Újabb adalék a hatvani ütközethez

2012. április 01. - Ziggy Stardust
 
Az 1849. április 2-i hatvani ütközet idei évfordulója alkalmából egy korábban meg nem jelent visszaemlékezést mutatok be. Az írásra Ring Lajos (1919-2007) gazdag kéziratos hagyatékában leltem, amelynek egyik más témakörű darabjával már foglalkoztunk korábban. A hatvani felmenőkkel rendelkező Hegedűs Ferencné tanárnő 1988. április 12-én foglalta írásba a családi szájhagyomány útján örökölt történetet ük-nagyapja, Mráz István élményeiről.
    Mráz István 1818. július 14-én született Galgahévízen, Mráz György és Juhász Terézia gyermekeként. Tanulmányai után Ercsiben, báró Eötvös családnál vállalt szolgálatot nevelőtanárként. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, a német származású Dienes Franciskával. Házasságkötésük után, az 1840-as évek első felében költöztek Hatvanba, ahol Mráz István a római katolikus plébánián, mint kántortanító kapott állást; ifjabbik István gyermekük már itt született 1845 decemberében.
     Halálának időpontja egyelőre bizonytalan; néhány évvel ezelőtt sírköve még megtalálható volt az óhatvani temetőben, jelenleg sajnos már nem.
     A visszaemlékezést, hagyományainknak megfelelően eredeti formában, szöveghűen közlöm, sorszámmal kiegészített megjegyzéseim a szöveg végén olvashatóak.
 
 
* * *
 
Édesanyám kívánságának szeretnék eleget tenni, amikor a családban élő szájhagyományt az általa elmondottak alapján papírra vetem. Dédnagyapja, Mráz István egykor báró Eötvöséknél Ercsiben töltött nevelőmunkája után Hatvanba költözött, hogy a számára kijelölt kántortanítói állást elfoglalja. Dédapja szépen énekelt, zongorázott, s mint kántor orgonán játszott. A hatvani lakosok iránti szeretetével, szerénységével nagy tiszteletet szerzett magának és családjának. A szegény emberektől sohasem fogadta el a neki járó juttatásokat, így nem is tartozott a nagyon tehetős emberek közé.
     Az 1848-49-es magyar szabadságharc eseményeit Hatvanban élte át. A Homokgödörnél lévő utcában egy négyablakos házban laktak (1). Ezt a házat édesanyám még ismerte. A tavaszi hadjárat során az osztrákok főhadiszállását náluk rendezték be. A dédnagymama Dienes Franciska osztrák nő volt, Bischofteinitz-ben született (2). Onnan hozta magával a bárónő, Eötvös Ignác felesége, az ercsi birtokra, ami a bárónő hozománya volt. Itt vette őt feleségül Mráz István. Ez volt az oka, hogy az osztrákok bizalommal voltak irántuk, s dédapámnak sikerült tudomást szerezni az osztrákok lőporraktáruk elhelyezéséről.
     Mivel a dédapa igen jó magyar érzelmű ember volt kockázatos dologra vállalkozott. Felment a templomtoronyba, onnan kikémlelte és lerajzolta a pontos helyet (3). A rajzot Búzás harangozó csizma szárába rejtette, aki kapával a vállán a mezőgazdasági munkára igyekvő ember látszatát keltve ment a határba és vitte a rajzot a magyar táborba (4).
     Így a magyaroknak a lőporraktárt sikerült felrobbantani és az osztrákok között nagy pánikot kelteni. „Itt árulás történt.” – mondták. A dédapát le is tartóztatták s életét annak köszönhette, hogy a generális kijelentette: „Ez az ember a mi emberünk, engedjétek szabadon.” Így menekült meg a dédapa. A magyarok pedig megnyerték a hatvani csatát. Az ellenség halottait is neki volt feladata elbúcsúztatni.
     De ő miként Arany János a Walesi Bárdokban, nem tudta dicsőíteni az elesetteket, hanem elátkozta őket, amiért lábukat a magyar haza földjére tették. Felesége kétségbeesve mondta, hogy még valaki beárulja érte, de ő minden veszély ellenére megmaradt tetteiben is igaz magyarnak. (…)
     Mráz István dédapa tettét a szabadságharcot követő elnyomás éveiben a család féltve őrzött titokként adta tovább generációról generációra. Most, hogy 140 év távlatából az események és a hősök iránti kegyelet újraéledni látszik, szükségét éreztem, hogy fentieket írásban is a nyilvánosság elé tárjam.
 
* * *
 
Megjegyzések:
(1) Az egykori Hömökgödör a mai Klapka és a „kettős” Dembinszki utca által határolt területen feküdt.
 

Hatvan, Homokgödör nagyobb térképen való megjelenítése
 
Általában vízzel teli mélyedésként „funkcionált”, de összetétele, illetve mélysége az égi áldás és talajvíz függvényében változott. Kelemen Csaba adatai szerint régen két részre oszlott, a mintegy 2 méter mély lóúsztatóra és egy iszapos részre, ahol a hatvani gyerekek játszottak. Mások szerint haltenyésztés is folyt itt. (Kelemen Csaba: Hatvan földrajzi nevei, 1984. 99. oldal).
   Az 1966-os térképén még szerepel, feltöltése a későbbi években történhetett meg. A területen jelenleg tenisz-sporttelep és autós rutinpálya található.
 
 
(2) Apró pontosítás: a Dienes család valóban a Csehország peremén található szudétanémet városból, Bischofteinitzből (ma: Horšovský Týn) érkezett Magyarországra, azonban Franciska már Ercsiben született, 1818. augusztus 21-én, Dienes András leányaként.
(3) Természetesen a város főterén mai is megtalálható óhatvani templomról van szó.
(4) A harangozó-kolléga személyéről többet nem tudunk. A Búzás családnév ekkortájt Hatvanban elterjedt családnév volt, vagyis szinte biztos, hogy valós személyről van szó.
 
      A legfontosabb kérdésre, miszerint a visszaemlékezés által felelevenített teljes eseménysor megtörtént-e valójában vagy sem, sajnos nem tudok választ adni. A hatvani ütközetről több hiteles, korabeli beszámoló maradt fenn – az általam áttekintett írásokban azonban nem találtam párhuzamos utalásokat, amely főként a lőporraktár felrobbanásával kapcsolatban vet fel kérdőjeleket (természetesen mindez nem jelent perdöntő bizonyítékot). Az osztrák főhadiszállásként általában a paplakot, vagyis a plébánia épületét említik, de egyúttal elképzelhető, hogy osztrák tiszteket magánházaknál is elszállásoltak, főként, ha valamely családtag német származású volt.
      Érdemes kitértünk a szöveg végén említett temetésre is: a győztes hatvani ütközet után a város magyar kézre került, vagyis az ekkor sorra kerülő szertartáson a hazafias átkokat már félelem nélkül lehetett szórni. Hasonló témakörű bejegyzésben említettem, hogy Hatvan területén valóban temettek el császári katonákat, tehát elvileg a cselekmény megtörténhetett. Valószínűbbnek tűnik azonban a B-verzió: a korabeli halotti anyakönyv megemlít több olyan elhunyt császári katonát, akik március folyamán – vagyis még Hatvan osztrák megszállása során – haláloztak el a városban és az évtizedekkel ezelőtt felszámolt, ún. régi temetőben kerültek elhantolásra. Az említett személyeket egyes későbbi feldolgozások tévesen az április 2-i ütközetben elesett magyar honvédként tüntetik fel, pedig az anyakönyv adatai egyértelműek. Márciusi temetkezés esetén pedig tényleg jobb volt halkan átkozódni.
 
      Az utókor esetleges fenntartásaitól függetlenül a visszaemlékezés önmagában is rendkívül értékes, még akkor is, ha esetleg „csak” az április 2-i ütközethez kötődő hatvani mondavilág eddig nem ismert szeletét őrizte meg számunkra.
 
Nagy Nándor

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr264352954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.