67 évvel és két nappal ezelőtt, vagyis 1944. október 15-én ragadta magához a hatalmat Szálasi Ferenc és az általa vezetett Nyilaskeresztes Párt. A nyilas puccs hatvani eseménysoráról szintén volna mit mesélnem, azonban mégis egy majd’ tíz évvel korábbi történetet választanék, hiszen kevesen tudják, hogy Szálasi Ferenc politikai karrierjének kezdete szorosan kapcsolódik Hatvan városához.
A témakörrel tömören már foglalkoztam az Archívum/Heves Megyei Levéltár Évkönyve 2010. évi kötetében megjelent tanulmányom egyik fejezetében, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a levéltári és múzeumi évkönyvek sajnos csak korlátozott mértékben jutnak el az érdeklődő olvasókhoz, ezért némileg „blogosítva” és kiegészítve a két évvel ezelőtt leírtakat ismét előveszem a témakört. Elöljáróban: korszakunkban Szálasi nevét még y-nal („Szálasy”) írta, de a kavarodás elkerülése végett maradok a később módosított és általánosan ismert írásmódnál.
(Kiegészítés: az említett tanulmány 2013. szeptembere óta itt elérhető.)
A NAP létrejötte
Szálasi Ferenc katonai iskolái befejezése, majd több éves I. világháborús frontszolgálat után továbbra is a hadsereg kötelékében folytatta pályafutását. Folyamatosan haladt előre a hivatásos katonatisztek ranglétráján, és 1933 májusában már vezérkari őrnaggyá nevezték ki. A katonai karrier helyett azonban egyre inkább a politika felé fordult, téziseit összefoglaló első munkája A magyar állam felépítésének terve címmel 1933-ban jelent meg. Szálasi a publikáláshoz „elfelejtett” engedélyt kérni feljebbvalóitól, ezért szigorú büntetésben részesült: kizárták a vezérkari testületből, majd Heves vármegye székhelyére, Egerbe helyezték át szolgálatra. Szálasi nem kívánt kompromisszumot kötni, és 1934 őszén nyugdíjazását kérte. 
Szálasit végül 1935. március 1-i hatállyal helyezték nyugállományba, majd néhány nappal később, a Nemzet Akaratának Pártja (NAP) névvel megalapította első politikai csoportját Budapesten. Szálasi elhatárolta magát az ekkor már több éve aktív politikai tevékenységet kifejtő szélsőjobboldali pártoktól, így az utóbbiak által használt nyilaskereszt jelképét sem vette át, hanem önálló szimbólumot hozott létre (a nyilaskeresztet csak a NAP utódpártja vállalta fel, 1937 őszén). Közben fontos események zajlottak a belpolitikai színtéren: Gömbös Gyula miniszterelnök taktikai okokból rávette Horthy Miklós kormányzót a képviselőház feloszlatására és új választások kiírására, amelynek időpontjául 1935. március végét-április elejét jelölték ki. A korszak választásain az ellenzéki pártok sikeres szereplését a kormánypárt igyekezett minden eszközzel megakadályozni. Különösen nehéz volt a helyzete egy frissen alakult pártnak, Szálasi azonban mindenképpen képviselethez kívánt jutni, ezért a választásokon való részvétel mellett döntött, a siker érdekében pedig összetett taktikát dolgozott ki.
Egyrészt megállapodást kötött a Hatvannal szomszédos turai választókerületben induló Csoór Lajos képviselőjelölttel, miszerint támogatja megválasztását, amennyiben viszonzásképpen a parlamentben a NAP-ot képviseli majd. Csoór Lajos a környék közismert és közkedvelt figurája volt, a kispolgári és paraszti rétegek között évek óta komoly befolyással bírt, így már a kampány kezdetén esélyesnek számított. Másrészt Szálasi Ferenc képviselőjelöltként is próbára kívánta magát tenni, amelynek színteréül – az utókor számára meglepő módon – a hatvani választókerületet választotta, amely ekkoriban Hatvan mellett Atkár, Csány, Ecséd, Hort és Vámosgyörk községeket foglalta magában. (Szálasi mellett egy másik NAP-vezető Nógrád vármegyében próbált szerencsét.)
Miért éppen Hatvan?
A hatvani választókerület valószínűleg a következő szempontok miatt jöhetett szóba Szálasinál:
1. Csoór Lajos személyét nemcsak Aszód-Boldog-Tura térségében, hanem a szomszédban, vagyis Hatvan környékén is jól ismerték, amely tény feltehetően hozott volna néhány voksot.
2. Szálasi 1933-1935 közötti Heves megyei tartózkodása során feltehetően nemcsak Egerben, hanem a megye más településeiben is kialakított különböző célzatú kapcsolatokat, így talán a hatvani választókerületben is rendelkezett némi ismeretséggel.
3. A legfontosabb láncszem azonban minden bizonnyal a titokzatos testőrtiszt, Taby Árpád volt, akit Szálasi évek óta jól ismert. Taby apai ágon az egyik hevesi községből származott, az I. világháború során pedig az egri 60. gyalogezredben harcolt, amelynek sorozási célterülete elsősorban Heves vármegyére terjedt ki. Katonái rajongtak érte, és a háborúban tanúsított hősies helytállásáért később valóságos kultusz övezte a megyében, amelyet tovább erősített, hogy az 1920-as évek végétől Horthy Miklós személyi testőrségénél kapott beosztást. Utóbbi tény tudatában kissé bizarr, hogy Taby illegális szélsőjobboldali szervezkedésekben vállalt szerepet… Szálasi eredetileg Tabynak ajánlotta fel a NAP vezetését, ő maga megelégedett volna az irodavezetői tisztséggel, Taby azonban nyugdíjazásáig a háttérben kívánt maradni. Szálasi tehát élvezte a hatvani választókerületben szintén népszerű Taby Árpád diszkrét támogatását, amely jelentős szavazatpotenciált jelentett, legalábbis elvileg.Késői kampánykezdet, korai kampányzárás
Szálasi Ferenc ellenfele a kormánypárt (Nemzeti Egység Pártja) jelöltje, a házasság révén a Hatvan melletti Sashalmon birtokossá avanzsált Szinyei Merse Jenő lett, akit korábban két alkalommal választottak a választókerület képviselőjévé. 1926-ban még indulhatott versenytárs, 1931-ben azonban a kormánypárt a hozzá igen közel álló helyi közigazgatással karöltve meghiúsította ellenzéki jelöltek indulását, így Szinyei egyhangú kampány keretében egyhangúan győzött (ilyen esetekben a választópolgárok még szavazniuk sem kellett).
A váratlan ellenfél felbukkanása után Szinyei Merse Jenő a korábbi évek taktikáját követte. A hatályos választási törvény szerint ugyanis a jelölteknek az induláshoz 1000 ajánlást – a kopogtatócédula elődjét – kellett összegyűjteniük. A kormánypárti kampánystáb gőzerővel látott munkához, amely során nem álltak meg a törvény által minimálisan megkövetelt darabszámnál, hanem igyekeztek a lehető legtöbb ajánlást megszerezni, s ezáltal Szálasit kész helyzet elé állítani. Szinyei Merse 1935-ben még szilárd pozícióval rendelkezett a választókerületben, így riválisának esélyt sem adott. Szálasi, kampányának megkezdésére április 12-13. körül érkezett Hatvanba, ekkorra azonban Szinyei Merse a kb. 10 ezer választópolgárt számláló választókerületben már 7000 ajánlásnál tartott. Szálasi ezért bő egy héttel az ajánlások leadási határideje előtt kénytelen volt visszalépni a jelöltségtől. A kormánypárthoz hű hatvani sajtó nem szívlelte a külsős jelöltet, egyikük (Hatvan és Járása) még a nevét sem említette, míg laptársa a Hatvani Újság a cinikus hangvételű A 24 órás jelölt cím alatt közölt rövid beszámolót:
Szálasy Ferenc a Nemzeti Akarat Párt programjával a hatvani választókerületben f. hó 13-án falragaszokon hirdette képviselőjelölti fellépését, meg is nyitotta pártja irodáját, azonban 14-én visszalépett és elhagyta a kerületet, belátva, hogy itt dr. Szinyei Merse Jenővel a versenyt sem ő, sem más nem veheti fel.
Az újság pár oldallal korábbi választási kommentje szintén önmagáért beszél:
… nem kellett, így a múltban sem és nem kell a jövőben idegenből importálnunk képviselőt, mert a miénk, hatvani birtokos, aki belterjes gazdálkodást folytat Hatvan határában fekvő birtokán.
(Hatvani Újság, 1935. március 17.)
Az idézett hatvani lap megjegyezte Szálasi nevét, ugyanis két évvel később, a NAP-vezető elítéléséről is hírt adott:
Az izgatásért a budapesti törvényszék által 3 hónapi fogházra ítélt Szálasy Ferenc ny. őrnagy a legutóbbi képviselőválasztás idején Hatvanban is kísérletezett képviselőjelöltséggel. Pártirodáját meg is nyitotta, azonban néhány napi próbálkozás után itt hagyta Hatvant és lemondott kísérletezéséről.(Hatvani Újság, 1937. április 25.)
Vissza 1935 márciusához: Szálasihoz hasonlóan járt a NAP másik jelöltje, aki szintén az ajánlási időszak során vérzett el Nógrád vármegyében, Csoór Lajos a turai választókerületben viszont sima győzelmet aratott.
A kényszerű visszalépés miatt Szálasi neve nem szerepelt sem a választási jegyzőkönyvben, sem az utóbbi alapján készült választástörténeti kiadványokban, így Szálasi 1935. évi választási epizódja szépen lassan elfelejtődött. Több feldolgozásban azt olvashatjuk, hogy a NAP nem vett részt az 1935-ös választásokon, pedig részt vett, csak már az első akadályon elbukott.
A magyarázat
Szálasi hatvani fellépéséről nyilas források is beszámoltak, így például a nyomtatásban meg nem jelent Hungarizmus 2. könyve, amely elsősorban Szálasi politikai pályafutását, és az általa vezetett mozgalmak történetét foglalta össze, részint Szálasi naplójegyzetei alapján. Az 1935. évi eseményekkel kapcsolatos bejegyzések szerint Szálasi kizárólag azért indult el Hatvanban, hogy „(…) a turai választókerületben fellépő Csoór Lajosnak falazzon és megválasztását elősegítse. Sz[álasi] Hatvanban kellő időben visszalép.”
Szálasi agilis személyiségét ismerve azonban joggal merülhet fel a kérdés: politikai karrierjét valóban egy borítékolható választási bukással kívánta-e kezdeni, kizárólag azért, hogy ezzel egy másik jelöltnek segítsen? A márciusi események tükrében úgy tűnik, reális annak lehetősége, hogy Szálasi nemcsak Csoór támogatása miatt, hanem kifejezetten a képviselőség elnyeréséért indult Hatvanban. Szálasi „kellő időben” történő visszalépése mögött a korábban említett szürke tény állhatott: nem sikerült összegyűjtenie a szükséges számú ajánlást, amelyet azonban utóbb Szálasi és a nyilas történetírás igyekezett megfelelő köntösben találni.
Csoór Lajos ráadásul kiterjedt bázissal rendelkezett választókerületében, így nem valószínű, hogy a NAP támogatása bármilyen számszerűsíthető előnyt jelentett volna számára. Megállapodásuk lényegi tartalma inkább fordított irányú lehetett, hiszen Szálasi lett volna Csoór segítségére szorulva, s nem fordítva. Mindezt Csoór maga is jól tudta, hiszen választási győzelme után felbontotta a Szálasival kötött megállapodását és saját pártja egyszemélyes képviselőjeként kezdte meg parlamenti tevékenységét.
Az 1935. évi választás a NAP Heves megyei tevékenységének csak az első fejezetét jelentette, mivel a párt, az 1937 tavaszán történt betiltásáig folyamatosan jelen volt a térségben. A NAP történetét, valamint Szálasi Ferenc, és főleg Taby Árpád Heves megyei vonatkozású szereplését harmadik éve kutatom, s bízom benne, hogy a nem éppen hétköznapi témakörrel kapcsolatos összefoglaló tanulmány jövőre publikálásra kész állapotba kerül.
Nagy Nándor
Irodalom:
Hungarizmus 2. könyve, forrás: Magyar Országos Levéltár K 750. 14084. sz. mikrofilm
Lackó Miklós: Nyilasok, nemzeti szocialisták. Bp. 1966.
Sipos Péter: Egy politikai eszmerendszer kialakulása. In: Szálasi Ferenc börtönnaplója. 9-46. Bp., 1997.
Fényképek forrása: Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944.
