Szokásos marketing-ízű címsorunk bizonyos esetekben fordítva is működhetett, hiszen jártak errefelé kevésbé „nagy” (értsd: jelentős) uralkodók, Hatvan pedig bizonyos időszakban (XV. század) egyáltalán nem volt kis település, ha másért nem, korabeli elnevezése miatt.
A koronás fők és más híres személyek tartózkodási helyeit összegző tudományág a politikatörténet sajátos műfaját képezi. Az itinerárium – leírni sem egyszerű, pláne kiejteni – eredetileg az ókori és a középkori utazók, kereskedők, zarándokok által összeállított útikalauz-jellegű leírásra vonatkozott és csak később nyerte el manapság is használt jelentését: olyan kutatói segédlet tehát, amely egy nevezetes történelmi személy útvonalát és állomásainak pontos helyét és dátumát rögzíti (1).
Jelen korunkra vetítve mindez nem jelentene kihívást, hiszen a hagyományos és e-sajtó alapján könnyen be lehet azonosítani, ki merre jár éppen, sőt a bulvárlapok segítségével akár még többet is megtudhatunk. A korábbi évszázadokat, főként a középkort vizsgálva azonban már jóval magasabbra kerül a léc, hiszen hiteles itinerárium szinte kizárólag a vizsgált személy által szignált oklevelek alapján állítható össze.
A vonatkozó szakirodalom jelentősen bővült az utóbbi években (lásd a jegyzetekben), amelyből kimazsoláztam a Hatvanra vonatkozó adatokat, a végén némi adalékkal kiegészítve. A témakört elsőként Demény-Dittel Lajos helytörténész érintette 1993-ban megjelent szakcikkében (2).
Hatvan ötcsillagos közlekedés-földrajzi elhelyezkedése miatt nagy valószínűséggel minden olyan uralkodónk rögzítette lábnyomát a Zagyva partján, aki a Dunától keletre vette az irányt, hiszen a Pestről érkező hadiút, a mai 3-as út előzménye ekkoriban is keresztülhaladt Hatvanon, majd ágazott el Szolnok/Pásztó/Eger/Miskolc és a lengyel határ irányába. Így például 1241 áprilisában, a tragikus muhi csata színhelyére igyekvő IV. Béla az utolsó olyan utazók közé tartozhatott, akik még látták a tatárok által pár nappal később elpusztított kora középkori Hatvant.
Ragaszkodva azonban az itinerárium szabályaihoz, csak azokról a dátumokról számolunk be, amelyekről adekvát írásos forrással rendelkezünk.
IV. (Kun) László (1272-1290)
Az első uralkodó, akinek hatvani tartózkodásáról tudunk IV. (Kun) László, utolsó előtti Árpád-házi királyunk. 1282. március 2-án állított ki itt oklevelet örökösödési ügyben (3).
I. (Nagy) Lajos (1342-1382)
Lajost 1370-ben lengyel királlyá is megválasztották, így a perszonálunió követelményeinek eleget téve rendszeresen ingázott Visegrád/Buda illetve a lengyel királyi székhely, Krakkó között. Sebestyén Béla, a hazai itinerárium-kutatás egyik meghatározó alakja kötetében három dátumot említ Hatvannal kapcsolatban:
1376. augusztus 18. Az adat mellé hivatkozást nem közölt a szerző. Annyi bizonyos, hogy szeptember elején már Lengyelország felé tartott a király, tehát a hatvani megállóval elvileg valóban számolni lehet.1376. december 15. Szintén hivatkozás nélküli dátum. Lajos Visegrádról indult, a végcél pedig Diósgyőr volt, ahol a két ünnep közötti időszakot töltötte. A diósgyőri vár szintén a Lengyelország felé vezető út mentén feküdt, amelynek a királyi család gyakori vendége volt annak idején.
1378. április 29. Ez a dátum már biztosnak tűnik. Lajos Budáról érkezett, majd másnap Visegrádra indult. Hatvani tartózkodása során két oklevelet állított ki (4).
Mária (1382-1387)
Nagy Lajos fiú-utód nélkül maradt, ezért halála után (1382) leánya, Mária örökölte a trónt, aki hazánk első női uralkodójaként 1387-ig egymaga kormányozta Magyarországot. Mária 1383 tavaszán, majd féléves budai tartózkodás után indult útra. Május elején érkezett a városba, amelyet ekkor már többnyire Nagyhatvanként emlegettek; az 1383. május 7-én kiadott oklevélen is ez a megnevezés szerepelt. Valószínűleg másnap továbbindult, mivel 11-én már Egerben járt - a végállomás ismét Diósgyőr volt (5).Luxemburgi Zsigmond (1387-1437)
Mária kezének elnyerése egyúttal a magyar trónt jelentette, így nem csodálkozhatunk, hogy több kérő-jelölt is indult a versenyen, amelyet végül Luxemburgi Zsigmond nyert meg. 1387. március 31-én történt királlyá koronázása után fél évvel, Nagyvárad-Debrecen érintésével utazott Diósgyőrbe, az út elején három napot töltött Nagyhatvanban, 1387. szeptember 1-3. között. Bő egy esztendő múlva, a változatosság kedvéért Diósgyőrből Budára visszafelé menet, 1388. október 2-án adott ki oklevelet Nagyhatvanban.Zsigmond mozgalmas életébe még két regisztrált hatvani tartózkodás fért bele:
1411. február 18. Budáról tartott ismét Diósgyőr felé, illetve
1419. május 8-11. Vácról érkezett, majd a három napos vizit után irány Kassa (6).
I. Ulászló (1440-1444)
Zsigmond halála után (Habsburg) Albert király következett a sorban, aki azonban alig másfél éves uralkodás után 1439-ben elhunyt. A magyar rendek egyik része Albert csecsemő fiát, a későbbi V. Lászlót, másik része Ulászló lengyel királyt támogatta – átmenetileg utóbbi került ki győztesen. Sebestyén Béla említi az 1440. május 18-19-i napokat, hivatkozás nélkül. Tény azonban, hogy Ulászló április 23-án érkezett magyar földre Lengyelországból, és május 21-én vonult be Budára, így a hatvani pihenő reálisnak tűnik. Két évvel később, 1442 augusztusában zajlott az első Hatvanban tartott országgyűlés, amelyen a király is részt vett. 1442. augusztus 23-án és 28-án kelt oklevelek bizonyítják, hogy a két időpont között I. Ulászló biztosan Nagyhatvanban tartózkodott (7).
I. (Hunyadi) Mátyás (1458-1490)
Felső-Magyarország életét hosszú évek óta megkeserítette Giskra János, a haramiává avanzsált cseh ex-zsoldos, ráadásul 1461-ben hűséget esküdött Mátyás király ádáz ellenfelének, Frigyes német-római császárnak. 1461 tavaszán javában dúltak a harcok, amikor Mátyás úgy döntött, személyesen veszi át a hadműveletek irányítását. Seregével Budáról indult útnak, és első állomásként természetesen Hatvant iktatta be, ahol 1461. július 4-én kelt oklevelében megüzente Bártfa város közönségének, hogy hadinépükkel legyenek Szapolyai István kapitány segítségére. Mátyás hada hamarosan indult tovább, és július 9-én Egerbe, 20-án pedig Szikszóra érkezett (8).II. Lajos (1516-1526)
Talán a legismertebb esemény: a köznemesek által kikényszerített hatvani országgyűlés 1525 június végén vette kezdetét. II. Lajos és környezete hezitált, részt vegyen-e vagy sem a diétán. Talán a számmisztika, talán a véletlen műve, tény azonban, hogy az összegyűlt nemesek hatvan tagból álló küldöttséget menesztettek Budára, biztosítva a királyt, hogy tisztelettel fogadják és kéréseit teljesítik. II. Lajos július 2-án kelt útra, az első éjszakát Besnyőn (ma Gödöllő-Máriabesnyő) töltötte, majd másnap, 1525. július 3-án indult tovább – az összegyűltek két mérföldnyi távolságban a király elé mentek, és Hatvanba kísérték. A sűrű országgyűlési program után II. Lajos július 6-án indult vissza Budára (9).I. János (1526-1540)
A mohácsi csatavesztés és II. Lajos halála miatt újabb zűrzavaros időszak kezdődött, ismét két pártra szakadt a magyar. Az egyik aspiráns, Szapolyai János erdélyi vajda Tokajból indult Buda felé, majd Szerencs és Eger érintése után 1526. október 31-én érkezett Hatvanba. Másnap bevonult az elpusztított Pestre, majd Budára, néhány nappal később pedig I. János néven királlyá koronázták. December folyamán Pozsonyban a Habsburg-párti rendek Ferdinándot választották meg magyar királynak, így az ország két királlyal „büszkélkedhetett”. Ferdinánd 1527 nyarán már Buda elfoglalására készült. Az ellenséges csapatok közeledtére I. János 1527. augusztus 15-én tényleges ostrom nélkül elhagyta a budai várat. Mária mennybemenetelét követő második napon (1527. augusztus 17.) Hatvanba érkezett, ahol Szent István király napjáig (augusztus 20.) tartózkodott, majd Árokszállás felé távozott (10).
A királyi vizitek intenzitása a későbbi évszázadokban alábbhagyott, hiszen 142 éven át, 1686-ig Hatvan török megszállás alatt sínylődött, másrészt a Bécsben tanyázó Habsburg-uralkodóink a Lajtán is ritkán keltek át, nemhogy a Zagyván…
Mária Terézia (1740-1780) - [???]
Mégis akadna kivétel? A hatvani mítoszvilág ugyanis nem akármilyen legendát őrzött meg számunkra. Doktay Gyula a következő sorokat jegyezte le az 1960-as években, amikor a főtéri Grassalkovich-Hatvany kastély múltja érdeklődött hatvani földmunkásoknál:
Tetszik tudni ez a hatvani kastély valamikor Mária Teréziáé volt, aki itt is lakott. A mennyezetes ágya még mindig itt van a kastélyban, amiben ő hált. Szép kövér asszony volt ez a Mária Terézia, de volt is nékije sok szeretője. Aztán, mikor megunta őket, akkor leeresztették egy lyukon egy kisebb elfalazott pincébe. Madzagon eresztették le nekik az ételt. Ott pusztult valamennyi.
Egyszer a pincét nagyobbítani akarták és akkor találták meg a sok szerető csontjait. Két szekérre valót hordtak ki belőle. Bizony kérem, így volt ez. A kastélyt azután Mária Terézia Grassalkovich hercegnek adta (11).
A történetből természetesen egy szó sem igaz. Egyrészt buja kalandokért a királynőnek nem kellett Hatvanba utaznia, másrészt a kastélyt I. Grassalkovich Antal „önerőből” építette, a hatvani uradalom megvásárlása után. A történet kissé sántító jellegével Doktay is tisztában volt. Az igazságról igyekezett meggyőzni a mesemondót, szavai azonban süket fülekre találtak, sőt:
Néhány perc múlva olyan ellenséges hangulat fejlődött ki ellenem, hogy jónak láttam minél gyorsabban eliszkolni, nehogy meglincseljenek a tudósok.
Lényeg a lényeg: Mária Terézia nem járt Hatvanban, de a kastély várható felújítása során, a biztonság kedvéért majd jól nézzünk szét a pincében.
Ferenc József (1848-1916)
A vasúti fővonal a megye jelentősebb települései közül csak Hatvant érintette, ezért 1867 után számos híresség állt meg néhány percre a hatvani indóháznál, hogy fogadhassa a helyi és megyei szintű köszöntéseket. Ferenc József két alkalommal lépett a hatvani vasúti peronra, amely epizódok önálló bejegyzést érnek, így most csak tömören: a császári-királyi hadsereg rendszeresen hadgyakorlatokat tartott Galícia területén, általában az őszi hónapokban, amelyeket az uralkodó is meglátogatott, külön udvari vonattal. A lengyel végekről hazafelé, 1880. szeptember 19-én este negyed 8-kor futott be kíséretével Hatvan állomásra. A tízpercnyi tartózkodás során a királyt köszöntötték Pest és Heves vármegyék főispánjai, majd maga is üdvözölte az egybegyűlteket. A korabeli protokoll szerint Ferenc József a mindennapi ügyekről is érdeklődött, például az alispánt az idei termésről, a megyei tanfelügyelőt – mi másról, mint a – megyei tanügyről kérdezte, majd a búcsú után visszaszállt a szalonkocsiba és irány Budapest.
1886. szeptember 5-én nem vissza-, hanem odafelé állt meg a királyi különvonat Hatvanban, amely elsősorban a Hatvani Önkéntes Tűzoltó Egyesület számára vált emlékezetessé, mivel Ferenc József délután 2 óra 25 perckor történő megérkezte után egyenesen a díszegyenruhában felsorakozott tűzoltó csapathoz ment, szemlét tartott és élénken érdeklődött a tűzoltóság aktuális ügyei és a legutóbbi hatvani tűzesetek iránt (12).
Hat évszázad összefoglalva:
1282. március 2. IV. (Kun) László
1376. augusztus 18. I. (Nagy) Lajos
1376. december 15. I. (Nagy) Lajos
1378. április 29. I. (Nagy) Lajos
1383. május 7. Mária
1387. szeptember 1-3. Zsigmond
1388. október 2. Zsigmond
1411. február 18. Zsigmond
1419. május 8-11. Zsigmond
1440. május 17-18. I. Ulászló
1442. augusztus 23-28. I. Ulászló
1461. július 4. I. Mátyás
1525. július 3-6. II. Lajos
1526. október 31. I. János (koronázás előtt)
1527. augusztus 17-20. I. János
1880. szeptember 19. Ferenc József
1886. szeptember 5. Ferenc József
Nagy Nándor
Jegyzetek
(1) Engel Pál: Hunyadi János kormányzó itineráriuma. In: Századok 1984/5. 975.
(2) Demény-Dittel Lajos: Hadmozdulatok, magyar királyok és főurak hatvani tartózkodásai… Hatvan Press, 1993. április 10.
(3) Sebestyén Béla: Magyar királyok tartózkodási helyei. 1938. 27.
(4) Ugyanott 49-50.
(6) Ugyanott 58., 60., 92., 104.
(7) Sebestyén Béla id. mű. 78.
(9) Fraknói Vilmos: Magyarország a mohácsi vész előtt. 1884. 144.
(10) Szerémi György: Magyarország romlásáról. 1979. 129., 168.
(11) Hatvani Kalendárium 2003. 89.
(12) Ugyanott. 88.
