'56-os hatvani emléktöredékek

2012. október 23. - Nagy Nándor
 
Terjedelmi korlátok miatt nem merülünk el mélyen az 1956-os forradalom hatvani eseményeinek sűrűjében, hanem felhasználóbarát módjára néhány, a nagyközönség által nem vagy kevésbé ismert dokumentumot, valamint egy ’56-os keletkezésű hatvani festményt mutatok be, ezzel tisztelegve a forradalom emléke előtt.
 
 
Kincsek a levéltárból
 
Először jöjjenek a papírosok, amelyeket 2005 táján találtam az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltár egyik iratkötegének mellékletei között.
    Az 1848-as vonalat követve a forradalom napjaiban szinte minden település, intézmény, egyesület vagy spontán civil csoportosulás összeállította a maga 12 vagy esetleg több pontját, amelynek alapját a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) által még október 22-én megfogalmazott 16 pont jelentette. A különböző kiáltványok követelései általában fedték egymást, de kisebb-nagyobb eltérések természetesen előfordultak.
    A Zagyva partján szintén a fiatalok aktivizálódtak e téren, mivel az alábbi szórólapot Hatvan város ifjúsága név alatt adták ki. A keletkezés pontos dátumát nem ismerjük, mivel azonban a hatvani események október 28-i Kossuth téri nagygyűlés után pörögtek fel, ezért az október 28-31. közé eső napok közé tehető. Érdemes átszaladni rajta, majd némi tartalmi segítséget nyújtok egyes pontokat illetően.
 
Hatvan_város_ifjúsága_[1956] v2.jpg
1. ÁVH: bár mindenki tudja, de hátha nem, a rettegett Államvédelmi Hatóság rövidítése.
5. Gerő Ernő, a Rákosi-korszak emblematikus személyiségének 1956. október 23-án este 8 órakor elhangzott rádióbeszédére utal, amelyben nem éppen pozitívan értékelte a nap történéseit. Meghallgatható az MTI honlapján.
6. A Mecsek hegységben történő felfedezés után a magyar urán-program szovjet szakértők vezetésével 1953-ban kezdődött. A top secret minősítés miatt a vállalat névlegesen magyar kézben volt, működési feltételeit azonban a szovjet vezetés határozta meg. A tényleges kitermelés csak pár évvel később indult meg, azonban úgy tűnik, a Baranyában zajló előkészületekről már értesült a közvélemény. A témakörről érdekfeszítő cikk olvasható a posztinfo.hu-n, amely szerint az urán-topic némi nyugati segítséggel került be a politikai követelések közé.
7. Beadási kötelezettség: a megtermelt mezőgazdasági javak egy részét szabott hatósági áron kellett beszolgáltatni az államnak.
8. A Ratkó-korszak egyik jellegzetes intézkedéseként 1953-ban vezették be a gyermektelenségi adót, amely az érintett személyek munkabérének 4%-át érintette. Népszerűségnövelő intézkedései egyikeként, a rendeletet a forradalmat leverő Kádár-kormány törölte el, 1956. november 10-én.
9. Norma: minden gazdasági ágban megállapított kötelezően elérendő munkateljesítmény.
11. Március 15-ét 1951-ben törölték a munkaszüneti napok sorából, a Kádár-korszak sem hozott jelentős változást, ekkor „sima” tanítási szünet volt. Október 6-a jelenleg is csak nemzeti emléknap.
12. Az utolsó pont értelmezése tűnhet talán a legnehezebbnek. Tény azonban, hogy elsősorban a fővárosban több szovjet katona állt át a magyar forradalom oldalára, amely egyet jelentett a parancsmegtagadással, következményei pedig egyértelműek lehettek mindenki számára. E követelés megjelent a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola tanárai és diákjai kiáltványában, amelyet a Népszava 1956. október 26-i száma közölt le (utóbbi adatra Szőcs Géza tanulmánya hívta fel a figyelmemet), talán innen vette át a hatvani ifjúság. Az átállt szovjet katonák emlékére a Keresztény Nemzeti Unió (!) állított emléktáblát Budapesten 1990-ben.
 
A következő szórólapot a Hatvani Értelmiségi Tanács adta ki 1956. október 29-én. Erről a testületről egyelőre bővebb információval nem tudok szolgálni.
 
Hatvani_Értelmiségi_Tanács_[1956] v2.jpg
 
A forradalom egyik főszereplője, Pálhidy Mihály, a Hatvani Nemzeti Bizottmány/Bizottság. október 28-án megválasztott elnöke volt, aki a szovjet intervenció után is hivatalban maradt, és támogatta az átmenetileg békés átmenetet (a letartóztatások csak 1957 tavaszán kezdődtek meg, amelyek Pálhidy Mihályt is érintették.). '56-os szerepéről korábbi bejegyzésünket ajánlom, a szovjet városparancsnokság által kiállított szabad mozgást biztosító okirat (1956. november) pedig alább tekinthető meg.
 
Orosz_nyelvű_igazolvány_[1956].jpg
 
A festmény
 
Gódor Kálmán v2.jpgTudomásom szerint egyetlen 56-os témakörű képzőművészeti alkotás született Hatvanban, méghozzá a város híres festője, a jobbra látható Gódor Kálmán (1911-1991) ecsetvonásai révén, amely 1956 – Gyertyákkal cím alatt került katalógusba. A műalkotás genezise családtörténeti vonatkozással is rendelkezik, ugyanis a festmény közepén guggoló kamasz fiú „modell”-je nem volt más, mint az akkor éppen 13 éves édesapám, Nagy István, aki pár évvel ezelőtt vetette monitorra emlékeit.
    Apám, hasonlóan a többi korabeli hatvani gyerekhez, szabadidejének jelentős részét az utcán töltötte, akikkel a rongydarabokból készített futball-labdát kergette órák hosszat. '56-ban a gyermeksereg számos tagja „aktivizálta” magát, más beszélgetőtársaim többsége szintén serdülő- vagy kamaszfejjel élte át az eseményeket; természetesen a gyermeki kíváncsiság és nem a politikai elkötelezettség jelentette az elsődleges impulzust. Apám ott volt a Kossuth téri nagygyűlésen is, valahol az első sorokban – az otthoni élménybeszámolót nagyapám két hatalmas pofonnal zárta rövidre. Ne feledjük, ekkor az országban már számos sortűz gyilkolta halomra a fegyvertelen civil felvonulókat. (A szülői nyakleveseket egyébként minden visszaemlékező megkapta, általában nem ok nélkül; volt, aki például a november 4-én bevonuló szovjet harckocsikat figyelte néhány méteres távolságból.)
    Pár nappal később az aktuális utcai kupameccset a „modellkereső” Gódor Kálmán szakította félbe, aki apámat szemelte ki gyertyatartónak. A festőművész némi fizetséget is ígért, ekkoriban pedig minden hatvani gyermek álma a Sztálin téri Vörös Csillag mozi vasárnapi matiné-előadása volt, ami viszont pénzbe került.
     Sajnos a festményről elég gyatra fényképet készítettem anno, még a lámpát sem kapcsoltam le, amely okoz némi zavart a szemlélődés közben – ígérem, amint lehet, cserélni fogom e mellékletet.
 
Gódor Kálmán_festmény_1956 v2.jpg
A memoár szöveghűen kerül közlésre.
 
*  *  *
 
– Milyen nyápic vagy – mondta a festő, miközben furcsán, imbolyogva guggoltam a képzelt ravatal mellett, kezemben égő gyertyát szorongatva. Közben megtudtam: „A forradalmár ravatala” című képet festi [ez lehetett a festmény eredeti címe]. Én modellként szenvedtem szeme, illetve vászna előtt.
– Milyen gyenge a bokád! Nincs neked korcsolyád? Tudsz te korcsolyázni egyáltalán?
– Szeretnék! – válaszoltam.
     Szüleim ígérték, de még nem kaptam, és az idén sem biztos, hogy meglepnek korival, ki tudja, mikor lesz újra munka apámnak. Őt ez a védekezés nem hatotta meg, egyre ingerültebb, durvább volt velem. Aztán, amikor már egy percig sem bírtam, a folyamatosan guggolós egyensúlyozást, szinte kidobott a remélt, ígért fizetség nélkül. Hülyeség volt kockáztatni a vasárnapi matiné áráért egy biztos verést, ami otthon várt rám. A „nevelésem” közben az sem vigasztalt, hogy apámtól megtudtam, a festő egy főiskolai tanár szegről-végről ismeri is. Kiegészítő büntetésként nem közügyektől, hanem a vasárnapi matinéktól lettem eltiltva. Amire a pénzt egyébként barátaimnak és nekem is önállóan kellett előteremteni, a családi kasszák ezt finanszírozni - sem akkor sem később nem tudták.
    Harmincöt évvel később, 1991-ben: Hatvan könyvtárának aulájában ültünk, érettségi találkozóra gyülekeztünk. A várakozás közben kérdőre vontam könyvtárigazgató – a városban maradt – barátomat [= Kocsis Pista], hogyan lehetett egykori utcánkat [=egykori Mező Imre, ma Gódor Kálmán utca] átkeresztelni a díszpolgárrá választott festő nevére? „Poénkodva” előadtam szenvedéstörténetemet. Akkor álljatok fel, szólt a diri és gyertek utánam! Az egyik emeleti szoba ajtaján díszes tábla: Gódor Kálmán emlékszoba. Ajtót nyitottunk és a bejárattal szemben ott a kép és rajta én. Kővé meredtem, beleborzongtam. Egész évben hordott bakancsomat felismertem…
 
*  *  *
 
A téma iránt érdeklődők számára az alábbi nyomtatásban megjelent írásokat ajánlanám:
- Kozári József: Az 1956-os forradalom bevezető eseményei Hatvanban. Egri történelmi évkönyv VIII. 2000. 273–288.
- Németi Gábor: Hatvan város története. 2005. 317-325.
Ugyancsak említést érdemel Kovács Gábor és Demény-Dittel Lajos által szerkesztett Szemelvények Hatvan történetéből forrásgyűjtemény, illetve a Heves Megyei Levéltár által, Cseh Zita szerkesztésében 2006-ban megjelent Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai című első osztályú kiadvány, amelyek szintén számos hatvani vonatkozású iratot tartalmaznak.
Az említett feldolgozások alapján a legfontosabb hatvani események rekonstruálhatóak, azonban megjegyzem, hogy továbbra is a mázsaszám állnak a levéltárakban az érintetlen iratcsomók, így a hatvani ’56 részletes feldolgozása egyelőre várat magára.

Nagy Nándor
 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr254863370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.