Hatvan, 1911. március 15.

2011. március 14. - Ziggy Stardust

 

A Nővérek befejező része csúszik pár napot, mivel a szerkesztés göröngyös folyamata közben jutott eszembe, hogy március 15-én, az 1848-as forradalom 163. évfordulóján ünnepli blogunk 1 éves születésnapját. Annak idején a régen volt március 15-i ünnepségekkel foglalkoztunk először, amely vonulatot az idén is szeretném követni; talán érdekes lehet, hogy éppen 100 évvel ezelőtt, vagyis 1911. március 15-én hogyan ünnepeltek felmenőink Hatvanban. A helyi lapok általában részletesen beszámoltak az ünnepségsorozat eseményeiről, azonban a Hatvani Hírlap éppen ez évi tudósítása kissé szűkszavúra sikeredett, laptársa, a Hatvan és Vidéke korabeli lapszámai pedig nem maradtak fenn (némi gyógyír helytörténeti sebeinkre, hogy viszont részletesen megismerhetjük a korabeli polgári iskola ünnepi programját).

Alábbiakban tehát a Hatvani Hírlap 1911. március 19-én megjelent rövid beszámolóját olvashatjuk, amelyet néhány kiegészítő megjegyzés követ.

1848. március 15-ének, a magyar szabadság napjának évfordulóját ez évben is hazafias lelkesedéssel ünneplé meg Hatvan város közönsége.
Az ünneplés sorrendje a következő volt: Reggel 8 órakor ünnepies istentisztelet volt a róm[ai] kath[olikus] templomban. A mise után a város képviselőtestülete díszközgyűlést tartott a városháza tanácstermében, hol a díszbeszédet Farkas Dezső [községi főjegyző] mondotta. 9 órakor az áll[ami] elemi iskola ünnepsége az iskola dísztermében folyt le. Beck Pál tanító felolvasást tartott, több gyermek szavalt s az énekkar hazafias énekeket adott elő.
10 órakor a polgári leány- és fiúiskolák együttes ünnepélye volt a polgári fiúiskola tornatermében a már lapunk előző számában ismertetett program szerint mégis azzal a változással, hogy Clementis Zsigmond igazgató [fénykép] tartalmas és emelkedett szellemű megnyitó beszédben méltatta a nagy nap jelentőségét, Mikovinyi Attila magántanuló pedig melodrámát adott elő Farkas Dezső zongorakísérete mellett.
[A polgári iskolák ünnepélyéről részletesen majd később.]
Délután 3 órakor a közönség a városháza előtt gyülekezett s onnét zeneszóval a Kossuth téri honvédemlék elé vonult. A honvédemlék előtt Nagy János, az ifjúsági kör alelnöke hazafias szavalatot tartott, Kovács József ünnepi beszédben méltatta a nagy nap jelentőségét, Szabó Lajos hazafias szavalatot tartott, a hatvani nők, az agg honvédek és az egyesületek megkoszorúzták a honvéd-emléket, majd pedig a menet ezek után a honvédek sírjához vonult, hol Láng József hazafias szavalatot tartott, Papp József [fénykép] ünnepi beszédben emlékezett meg a szabadságért elvérzett honvédekről, Fekete Ilonka hazafias költeményt adott elő. A délutáni ünneplések alatt az önkéntes tűzoltó egyesület és az ifjúsági kör énekkarai hazafias dalokat adtak elő. Este 7 órakor Bőhm Lajos vendéglőjében igen élénk társas vacsora volt, melyen mintegy 150 polgár vett részt. Pohárköszöntőkben sem volt hiány. A lélekemelő szép ünnepély méltóságteljesen ment végbe.
 
 
A tudósításhoz néhány történeti adalék:


1. Egyelőre eldöntetlen, hogy a szövegben szereplő városháza a mai épületre vagy elődjére utal-e. Az egykori kapucinus kolostorból sóházzá avanzsált épületet 1862-ben vásárolta meg a hatvani önkormányzat, amelynek átalakításáról 1910. április 6-i képviselőtestületi ülés hozott döntést; a gyakorlati megvalósításra egy hónappal később Ring Gyula hatvani építész vállalatát kérték fel. Kérdéses, hogy szűk egy év alatt elkészült-e az új épület. (Pár héten belül megtudjuk.) Még valami: Hatvan hivatalos települési jogállása ekkor nagyközség volt, de a köznyelv általában városházaként említette az épületet. A mellékelt fényképen a régi városháza látható, a századforduló időszakában. 

2. Agg honvédek: Hatvanban ekkor még több olyan férfiú élt, akik aktív részesei voltak a szabadságharc eseményeinek. Korabeli sajtóhírek szerint az utolsó hatvani honvéd, Holländer Mihály 1914 májusában hunyt el, majd egy héttel később kiderült, hogy más idős honvéd is él a városban, sőt állítólag a ténylegesen utolsó honvédet, Lobó Istvánt 1928-ban temették el. Utóbbi adat még ellenőrzésre szorul, hiszen az említett személynek nagyon fiatalon kellett volna részt vennie a harcokban, vagy a korszakra nem jellemző 95-100 éves kort megélnie; természetesen egyelőre ne zárjuk ki egyik lehetőséget sem.
(Frissítés: a kérdésre választ ad Az utolsó hatvani honvéd c. későbbi bejegyzésem.)
 

3. Bőhm Lajos vendéglője: a vasúti sínek és a 49-es honvédsír egykori helyszíne között helyezkedett el, a mai buszpályaudvar autóbusz-parkoló szegletének területén. Bőhm két héttel korábban, március 1-én vette át a vendéglő/szálloda vezetését a tulajdonos Beregszászy Gyulától, aki pedig az 1893-as leírásban szereplő Tschida József utódja volt.

 
* * *
 

Végül következzék a hatvani polgári fiú- és leányiskolák együttes ünnepélyének programja, amely ugyancsak a Hatvani Hírlapban jelent meg, a március 12-i lapszámban. A polgári iskola fogalma napjainkban kevésbé ismert: a négyéves képzési idejű iskolába az elemi népiskola négy osztályának elvégzése után iratkozhattak be a tanulók. Elvégzése után az alacsonyabb képzettséget igénylő tisztviselői, ipari és kereskedői pályák betöltésére nyílt lehetőség, Hatvanban erre speciális eset a vasúthoz köthető foglalkozások. A hatvani polgári fiúiskolát 1892-ben, a leányiskolát 1906-ban nyitották meg, míg az ünnepségnek helyt adó épületet – amelyben ma a Bajza József Gimnázium található – 1901-ben vagy 1902-ben adták át.

Hatvanban 1911-ben még nem működött érettségit adó középiskola, vagyis a polgári volt a legmagasabb szintű oktatási intézmény, valószínűleg ezért szorított helyet számára Sebők Jenő lapszerkesztő.
  Mivel a műsorról hangfelvétel nem készült, ezért a költemények esetében a szövegeket, zeneművek esetében pedig hangos netes hivatkozást igyekeztem mellékelni.
 
Az ünnepi műsor a polgáriban, 1911:
 
1. Szózat, énekli a fiúiskola énekkara.
(Paksi Városi Vegyeskar előadása, 2006)
 
2. Megnyitó, Clementis Zsigmond igazgató által.
 
3. Nemzeti dal Petőfitől, szavalja Simonkovits Sándor IV. osztályos tanuló (konvertálunk: Sándor kb. 13-15 éves lehetett ekkor).
A költemény Egressy Béni által megzenésített változata kevésbé ismert, érdemes meghallgatni.
 
4. Ünnepi beszéd Takács János tanár által
 
5. Ábrányi Emil: Hazádnak rendületlenül, szavalja: Takács Erzsébet III. o.
Vörösmarty Mihály emlékére írt vers itt olvasható.
 
6. Magyar népdalok, éneklik a leányok.
 
7. Induló H-től. Négykezes, zongorán játsszák Mihalcsik Berta III. o, Blumenthal Magda I. o., Hirling Dezső III. o.
Ki lehet az a H?
 
8. Lampert Géza: A magyar nóta, szavalja Nemes Paula II. o.
Manapság kevésbé ismert költő, a verset egyelőre nem találtam meg.
 
9. Gúnydal a német táncra (kuruc dal). Előadja a vegyeskar.
 
10. Radó Antal: Talpra magyar. Szavalja: Almási Anna IV. o.
(Frissítés: a költeményt megtaláltuk, köszönet érte Natalinak!)
 
11. Hunyadi induló, Erkeltől, balkézre. Előadják: Mihalcsik Berta, Blumenthal Magda, Hirling Dezső.
[Zongorán kísért változatát hiába kerestem, így marad a mindenki által jól ismert nagyzenekari körítés.]
 
12. Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz, szavalja Jeszenszky Sándor IV. o.
Örökzöld potenciális érettségi tétel, ezúttal Mácsai Pál tolmácsolásában.
 
13. Berlic: Rákóczi induló, balkézre. Zongorán játsszák: Mihalcsik Berta, Blumenthal Magda, Hirling Dezső.
Egyértelmű, hogy az ünnepi műsor oroszlánrészét e három zenebarát gyermek vállalta fel, száz év elteltével is minden elismerést megérdemelnek az említett zeneművek előadásáért. A Rákóczi-indulóra sem találtam zongora-változatot, helyette hadd szóljon egy jó kis erdélyi mezőségi vonós átirat!
 
14. Bartók Lajos: Várjátok Petőfit. Szavalja: Papp Klára IV. o.
Először a Vasárnapi Újság 1901/18. számában jelent meg. (A forrás itt fakad.)
 
15. Hunyadi induló, éneklik a fiúk.
 
+1. Az újság egy héttel későbbi beszámoló alapján (lásd a fentiekben) a programban még szerepelt Mikovinyi Attila magántanuló melodráma-előadása Farkas Dezső községi főjegyző zongorakíséretében (Attila minden bizonnyal dr. Mikovinyi Jenő hatvani járásbíró fia lehetett, aki a nemzetgyűlésben 1922-1925 között a hatvani választókerületet képviselte).
       A melodráma a korszak jellegzetes színpadi műfaja, amely során a színész vagy előadó szövegéhez hangszeres kíséret párosult; az előadott mű általában populáris, könnyen befogadható stílusban dolgozta fel az adott témakört (a karcos megközelítés a melodrámát „irodalmon aluli műfaj”-nak nevezi). Mikovinyi Antal által előadott 1911-es darabot nem ismerjük, de az egy évvel korábbi ünnepségen szereplő melodrámát igen: címe Az utolsó kuruc  volt, szövegét írta Pákh Albert lapszerkesztő (Hatvani Újság), zenéjét szerezte és összeállította: Takács János tanár, talán ez a szerzőpáros bizonyított 1911-ben is.
 
Nagy Nándor

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr632738381

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Petőfi Sándor - FÖLTÁMADOTT A TENGER… 2011.03.15. 09:58:57

VIGYÉL ÁT, RÉVÉSZEMFöltámadott a tenger,A népek tengere;Ijesztve eget-földet,Szilaj hullámokat vetRémítő ereje.Látjátok ezt a táncot?Halljátok e zenét?Akik még nem tudtátok,Most megtanulhatjátok,Hogyan mulat a nép.Reng és üvölt a tenger,Hánykódnak...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.