Hatvan története

Hatvan és Vidéke 3.0 (1900)

2013. január 10. - Nagy Nándor
 
A dualizmus-kori városiasodási folyamat sajátos objektív mérőfokait képezték a kulturális és művelődési élet különböző megjelenési formái. Amennyiben egy település gazdasági téren beindult, és népessége növekedni kezdett, bizonyos idő elteltével bővült a hivatalnok-réteg, megjelent a nem állami alkalmazásban álló értelmiség, és a szakképzett, írni-olvasni tudó szakmunkások köre is. Igény formálódott új iskolákra, a társas érintkezés új színtereire és nem utolsósorban az adott térséggel foglalkozó rendszeresen megjelenő sajtóra is.
   Nem volt könnyű a korabeli vidéki laptulajdonosok és újságírók dolga, hiszen ez nem az önkormányzatok által dotált, ingyenesen terjesztett sajtó korszaka volt, hanem bizony a „kőkemény” piac dominált: ha egy lap nem tudott tartós olvasóközönséget teremteni, és megfelelő volumenű hirdetést értékesíteni, akkor a lelkes kezdet után maradt a dicstelen vég és a lapkiadásra felvett hiteltömeg.
    A nem egyenes vonalú, számos buktatóval tarkított fejlődési ív Hatvanban is megfigyelhető, hiszen az első lapkezdemény és a rendszeres megjelenő helyi újság jelentkezése között 12 év telt el. A Hatvan és Vidéke első változatára (1888) még nem érett meg a település, talán az 1895. évi kísérlet már sikerrel járhatott volna, utóbbi esetben azonban az újság hangvételét túl élesre köszörülték. A valódi sajtótörténeti fordulatra 1900-ban került sor. A dualizmuskori sajtótörténet fehér foltjainak kiszínezését e fejezettel zárjuk.
 
 
Befut a gödöllői személy
 
108--Nyíri Lajos-(FF).jpgNemcsak Hatvan, hanem a szomszédos vármegye északkeleti szegletének sajtóéletében jelentős szerepet vállalt a kecskeméti születésű Nyíry Lajos (1872-1934), aki a fővárosban végzett jogi tanulmányai után több éven át ügyvédként tevékenykedett. Hivatásának mégis inkább az újságírást és a szépirodalmat tekintette: álnéven számos verset, elbeszélést publikált különböző lapokban, majd 1898-ban útnak indította a Magyar Krónika névre hallgató irodalmi és művészeti lapot. A század végén Gödöllőre költözött, ahol átvette a Gödöllő és Vidéke szerkesztői és kiadói teendőit. Nyíry a következő három évtizedben a város egyik meghatározó személyisége lett, jelentős szerepe volt például a mai is látható gödöllői Erzsébet-szobor felállításában, az 1901-ben elrejtett időkapszulában található pergamenen az ő aláírása is szerepelt.
    A környékbéli lehetőségeket feltérképezve úgy vélte, hogy Gödöllő mellett még két településen volna érdemes újságot indítani, ezért 1900-ben további két lap jelent meg Nyíry Lajos közreműködésével: az Aszód és Vidéke, illetve a Hatvan és Vidéke. (A névválasztásban valószínűleg nem játszottak szerepet a druszán hatvani lapősök, inkább a Gödöllő-Aszód vonalat kívánta követni.)
   A hatvani újság kiadásában Mágocsy Bélát választotta társul, aki korábban szintén nem rendelkezett hatvani kötődéssel; ifjúságát Székesfehérváron töltötte, majd helybéli lapoknak lett ilyen-olyan munkatársa, sőt verseskötete is megjelent, Hulló levelek címmel. Mágocsy valószínűleg Nyíry javaslata nyomán tette át székhelyét 1900 elején Hatvanba. Párosuk hivatalosan 1900. január 8-án jelentette be a főszolgabírónak, vagyis a korabeli hatvani járás vezetőjének az új lap megjelenését. Mint az iratból alább kiolvasható, a vezetős szerep, felelős szerkesztőként és kiadótulajként „elvileg” Mágocsyt illette, azonban a tőke jelentős részét társa, Nyíry Lajos hozta.
 
Fszbírónak 1900.01.01.08. v2.jpg
 
A bemutatkozó lapszám
 
1900. január 13-án jelent meg, a szerkesztőség és kiadóhivatal a Hunyadi tér 6. szám alatt működött. A nyomdai munkálatokat az Aszódi M. Kir. Javítóintézet kebelében végezték.
 
HésV 1900 1. lapszám.jpg
 
Egy bekezdés a lap beköszöntőjéből:
Hatvan és vidéke közönségének mai számunkkal megindított lapunkban egy komoly és mindenben tárgyilagos orgánumot kívánunk nyújtani, mely hétről hétre párttekintetektől és minden befolyástól mentesen tárgyalja a helyi eseményeket; hozza felszínre első sorban a helybeli társadalmat érdeklő kérdéseket, csak másodsorban tárgyalván a nagy világ általános érdekű eseményeit.
Nyíry Lajos kiterjedt irodalmi kapcsolatokkal rendelkezett, így az első szám tárcáját húzónévként nem más, mint az ekkor 75 éves, de változatlanul aktív Jókai Mór jegyezte Egy szent nő címmel. (Lelkünknek jól esett volna egy kis irodalomtörténeti kuriózum, azonban az írás már korábban megjelent, mégpedig az Athenaeum Nagy Képes Naptára 1877. évre c. kiadvány 18-20. oldalán.)
 
Néhány esemény, amelyet 1900. január 13-án közölni volt érdemes a Hírek rovatban:
- A Polgári Kör és a Hatvani Kaszinó közgyűlést tartott.
- Az új italmérési törvény életbelépte alapján folyt a helyi kocsmák vizsgálata, mivel a jogszabály megtiltotta kocsma és más üzletek egy helyiségben történő üzemeltetését.
- A hatvani iparos ifjúság nagy álarcos táncvigalmat szervezett január 21-re, a régi nagyvendéglő (korabeli nevén: Vígadó) épületében, amely ma is áll, mint korábban említettük, a hatvani városi múzeum jelenlegi otthona. Belépő díj 1 korona, családi jegy 1 korona 60 fillér. A mulatság közben nagy versenytánc is rendeztetett.
- Hatvan közeli településen „egy bővérű fiatalember oly erősen zaklatott szerelmi vallomásával egy vendéglői pincérnőt, hogy az kénytelen volt a vendéglősnét hívni segítségül, hogy megszabadulhasson az erő tolakodásától. A vendéglősné aztán megugrasztotta az újkori Don Juant”.
 
 
Mágocsy Béla halála
 
Bár a Hatvan és Vidéke 1900-as évfolyamából csak az első lapszám maradt fenn, az újság valószínűleg a beígért heti gyakorisággal megjelent, év végén azonban a megszűnés közelébe került. Mágocsy Béla súlyos betegségtől szenvedett, deprimált hangulatát pedig tetézte, hogy – korabeli sajtóértesülések szerint – nem találta meg számítását a hatvani sajtóéletben sem. December közepén bizalmas keretek között Budapestre utazott gyógykezelésre, szállásán azonban 1900. december 17-én öngyilkosságot követett el. A rokonokkal nem rendelkező hatvani lapszerkesztő temetésének költségét a Budapesti Újságírók Egyesülete fedezte, sírja a mai Új Köztemetőben volt megtalálható.
   Mágocsy budapesti útját előzetesen nem egyeztette Nyíry Lajossal, aki kollégáját hiába keresve kényszerhelyzetbe került, hiszen egyetlen lapszám kiesése is jelentős presztízs- és anyagi veszteséget jelenthetett. Hamarosan szó esik róla, de ekkor már két hatvani versenytárssal kellett az olvasóközönségért megküzdeni. Ezért december 16-án villámgyors kérvényt nyújtott be a főszolgabírói hivatalhoz, amelyben bejelentette, hogy átveszi az újság felelős szerkesztését. (Az iratból is kiderül, hogy a keltezés napján még nem tudott kiadótársa haláláról.)
 
Nyíry Lajos levele 1900.jpg
 
Nyíry Lajos 1901 májusáig egymagában vállalta a szerkesztői teendőket, a gödöllői távvezérlés azonban tovább nem volt fenntartható. Ekkor sikerült „beszerveznie” Prikkel Józsefet és Papp Józsefet, a későbbi polgármester édesapját. A korábbi kérészéletű sajtókísérletektől eltérően a Hatvan és Vidéke 1900-ban útnak induló harmadik változata egészen 1919-ig kitartott, tehát bejegyzésünk tárgya tekinthető az első rendszeresen megjelenő hatvani újságnak.
 
 
A Hatvani Közlöny
 
Vadász Lajos v3.jpgRöviden érdemes kitérni az 1900-as év másik két hatvani sajtótermékére is, amelyek friss konkurenciát jelentettek a Nyíry-Mágocsy kezdeményezés számára. Az előző bejegyzésben ismertük meg a gyöngyösi illetőségű Vadász Lajost, aki az 1895-ben kudarcba fulladt próbálkozása után, tartva a korábbi hagyományokat, rendszeresen beszámolt Hatvan és környéke főbb eseményeiről a gyöngyösi Hevesmegyei Lapokban, sőt úriember módjára az ezúttal nem általa szerkesztett Hatvan és Vidéke 1900. januári megjelenéséről is.
    Néhány hónap elteltével azonban úgy ítélte meg, hogy még egy lap elfér az úton, amelyet Hatvani Közlöny néven indított el, 1900. május 3-án (a Hatvan és Vidéke név ugyebár már foglalt volt). A lap a korábban említett tényező miatt nem vasárnap, hanem csütörtökön jelent meg, előállítása helyben, Hoffmann Mór nyomdájában történt. Bár a cégérre nem került fel, két hatvani férfiú segítette a munkáját, Hirling Gyula és Sebők Jenő személyében.
 
Hi Közlöny 1900.1..jpg
 
    Vadász Lajos tartotta magát korábbi szerkesztési elveihez és felvállalta az egyesek által kevésbé kedvelt helyi ügyeket, amelynek hamarosan meg is lett a következménye. K. József járásbírósági alkalmazott az egyik újságcikket magára vette, és a hatvani utcán szóban és tettleg inzultálta Hirling Gyulát. Az erőviszonyokat azonban rosszul mérte fel, mivel állítólag nem a támadó fél győzött...
    Vadász újabb kudarcáért mégsem ez az incidens tehető felelősé: a feltehetően heves vérmérsékletű laptulajdonos 1900 nyarán összekülönbözött hatvani kollégáival, akik kiváltak a szerkesztőségből, ezáltal megpecsételődött a lap további sorsa. Egy rövid szösszenet a Hatvani Közlöny feltehetően utolsó, 1900. július 19-i számából:
Kezd Hatvan is a főváros lakosságának szemei előtt kedvencz tartózkodási hely[e] lenni. Igen sok család főleg, kiket rokoni kötelék is fűz városunk egyik-másik családjához, 2-3 hónapi nyaralásra tette át lakását s bár porfürdőnk nem biztat valami nagy horderejű climatikus kúrával mégis a szabad természet élvezete tágabb tért enged át itt a lakosságnak, mint a főváros börtönszerű házaiban.
Vadász Lajos feladta a hatvani sajtópiacot és a továbbiakban kizárólag a Hevesmegyei Lapokra koncentrált, amelynek 1924. július 23-án bekövetkezett haláláig főszerkesztője és kiadója maradt.
 
 
A Hatvani Hírlap
 
A Hatvani Közlönyből kivált Sebők Jenő 1900. december 18-án indította el saját lapját, amelyen ezen a néven 1923-ig jelent meg. Érdekesség, hogy egykori kollégája, Hirling Gyula éppen a versenytárshoz, vagyis a Nyíry-féle Hatvan és Vidékéhez csatlakozott főszerkesztőként, 1904. január 1-i kezdettel.
 
Hatvani Hírlap 1900.1..jpg
A versenytárs Hatvan és Vidéke felelős szerkesztőjének tragikus halála a Hatvani Hírlap kollektíváját is megrázta. Képviseltették magukat az 1900. december 23-i budapesti temetésen, Sebők Jenő pedig az újság 2. számában saját versével búcsúzott újságíró kollégájától:
 
Vers HH 1900.12.23 - 03.jpg
 
Nagy Nándor
 
Irodalom:
Gaálné dr. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn. Gödöllő, 2007. p. 200.
A Nyíry Lajost ábrázoló fényképért külön köszönet Gaálné dr. Merva Máriának (Gödöllői Városi Múzeum).
 

A bejegyzés trackback címe:

https://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr645010974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása