Hátvánbán (valóban) hárápnák a kácsák

2016. június 09. - Nagy Nándor
 

Nyugalom, ez nem a Zagyva-menti vérkacsákról szóló rémfilm munkacíme, hanem egy közismert helyi szólás, amely a legutóbbi bejegyzés egyik melléklete kapcsán jutott eszembe. Márciusban ugyanis egy jó magas labdát hagytam leütés nélkül, ezúttal azonban ideje beütni az ászt.

zagyva_b-v2.jpg

Mint arról szó esett, a hatvani haditengerész, Nagy István 1917-ben néhány hetet a pólai hadikórházban töltött, és a HM Bécsi Kirendeltségének segítségével a korabeli kórlapot is megismerhettük. A kitöltött formanyomtatványon ott búvik egy apró érdekesség, amelyen könnyedén átsuhanhat(na) érdeklődő tekintetünk. A születési helynél ugyanis nem Hatvan (a-val), hanem HÁTVAN szerepelt (bizony egy hangsúlyos á-val), abban pedig biztosak lehetünk, hogy az ékezet nem elírás vagy egy kóbor tintapaca eredménye.

korlap.JPG

Vélhetően Nagy Istvántól megkérdezték születési helyét, aki oly ízesen és ellentmondást nem tűrően válaszolt a kérdésre, hogy végül nem a hivatalos, hanem a hátvani formula került a papírosra. Nem elszigetelt jelenségről van szó, hiszen pár éve már említettük, hogy a helységnevek szabályozására létrehozott Országos Községi Törzskönyvbizottság által, 1901-ben kiállított ún. községi törzskönyvi lapon a település „egyéb nem hivatalos nevei” rovatban ott szerepel a Hátvan is!
   A háttérben a még köztünk élő, de az utóbbi évtizedekben sajnos fokozatosan visszaszoruló markáns hatvani tájszólás állhatott. A XX. századi nagyarányú elterjedtségre bizonyíték az 1944 kora őszén az Erdélyből menekülő Erőss Alfréd katolikus teológus (jobbra) naplójegyzete, aki szeptember 20-a délelőttjén érkezett vasúttal Hatvanba. Hatalmas szerencséjére azonban nem maradt az állomáson, hanem „bestoppolt” a Kossuth téri plébánia épületéhez, így a vasútállomás ellen dél körül megkezdődő, több száz halálos áldozatot követelő légitámadást biztonságos helyen vészelte át.
Következő napi élményéről így írt:
A megcsökkent piacon s a városház udvarán élveztem a hatvani embereket. Először hallottam ily közvetlenül és tömegesen ezt a hatvani tájszólást, a magánhangzók sajátos á-lejtését. Amint megfigyeltem, az a és e közt sokszor elmosódik a különbség. A hatvani ember ányámról és fájámról beszél.
A hátvani népnyelv olyan masszív erővel bírt, hogy a blog által többször hivatkozott 1864-es helyi adatgyűjtés szerint a népnyelvnek esze ágában sem volt a helységnév eredetét a hatvan szó számnévi alakjában fellelni, hanem inkább a Hátvan szóból származtatták:
A helynév eredetéről, a néphagyományból, így a városi levéltárban megőrzött, de 1849. évben az orosz hadsereg által elrablott és szétdúlt száz néhány évekről szóló jegyző-könyv szerint a magyarok, mint az Alföld végének fedezetéül vár építésének szükségét elismerve, vezéri tanácskozmány alkalmával közösen megállapodtak a várat odaépíteni, ahol az a „Hátvan”, melyen fel is építetett, és innen nyerte a vár és város nevét is (…).

Mint Erőss Alfréd naplójegyzetéből is kiderült, a hatvani tájszólás erős pozícióit a XIX. század utolsó harmadában felgyorsuló bevándorlás sem ingatta meg (az 1890-es népszámlálás szerint a lakosság 40%-a nem Hatvanban született.) A környékbéli gazdasági migránsok valószínűleg ugyanazt a tájszólást beszélték, míg a távolból érkezett bevándorlók - javarészt munkások, vasutasok és tisztviselők - nagyobb része valószínűleg megtartotta a maga hárápásmentes nyelvét.

1890_v2.png

Bár hatvani népnyelvről beszéltünk, azonban a dialektus jóval kiterjedtebb területre jellemző. A tudomány mai állása szerint 10 magyar nyelvjárási régió létezik, amelyek közül Hatvan térsége a palóc régióhoz tartozik; utóbbi Heves megyén kívül magában foglalja Pest megye északi részét, Nógrád és BAZ megye borsodi tagját, illetve a mai Szlovákia déli, többségében magyarok által lakott területeinek jelentős részét. A nyelvjárás egyik legjellemzőbb sajátossága éppen az „a” hang helyett ajakzárás nélkül képzett rövid „á” hang használata. A palóc régión belül természetesen minden kisebb tájegység rendelkezik sajátos vonásokkal, de a címben szereplő szólás Salgótarjánra lokalizált változata is közismert (Tárjánban hárápnák a kácsák.).
   Ha már itt tartunk, jómagam a kacsás szólás mellett hallottam egy szemivegetáriánus-barát "hálás" verziót is, de lehet, hogy az csak utángyártott termék. Blog-konzultáció keretében az Önök segítségét kérném.

P.S: Úgy gondolom, hogy e témakörrel kapcsolatban minden érdeklődő rendelkezik saját tapasztalattal, vagy családi emlékkel, amelyek megosztását szeretettel várom.
A "Hatvan" helységnév népi magyarázataival foglalkozó rövid tanulmányom pár éve jelent meg egy gyűjteményes kötetben, ezen a linken szabadon olvasható és/vagy letölthető.

Nagy Nándor

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr258795530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.