Hogy volt, hogy van - Hatvan (I.)

A régi Búzavirág-vendéglő

2012. szeptember 19. - Nagy Nándor
 
A régi Búzavirág-vendéglő
 
[Frissítve, kiegészítve: 2013. január 27.]
Számos olyan honlapot ismerhetünk, amelyek közérdeklődésre számot tartó régi fényképeket mutatnak be, néhol melléjük biggyesztve a mai állapotokat tükröző felvételt is, vagy akár összevágva a két verziót. Természetesen Budapest viszi a prímet (legújabb parádé itt), de hadd említsem meg a Vas megyei Püspökmolnáriról szóló blog ezen csapásirányon haladó kezdeményezését is.
     Úgy vélem, a jót, a hasznosat nem illetlenség adaptálni helyi viszonyokra, két szóval: nincs mese, új, rendszertelenül jelentkező sorozat veszi kezdetét, amely során Hatvan egykori és jelenkori állapotát hasonlítjuk össze inkább vizuális, mint textuális jelleggel.
   Hatvan esetében fokozottan jelentős a kontraszt, ugyanis az 1950-es és 1980-as évek között folyamatosan bontották el a régi városkép jellegzetes földszintes házait és adták át helyüket a modern épületeknek. Ma már sci-finek tűnhet, hogy például a Horváth Mihály út mindkét oldalán, a Nádasdy-saroktól egészen a szolnoki útelágazásig előbbi háztípus-sor haladt, lásd az alábbi montázst, amelynek alkotóját sajnos nem ismerem.
 
Horváth Mihály 1982-2011 v2.jpg
 
 
Első célpontunk a Grassalkovich út-Bástya utca merőleges találkozója, vagyis az 1968/69-ben lebontott Búzavirág vendéglő környéke, amelynek szellemét a régi buszmegálló története során egyszer már megidéztük. Az 1950-ben készült fényképet többen ismerhetik, mivel számos internetes portálon feltűnt korábban; eredeti forrása azonban a Hatvany Lajos Múzeum Fényképtára, amelynek honlapján is megtalálható a felvétel. A buszos bejegyzésben mellé, most alá tettem a 2012-es állapotokat.
 
Búza_1950-2012_V3.jpg
 
A fénykép azonban csalóka, és némi magyarázatra szorul, ugyanis bár mindkét épület a sarkon áll(t), azonban mégsem ugyanazon a helyen.
     A belvárosból a Zagyva felé vezető út 1969 előtt nem a mai vonalon haladt, hanem a Papagáj-házsor után tett egy váratlan S-kanyart és ezután szelte át a folyót. Vagyis a Grassalkovich út (akkoriban: Vörös Hadsereg útja) és a Bástya utca Zagyva felőli sarka jó pár méterrel beljebb volt megtalálható. A régi 2x1 sávos országutat 1968-69 folyamán szélesítették 2x2 sávra. Racionális indítékok alapján, a kanyarból nyílegyenes utat varázsoltak, és egyúttal a Zagyva-hidat is odébb tolták, északi irányba. (A főút B-oldalán – a jelenlegi gyalogosátkelőnél – ezáltal felszabadult némi terület, ezért jut hely manapság egy kis zöldnek és a pontos időt+hőmérsékletet mutató gépezetnek.) A fiataloknak talán nem egyszerű elképzelni a helyzetet, ezért ismét segítségül hívjuk a régi állapotot megjelenítő 1966. évi térképet, amelyen piros párhuzamossal jelöltem a körülbelüli mai útvonalat.
 
Búzavirághoz.gif
 

A térkép után jöjjön egy korábban nem ismert, kuriózumnak tekinthető fotográfia, amelyet Németh József készített (örök hálával tartozunk unokájának, Németh Adriánnak, aki a blog számára elküldte a digitalizált változatot). A pontos dátumot nem ismerjük, azonban mivel a Papagáj-házsor már felépült, de a Búzavirág szemmel láthatóan még javában működik, ezért 1960 és 1968 között kattanhatott a fényképezőgép, de inkább a 60-as évek első felében. Nem tökéletes a 2012-es összehasonlító pozíció, de a különbség így is szembetűnő.

 
SUM 01_01_felirattal v2.jpg
 
A Búzavirág és a mai sportbolt alaprajza kis mértékben ugyan fedte egymást, de az egykori vendéglő épülete jócskán belemászott a mai országút területébe, vagyis inkább a sportbolt előtt, mint helyén volt megtalálható. A Bástya utca pedig, az átalakítás következtében jelentősen kiszélesedett. A vendéglő épületét tekintve az 1950-es felvételhez képest jelentős változás történt: a homlokzat tradicionális cégérét neoncsöves feliratra cserélték. Ami viszont nem változott: továbbra is a bicikli maradt a meghatározó közlekedési eszköz.
 
A bejegyzés aktiválása után pár hónappal jutottam el a VÁTI Dokumentációs Központ archívumába, ahol számos hatvani építkezéssel, útfelújítással kapcsolatos adatra bukkantam. Alábbi helyszínrajz a 3-as főút (=mai Grassalkovich út) és a Bástya utca kereszteződéséről 1966 májusában készült, amelyen pontosan bejelölték az országút régi (1969 előtti) és az átépítés követő (1969 utáni) nyomvonalát, valamint természetesen főhősünk, a régi Búzavirág elhelyezkedését. A helyszínrajz jóval pontosabban és részletesebben tárja elénk a korabeli állapotokat, mint a fenti, szintén 1966-ban készült turistatérkép.
  A könnyebb eligazodás kedvéért utólag színeztem rajta egy kicsit, illetve jelenidejű referenciapontként megjelöltem a DISZI (MTH) és a Papagáj-házak helyét. A helyszínrajzon látható gyalogátkelőhelyek ma is használatosak, sőt a főút Papagáj-sarki "nagy" zebráját még a műhold is látja.
Nagyítsuk (klikk a képre), nézzük meg, és aztán jöjjenek a részletek.
 
Búzavirág helyszínrajz A v2.5.jpg
... jönnek a részletek, tömören:
1. Egyértelműen kiderül, hogy a sárga színnel jelzett vendéglő nemcsak benyúlt, hanem teljesen lefedte a mai főútvonal keresztirányú területét, vagyis a fenti, második kép-összehasonlítás sem tekinthető pontosnak. A beszélgető hatvani asszonyok (tömör piros ellipszis) ugyanis ma valahol a szép & színes virágágyások vonalában diskurálnának. Az időutazó fényképész kattintóhelye az x-tengelyt tekintve megfelelő volt, azonban az y-tengelyt illetően 4-5 lépést kellett volna hátrafelé tennie. A módosítást hamarosan megejtjük.
2. A Bástya utca megszüntetett szakasza függőleges piros párhuzamossal jelölve.
3. A köbö vízszintesen haladó piros párhuzamos a főút 1969 előtti nyomvonalát jelöli. A mai DISZI előtt olvashatjuk: parkolóhely részére fenntartott burkolat, vagyis a suli előtt jelenleg is funkcionáló parkoló az egykori főút szülöttje.
4. A Bástya utcával szemközt, a főút másik oldalán ne keressük a mai Vécsey utcát, amely a 60-as években még az egykori malom nyugati oldalán csatlakozott a Mikszáth térhez. A malmot és a mellette álló két épületet a 70-es évek elején bontották le, ekkor húzták fel a DISZI-t, és húzták meg a Vécsey utca mai vonalát. Gondolom, már sokaknak felkeltette a figyelmét, hogy a jelenlegi házsor a Grassalkovich/Vécsey saroknál egyszer csak "véget ér" - az utolsó épületet nem alakították át sarokházzá, amely így elég furcsa látványt nyújt.
 
 
Két bónusz fénykép
 
A blog facebook-csoportja már megismerkedhetett a következő ötcsillagos fényképpel, amely valószínűleg az 1960-es évek első éveiben készült, és a Búzavirág-vendéglő Bástya utca felőli oldalát jeleníti meg. (A néhány bekezdéssel alábbi bontási tervrajz alapján kiderül, hogy ez volt a vendéglő fő homlokzata.) A fehér felsőruházatot viselő pincér Bugyi Béla, akit a fényképész kedvéért hatvani munkásemberek igyekeznek megtréfálni egy kisfiú mosolya közepette. Személyük sajnos egyelőre nem ismert. A csoport elhelyezkedését a fenti helyszínrajzon zöld háromszöggel jelöltem.
 
jav2.jpg
1950 körül készülhetett a következő fénykép, amely évek óta kering a neten, eredeti forrását nem sikerült megállapítanom, sem a főúton sétálgató férfik személyét.
 
Búzavirág_honnan.JPG
 
A bontási tervrajz (1967)
 
A Búzavirágról, mint a lebontásra ítélt épületekről általában, pontos bontási tervrajzot készítettek, amelynek összetevői kuriózumként szintén fennmaradtak. Érdekesség, hogy aláíróként szerepel Félix Vilmos is, kinek nevét a hatvani vasútállomás egyik, míg a régi buszállomás egyedüli tervezőjeként már ismerhetjük. Mindhárom projektet az UVATERV elnevezésű állami vállalat irányította, ahol akkoriban Félix dolgozott.
   Először a Búzavirág (fő)homlokzatát láthatjuk, amely tehát a vendéglő Bástya utca felőli oldalát jelentette!
 
Búzavirág homlokzat v3.jpg
Ha úgy hozza az élet, hogy éppen összecsúszott idősíkok közepette vagyunk kénytelen haladni a belvárosból Újhatvan-Budapest irányába, akkor a régi Búzavirág homlokzata nagyjából ott áll majd, a jelenlegi főút közepén:
 
IMG_4610 v2.jpg
A bontási tervrajz másik dokumentuma a vendéglő lebontás előtti alaprajza, amelynek segítségével magunk elé képzeljük a Búzavirág belső elrendezését, ha már falon belüli fénykép nem maradt ránk.
 
Búzavirág alaprajz egyesített v3.2.jpg
 
Ismét érdemes belelapozni a hatvani képeslapos könyvbe, ezúttal a 180. oldal releváns.
 
Nagy Nándor
 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr504789198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

bunko_jobbos 2012.10.18. 18:36:07

Nagy élményem volt, mikor apukámmal kimentünk (ezek szerint 1982 körül, még kisgyerekként) a bal fenti képen mutatott házsor elé (az 1982-vel jelzett kép). Pár rendőrautó már ott állt. A néniket, akik nem akartak kiköltözni onnan, szépen beültették a rendőrkocsikba és irány a város széle. Sok bámészkodó volt, mi is. Anyukám mondta, hogy hülyék voltak, mert így a párttitkár csókosának a lerobbant házába telepítették őket, pedig viszonylag elfogadható pénzt kaptak volna a házukért. A haver persze megkapta a jó pénzt a lepukkant házáért.