El Klasszikusok a Mátraalján (1911)

2017. szeptember 16. - Nagy Nándor
Egy rendkívüli, (sport)történeti jelentőségű fényképpel kezdjük az őszi szezont, amelyre a Tolnai Világnapja 1911. szeptemberi számában bukkantam. A fotográfián a Gyöngyösi Atlétikai Klub (GYAK) és a Hatvani Torna Club (HTC) futballistái, illetve a testgyakorlást kedvelő úri közönség néhány tagja látható 1911. augusztus 13-án, a gyöngyösi (régi) vásártéren kialakított pályán, a 6:2 arányú hatvani győzelemmel zárult találkozó után.
   Ez a mérkőzés volt a GYAK első „hivatalos”, értsd: nyilvános mérkőzése, s egyben az első Hatvan-Gyöngyös focimeccs. Minden kívánságunk azonban nem teljesülhet, ugyanis egyelőre nem tudjuk beazonosítani az ülő, illetve álló csapatot. Mivel az álló sor majd' minden tagja csalódottnak, az ülő csapat többsége vidámnak tűnik, ezért az eredmény tükrében az utóbbit saccolom hatvaninak, de ez csak egy tipp...
  Lényeg a részletekben, lásd az alábbi galériában, akit pedig érdekel az első (és második) mátraaljai csúcsrangadó története, az görgessen majd tovább bátran!

 

Előzmények

Az 1907-ben megalakult Hatvani Torna Club történetét 1908-ban akasztottuk szegre, amikor Egri Torna Egyesülettel (ETE) vívott második mérkőzésén ikszet játszott. A piros-fehér színt választó klub, pontosabb a nyaranta aktív hobbicsapat nem alakult át hivatalos egyesületté, így a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) tagjai közé sem lépett be, de évente egy-két meccset lejátszott, így például 1909-ben megszerezte első győzelmét az említett ETE ellen, illetve megismerkedett a Salgótarján csapatával is.
1909_salgo_meccs_v3.jpg
A gyöngyösi labdarúgás pár évvel később ébredt. A zöld-fehér Gyöngyösi Atlétikai Klub 1911 derekán alakult meg, amely foci szakosztályt is indított. A sportág helyi népszerűsítését profi marketinggel készítették elő: az MLSZ bábáskodása mellett, két élvonalbeli fővárosi csapatot, a Nemzeti Sport Clubot és az óbudai 33-as Football Clubot hívták meg bemutató mérkőzésre; az 1911. július 2-i összecsapást 400 főnyi nézőközönség előtt az NSC nyerte meg 5:3-ra.
bp_hirlap_1911_elomeccs_v3.jpg
Közben már rendszeresen edzettek a GYAK focistái, és július közepén spontán edzőmeccset játszottak a városban időző budapesti diákokkal. A fővárosi elhajlással nem vádolható Eger hetilap beszámolója szerint a szívélyes sportlégkör 0:5-ig tartott, majd a gyöngyösi fiatalok sértegetni, később ütlegelni kezdték a vendégeket, akik kénytelenek voltak elmenekülni a pályáról…
football.JPG

 

A nagy mérkőzés

Néhány hét elteltével a GYAK már elég tapasztaltnak érezte magát ahhoz, hogy kiálljon a nagyközönség elé, egy valódi mérkőzés keretében. Több csapat működött a környéken, azonban a választás egyértelműen a szomszédos Hatvanra esett, mivel ez a galeri számított a legerősebbnek a felhozatalból. Sajnos a korabeli két hatvani hetilap (Hatvan és Vidéke, Hatvani Hírlap) vonatkozó lapszámai nem maradtak fenn, így a gyöngyösi és egri sajtó híradásai alapján rekonstruálhatóak az események.
  Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a Gyöngyös-Hatvan meccs a nyár regionális szenzációját jelentette. Az összecsapást ismét profi keretek között szervezték meg, az újságok már hetekkel korábban fokozott hangulatban harangozták be a sporteseményt.
20170826_170407_v3.jpg
A nagy meccsre 1911. augusztus 13-án került sor, a GYAK korabeli pályája a vasútállomás/vasúti sínek melletti korabeli (régi) Vásártéren alakították ki, valahol a mai Radnóti Miklós utca-Ady Endre utca-Vasút utca által határolt területen.
terkep_v2.JPG
A mérkőzésen a tapasztalt HTC viszonylag simán győzedelmeskedett , de a teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a hatvani csapatban — korábbi mérkőzésekhez hasonlóan — kölcsönjátékosként szerepelt Wolenszky Ferenc, az első osztályú Budapesti Atlétikai Klub (BAK) labdarúgója, amely az MLSZ-en kívüli barátságos meccs kereteibe belefért. Sajnos a két csapat összeállítását nem ismerjük, a fennmaradt sajtófoszlányok alapján Wolenszky mellett a GYAK részéről a két gyöngyösi gólt szerző Maczner, valamint Gosztonyi, Iványi és Schwartz, illetve a bíró Moravicz Jenő, aki „példás pártatlansággal vezette mindvégig a játékot”. A mérkőzés sportszerű keretek között zajlott, a balhés edzőmeccs után a gyöngyösi vezetőség minden bizonnyal elbeszélgetett a csapattagokkal a fair-play és társai témaköréről...  

 

Epilógus: a botrányos visszavágó

A hatvani csapat tagjai sport-úriemberhez méltóan viszonozni kívánták a szomszéd járási székhely meghívását, ezért a visszavágóra viszonylag hamar, 1911. szeptember 8-án került sor, a Hatvany-család által pár évvel korábban rendelkezésre bocsátott, a vasútvonal és a Zagyva között elterülő sportpályán, amely nagyjából a mai sporttelep területén feküdhetett. Előzetesen nem volt puskaporos a levegő, hiszen továbbra is a HTC volt az esélyes, a GYAK pedig örült az első vendégmérkőzés lehetőségének, sőt úgy tűnt, hosszútávú sportkapcsolat alakul ki a két egyesület között.
Nagy érdeklődéssel várják sportkörökben a GYAK vasárnapi hatvani szereplését. Találgatják, vajon sikerül-e revansot venni egy hónappal ezelőtti legyőzőjükön.
Amikor első vidéki szereplésükhöz Isten segítségét kérem, bizonyára azon lesznek, hogy magaviseletük, játékmodoruk és összetartásukkal kivívják az elismerést, szeretetet és továbbra is megtartsák az összekötő kapcsot Hatvan football játékosaival.
(Gyöngyösi Újság, 1911. szeptember 8.)
Azonban másképp alakult... A találkozót 7:0 arányban a hatvani csapat nyerte meg, amelyben ezúttal két BAK játékos szerepelt, Gállos Sándor és Ráczkevy Gyula (jellemző, hogy a hét hatvani gólból hatot ők ketten szerezték).
  Nagyobb port kavart azonban, hogy a mérkőzés a sajtóbeszámolók szerint botrányos körülmények között zajlott, amely nélkülözte a három héttel korábbi sportbaráti légkört. A hatvani közönség militáns kisebbsége folyamatosan szidalmazta a gyöngyösi focistákat, akiket a zöld-fehér szín nyomán „zöld békák” névvel illettek és kövekkel dobáltak meg, valamint szó szerint értelmezve a „12. játékos” fogalmát, egy ígéretes gyöngyösi támadás során bemerészkedtek a pályára, majd magukhoz vették a labdát, meghiúsítva ezzel a GYAK becsületgólját. A bíró ezúttal nemigen volt objektívnek tekinthető, ugyanis Szabó Károly szintén tagja volt a BAK játékosa volt, ráadásul mint később kiderült, nem is rendelkezett bírói képesítéssel, pedig a mérkőzés előtti megállapodásban ez szerepelt. Részrehajlása oly arcpirítónak bizonyult, hogy még néhány valóban sportszerető hatvani is számon kérte őt meccs közben.
  A hatvani pálya állapota minősíthetetlen volt, amely tényt korábban egyébként a salgótarjániak is szóvá tették (ne feledjük, a "stadion" az ártéren feküdt, amelyet a Zagyva évente legalább egyszer megdolgozott.) A beszámolók szerint ez a hatvaniak számára volt kedvező, hiszen mint házigazdák, ők jól tudták, hogy a gödrök a pálya mely részein találhatóak.
eger_1916-09-16.JPG
A meccs lefújása után a GYAK azonnal a vasútállomásra sietett, ahol a kedélyek — a hatvani vasútállomás melletti vendéglőben rendezett fogadás keretében — lenyugodtak, majd a gyöngyösiek az utolsó vonattal épségben hazatértek. Bár később a gyöngyösi sajtó igyekezett elkerülni az általánosítást, és csak a hatvani közönség eldurvult részét tette felelőssé a történtekért, de a mátraaljai sportbarátság intenzív szakasza ezzel valószínűleg lezárult.
  Az Eger kiváló tollú szerzője értesült a GYAK első mérkőzéseiről, így a soron következő Gyöngyös-Diósgyőr derbi előtt megjegyezte, hogy már nemcsak a futball miatt lehet érdekes a meccse:
a_vegere_v2.JPG
Az újságcikkek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár.
Ajánlat: Sugár István - Az első botrányok Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. Népújság, 1964. május 7.

 

Nagy Nándor

Hatvani foglyok a GULAG-táborokban - előadás

 
Kedves Mindenki!
 
Május 25-én (csütörtök) délután 17.30-kor kerül sor három részes Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka című előadássorozatom utolsó felvonására, amelynek pályázati és egyéb hátterét a hatvani Gyerekekre Hangolva Alapítvány teremtette meg.
Ezúttal a szovjet katonai bíróságok által többéves kényszermunkára ítélt, és ezáltal GULAG-táborba került hatvani személyek történetével foglalkozunk.
 
Főbb témakörök:
- Akik túlélték: négy egyéni sors, 8 év kényszermunka a Szovjetunióban.
- Akik sajnos nem tértek haza: a hatvani "összeesküvés" koncepciós per áldozatai. (a blogon lásd itt).
  
Helyszín: Grassalkovich Művelődési Ház (Hatvan, Kossuth tér 24.)
Időpont: 2017. május 25., csütörtök, 17.30.
 
A részvétel természetesen díjtalan. Minden kedves Érdeklődőt szeretettel várok/várunk.
 
3_eloadas_plakat.jpg

 

 
 

 

 

Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka - 2. előadás

 
Kedves Mindenki!
 
Március 31-én (péntek) délután 17.30-kor kerül sor a három részessé bővített Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka című előadássorozatom második etapjára, a hatvani Gyerekekre Hangolva Alapítvány szervezésében.
Legutóbb a történeti előzményeket tekintettük át, ezúttal a hadifogolyként elhurcolt hatvani civilek sorsával foglalkozunk, korabeli, primer források alapján.
 
Főbb témakörök:
- A hatvani civil személyek elhurcolásának körülményei.
- A magyarországi fogolytábor-viszonyok.
- Út a szovjet munkatáborokig.
- Egyéni sorsok nyomon követése.
  
Helyszín: Grassalkovich Művelődési Ház (Hatvan, Kossuth tér 24.)
Időpont: 2017. március 31., péntek, 17.30.
 
A részvétel természetesen díjtalan. Minden kedves Érdeklődőt szeretettel várok/várunk.

(A harmadik előadás időpontja egyelőre szervezés alatt.)

malenkij_2_resz_v2.jpg
 
 

 

 

129 éve történt: 1888. március 15.

 

Magyar_kokarda.pngA blog 7. évfordulójához érkeztünk, amelyet - amellett, hogy prímszám -, ne is ragozzunk tovább, hiszen az utóbbi két év termésátlaga hagy maga után némi kívánnivalót… Bízom benne, hogy a tucatnyi félkész, porlepte anyag legalább egy részét a következő gyertyalángig abszolválni tudom majd.

Az évtized kezdetén a régi idők március 15-i ünnepélyeivel kezdtem a bejegyzések sorát, köztük kiemelve az 1893. évi hatvani megmozdulást, amelyről akkor még azt gondoltam, hogy a legrégebbi dokumentált ’48-as ünnepség. Tisztelettel jelentem, hogy az Eger hetilap segítségével sikerült új csúcsot dönteni, mivel 1888-ban a megyei lap külön beszámolóban tárta elénk a forradalom kitörésének 40. évfordulójára - 129 évvel ezelőtt - megrendezett hatvani ünnepséget.

egerhetilap_1888_cimlap_v2.jpg

Jöjjön először a szöveg eredetiben, majd némi névmagyarázat, dualizmus-kori járulékos helyi csemegékkel fűszerezve.

1888_marc_15_hatvanban_v3.jpg

Az ünnepség tehát a Kossuth téren, az 1885-ben megalakult Hatvani Önkéntes Tűzoltó Egylet énekkara által előadott Himnusszal vette kezdetét, amelyet Baranyai Ferenc, a hatvani rkat. plébánia kántora „vezényelt”. Baranyai évtizedekig szolgálta az egyházközséget, a Néptanítók Lapjában megjelent hirdetés szerint csak 1912-ben érezte szükségét a meg-kopott hangszálakat segéderő révén tehermentesítse (az 1200 fő rkat lélekszám minden bizonnyal korabeli nyomdahiba, 12000 a valós szám).

baranyai_hirdetes_1912.JPG

A nagy beszédet felvállaló Borhy Ferenc (1846-1906) gyöngyösi ügyvéd éppen a napokban tette át székhelyét Hatvanba. Borhy nevéhez fűződik az első helyi lap, a Hatvan és Vidéke megalapítása, amely annak ellenére is elismerésre méltó teljesítmény, hogy a lapot nem sikerült fenntartania. (A Borhy-család 1895-ben Jászberénybe költözött tovább.)

  A vezető közigazgatási tisztviselőként (!) a Nemzeti Dalt elszavaló ifj. Homonnay Szilárdról már több alkalommal szóltunk. Édesapját, id. Szilárdot követte a községi jegyzői székben, azonban az 1890-es évek második felében helyi botránysorozat miatt távozni kényszerült hivatalából. Róla fényképünk is van:

ifj_homonnay_02_koczian_gergely.jpg

A kistarcsai internálótáborban 1951-ben mártírhalált halt püspök Meszlényi Zoltán Lajos édesapja, Meszlényi Zoltán népiskolai tanítóként több évet töltött Hatvanban, a sarjadó helyi civil közélet egyik motorja volt. A család 1894-ben költözött el Hatvanból. A koszorús Meszlényi lányok nem id. Zoltán gyermekei, hanem feltehetően testvérei lehettek.
  Újfalussy István plébános-helyettes személyéről bővebb információt nem sikerült szereznem.

  A nagyrédei születésű Isaák Gyula (1858-1935) az 1884 óta működő hatvani járás időrendben második főszolgabírójaként tevékenykedett ekkoriban. 1895-ben helyezték át Egerbe, 1916-1919 között Heves vármegye alispánja, 1925-1927 között főispán, de hatvani „gyökereit” sohasem feledte. Időskori fényképe alább:

isaak_gyula_v2.jpg

A leírás szerint 1888-ban még 11 egykori honvéd élt Hatvanban, későbbi sajtóhírek szerint 1916-ban temették el az utolsót. A helyszínek között ismét említésre került a városon kívül lévő sír, amely a 2010-ben Radnóti térről az óhatvani temetőbe áthelyezett sírhellyel azonosítható. Ma a város „közepén” fekvő - 1888-ban még beépítetlen - terület, akkoriban valóban városon kívülinek számított. A síremléket 1904-ben állították fel, 1888-ban egy fakereszt jelölte a tömegsírt. Mint arról korábban többször beszéltünk, a szöveggel és a későbbi sírfelirattal ellentétben, a sírhely keletkezése minden bizonnyal nem az 1849. április 2-i hatvani ütközethez, hanem az öt nappal későbbi, április 5-én történt lovassági összecsapáshoz köthető.
 
Nagy Nándor
 

 

Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka - 1. előadás

 
Kedves Mindenki!
 
A hatvani Gyerekekre Hangolva Alapítvány felkérésére, egy inkább felnőttekre hangolt témakörben, Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka címmel tartok két részes előadást, amelynek középpontjában a szovjet kényszermunkatáborba hurcolt hatvaniak sorsa áll.
A történeti előzményekkel foglalkozó első etapra február 16-a (csütörtök) délutánján kerül sor.
 
Az előadás tervezett témái:
- A II. világháború Hatvan környéki eseményei
- A helyi szovjet katonai közigazgatás kiépülése
- A Vörös Hadsereg részére Hatvan és környékén teljesített munkakötelezettség
- A „malenkij robot” értelmezése
 
Helyszín: Grassalkovich Művelődési Ház (Hatvan, Kossuth tér 24.)
Időpont: 2017. február 16., csütörtök, 17.30.
 
A részvétel természetesen díjtalan. Minden kedves Érdeklődőt szeretettel várok/várunk.
(A második előadás időpontja egyelőre szervezés alatt.)
plakat_v3.jpg
 
 

 

 

Böngészhető az 1884-es kataszteri térkép!

 

Az Arcanum Adatbázis Kiadó jóvoltából újabb kincs a köbön került fel A Habsburg Birodalom történelmi térképei alias mapire.hu honlapra. Több éve tartó projekt keretében kerül sor a jórészt XIX. század második felében rögzített kataszteri térképállomány digitalizálására és a világhálón való közzétételére. Hatvan eddig hiányzott az adatbázisból, nagy szerencsénkre azonban december folyamán változott a helyzet.

A felmérést az 1849. évi császári pátens rendelte el, amelynek fő célja a földadó megállapításához szükséges adatok összegyűjtése volt. A rákövetkező évben megkezdődő munkálatok a század utolsó harmadában érték el Heves (vár)megyét, Hatvan nagyközség esetében az 1884. évi állapotot őrizte meg a kivitelezést végző mérnökember.

u_teljes_hatvan.jpg

Az 1:2880 léptékű térkép a legjobb korabeli felbontást nyújtja számunkra, hiszen az 1883-as katonai felmérés csak 1:25000 méretaránnyal készült. A kézi vezérléssel készült térképszelvények irdatlan információval gazdagítja tudástárunkat. Az épületek és tereptárgyak mellett a korabeli helyrajzi számokkal is megismerkedhetünk (1. rajtszámot a belvárosi rkat templom épülete kapta.) Bővebb információkért ajánlom az érdeklődőknek Török Enikő (MNL OL) a kataszteri felmérésről szóló tartalmas és egyben olvasmányos írását az aktakalandon.
  Családfa-kutatók bizton tudják, hogy a korabeli - nemcsak hatvani - anyakönyvekben a nevek mellett megtalálhatóak a házszámok is, amelyek alapján be lehet azonosítani, hogy adott ősünk Hatvan mely pontján élt hajdanán. Tóth Enikő említett tanulmánya gyorsan helyre rakja információ-éhes agyunkat, miszerint a helyrajzi- és házszám - éppúgy, mint napjainkban - két külön fogalom, az „átváltás” folyamatához szükségünk volna még a korabeli telek-könyvre. (Bízunk benne, hogy akad majd olyan vállalkozó szellemű személy, aki szkennelés után közhírré teszi e dokumentumot is.)

   A kezelőfelület gyors elsajátítása nem okozhat gondot, mindössze arra hívnám fel a külön figyelmet, hogy az Opciókra kattintás után lenyíló panelben, a Kataszteri térképek melletti csúszkával állítható be a Kati térkép vs OpenStreetMap arány; utóbbi helyett a műholdas - Here - térképet is alkalmazhatjuk.

u_beallitas.jpg

* * *

Mielőtt elmerülnénk a térképszelvények önálló böngészésében, nézzünk néhány kiemelt településrészt, amellyel blogunk elmúlt évei során foglalkoztunk.

1. A nagyjából a mai Vár-Nádasdy Tamás-Dózsa György-Széchenyi utcák mentén haladó, kék színnel jelzett, vízzel (és valószínűleg némi hulladékkal) telített várárok már önmagában is megér egy főhajtást a projektben részt vett személyek előtt. Éppen a Zagyva szabályozásának időszakában járunk, így szépen kivehető a régi Zagyva, a mai óhatvani belterületbe benyúló, kanyargó csápjai. Ekkorra az „új” Zagyva folyó inkább csatornára emlékeztető medre a hídtól délre eső területen készült el, északra még egy-két városi kanyart át kellett vágni.

u_vararok.jpg

2. A belterület egykori határát képző Holt-Zagyva kicsit közelebbről, amely a főtér házainak kertjei mögött közvetlenül haladt. A folyószabályozás révén felszabadult, a mai Madách-Köztársaság-Hatvanas utcák által határolt területet az 1900-es években rendezték, majd alakítottak ki rajta házhelyeket.

u_arter.jpg

3. A hatvani vasútállomás korabeli épületei. Ne keressük se a vasúttelep épületeit nyugatra, se a cukorgyárat keletre, mert 1884-ben még szántottak-vetettek ezeken a területeken. A benyúló narancssárga derékszög nem más, mint a déli szomszéd, Boldog északi határa. A délnyugat felé terjeszkedő Hatvan és Boldog az elkövetkező száz év során több területcsere-szerződés révén oldotta fel területi anomáliákból adódó problémákat.

u_vasutallomas.jpg

4. A mai Szent Mihály és Széchenyi utca dédapáit összekötő, a várárokkal párhuzamosan haladó Sárkány utca (vagy -köz), amelynek két oldala a mai viszonyokkal ellentétben nem üres telek, hanem lakott terület volt. Körülbelül a Mártírok útja/Ady Endre utca találkozásánál jelzett sárga pacni fa-alapanyagból készült átjárót jelez. A legközelebbi átkelési lehetőség a Horváth Mihály úti kőhíd volt, a közbeeső területen legfeljebb integetni lehetett a túlpartra, vagy nagy bátorsággal leereszkedni az árokba, amelynek általában nem lett jó vége.

u_sarkany_koz_v2.jpg

5. A Honvéd és Dózsa György utcák által határolt régi temető. Helyén ma régi építésű családi, illetve új építésű emeletes társasházak találhatóak. A várároktól délkeletre fekvő, így a Sárkány utca, a régi temető és a mai Batthyány utca környékét hívták, sőt hívják többen napjainkban is Alsószögnek.

u_regi_temeto.jpg

6. Örök szerelmünk, a XVIII. század második felében kialakult Kishatvan városrész, amelyet a jelenkori térképek tévesen lokalizálnak. Mint látható, az „eredeti” Kishatvan a mai, ún. szolnoki útelágazás környékén alakult ki; a nagyobbik épület a híres kishatvani csárdát jelzi.

u_kishatvan.jpg

7. A Klapka/Dembinszky utcák által határolt, nem elhanyagolható kiterjedésű Homokgödör, a vizes és jeges sportok újkori kedvelőinek egyik kedvenc telephelye.

u_homokgodor.jpg

Kellemes kataszteri böngészést és egyúttal boldog új esztendőt kívánok minden kedves Olvasómnak.

Nagy Nándor

 

Nemzeti Újság, 1928. június 3.

 

A kánikula versus felhőszakadás időszakában senkit sem szeretnék nehéz történettel fárasztani, ezért egy kis könnyű csemege érkezik az asztalra, amelyet a nyári szünet során is nyugodtan lehet fogyasztani.

1928. június 3-a reggelén ritka meglepetésben részesültek azok a hatvaniak, akiknek kezébe került a Nemzeti Újság címet viselő kormánypárti, elsősorban katolikus orientáltságú napilap, amely 12 oldalas, számos fényképpel tarkított összeállítást közölt Hatvanról. Az írás tartalma összefoglalta a település múltját és korabeli jelenét, megemlítve a több évtizedes dinamikus fejlődés egyes állomásait.

cimlap.jpg

Úgy tűnik, a sajtóanyag nem hatvani megrendelésre készült, hanem a szerkesztőség figyelmét valóban „spontánul” keltette fel Hatvan négy évtizedes menetelése. A hatvani közvélemény és a helyi sajtómunkások maguk is meglepődtek, hogy egyszer csak kitüntetett helyen, egy befolyásos budapesti újság oldalain szerepel a település.

Az izgalom (…) bizony erőt vett rajtunk, akik pedig itt a szerkesztőségben elég közömbösen szoktuk venni a dolgokat. Most kizökkentünk közömbös hangulatunkból, mikor megláttuk a finom papírra nyomtatott oldalán Hatvan címerét (…). Mi ragadta meg nálunk a Nemzeti Újság figyelmét, nem tudjuk. De, hogy igen kedvesen foglalkozik Hatvannal, ennek történelmével, múltjával és embereivel, azt elvitatni nem lehet.

(Hatvan és Járása, 1928. június 10.)

A melléklet ezen a linken megtekinthető, illetve szabadon letölthető, az Országos Széchényi Könyvtár közzétételhez való hozzájárulását utólag is köszönöm. Közepes minőségük ellenére a fényképek többségét ki- majd bevágtam a bejegyzés végén található galériába, kiegészítő megjegyzéseim mellettük olvashatóak. A felvételek egy részét az érdeklődők más forrásból talán már ismerhetik.

Három előzetes észrevétel:

1. A Stefánia Szövetség hatvani fiókjának alábbi épületét nem sikerült beazonosítanom az elmúlt évek során. A megoldás nyújtó kedves Olvasó a blog külön díját kaphatja az idén.

21_stefania.jpg

2. A szövegben felvetődött Hatvan települési jogállásának kissé sarkított, kissé heroizáló magyarázata. Mint arra korábbi bejegyzésekben (itt és itt) is utaltam, az egykori mezőváros Hatvant 1871-ben nem minősítették vissza nagyközséggé, hanem az új jogállási rendszerben e kategóriába sorolták be, korabeli fejlettségi szintjének megfelelően. Fél évszázaddal később, az 1920-as évekre a település már elérte a rendezett tanácsú várossá válás mércéjét (a mező- és az rt. városi címnek nincs köze egymáshoz), amely azonban mégsem valósult meg. A háttérben nem egy külső Hatvan-ellenes összeesküvés, hanem bizonyos helyi érdekcsoportok álltak - erről majd egyszer mesélek.
   Mindenesetre több objektív szemlélőnek, így a Nemzeti Újság szerkesztőségének is feltűnt, hogy Hatvan társadalmi összetétele, a gazdasági vállalkozások száma, a közigazgatási és rendészeti apparátus nagysága és sok más egyéb tényező a regnáló városok szintjével vetekedett. Az összeállításban megemlített önálló árvaszék hab lett volna a tortán, mivel e lépéssel Hatvan lett volna az egyetlen, önálló gyámügyi hivatallal rendelkező nagyközség az országban, amelyet azonban végül nem hozták létre.
3. A szövegben említett „nagy megyei kórház” terve - 1914-hez hasonlóan - sajnos ekkor sem valósult meg.

 

A galéria:

Kellemes olvasgatást és nézelődést, valamint jó pihenést kívánok a még hátralévő nyári időszakra, a fajsúlyosabb témakörök pedig érkeznek pár hét múlva.

Nagy Nándor