vágányok felőli részletét, illetve a megemlékezésre kigyűlt hatvaniakat.
 

 
 
A légitámadásról
 
A támadásban a 15. amerikai légi hadsereg 55. bombázó-osztályának 460., 464., 465. és 485. ezredei vettek részt. Az 55. bombázó-osztálynak ez volt a 105. bevetése, amely során óriási mennyiségű, 291,5 tonna bombát dobtak le a célpontra. A 464. bombázó-ezred történetéről honlap is készült.
   A 465. bombázó-ezred 782. századának repülőgépén teljesített szolgálatot Howard Eugene Pitts fedélzeti mérnök, akinek II. világháborús múltjáról unokaöccse készített egy rövid összeállítást. Megtudhatjuk például, hogy a 465. bombázó-ezrednek a hatvani volt a 83., illetve H. E. Pitts-nek a 3. bevetése. Ennél jóval fontosabb információ a légitámadásban részt vett egyik bombázógép legénységének teljes névsora: John Charlton: pilóta, Otis Scott: másodpilóta, Harold Glasser: bombázótiszt, Howard Pitts: fedélzeti mérnök, Herbert Talin: navigátor, Floyd King: rádiós, Wade Goode: fegyvermérnök, Charles Walters: fedélzeti lövész, Charles Iseminger: faroklövész, Joseph Biondo: orrlövész.
   Mint a bevezetőben említettük, a bombázás több száz halálos áldozatot követelt, akiket a hatvani temetőben helyeztek örök nyugalomra. Idézet a Miskolcról éppen ezen a nap hazaérkező Hernádi Gyula írásából:
Leszerelés és irány a miskolci vasútállomásra. Ott őgyelegtünk, de Hatvan felé csak nem indult vonat. Egyszer csak körbefutott a vészhír: Hatvant aznap óriási bombatámadás érte. Este lett, besötétedett, mi pedig csak kóvályogtunk. Aztán ki tudja mikor, tán 11 óra tájban – elhangzott a kiáltás: vonat indul Hatvan felé az ötödik vágányról. (…)
   Hajnalban, de még mindig sötétben értünk Hatvanba. Azaz megálltunk és kintről többen bezörögtek, bekiabáltak: Leszállás, nem megy tovább! .... Nincsenek sínek! … Hatvanban vagyunk! Levergődve a töltésoldalon, kiderült, hogy a Zagyva-hídon még átjött a vonat, de a tarjáni csatlakozást már nem értük el. Elindultunk, és a mozdonyon túljutva kegyetlen kép tárult elénk. Égő házak, szétbombázott házsorok, és az állomás felé tűzpiros a látóhatár. Később persze jöttek a bombatölcsérek is, amiken keresztül bukdácsoltunk. Hát így értünk haza 1944-ben Hatvanba.
(Hatvani Kalendárium, 2008. 106-107.)
További adalékokkal szolgál a Hatvan és Járása 1944. szeptember 24-i száma is: 1. oldal, 2. oldal, 3. oldal. A támadásról pár szóban említést tett a világsajtó is, például az ausztráliai The Sydney Morning Herald, lásd itt, alulról a negyedik bekezdés. (Forrás: http://newspapers.nla.gov.au/)
 
 
A vasútállomás a bombázás után
 
A Budapest-Hatvan-Miskolc vasútvonal stratégiai jelentősége miatt a helyreállítási munkálatok azonnal megkezdődtek, amelyek elsősorban a vágányhálózatra irányultak, így a vasúti közlekedés pár nap múlva újraindulhatott; új állomásépületet egyelőre nem húztak fel. A korabeli állapotokról számol be Román György festő-író, aki éppen ezekben a hetekben – valamikor 1944. október-november táján – járt az állomáson, amikor munkaszolgálatosként az üldözések elől Pásztóra próbált menekülni:
A volt hatvani pályaudvar helyén elterülő, prézlivé bombázott fal, kormos gerenda, ismeretlen rendeltetésű kupacok zagyvalékából álló romhalmaz előtt megállott a vonat, s a leszálló meg a helyükbe lépő utasok tódulásának vad förgetege következett. Amint kileskelődtem a kijárat felé, az egész pályaudvarból csak a kijárat rendbe hozását találták fontosnak, vagy csak erre volt mód, ez végeredményként azt jelentette, hogy a pályaudvart őrség vette körül, onnan csak egy keskeny deszkarésen lehetett ki- és belépni szuronyos tábori csendőrök fala között.
(Román György: Menekülés c. elbeszélés)
Az újra használatba vett vasútvonal miatt a hatvani vasútállomás ismét a szövetséges haderők célkeresztjébe került. Kevésbé közismert, hogy az ismételt bombatámadás időpontját 1944. október 18-ára tűzték ki, amelyet ezúttal a 461. Bombázó Ezred hajtott volna végre, az akciót azonban – egyelőre ismeretlen okok miatt – törölték. Légvédelem tekintetében nem történt előrelépés egy hónap alatt, ezért valószínűsíthető, hogy a támadás a korábbihoz hasonló következményekkel járt volna.
    A front 1944. november közepén érte el Hatvan térségét, és a szovjet légierő 1944. november 12-13-án intézett támadást a vasútállomás ellen, amely komolyabb károsodást azonban ekkor nem szenvedett. A német parancsnokság 1944. november 25-én adta fel Hatvant és vonult vissza a községből, előtte azonban speciális német egységek a helyreállított vágányokat, váltókat és más berendezéseket használhatatlanná tették.
 
 
A vasútállomás sorsa a harcok befejeződése után
 
A bevonuló szovjet hadsereg számára alapvető fontosságú volt a vasúti közlekedés újraindulása, ezért még aznap megbízták Pálhidy Mihály állomásfőnök-helyettest, hogy szervezze meg a reorganizációs munkálatokat. A helyreállítás során egy barakképületet is felhúztak, amely az ideiglenes állomásépület szerepét töltötte be néhány évig, ez azonban 1947 áprilisában leégett.
  Ezután ismét egy átmeneti állomásépületet alakítottak ki. A mai vasútállomás építése 1955-ben kezdődött meg, az átadásra pedig 1956. január 20-án került sor.
 
Átadták rendeltetésének az új hatvani vasútállomást – Hatvan, 1956. január 20.
 
A második világháború idején szétbombázott hatvani vasútállomás helyén a felszabadulás utáni ideiglenes épületben irányították a forgalmat, s az utasok is szűk helyiségekben várakoztak. 1955 januárjában azonban munkába álltak az építők csapatai, a különböző gépek, hogy eltüntessék a háború nyomait, új vasútállomást kapjon Hatvan.
   Az építők kemény, áldozatos munkája nyomán - az Út- és Vasúttervező Vállalat tervei alapján - egy év alatt elkészült a korszerű állomás épület, amely sokkal szebb, kényelmesebb a réginél. Eltűntek az ideiglenes épületek és a vasutasok már az új helyen dolgoznak. Az épület két oldalszárnyában a forgalmi és a műszaki dolgozók munkahelyeit rendezték be. Tágas irodák, öltözők, fürdők, vendégszobák állnak a vasutasok rendelkezésére. Az utazók kényelmét várótermek - köztük kulturális, tanuló- és gyermekváróterem - szolgálja. Több helységet kapott a MÁV Utasellátó Vállalat is. Az épület udvarán nyáron játszóteret is létesítenek. Az új állomásépületet Hatvan város lakóinak, a vasúti csomópont dolgozóinak jelenlétében- pénteken délelőtt ünnepélyesen adták át rendeltetésének.
   Az ünnepséget Turnai Lajos, a miskolci MÁV-igazgatóság vezetője nyitotta meg, majd Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter mondott beszédet. A miniszter rámutatott, hogy az új hatvani állomás a vasút fejlesztésének egyik jelentős lépése. A város dolgozóinak és a vasutasoknak régi kérése valósult meg ezzel. Hangsúlyozta, hogy az új épülettel még nem fejeződött be az állomás fejlesztése. A második ötéves tervben jelentősen bővül a személy- és a rendezőpályaudvar. Újabb vágányokat építenek, hogy megnövekedett személy- és teherforgalmat zavartalanul lebonyolíthassák. Még az idén elvezetik Hatvanig a villamosvezetőket és a tehervonatokat mára a villamosmozdonyok továbbítják. Az új állomást Hatvan város dolgozóinak nevében Hatvani György, a városi tanács vb. elnöke, a vasúti csomópont dolgozóinak nevében pedig Pilisi Ferenc állomásfőnök vette át.
(Forrás: MTI Archívum, http://archiv1956.mti.hu)
 
Kapcsolódó blog-bejegyzések:
- Pálhidy Mihály állomásfőnök-helyettes szerepéről itt;
- a tömegsírról itt olvashat.
 
Nagy Nándor

 

 

komment

Címkék: 1956 1944 bombatámadás vasúttörténet 1944.09.20. Pálhidy MIhály

A bejegyzés trackback címe:

http://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr522309042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.