A március 15-i városi ünnepségekkel többször foglalkoztunk korábban, a hányatott sorsú munka ünnepével (május 1.) azonban még nem. A Kádár-korszakot megélő Olvasók minden bizonnyal jól emlékeznek a korabeli ünnepi koreográfiára, amely igencsak eltért a manapság szokásostól, mivel a majális-jellegű programsorozatot minden alkalommal megelőzte az ún. felvonulás, amely során az adott település valamennyi üzeme kötelezően megjelent, és csak ezután következhetett a délutáni lazulás: sör, virsli, műanyag székek és asztalok, valamint a kultúr-hátteret szolgáltató műsorok. (A nyolcvanas években gyermekként magam is több felvonuláson részt vettem, emlékeim nem halványultak el.)
A régmúlt hatvani május 1-jei ünnep 1961-es kiadásáról egy életszagú képes beszámolót találtam a Népújságban, amelyet vétek lenne nem közszemlére tenni. A nagy terjedelem miatt fölöslegesnek tartottam bepötyögni a teljes szöveget, de a cikk két részbe vágva (1. rész, 2. rész) olvasható vagy letölthető - a sajátos korhangulatot érzékletesen visszaadó írást érdemes megtekinteni.
Az alábbiakban néhány érdekesebb momentumot ragadunk ki, és felsoroljuk mindazokat az üzemeket, iskolákat és más közintézményeket, amelyek 1961. május 1-én végigvonultak Hatvan főutcáján.
Mint a tudósítás címéből kiderül, ez volt a 17-es sorszámú szabad május elseje, vagyis elsőként 1945-öt tartották számon. (A korábbi években is lehetett ünnepelni, csak akkor a rend és/vagy a csend őrei az aktuális belügyminiszteri intencióknak megfelelően közreműködtek a programsorozat minél gyorsabban történő levezénylésében.) Említsük meg, hogy az 1945. május 1-i hatvani ünnepnek volt egy igen fontos, a dátumhoz szorosan nem kötődő vonatkozása, amelyről pár héten belül blogolunk.
A várost már a kora reggeli órákban feldíszítették, az ablakokba vörös és nemzeti színű zászlókat, transzparenseket helyeztek ki. A koreográfia szerint az egyes csoportok a város keleti részén gyülekeztek és a Kossuth tér felől vonultak a főúton, a Népkert irányába. A rendezvény stratégiai fontosságú objektuma a dísztribün volt, amelyen a korabeli elit helyezkedett el, mosollyal és viszont-integetéssel fogadva a felvonulókat. A tribün érdekes módon nem a „szokásos” helyére, vagyis a Kossuth térre, hanem a mai Grassalkovich úton (akkor: Vörös Hadsereg útja) 1960-ban átadott házsor elé került. A frissen elkészült, a köznyelv által Papagáj-házként ismert épületek a város büszkeségét képezték, bár a nyomasztó lakás-hiányra csak átmeneti gyógyírt szolgáltattak.
Az utca két oldalán a kíváncsi járókelők sorfala állt. Mivel az aktív felnőtt lakosság és a tanköteles gyermekek jelentős része felvonult, ezért a nézősereg főként a nyugdíjas-korú hatvaniakból került ki.
Délelőtt 10 óra után néhány perccel kezdődött meg a nagy menetelés, élen a cukor- és konzervgyár fúvószenekarával, nyomukban a korabeli megyei és helyi pártvezetők és tanácselnökök, valamint az üzemek és termelőszövetkezetek legjobb dolgozói, akik azonban hirtelen lekanyarodtak jobbra, és a dísztribünön elfoglalták helyeiket.
Ezután következtek az üzemek, termelőszövetkezetek, iskolák egymás után:
1. Vasútállomás
2. Vasúti fűtőház
3. Cukor- és konzervgyár. Utóbbi üzemek dolgozóit egy elektronikus targoncára szerelt űrhajó követett, amelynek utasfülkéjéből egy kisfiú integetett ki vörös zászlóval. Nem véletlenül, hiszen két és fél héttel korábban, 1961. április 12-én, Jurij A. Gagarin a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén sikeres űrutazást hajtott végre, amelynek hatására nemcsak a szovjet tábor, hanem az egész földkerekség galaktikus lázban égett. A hatvani űrhajót egy másik targonca követte, amelyre a gyár konzervkészítményeivel megtömött vitrint helyeztek.
4. Üdvözöljük a szocialista útra tért parasztságunkat feliratot viselő tábla alatt a Petőfi Termelőszövetkezet érkezett meg. A mai szemmel mosolyfakasztó szöveg a résztvevők számára egyáltalán nem volt kabaré-tréfa, hiszen éppen ekkor zárult le a második szövetkezetesítési hullám (1958-1961) - a „tért” helyett a „térített” kifejezés jobban summázta volna az előzményeket.
5. Kossuth Termelőszövetkezet. Az alábbi fényképen nem látható transzparenseiken az 50 hízó terven felül és a 15 százalékkal emeljük a terméshozamot feliratok voltak olvashatóak.
A fenti két fényképet készítő személy a felvételek idején a mai Grassalkovich út Bástya utcával szemközti oldalán állhatott, nagyjából ahol ma a zebra található. Bár a képek a korabeli nyomdatechnika miatt nem a legjobbak, mégis kivehető, hogy a Papagáj-ház és a Posta között hiányzik a másik lakóház, amely ekkor még nem épült meg. (A 70-es évek elején, illetve a mai állapotokat megjelenítő fényképen már látható.)
Az aktív lakosság első csoportjai után a hatvani diákság következett.
6. Bajza József Gimnázium (...először a lányok, aztán külön a fiúk).
7. Gyors- és gépíró iskola.
8. I. sz. Általános Iskola (... először a kisdobosok, aztán az úttörők).
9. II. sz. Általános Iskola diákjai népviseletben (lásd az alábbi képen).
A gyerekek által kísért békegalambot a Vosztok űrhajó kicsinyített mása követte.
10. Hámán Kató Általános Iskola
11. A 213. számú Ipari Tanuló Iskola (a mai DISZI jogelődje). Az intézmény fenntartója 1950-1957 között a Munkaerő Tartalékok Hivatala (MTH) volt, innen származik az intézmény ma is aktív köznapi elnevezése.
12. Egészségügyi dolgozók.
13. Újhatvani MSZMP-pártszervezet tagjai.
14. Téglagyár.
15. Malom: ma már nem létezik… azonban, ha a Fűtőház és az Kossuth TSZ dolgozóit lencsevégre kapó fényképész megfordult volna, és néhány métert sétál a fő úton a Zagyva irányába, akkor éppen ott állt volna a később elbontott épület előtt.
16. Hatvani sütőipar dolgozói.
17. Hatvani Kiskereskedelmi Vállalat.
18. Hatvani Sportolók.
19. Építő és Javító Ktsz [=kisipari termelőszövetkezet].
20. Háziipari Szövetkezet.
21. Cipész Ktsz (egy lovas-kocsin berendezett cipőkészítő részleggel vonultak fel).
22. Szabó Ktsz
23. Hatvani posta
…majd végül a
24. Nagygombosi Egyetemi Tangazdaság sok száz fős csoportja zárta a sort.
Az ember akaratlanul is elgondolkodik: vajon milyen látvány lenne, ha a 2010-es években a Bosch, a Leoni, a többi vállalat, illetve a közintézmények több ezer dolgozója végigvonulva a városon transzparensekkel és mindenféle kiegészítővel.
A több ezer résztvevő végül a mintegy másfél óráig elhúzódó felvonulás után jutott ki a Népkertbe, ahol a megyei és hatvani tanács VB (Végrehajtó Bizottság)-elnöke mondott beszédet. Délben mindenki hazamehetett ebédelni, majd délután három órakor vette kezdetét a népkerti szabadtéri színpadon a kulturális műsor a sportpályákon közben pedig sötétedésig zajlottak a sportesemények. Addig a felnőttek sem unatkoztak, mivel az alkalmi büfék és a vidámpark késő estig tartott nyitva, bár a tudósító szerint az éjszakai dorbézolásra nem mutatkozott igény:
A vasárnapi naphoz képest azonban korábban elcsendesedett a város, mint most a munka ünnepén. Az ünneplő hatvaniak ugyanis kedden reggel ismét hozzáláttak hétköznapi tevékenységükhöz, a 17. szabad május 1. színpompás megünneplése után a napi építő, újabb eredményeket, nagyszerű tetteket hozó munkához.
Azok számára, akiknek csak most jött meg a kedvük a teljes tudósítás elolvasásához:
Nagy Nándor
