Az elfeledett tömegsír

2011. szeptember 30. - Nagy Nándor
 
A hatvani vasútállomást és Újhatvan keleti felét ért 1944. szeptember 20-i bombatámadással foglalkozó tanulmányok, újságcikkek, megemlékezések többsége említést tesz az óhatvani köztemetőben létrehozott jelentős kiterjedésű tömegsírról, amelybe három nappal a tragédia után, 1944. szeptember 23-án az azonosítatlan áldozatokat temették el. Az utóbbi évek során szépen rendbe hozott temetőben azonban hiába keresnénk a sír helyét, amelyet sem emlékmű, sem más felszíni sírjel nem jelöl. Azt gondolhatnánk, hogy az eltelt, lassan hét évtized során a sírhely esetleg felszámolásra került, erre vonatkozó utalást azonban a helytörténeti irodalomban nem találunk. Több kollégával és hatvani lakossal beszéltem az elmúlt hónapokban, de a felvetésekre megnyugtató választ egyelőre nem találtunk.
 
 
Kiindulópont: Doktay Gyula levele
 
   A bombatámadás után a halottakat az állomáshoz vezető úton helyezték el, ahol a hozzátartozók próbálták azonosítani a több esetben felismerhetetlen holttesteket. A temetésre szeptember 23-án került sor, az ó- és az újhatvani temetőben; a két gyászszertartást egy időben, délután 3 órakor kezdték meg. Forrásaink szerint az óhatvani temetőben 126 koporsót földeltek el, azonban első olvasatra bizonytalan, hogy ez a tömegsírba helyezett koporsókat jelenti-e, vagy beleszámolták a nevesített egyéni/családi sírokat is – hamarosan visszatérünk e kérdésre.
      Mint számtalan várostörténeti témában, ismét a helyi múzeum megalapítója, Doktay Gyula jelenti az elsődleges támpontot, aki 1944. szeptember 20-án szintén Hatvanban tartózkodott. Páratlan forrásértékkel bíró hagyatéka tartalmaz egy huszonöt évvel később, 1969-ben kelt levél-fogalmazványt, amelynek tisztázott változatát valószínűleg el is küldte Csik József hatvani prépost-plébános részére. Íme:
Kedves Jóskám!
Távol minden politikai és vallási vonatkozástól szíves tudomásodra adom, hogy amikor Te még nem voltál hatvani prépost-plébános, 1944. szeptember 20-án Hatvant angolszász bombatámadás érte. 152 angolszász repülőgép 3 hullámban bombazáport bocsátott a hatvani vasútállomásra, a rendező-pályaudvarra, amelynek következtében megszámlálhatatlan sok halott áldozata lett a végzetes bombatámadásnak, s a r[ómai] k[atolikus] temetőben 126 koporsóban többszáz hatvani és idegen lakost temettek el.
     Negyedszázada ennek, s idáig jeltelen sírban nyugosznak azok a magyar testvéreink, kik legdrágábbat, az életük adták a hazáért. A megholtak életét visszaadni nem tudjuk, de úgy gondolom – gondoljuk, hogy hálánk lerovásaként illő lenne egy tölgyfa kereszttel emléket állítani Nekik a r[ómai] k[atolikus] temetőben, ahol már negyedszázada porladnak.
   Szép lenne, ha Hatvan város Tanácsa jegyzőkönyvben megörökíteni a bombatámadás vértanúinak neveit. Arra kérnénk Téged, mint a lelkiek leghivatottabb vezérét, hogy karöltve a Városi Tanáccsal egy ácsolt fakeresztfával és neveik feljegyzésével örökítsétek meg vértanúink áldozatos emlékét.
   Őszinte tisztelő szeretettel: Doktay Gyula, a hatvani múzeum vezetője, mint a hatvani lakosság szószólója.
(Doktay Gyula-hagyaték, Hatvany Lajos Múzeum)
 
A legfontosabb tények:
1. 1969-ben a tömegsír még biztosan létezett eredeti helyén. Doktay nemcsak a bombázás időszakában, hanem a későbbi évtizedek során is Hatvanban élt, vagyis a sírhely 1944-1969 közötti esetleges felszámolásáról tudott volna.
2. A tömegsír helye ekkor még pontosan meghatározható volt.
3. Felszíni sírjel nem volt elhelyezve.
 
   Doktay kezdeményezése vélhetőleg nem járt sikerrel, hiszen sem keresztet, sem más emlékjelet nem állítottak fel, ennek megtörténtéről biztosan tudnánk. Doktay Gyula, az „ügy” képviselője 1971-ben elhunyt, hasonló kezdeményezés feltehetően később nem történt, így a tömegsír léte és konkrét helyszíne fokozatosan háttérbe szorult a hatvani történeti tudatban. A bombázás emléke sajátos helyet töltött Hatvan 1989 előtti életében, hiszen nem tartozott a tabutémák közé, azonban a mostani időszakhoz hasonló megemlékezéseket nem nagyon tartottak, így a tömegsír kegyhellyé alakítása nem került napirendre.
      A tisztánlátás végett két alapvető kérdésre szükséges választ találnunk: a temetőn belül hol valószínűsíthető a sírhely elhelyezkedése, illetve mi történt 1969 után… ha ugyan történt egyáltalán valami.
 
 
A temetőn belüli helyszín-meghatározás
 
     Jelenleg két verzió ismeretes:
     1. Doktay Gyula feljegyzéseiben pontosan meghatározta a tömegsír helyét, amelyet a mai 2. parcella (Kálvária felé tartó temető útszakasz jobboldalán elhelyezkedő parcella) 10-14. sor által határolt területen jelölt meg. Doktay leírását megerősíti, hogy a 12. sorban még ma is több olyan egyéni/családi sírbolt található, ahová 1944. szeptember 20-án elhunyt áldozatokat temettek el (a mellékelt fényképen a Hevér-család síremléke látható: a szülők mellett két gyermekük is a a bombázás áldozatául esett). Logikusnak tűnik, hogy a tömegsírt szintén ezen a helyszínen hozták létre.
     A 2. parcella 13. sorába az 1944 őszén Hatvanban és környékén elhunyt német katonákat temették el, vagyis ebben az időszakban a parcella szóba forgó része szabad terület volt, ahol lehetőség nyílott egy nagyobb tömegsír kialakítására. (A 13. sor sírhelyeinek többségét a 90-es évek végén exhumálták és a budaörsi katonai temetőbe helyezték át. A név szerint ismert német katonák közül nyolcan haltak meg a szeptember 20-i bombázás során.)
Doktay leírása szerint a tömegsír két, egyenként 62 méter hosszúságú sírgödörből állt. A méreteket kellőképpen érzékelteti a tömegsírról fennmaradt egyetlen fénykép, amely a Hatvany Lajos Múzeum tulajdonát képezi. Egy koporsó szélessége kb. 75-90 cm-re tehető, s mint a képen is látható a koporsókat szorosan egymás mellett helyezték el, vagyis a 62 méter hosszú sírgödörben legalább 65 koporsó fért el. Ezáltal valószínűsíthetjük, hogy az említett 126 koporsó kizárólag a tömegsírra vonatkoztatható! Korabeli források megjegyzik, hogy egy koporsóba gyakran több holttest is került, így a tömegsírba került halottak becsült száma 150-200 felé közelít.
 
     2. Horváth László, korábbi hatvani múzeumigazgató a hatvani temetőkről írt 1998-ban megjelent tanulmánya szerint a tömegsírt a temető 4-5-6. parcellái területén hozták létre. Ezt az álláspontot bizonyos jelenkori visszaemlékezések is megerősítik, de konkrét bizonyítékok egyelőre nem állnak rendelkezésünkre. Említést érdemel, hogy Horváth László írásának alapját Ring Lajos hasonló témakörű, 1996-ban készült kézirata jelentette, amelyben először szintén a 4-5-6. parcella szerepelt, ezt azonban Ring Lajos átjavította 2-es parcellává - lásd alább. (Ring valószínűleg Doktay Gyula feljegyzéseire támaszkodott a tömegsír témakörében.)
A temetésről készült fénykép a helyszínt illetően sajnos semmilyen támpontot sem ad.
 
 
 
A tömegsír sorsa 1969 után
 
Széleskörű kutatómunka egyelőre nem történt, mégis úgy vélem, minimális az esélye annak, hogy az elmúlt négy évtized során kísérlet történt volna a sírhely felszámolására. A hatvanas évek végétől már több, helytörténettel foglalkozó személy élt Hatvanban, köztük például Németi Gábor, akik bizonyára feljegyezték volna az exhumálás tényét és körülményeit. Ugyancsak nehezen képzelhető el, hogy a mintegy 300 négyzetméter kiterjedésű terület feltárását „titokban” lehetett volna tartani. Ring Lajos kézirata szintén nem tett említést a sírhely felszámolásáról.
 
     A valószínűsíthető forgatókönyv szerint a tömegsírt tehát nem bolygatták meg, hanem még mindig ott található a temető valamely szegletében. 1969-ig nem került megjelölésre, s e hiányt a későbbi évek során sem pótolták. A szóban forgó területre bizonyos idő elteltével igényt formált az utókor, ezért a látszólag szabad területen fokozatosan új sírhelyeket alakítottak ki, rátemetve az 1944. szeptember 23-án létrehozott tömegsírra.
     Ezt az elméletet támasztja alá egy későbbi visszaemlékezés is:
„A halottakat kocsin szállították ki a temetőbe. Vidékről is hoztak koporsókat, tömegsírba temették az áldozatokat. (...) Eleinte gondozták a sírokat – még vidékről is jöttek hozzátartozók, - virágot és gyertyát hoztak Mindenszentekre. Az ötvenes évektől már nem gondozták, újakat temettek az áldozatok sírhelyére.”
(Elfelejtett évtizedek – Pálhidy Mihály emlékkönyv. 70. oldal)
 
     100%-os biztonságú következtetés levonása egyelőre nem lehetséges, a kutatást azonban érdemes tovább folytatni, a tömegsír helyének esetleges pontos meghatározása után pedig fontolóra lehet venni egy kisebb emlékmű felállítását.
     Minden adat, még a legbizonytalanabb eredetű is fontos lehet, ezért tisztelettel kérném azon személyek jelentkezését, akik bármilyen információval rendelkeznek a tömegsír múltjával kapcsolatban. Előre köszönöm.
 
Nagy Nándor
 
Irodalom:
Horváth László: Adatok a hatvani temetők, temetkezések történetéhez. AGRIA XXXIV. 1997.
Kovács János István-Soós Ádám: Elfelejtett évtizedek – Pálhidy Mihály emlékkönyv. Hatvan, 2001.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr833268762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.