Hatvani vásártér m.h.

2011. december 30. - Ziggy Stardust
 
A vasútállomás felé irányuló gyalogtúra lassan 150 éve keseríti meg a hatvaniak életét, hiszen a táv megtételéhez még a belvárosból is jó pár perc szükséges, nem beszélve a város több km-re fekvő távoli szegleteiről. Természetesen manapság sokkal könnyebb a helyzet, hiszen a magán- és bérelt személygépkocsi mellett helyi buszjárat is rendelkezésre áll, azonban évtizedeken keresztül csak gyalogszerrel vagy legfeljebb szekéren lehetett a vasútállomást megközelíteni. Őseink nagyon büszkék voltak a hatvani vasútra, de gyaloglás közben százszor elátkozták a vasútállomást a város szélére tervező szakembereket.
Nem csoda, hogy más településekhez hasonlóan Hatvanban is népi kezdeményezés indult egy kisállomás létrehozása érdekében, amely az előzetes tervek szerint a város keleti határában, 1914 júliusában kezdte volna meg működését. … a feltételes mód alkalmazása indokolt, hiszen az említett vasúti objektum története igen kacifántosra sikeredett: létezett is, meg nem is, két évtizeden keresztül szerepelt a vasúti menetrendben, a vonat azonban - tudomásunk szerint - mégsem állt meg itt soha. Ugyancsak megtaláljuk a hazai vasútállomásokat és megállóhelyeket összegző parádés honlapon, mint megszűnt megállóhely, mégsem tudunk arról, hogy ott valaki, valaha fel- és/vagy leszállt volna a vonatról. Mostani bejegyzésünkben e fantom-megállóhelynek állítunk emléket.
 
 
Előzmények
 
A Pest-Hatvan vasútvonalat 1867-ben, Miskolcig tartó folytatását pedig 1870-ben adták át a forgalomnak. Ha a mai térképre tekintünk, a hatvani nagy állomás körülbelül a város közepe táján helyezkedik el, azonban a XIX. század második harmadában a város belterülete csak a Zagyváig terjedt, Újhatvan még nyomokban sem létezett. A cukorgyár építése az 1880-as évek végén kezdődött meg, tehát az állomás évtizeden át a puszta, pontosabban a szántóföld közepén állt, a város legközelebbi lakóépületétől mintegy másfél km-re.
      A Hatvan-Miskolc vasút az előzetesen tervektől eltérően nem a várostól délre, egyenes vonalban, hanem a korabeli belterületet északkeleti irányban megkerülő kanyarként haladt, három jelentős közutat keresztezve. A problémamentes közlekedés érdekében minden kereszteződésnél egy-egy vasúti őrházat hoztak létre:
1. sz. őrház: a régi Pest-Hatvan országútnál (mai 3-as főút elődje);
2. sz. őrház: Nagygombos-Pásztó felé vezető útnál (mai Balassi Bálint út);
3. sz. őrház: a régi Hatvan-Hort-Gyöngyös országútnál (mai 3-as főút elődje). Benne tisztelhetjük mai főszereplőnket.
 
 
A régi Pest-Hatvan országút elhelyezkedését már tárgyaltuk a blog kamaszkorában, a régi horti út azonban tisztázásra vár. A Hatvanból Hort felé kivezető 3-as főúton, a szolnoki közúti elágazáson és a Hatvan-Miskolc vasútvonalon átívelő felüljárót és az ehhez passzoló, enyhén elkanyarodó új útszakaszt 1969-ben adták át. Korábban – legalább másfél évszázadon keresztül – a Hort felé a Csányi úti kereszteződés után folytatódó Horváth Mihály út jelentette az országutat. A szóban forgó 3. számú őrház a régi országút és vasútvonal találkozásánál, a sínek nyugati oldalán helyezkedett el. Mivel ez a terület a Kishatvan városrész peremét jelentette, ezért a köznyelv az objektumot kishatvani őrbódé néven (is) emlegette.
 
     
Az 1900-as évekre a vasúti kereszteződés két új épülettel gazdagodott: a régi épület, 3a. őrház néven a vonalőr rezidenciája lett (maradt); a közúti sorompó mellé került a blokkbódé, ahol a blokkőr kezelte a sorompót, illetve néhány méterrel odébb húzták fel a 3b. őrházat, ahol a blokkőr lakott. A ma is létező vasúti kereszteződésnél a két vasutast és a három épületet már hiába keresnénk: a felüljáró átadása és az automata fénysorompó üzembe állítása után okafogyottá vált működésük.
A kesergés helyett azonban vissza témakörünkhöz: a századfordulóra Hatvan lakott belterülete sebesen terjeszkedett keleti irányba, így a lakosság egyre nagyobb százalékának okozott problémát a messzi vasútállomásra való eljutás. Ekkoriban vetődött fel „civil” kezdeményezésként egy új hatvani vasúti megállóhely létesítése; a század eleji ötletbörze során evidens megoldásként tűnt a nagyállomástól 4,5 km-re fekvő kishatvani őrház-komplexum megállóvá történő fejlesztése. A népi kezdeményezések száz évvel ezelőtt sem arról voltak híresek, hogy csak úgy hipp-hopp megvalósultak, azonban Hatvan község közönsége 1911 őszén váratlan szövetségre talált a Miskolci Kereskedelmi és Ipari Kamara személyében.
 
 
A hatvani vásártér
 
A Kamara 1911. szeptember 28-án átiratot intézett a MÁV Miskolci Üzletvezetőségéhez, amelyben panasz tárgyává tette, hogy az illetékességi területéhez tartozó egyes községekben az állatvásárok tartására szolgáló terek oly messze esnek a vasúti állomástól, hogy emiatt a forgalom csorbát szenved. A Miskolci Üv. begyűjtötte a szóba jöhető települések listáját, és kiderült, hogy a füzesabonyi osztálymérnökség területén csak Hatvan rendelkezik az opcióknak megfelelő vásártérrel, amely mellett valóban célszerű lenne önálló megállóhely létesítése.
Hol is volt ez a hatvani állatvásártér, vagy röviden a Vásártér? Ezúttal nem szükséges múlt időt alkalmaznunk, hiszen – bár némileg megváltozott funkcióval – manapság is létezik, a szolnoki útelágazástól délre, a Csányi út keleti oldalán. A Vásártér a XX. század első éveiben már biztosan ezen a helyen volt található, itt tartották meg a híres-neves kétnapos hatvani országos vásárokat, amelyek 1911. évi időpontjait jobbra fent olvashatjuk. Első napon történt meg az állatfelhajtás, második nap pedig a maihoz hasonló kirakodóvásár vette kezdetét. A hatvani vásár az ország minden részéből számos felhajtót, árust és természetesen vásárlót vonzott.
 
 
Rendszerek jöttek, nagy vezérek mentek, a hatvani (állat)vásár azonban évtizedeken át tartotta magát. Érdemes felidézni Moldvay Győző 1972-es Kereskedők és kufárok a hatvani őszi vásárban című riportját, amely akár hetven évvel korábban is íródhatott volna:
Esőre hajló, ónos ég alatt, a Csányi út mentén áll az októberi vásár. Eladók, vevők zsivaja, malacvisítás és tehénbőgés kavarog a kora délelőtti levegőben. Odébb fiatal cigánylegény alkuszik egy barna gebére. A lacikonyhák táján pedig már isszák az áldomást, rizlinggel öntözik a reggelire elfogyasztott zsíros hurkát, kolbászt. (…) Itt a fél ország, kérem! Debrecenből, Berényből, Halasról, Félegyházról hajtottak fel jószágot, a kiskereskedők, iparosok között pedig akad még dunántúli is…
(Népújság, 1972. október 31.)
Az állatvásár-funkció az 1980-as évek közepén szűnhetett meg, és a kirakodóvásár jelleg lett domináns, illetve utóbbi jellegzetes Kádár-korszakbeli változata, az ún. Lengyel- vagy KGST-piac, amely a rendszerváltás után is megmaradt, bár az árusok között más nemzetek képviselői is megjelentek. Az MTI a vásártérről 1990-ben készült parádés fotósorozata itt érhető el: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4.kép.
... és ha már idáig eljutottunk, essünk túl egy kis közvélemény-kutatáson (csak egy kérdés):
[2012.04.08: az "adatfelvétel" időközben lezárult, a végeredmény alább olvasható. A 44 válaszadónak köszönöm a részvételt!]
 
 
 
Majdnem célegyenesben
 
Vissza a megállóhely történetéhez: a Kamara - éppen 100 évvel ezelőtt - 1911 végén kereste meg Hatvan községi elöljáróságát, amely hajlandóságot mutatott az új megállóhely létrehozására, természetesen csak akkor, ha a reá eső költségek nem jelentősek. A MÁV 1912 decemberére készítette el a megállóhely terveit és költségvetését. Mivel a Vásártér éppen a kishatvani őrbódék szomszédságában helyezkedett el, ezért a MÁV számára is kézenfekvővé vált, hogy a megállót az őrházaknál érdemes létrehozni. A tervezet két opciót tartalmazott:
- váróterem nélkül: 6600 Korona (K);
- váróteremmel: 13400 K (az egyik őrházat alakították volna át váróteremmé, ellátva jegyárusító hellyel is).
     A MÁV vezetése úgy ítélte meg – vélhetően jogosan –, hogy az új megállóhely nem a vasúttársaság, hanem Hatvan község érdekeit szolgálja, amely ténynek a finanszírozásban is meg kell jelennie. (Hasonló csörte miatt csúszott cirka 15 évet a nagyállomás melletti vasúti felüljáró megépítése, amelyet 1914 nyarán adtak át.) Az elöljáróság ezúttal nem vitatta a MÁV állásfoglalását, ezért 1913 márciusában a váróterem-nélküli opciót választva, ígéretet tett az összeg biztosítására.
      Közben a hatvani sajtó egyik sztártémájává lépett elő az új vasúti megálló ügye, illetve az ehhez kapcsolódó hivatalos ügyek és ügyetlenségek. A váróterem kérdése mellett vita tárgya lett, hogy a Kamara eredeti tervében csak az országos vásárok alkalmával álltak volna meg itt a vonatok, azonban a hatvaniak szerették volna elérni, hogy a megállóhely az év többi napján is funkcionáljon.
    A hatvani Vig Vilmos által szerkesztett Hevesvármegye című lap A hatvani új vasút megállóhely cím - A kishatvani őrbodénál akarnak megállót cím alatt közölt terjedelmes cikket az ügyről. A lap munkatársa nem volt rest, és budapesti hivatalában felkereste Schnidler Ferencet, a MÁV illetékes ügyosztályának vezetőjét, aki a következő nyilatkozat közlésére „kényszerült”:
Az ügy közérdek mivoltát s fontosságát a MÁV a maga részéről elismerte, amelynek tanúbizonysága ama körülmény, hogy méltányolva a jogos közóhajt az ügy megvalósítására törekszik.
Hogy a váróterem létesítését s több vonat megállását kérik, mint amennyit az igazgatóság előirányzott az lehet jogos, [de] a jelen alkalommal az ügyre nézve nem célszerű, mert hiszen, ha a forgalom élénk lesz, a vasút úgyis megcsinálja a várótermet, természetesen a forgalom emelkedésével arányban fog állani több vonat megállása is. Még ha most rendeljék el a felajánlottnál nagyobb számú vonat megállását esetleges forgalom híján úgyis leszállítanánk azok számát.
Már most Hatvan község elöljáróságán a sor, hogy sürgetésével s csupán a méltányolható igények felvetésével nyélbe üsse a község lakóinak eme nagyon is fontos s sürgős ügyét.
(Hevesvármegye, 1913. január / utánközlés: Hatvani Hírlap, 1913. február 2.)
A vasúti ügyekben kompetens kereskedelemügyi miniszter 1913. július 13-án engedélyezte a megállóhely megépítését, amely a vármegyei törvényhatóság javaslata nyomán a Hatvani vásártér m.h. (megállóhely) nevet kapta.
      A szóban forgó összeg azonban nem akart megérkezni a Miskolci Üv. pénztárába. Fél évvel később, 1913 decemberében a hatvani elöljáróság közölte, hogy az elfogadott 1914. évi költségvetés kiadási oldalán már szerepel a 6600 koronás tétel, és júliusban, az adó-befizetések megkezdése után azonnal a MÁV rendelkezésére bocsátja az összeget.
    Az 1914. május 1-től érvényes menetrend szerkesztői mindenesetre megelőlegezték a bizalmat az új megállóhelynek, amely bekerült a kötetbe, azonban egy kis csillagocskával - jelentése: Vom Eröffnunge, vagyis a megállóhely megnyitásától (érvényes). Mint látható, összesen három személyvonat-pár állt volna meg a vásártéri megállóban.
 
 
     A hatvani képviselőtestület 1914. július 22-én végre-valahára megszavazta az építkezéshez szükséges összeg folyósítását. Úgy tűnt, már semmi sem állhat az új hatvani megálló útjába… azonban hat nappal később, 1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent a Szerb Királyságnak, amellyel kezdetét vette az I. világháború, maga alá temetve Hatvan számos invenciózus fejlesztési tervét, többek között a közkórház, a Hatvan-Szirák-Vác önálló vasútvonal vagy éppen a vásártéri megállóhely létrehozását. A rendkívüli körülmények miatt az összeg átutalására és az építkezés megkezdésére nem került sor.
       A MÁV három évvel később, 1917 márciusában kereste meg ismét Hatvan elöljáróságát. A főjegyző ígéretet tett, hogy ismét megszavaztatja az összeget a képviselőtestülettel. A kedélyeket ezúttal a Miskolci Üv. hűtötte le, mivel közölte, hogy a munkabérek és anyagárak időközben történő emelkedése miatt a költségvetés már 13300 korona tesz ki. Hatvan nem vállalta a költségeket.
 
 
Az 1920/30-as évek sikertelen kísérletei
 
Az 1918-1920 közötti évek kaotikus hazai viszonyai között az érdekelt felek számára nem a kishatvani megálló létrehozása volt a legfontosabb probléma. Az 1921-es menetrendben mint Hatvani vásártér 3. őrh[áz] szerepel, csillag helyett pöttyel ellátott négyzetet látunk, amelynek jelentése függőlegesen, ezúttal már magyar nyelven olvasható: A megnyitás napjától.
 
 
A tíz évvel korábban kialakított koncepciót végül a MÁV központi igazgatósága porolta le, 1922 decemberében. Új terv és új költségszámítás született – a végbement pénzromlás mértékét jól tükrözi, hogy a váróterem-nélküli variáns ekkor már 1,5 millió (!) korona összeget emésztett volna fel. A szakminiszter felhívása nyomán a hatvani képviselőtestület 1923. április 10-i közgyűlésén tárgyalta az ügyet, pénzhiány miatt azonban ismét az építkezés elhalasztása mellett döntött.
    Újabb négy év elteltével, az 1927. szeptember 29-i közgyűlésen a képviselőtestület elhatározta, hogy küldöttség útján fogja kérelmezni a megálló mielőbbi felállítását. A delegáció és az illetékesek tárgyalásairól nincs forrásunk, de valószínűleg maradt a korábbi felállás: ha a község csenget, megkapja a megállóját, a szűkmarkú képviselők pedig most sem akarták költségbe verni magukat, így maradt minden a régiben. Az 1927. évi menetrendben továbbra is ott találjuk a megállóhelyet, amely mellett ezúttal egy köröcske jelzi a megjegyzés-rovatot. Ez évben történt megnyitás esetén négy vonatpár állt volna meg a megállóban.
 
 
A képviselőtestület a továbbiakban kiszállt a küzdelemből, s az ügyet a hatvani sajtó tartotta még évekig napirenden. A Hatvani Újság 1930. április 27-i A vásártéri vasúti megálló c. kommentárja foglalta össze másfél évtizede fennálló képtelen helyzetet:
Minden vasúti menetrendben megtalálható a Hatvani vásártér m.h., de mi hatvaniak nem vehetjük a menetrendnek ezt a feljegyzését tudomásul, mert habár a vasúti menetrendben így szerepel, a gyakorlatban máig sem ment át, nem áll meg egyik vonat sem a vásártérnél, noha arra nemcsak országos vásárok alkalmával, de állandóan nagy szükség volna.
Aki ismeri a Hatvant átkaroló vasúti vonalat, az tisztában van azzal is, mily idő megtakarítást jelentene a hatvani utazó közönség javarészének, e vasúti megálló. Már pedig az idő pénz, ezt a pénzre átváltható időt takarítsa meg a MÁV. Hatvan lakossága javarészének és ne csak a menetrenden szerepeljen az a vasúti megálló, hanem nyerjen az gyakorlati jelentőséget is.
(Hatvani Újság, 1930. április 27.)
Az 1929-1933. évi gazdasági világválság miatt a helyi költségvetés gyakran került nehéz helyzetbe, így a fejlesztések a sor végére kerültek. A fényt az alagút végén már a menetrend szerkesztői sem látták, ezért az évtized közepén a megálló távozott a kötet lapjairól: a Hatvani Vásártér m.h. utoljára az 1935. évi menetrendben szerepelt.
 
A kezdeményezés hattyúdala szintén a Hatvani Újsághoz fűződik, amely 1937 októberében indított újabb helyi sajtókampányt a „vásártéri vasúti megálló” érdekében:
Nem kell ide még csak az új állomásépület sem, hanem a MÁV Igazgatóság egyszerűen elrendeli, hogy a vásártér előtti őrháznál le- és felszállók részére álljon meg a személyvonat. Régi óhaj ez, amelynek teljesítése elől nem fog elzárkózni a MÁV különösen nem akkor, ha Hatvan elöljárósága is megteszi a szükséges lépéseket a vásártéri megállóhely létesítésére.
Hatvan terjeszkedése a vásártér előtt és a szőlőhegyen az utóbbi két évtizedben oly lendületet nyert, hogy ez indokolttá teszi a közönségnek Hatvan község e részén vasúti megálló iránti óhaját.
(Hatvani Újság, 1937. október 24.)
Az újság több egyetértő és biztató olvasói levelet kapott, de a szerkesztőségnek ismét szembe kellett néznie az eltelt 25 év tanulságával: a megvalósulatlan elképzelés hátterében nem a helyi igény, hanem a szükséges pénzösszeg hiányát kell keresni.
A vasúti megálló nélkül maradt Vásárteret később a távolsági busz "kárpótolta", mivel a Csány és Jászberény felé tartó járatok utolsó helyi megállója a Vásártér.
 
Végül íme két, a szóban forgott területről idén készült fénykép...
1. A város felől fényképezve: előttünk a régi 3-as út, vagyis a mai Horváth Mihály út és a vasútvonal kereszteződése. A blokkőr sorompó-kezelő bódéja jobboldalt, közvetlenül a sínek mentén volt található. Szintén az út jobb oldalán, köbö a villanyoszlop közelében, vagy kicsit odébb állhatott a 3b. őrbódé. Valószínűleg itt hozták volna létre a megállóhelyet.
A 3a. őrbódé az út másik oldalán feküdt, lásd 2. fénykép alább.
 
2. Másik oldalról, a fénysorompó mellől fényképezve: tehát valahol a bukszus mélyén volt a 3a. őrház. Háttérben az 1969-ben átadott felüljáró.
 
 
Bónusz trekk: a horti megállóhely
 
Sasszemű olvasóim talán kiszúrták, hogy az 1935 előtti menetrendekben a Hatvani Vásártér m.h. után „szimpla” Hort, és nem a mai is használatos Hort-Csány állomás olvasható. Szó sincs nyomdahibáról, ugyanis az agilis csányi gazdák 1933 végén kilobbizták, hogy a megálló nevében mindkét község neve szerepeljen, ezzel is propagálva a hírneves csányi dinnyét (az állomás egyébként a két községtől egyenlő távolságra fekszik).
 
Nagy Nándor
 
Források:
MÁV Központi Irattár, Miskolci Üzletvezetőség iratai
Balla László-Görbics Tamás: Magyarországi menetrendek (CD)
Korabeli hatvani és megyei sajtó 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr663504536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

odabas 2012.01.04. 16:16:03

Két megjegyzésem van.

Én még a nagymamámtól tanultam a Vásártér nevét, a menetrendben is így szerepel. Látszik azonban, hogy a fiatalabb korosztályok olvasgatják a blogot, mert a Lengyelpiac név a nyolcvanas évek végére tehető.

Az ominózus szót sajnos rosszul használjuk ("ominózus vasúti kereszteződés"). Jelentése: rosszemlékű.

Köszönjük a sok munkát, újból érdekfeszítő cikk született.

Nagy Nándor 2012.01.04. 16:59:01

Köszönöm megjegyzéseit. Az említett jelző valóban nem odaillő, a javítás megtörtént.
Számomra egyébként valóban ominózus a vasúti kereszteződés, mivel a fénysorompóról készült kép után lemerült a fényképező-masinám, így több kattintásra már nem volt lehetőségem. (A 2. kép korábban készült.) A cikk azonban nem erről szól, ugyebár... :)

odabas 2012.01.09. 20:59:46

Egy személyes emlékem is van az átkelőhelyről. A taxisblokád idején ott sorakozak a kocsik a felüljárón. Az egyik nő már nagyon haza szeretett volna menni Hortra. A haverommal felajánlottuk neki, hogy átvisszük a blokádon valamennyi pénzért (500?) Már majdnem ráállt, de a végén megrettent, a sötétben nem mert két idegen fiúval a mezőre menni. Akkor mérges voltam rá, de ma már megértem. Ha nem keveredtek meg az emlékeim, akkor pont ezen az átjárón vittük volna át, de már régen volt.

Sörjárőr 2012.10.30. 11:57:26

Üdv!
Mikor és milyen időközönként szokott lenni a hatvani vásár?
Megköszönném a választ :)

Nagy Nándor 2012.10.30. 13:25:26

Szia, elvileg minden szombat-vasárnap van.
vg60.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=66&Itemid=77

Hogy milyen a sör, nem tudom, régen jártam arrafelé. :)

Sörjárőr 2012.10.30. 16:21:38

Hálás köszönet! :)
Biztos megnézném a sört is, de eredetileg más céllal mennék: Állítólag láttak arrafelé árulni palóc szuszékot, megnézném, milyen mintázatokkal készül manapság, és hogy az eredeti technikát alkalmazzák-e.