A Hatvan helységnév eredetét vizsgáló kérdőív továbbra is él, és újfent kérnék minden kedves hatvanit és nem hatvanit, hogy szánjon néhány percet kitöltésére. A visszajelzések alapján többen egy picit félreértették a kutatást, amelynek célja nem a „nagy igazság” kiderítése, hanem mindössze a manapság bennünk lakozó ismeretek, információk feltárása, vagyis a kérdésekre adott „nem tudom” is értékes adat lehet. Az eddig rögzített válaszok rendkívül informatívak, azonban csak egy bizonyos elemszám felett lehetséges a feldolgozás. Nem állunk rosszul, de van még mit az adatbázisba aprítani, ezért bátran vállaljuk fel a válaszadást. Köszönöm.
Lapoznunk szükséges, ugyanis sajnálatos módon az említett kutatás mellett felmerült egy sokkal fontosabb témakör, amelyről a blognak kötelessége beszámolni. A köznapi témákat általában igyekszem kerülni, most azonban kénytelen vagyok kivételt tenni.
Hetek óta keringenek a meg nem erősített hírek és pletykák, miszerint az 1969-ben alapított Hatvany Lajos Múzeum szögre akasztva páratlan gyűjteményét befejezi működését. Bíztunk abban, hogy születni fog valamilyen megoldás, azonban a Heves Megyei Önkormányzat Közgyűlésének 2011. március 25-én esedékes ülésén, 17. napirendi pontként az alábbi téma kerül terítékre: „Javaslat a Hatvany Lajos Múzeum megszüntetésére és a Heves Megyei Múzeumi Szervezet Alapító Okiratának módosítására.” (A vonatkozó iratok nyilvánosak, a Heves Megyei Önkormányzat honlapjáról letölthetőek.)
A nagy valószínűséggel elfogadásra kerülő határozat alapján az intézmény március 31-i hatállyal elbúcsúzik területi múzeumi státuszától, hivatalos nevétől, és raktár+gyűjteménnyé visszaminősítve folytatja csökkentett üzemmódban sanyarú életét, továbbra is a Heves Megyei Múzeumi Szervezet egységeként. Hosszú lenne elmagyarázni, hogy mi a különbség a múzeumi és a gyűjteményi státusz között, mivel azonban Hatvan vasutas-város, ezért egyszerű példával élek: mint amikor egy vasútállomást megállóhellyé minősítenek vissza…
Bár a város és a megye között hetek óta folynak a tárgyalások, azonban a közvélemény nemigen értesülhetett a fejleményekről, és érdekes módon a hatvani sajtó meddő passzivitást mutatva eddig nem foglalkozott az igencsak közérdekű üggyel. Pedig nagyon fontos lenne, hogy tisztán lássunk végre, mi történik/történt, és ezután mi várható? Átmeneti állapotról van szó, vagy örökre lehúzhatjuk a rolót? Mi lesz a gyűjtemények sorsa? A múzeumban dolgozó, az intézményért szívüket-lelküket kitevő munkatársakra milyen jövő vár? Az előterjesztésből annyi kiderül, hogy a főállású 2 (!) muzeológus közül egynek távozni kell. Mely intézmény koordinálja majd Hatvan múltjának feltárását célzó kezdeményezéseket? Megmaradhat-e a Múzeum a jelenlegi épületben? S ha már itt tartunk: mi lesz a lerobbant állagú épülettel, az egykori vendégfogadóval, amely a kastély, a templom és a plébánia épülete mellett a XVIII. századi barokk Hatvan negyedik képviselője? Akad-e majd lehetőség a gyűjtemény bemutatására, kiállítások, programok szervezésére? A jelenlegi futó projekteket ki és hogyan zárja majd le?
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Múzeumi Szakmai Kollégiumának március 2-i döntése nyomán a Múzeum 1.800.000 Ft-ot nyert az Arcon formált világkép című kiállítás megrendezésére, kapcsolódó kiadványok megjelentetésére és múzeumpedagógiai programok szervezésére. A programsorozat megszervezéséhez éppen a Múzeumnak évtizedek óta – és már csak 8 napig – nevet adó Hatvany Lajos halálának 50. évfordulója nyújt apropót… Mi lesz a kiállítás sorsa? A szakmailag megfelelően előkészített, állami költségfedezettel bíró ötcsillagos projekt visszadobása a város egésze számára jelentene presztízsveszteséget. (A rendezvény forgatókönyve itt, látványterve emitt tekinthető meg.) Ugyancsak az NKA határozata alapján 450.000 Ft jut a Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 19. számának kiadására. A felvetődő kérdés ugyanaz.
A váratlan és szomorú fordulat egy másik hír szempontjából is meghökkentő: épp a napokban történt bejelentés a szintén szebb napokat látott Grassalkovich-Hatvany Kastély felújításának jövőre történő megkezdéséről. Utóbbi új funkciójával (vadászmúzeum) kapcsolatban egyelőre megoszlanak a vélemények, tény azonban, hogy minden konkrétum előrelépésként tekinthető, hiszen a külsőleg impozáns, belülről viszont egy B-kategóriás horrorfilm hangulatát idéző történelmi épület 1945 óta tartós megoldásért kiált (a Múzeum mintegy 250 éves alagsora lehetne a másik színhely, az életveszélyes homlokzatról pedig jobb, ha nem is beszélünk).
A Hatvany Lajos Múzeum gyűjteményének jelentős része éppen a család révén került köztulajdonba, így amennyiben a Hatvanyak iránti tisztelet fontos számunkra a Kastély szempontjából, akkor ezen attitűd a Múzeummal kapcsolatban sem lehet mellékes. A Hatvany-család tagjain kívül ugyancsak tartozásunk van az alapító Doktay Gyula irányába, kinek nevét e jeles cselekedet miatt viseli utca Újhatvanban. Ne felejtsük ki a sorból a hagyatékának egy részét a helyi könyvtárnak, a másikat pedig a Múzeumnak adományozó Gódor Kálmán hatvani festőművészt sem, aki emellett saját forrásból alapítványt hozott létre az önálló múzeumi intézmény támogatása érdekében.
A Múzeum harminc éve megyei fenntartású intézmény, vagyis a különböző összetételű városi önkormányzatok – néhány kiállítás ad hoc finanszírozása kivételével – nem nyújtottak anyagi támogatást tevékenységéhez. A megyei szervezeten a forráselvonást számon kérni nem lehet, itt és most Hatvan városnak szükséges lépnie, amelybe nemcsak az önkormányzatot, hanem a helyi vállalkozásokat és a lokálpatrióta közvéleményt is beleértem.
Nem tagadom, hogy a Hatvany Lajos Múzeum sorsa iránt személyes kötelékek miatt is felelősséget érzek. Helytörténeti kutatásaim kezdete óta a Múzeum vezetői és munkatársai teljes vállszélességgel támogatták munkámat, az engedélyhez kötött levéltárakban, gyűjteményekben történő forrásfeltárás a Múzeum pecsétje nélkül elképzelhetetlen lett volna. Amit az elmúlt évek során nyomtatott és online formában Hatvan történetéről közreadtam egyúttal a Múzeum produktumának is tekinthető, s ne vegye a kedves Olvasó túlzásnak, de talán a blog sem indult volna meg e közös múlt nélkül. Számtalan projekt áll mögöttünk, előadások, honvéd-sírhely feltárása, „meg az apró”, sőt rövid ideig magam is az intézmény főállású munkatársaként tevékenykedtem. A Múzeum megszüntetése, visszaminősítése, és/vagy összevonása olyan helyi intézménnyel, amelynek tevékenységi köre köszönő viszonyban sincs a Múzeum közfeladatával és küldetésével nemcsak a magam, hanem sokunk véleménye szerint elfogadhatatlan: amit egyszer hagyunk megszűnni, azt nagyon nehéz lesz ismét újra elindítani.
A nap folyamán hozzám is eljutott levél szerint március 24-én, csütörtökön 17 órai kezdettel civil kezdeményezés által szervezett lakossági fórumra kerül sor az Ady Endre Városi Könyvtár aulájában, amelynek résztvevői a kialakult helyzet megvitatásán kívül a Múzeum megmaradását támogató szándéknyilatkozatot látnak el kézjegyükkel. Akinek fontos a Hatvany Lajos Múzeum jövője, kérjük, jöjjön el és jelenlétével segítse a kezdeményezés sikerét. Bízunk benne, hogy a döntéshozók is részt vesznek a fórumon és együtt, közösen találunk megoldást a kialakult helyzetre.
Hatvanon kívül számos település küzd hasonló problémákkal, de a közös cselekvés már több helyütt eredményt hozott: a 12 ezer lakossal bíró Somogy megyei Barcs városában szintén civil kezdeményezés nyomán indult egyeztetés a helyi múzeum megmentéséről, a Dunántúl másik szegletében működő mosonmagyaróvári Hanság Múzeumot pedig kistérségi összefogás segíti át a válságos időszakon. Tiszta szívvel reméljük, hogy Hatvan is a pozitív példák sorát gazdagítja majd.
Nagy Nándor
