A Zagyva partjáról az Adriára

Egy hatvani haditengerész és az SMS Wien története

2016. március 22. - Nagy Nándor
 
Egy hatvani haditengerész és az SMS Wien története

Újabb fantasztikus fénykép segítségével maradunk a Nagy Háború vagy, ahogy Csángóföldön hallottam hajdanán, a Nagy Verekedés témakörénél. A nemcsak helytörténeti jelentőségű fotográfiát blogunk régi olvasója, Elenonóra bocsátotta rendelkezésemre. A fényképen, amelyet a nagypapa, Nagy István küldött haza képeslapként 100 éve, az SMS Wien osztrák-magyar csatahajó legénységének egy csoportja látható 1916 nyarán. (Az SMS jelentése természetesen eltér a mai rövidítéstől: Seiner Majestät Schiff azaz Őfelsége hajója, amely minden hajónév előtt szerepelt.) Eleonóra mellett külön köszönöm Kiss Gábor (Hadtörténelmi Levéltár) által nyújtott segítséget.

A szereplők közül jelenleg - egyedül Nagy István személyét lehet beazonosítani, aki az ágyú jobb oldalán tekint reánk. Az SMS Wien feliratú fejfedőt viselő délceg csoport ülő tagjai között pedig egy gramofon láthatunk, mellette néhány lemezt. Mielőtt azonban elmélyednénk a 100 évvel ezelőtti fotográfia részleteiben, ismerkedjünk meg Nagy István szerencsés és az SMS Wien tragikus történetével, a had- és helytörténet sajátos ötvözeteként. 

fokep_alap_v4.jpg

Ne csodálkozzunk azon, hogy a Zagyva-partjáról is került haditengerész az Adriára, hiszen az I. világháború alatt az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete a hatodik legnagyobb volt e földkerekén. A Monarch csatahajó-osztályú partvédő hajók, így az említett SMS Wien, az SMS Budapest és a SMS Monarch az 1890-es évek második felében készültek el azonos tervek alapján. Az SMS Wien 1897. május 13-án állt szolgálatba, első útján Nagy-Britanniában vendégszerepelt békés céllal, a Viktória brit királynő uralkodásának 50. évfordulóján megrendezett ünnepségen.

Forrás: armchairgeneral.com

1914. május 30-án kivonták az állományból, de a háború kitörése miatt gyorsan véget ért a nyugdíjas időszak, és augusztus 1-én újra szolgálatba állították. Testvéreivel együtt, az V. csatahajóosztály tagjaiként a Cattarói-öbölben vigyázták a sós vizeket, majd 1917. augusztus végén az SMS Wien-t és Budapestet Trieszt körzetébe vezényelték át, hogy elejét vegyék az olasz partraszállási próbálkozásoknak.

coat_of_arms_of_the_austro-hungarian_navy.png

A fényképet talán éppen Triesztben postára adó Nagy István 1892-ben született Hatvanban, a háború kitörése előtt vasutasként dolgozott. A bevonulás után érdekes módon mégis a haditengerészethez került, amelynek háttérben két ok játszott szerepet: egyrészt néhány évig gőzmozdony-fűtőként dolgozott, a flottánál pedig szintén fűtő lett, csak ezúttal hadi (gőz)hajónál; másrészt tudott úszni, amely egyáltalán nem számított általános készségnek akkoriban. (Uszoda hiányában a Hatvan belterületén megtalálható állóvizek nyújtottak alkalmat a gyakorlásra.)

bevonulas_elott_v3.jpg

Korábbi állomáshelyeit egyelőre nem ismerjük, azonban a fénykép hátoldala alapján 1916-ban már az SMS Wien hajón teljesített szolgálatot. A Bécsi Levéltárból előkerült orvosi kartonból kiderült, hogy 1917. november 20-23. között Pólában kórházi kezelésre szorult, innen tért vissza állomáshelyére, amely ekkor a Trieszttől néhány km-re fekvő Muggia városka melletti öbölben horgonyzott.

korlap_v3.JPG

Forrás: Österreichisches Staatsarchiv - Kriegsarchiv (Wien/Bécs)

A Heinrich von Seitz sorhajókapitány parancsnoksága alatt álló SMS Wien-t 1917. december 10-én kora hajnalban váratlan olasz támadás érte. A Luigo Rizzo vezette, csekély hangot kibocsátó elektromotorral felszerelt MAS-9 tengeralattjáró-elhárító motorcsónak észrevétlenül közelítette meg az öblöt. Hidraulikus vágószerkezettel két órán küszködtek a kikötő körüli vizeket vigyázó határzárral, amelyet végül sikerült átvágniuk - szinte hihetetlen, hogy nem vették észre az olasz kommandót. 02 óra 30 perckor két torpedó indítottak el, amely a biztonságosnak vélt öbölben telibe találta a gyanútlan, torpedóhálóval sem védett SMS Wien-t.

Forrás: it.wikipedia.org

Nagy István éppen a fedélzeten tartózkodott, elmondása szerint még látta is a távozó olasz motorcsónakot, amely több méter átmérőjű sebet ejtett a k. u. k. csatahajó elülső oldalán. A hajó orra néhány perc alatt megtelt vízzel, ezért a fedélzetre menekülő haditengerészek a hajó egyre jobban kiemelkedő tatjához menekültek, majd innen ugrottak a december lévén alacsony hőmérsékletű vízbe. Nagy István és a vele együtt a tengerbe menekülő barátjának túlélését a kosárlabda nagyságú, ún. mentőlabdának köszönhették, amely a mentőövhöz hasonlóan a víz felszínén tartotta a bajba jutottakat. A hajó mintegy 10 perc alatt süllyedt el, és mintegy 15 méteres mélységben érte el a tengerfeneket. (Egy másik olasz motorcsónak a SMS Budapestet próbálta elsüllyeszteni, azonban sikertelenül.)

   Nincs adat arról, hogy a támadás napján hány haditengerész teljesített szolgálatot a hajón, de mintegy 400 főnyi legénységgel számolhatunk, amelynek jelentős részét az SMS Budapest mentőcsónakjai és a parti őrség néhány órán belül kimentette a vízből.

terkep.JPG

A későbbi hivatalos veszteséglista szerint 35 (más adatok szerint 46) tengerész halt hősi halált, illetve 2 személyt nyilvánítottak eltűntnek. 1918-ban megpróbálták kiemelni az SMS Wien-t, amelyet azonban a háború időtartamára felfüggesztettek. Végül 1925-ben hozták felszínre a szerencsétlenül járt hadihajót, amelyben 25 haditengerész holttestét találtak meg, akiket a trieszti Központi Temető egyik tömegsírjában helyezték örök nyugalomra.

  Nagy István az újabb kórházi kezelés után, kalandos körülmények között, gyalog tért vissza Magyarországra 1918 derekán. Újabb hadiszolgálatra már nem hívták be. Szegedi illetőségű egykori bajtársával, akivel együtt ugrottak vízbe a süllyedő hajóról, az 1930-as évekig tartották a kapcsolatot. Az I. világháború hősi halottainak emléket állító hatvani Őrszem emléktáblájára felkerült egy bizonyos „Nagy István”, az egykori haditengerész pedig úgy gondolta az ő nevét vésték fel tévesen. Forrás hiányában azonban nem lehet beazonosítani, hogy pontosan kinek állít emléket a felvésett név.

orszem_tabla_v2.JPG

A hadseregtől nem érkezhetett téves információ, hiszen pontosan ismerték, hogy ki esett áldozatul az olasz támadásnak, Nagy István pedig sem a hősi halált halt, sem pedig a nyomtalanul eltűnt tengerészek között nem szerepelt. A név alatt szereplő két másik személy halálozási dátuma (Oláh Vilmos, 1915; Ócsai Mátyás, 1918) jelentősen eltér, így ezeket a neveket nem ad hoc módon, hanem rendszerezett keretek között véshették fel, valószínűleg a háború befejezése után. Papp Gyula és Fekete Csaba kutatásai alapján két olyan Nagy István nevű hatvani személy ismert, akiknek bevonulása még adatolható, visszatérésük azonban már nem. Valószínűsíthető, hogy e két személy valamelyikének emlékét őrzi a tábla, és nem történetünk főszereplőjét.
   Jobb is, hogy így alakult, és nem volt szükség még egy név felvésésére. Nagy István, az SMS Wien hatvani haditengerésze hosszú életet élt, 1975-ben hunyt el Budapesten, de szülővárosában, Hatvanban temették el.

   Most pedig jöjjenek  a vizuális részletek, némi bónusszal - klikk az alábbi galériára.

 
 
Nagy Nándor
 

 

Irodalom:
- Csonkaréti Károly: Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete (link)
- Russell Philips: The Sinking of SMS Wien (link)
- Veperdi András: Az Osztrák-Magyar Flotta csatahajói (link)
 

A bejegyzés trackback címe:

http://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr18510552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.