A legmázlistább közúti műtárgy

2014. október 13. - Nagy Nándor
 

A kicsit megcsúszott nyári szünet után visszatérünk a legutóbbi bejegyzésünkben szereplő újhatvani vasúti felüljáróhoz, amelytől 2015-ben, az új felüljáró átadása után végképp elbúcsúzunk. 100 éves történetét tekintve egyáltalán nem tűnhet túlzás az a kijelentés, miszerint a vasútvonalon átívelő műtárgyat ritka nagy szerencsefaktorral áldotta meg a sors.

 

A kivitelezés időpontja

Júliusban említettem, hogy a felüljáró megépítése már 1897 óta napirenden volt, azonban csak másfél évtizedig elnyúló, szokásos magyaros gyötrődés után kezdődött meg az építkezés, amelyre valóban igen nagy szükség volt a növekvő átmenő forgalom miatt. Ha azonban a Hatvan nagyközség versus Magyar Államvasutak mérkőzés még néhány játszmával bővült volna, akkor elképzelhető, hogy csak évek, vagy talán évtizedek múltán épült volna meg a felüljáró. Miért is?
    Idén emlékezünk meg az I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról. A háborús állapot egyik kevésbé ismert következményeként az előkészítés alatt álló projektek kivitelezését elhalasztották, illetve a növekvő infláció és sok más egyéb ok miatt maguktól befagytak (valószínűleg nemcsak Hatvan, hanem a korabeli Magyarország más településeinek esetében is). Konkrét példaként visszautalhatunk a blog által megénekelt Hatvani Vásártér nevet viselő második helyi vasúti megállóra, amely már a menetrendben is bekerült, a településre eső költségeket pedig a hatvani képviselőtestület megszavazta. Hat nap múlva a Monarchia hadat üzent Szerbiának, a megálló pedig ment a kishatvani levesbe…
Majzik Viktor v2.jpg    Érdemes azonban megemlíteni a jóval nagyobb falatnak tekinthető hatvani közkórház ügyét. A dualizmus időszakában rohamosan fejlődő Hatvan lakossága 1910-ben már meghaladta a 12 ezer főt, a növekedési ütemet azonban a közszolgáltatások színvonala nem igazán tudta lekövetni. Az állami egészségügy általában véve is rosszabbul teljesített Heves vármegyében, hiszen mindössze három település (Eger, Gyöngyös, illetve az ekkor még a megyéhez tartozó Pásztó) rendelkezett kórházzal. Ezért 1911-ben a megyei közigazgatás, Majzik Viktor alispán (jobbra) vezetésével nagyszabású programot dolgozott ki, amely alapján öt (!) további helységben létesítettek volna a modern közegészségügyi követelményeknek megfelelő kórházat.
Hatvany-Deutsch_Sándor.jpgA megvalósítás sorrendjében első helyen szerepelt Hatvan, amelybe 100 ágyas intézményt terveztek, a költségeket Heves vármegye-Hatvan nagyközség-Magyar Állam koprodukciójában, harmadolta volna. 1912-ben báró Hatvany-Deutsch Sándor földbirtokos (balra) a település rendelkezésére bocsátotta a közegészségügyi és városrendezési szempontból egyaránt megfelelő telket, amely valahol a Szőlőhegy lábánál feküdt; a Hatvany-család a telken kívül még jelentős összeget is adott volna be a közösbe. Minden egy irányba mutatott, 1914 tavaszán elkészültek a tervek, és a kórház minden bizonnyal 2-3 éven belül meg is épült volna, de a háború felülírta a boldog békeidők progresszív elképzeléseit.
   A halasztás nem egy-két évnyi időtartamra szólt, hiszen a hatvani kórházat majdnem fél évszázaddal (!) később, 1961-ben nyitották meg az „államosított” Hatvany-kastélyban, a mai kórházat magába foglaló új épületet pedig 1967-ben adták át. A felüljáró építését azonban szerencsére már 1912-ben megkezdték, 1913-ra már nagyjából el is készült, de a forgalomnak csak 1914. július 14-én adták át.

 

1944. szeptember 20.

1914 után egy újabb tragikus évszám, illetve évforduló következik, 1944. A vasútállomás és a rendező pályaudvar elleni amerikai légitámadás (szeptember 20.) során a felüljáró nem szerepelt a célpontok között, azonban Újhatvan környező utcáiban számos célt tévesztett bomba pusztított, így nem csekély szerencse kellett ahhoz, hogy a felüljárót ne érje találat, amely jelentős kárt, vagy akár teljes pusztulást is okozhatott volna.

   Közvetlenül a bombázás utáni készült légi felvételen jól látható, hogy a piros nyíllal jelölt felüljáró környékén megszámlálhatatlan bombatölcsér helyezkedett el.

légi felvétel.jpg

A károk felmérésekor készült helyszínrajzon fekete nyilakkal jelölték a bombákat. A bombázást szintén túlélte a mai buszpályaudvar helyén egykoron működő cukorgyári munkáskaszinó, amely mellett a 49. számú vasúti őrház telitalálatot kapott. A vázlat alapján derül ki, hogy a felüljáróra szintén esett egy bomba, azonban az újhatvani lehajtó rézsűje „felfogta” a bombát, amely nem robbant fel, vagy csak szimpla műszaki hiba történt. Hál’ Istennek, tegyük hozzá, hiszen ellenkező esetben a lehajtó biztosan a levegőbe repült volna…

Vasút_1944_v3_1.jpg

 

 

1944. november 25.

Az újabb túlélő gyakorlathoz mindössze két hónapot kellett várni. Egy hetes ostrom után a szovjet hadsereg csaknem teljesen bekerítette Hatvant, már csak a Heréd felé vezető út volt szabad, ezért a német hadvezetés november 24-én este úgy döntött, hogy másnap hajnalban kiüríti a települést. A német csapatok búcsúzóul a városban található élelmiszer-készleteket, az ipari üzemek felszereléseit, és a kastély mozdítható részeit magukkal hurcolták, a szeptember 20-i bombázás után frissen újjáépített vasútvonalakat pedig a képen látható speciális eszközzel, ún. sínfarkassal használhatatlanná tették (a fénykép nem Hatvanban készült, forrás: ritkanlathatotortenelem.blog.hu).

1944. Német sinfarkas (vasúti pálya pusztító) munkában Olaszországban..jpg

November 25-én hajnalban megsemmisítették a belvárosi postahivatal távírda- és telefonközpontjának műszaki berendezését, és elektromos gyújtószerkezettel felrobbantották a felüljárótól 500 méterre fekvő közúti Zagyva-hidat. Hasonló sors várt volna főhősünkre is, amelyet a német 23. páncéloshadosztály utászai már alá is aknáztak, azonban az ügyködést kifigyelte Pálhidy Mihály állomásfőnök és Szűcs József vasutas, akik a németek távozta után villámgyorsan eltávolították a robbanótölteteket. A német utászok hiába próbálták működésbe hozni a detonátort, a felüljáró egyben maradt. Visszatérni már nem volt idejük…

Nagy Nándor

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr396787509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.