Konzervgyári bárcák

2017. december 21. - Nagy Nándor
A Darabonth Aukciósház honlapján bukkantam az 1934-ben alapított Paradicsom-konzervgyár által kibocsátott bárcára, amely egy ártatlan megosztás révén népszerű kört futott a blog facebook-csoportjában.
Az érdeklődés miatt gyorsan utánajártam e remek érem-lelet hátterének, amely során nagy segítségemre volt a numizmatikai témakörre specializálódott zsetongaleria.hu honlap.
Az oldalon három altípusról található fénykép:
 
1 láda, egyoldalas bárca
zsetongaleria_hu_sg0242_v3.jpg
 
1 láda, kétoldalas bárca

zsetongaleria_hu_sg0241_v3.jpg

5 láda, egyoldalas bárca

zsetongaleria_hu_sg0240_v3.jpg

A remek fényképek mellett magyarázatot is találunk, amelynek alapját a Tóth József és Dr. Zombori Lajos Keressük a Hatvani Konzervgyár hiányzó bárcáit c. írása jelenti. Az Érem szakfolyóirat 1990/1. számában közölt egyértelmű szöveg jöjjön eredetiben:
Az 1940-es években a Hatvani Konzervgyár a göngyöleg adminisztrációjának csökkentése céljából bárcákat vezetett be, hogy a kistermelőkkel kötött paradicsom termeltetési szerződésnél a szállítóládák forgalmat egyszerűsítse. A pénzérmeszerű, apró bárcák a feljegyzések, valamint a jelenlegi visszaemlékezések alapján alumíniumból, vasból es rézből készültek. Az egy- és két oldalas bárcák 1, 5, 10, 50 es 100 láda értékjelzéssel voltak ellátva. [Hegedűs László osztályvezető közlése, Hatvani Konzervgyár.]
Az elmúlt közel ötven év azonban csak az alábbi kettő alaptípus meglétét igazolja. (…)
Más gyárak és üzemek göngyölegbárcáinak ismeretében nagyon valószínű, hogy 10, 50 és 100 Láda jelzésű bárcák is forgalomban lehettek, ezek közül azonban, jelenleg, egyetlen darabot sem ismerünk.
(Az Érem, 1990/1., 28. o.)
Ha valaki perselyéből véletlenül mégis előkerülne egy 10/50/100-as konzervgyári bárca, kérem, egy fényképet küldjön róla.

Nagy Nándor

 

 

Pillanatképek a református gyülekezet múltjából

Újabb fénykép-ritkaságok következnek, amelyek ezúttal a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárából kerültek elő. (Ez úton is köszönöm a Könyvtár közléshez való hozzájárulását.)
 
Hatvan „őslakossága” csaknem teljes egészében római katolikus vallású volt, az 1870-es évektől felgyorsuló bevándorlás révén azonban számos protestáns keresztény, illetve izraelita személy költözött a kapitalizmus expressz-sebességű gőzmozdonyának számító Hatvanba. A hatvani reformátusok az evangélikus hívekkel közösen alapították meg gyülekezetüket, Hatvani Egyesült Protestáns Egyház néven 1892-ben. A napjainkban is funkcionáló református templom 1898-ban történt felavatásáig eltelt hat év során az alábbi házban tartották összejöveteleiket (maga a fénykép 1934-ben készült).
  Sajnos egyelőre nem sikerült megfejtenünk az utca-házszámot, annyit azonban tudunk, hogy az első istentiszteletet 1892. december 4-én Lampé József portáján tartották meg. Feltételezhetjük tehát, hogy a fényképen ez a ház szerepel.
hatvantortenete_blog_hu_1641_v2.jpg
Az ellentmondásos életúttal rendelkező Dr. Ravasz László dunamelléki református püspök környékbéli körútja során, 1927. október 8-án tett hivatalos látogatást Hatvanban (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár).
pestihirlap_1928_10.jpg
A vizitáló püspök Gyöngyösről érkezett vasúttal, a hatvani pályaudvaron − a korszak szokásainak megfelelően − népes küldöttség fogadta, a felvétel ekkor készült. Ravasz László, szemüvegben, a fénykép közepén látható. Egyúttal az 1944. szeptember 20-án elpusztult régi hatvani állomásépület részleteit is felfedezhetjük, a kép baloldalán például a mai gyalogátjáró korabeli elődjét.
hatvantortenete_blog_hu_1639_v2.jpg
A fogadó bizottság tagja volt többek között Szinyei Merse Jenő (középen, bajusszal), aki nősülés révén nemrégiben lett sashalmi birtokos, illetve a hatvani egyéni választókerület kormányzat által támogatott országgyűlési képviselője, egészen 1944-ig.
hatvantortenete_blog_hu_1640_v2.jpg
A régi református parókia épülete, amelyet az 1960-as évek közepén elbontottak. Talán a református templom baloldalán, a főútig húzódó házsor része lehetett (a Mező Imre/Gódor Kálmán utca ekkor még nem létezett!), de az idősebb Olvasók között biztosan lesz olyan, aki pontos választ tud majd adni.  
hatvantortenete_blog_hu_1642_v3.jpg
Végül ajánlanám a hatvani református gyülekezet honlapján található, Dr. Tatai István hatvani lelkipásztor által összeállított képes történeti anyagot, illetve az önállóan is elérhető, remek fényképeket tartalmazó galériát. Személyes kedvencem 1959-ben készült, amelyen a református templom és a jobbra mellette lévő, szintén elbontott kis házikó látható (forrás: www.hatvanref.hu).
A XIX. századból itt felejtett házikó már az 1884-es kataszteri térképen szerepelt (2), jól látható a keskeny homlokzatú ingatlan egy eltűnt, vizuálisan sajnos nem dokumentált korszak mementójaként. A mellette lévő beépítetlen telekre épült másfél évtized múltán felszentelt szomszédja.
1: a várárok átjáró nélkül (bizony kerülni kellett, ha a főtéri piacra igyekeztünk)
2: a házikó
3: erre a telekre épült a ref/ev. templom
4: a mai Tabán utca
5: a később kialakított Gódor K. utca körülbelüli vonalát a keletre tartó telekhatár jelzi
(forrás: mapire.eu)
terkep_1884_v2.jpg
Nagy Nándor
 

 

Hatvany-Deutsch Sándor (1852-1913)

A Petőfi Irodalmi Múzeumtól „kölcsönkapott” remek fényképek segítségével a legújabb-kori Hatvan egyik meghatározó alakját, Hatvany-Deutsch Sándort idézzük fel, akinek nevét három évtizeden keresztül közterület is viselte. Miért és hogyan tűnt el az utcatábla ─ e kérdésre a képgaléria után visszatérünk.
  A részletesebb életrajztól most eltekintek (infó itt és itt), így maradjunk az alapoknál: a hatvani uradalmat a kastéllyal együtt 1867-ben megvásárló Deutsch-család az 1880-as években fordult az élelmiszeripar felé. Első körben felvásárolták és reorganizálták a leharcolt nagysurányi cukorgyárat (1881), majd 1888-ban a hatvani vasútállomás tőszomszédságában új gyárkomplexumot hoztak létre, amely 1889-ben kezdte meg működését; a nagy ívű üzleti folyamatot elsősorban Deutsch Sándor és unokatestvére József vezényelte le. (A család 1897-ben kapott engedélyt a Hatvany-Deutsch név viselésére.)
  Katt a képre és nyílik a galéria.

A hatvani üzem Európa legnagyobb cukorgyára, és egyúttal a város emblematikus ipari jelképe lett, amely a vasút mellett a legtöbb alkalmazottat foglalkoztatta évtizedeken keresztül, döntően meghatározva Hatvan gazdasági-társadalmi jellegét több mint száz éven át. Deutsch Sándor 1894-ben alapító elnöke lett a Magyar Cukorgyárosok Országos Szövetségének, majd id. Chorin Ferenccel részt vett a Gyáriparosok Országos Szövetségének létrehozásában is. Feszített munkarendje miatt általában Budapesten tartózkodott, csak alkalmanként látogatott Hatvanba.
  Mindezzel összefüggött hobbija, mivel az 1900-as évek elején az elsők között vásárolt Magyarországon autómobilt (a korabeli sajtó tudósítása szerint az úttörő gróf Esterházy Mihály volt). Akkoriban a vasút számított a személy- és teherszállítás alfa+omegájának, a négykerekűt pedig csak a tehetősek a köbön engedhették meg maguknak. Sándor gróf, hogy elkerülje a fényűzés látszatát is, a kényelmesebb hatvani utazásaira hivatkozott, mivel az autó révén nem kellett tekintettel lennie a vasúti menetrendre. (A technikai újítás jól jött fiának, a városi múzeum névadójának, Hatvany Lajosnak, aki a gépjármű révén a fővárosi hölgyvadászatok során igen jelentős előnnyel rendelkezett versenytársaival szemben.).
  Hatvany-Deutsch Sándor tevékeny életút után váratlanul, 1913. február 18-án Nagysurányban hunyt el; unokatestvérét, Józsefet ugyanebben az évben érte a halál. A hatvani képviselőtestület még 1913-ban, a főút újhatvani vasúti felüljáró és Kossuth tér közötti szakaszát Sándorról, majd 1917-ben a Tabán út Kossuth tér és Deák Ferenc utca közötti vonalát Józsefről nevezte el. (A Tabán út elnevezés eredetileg a főtér és a Zrínyi utca közötti teljes szakaszára vonatkozott.)

hsandor_hatvan_1934_v2.jpg

A Sztójay-kormány kinevezése (1944. március 22.), és a hazai zsidóság gettókba kényszerítésének időszakában, az országos tendenciához hasonlóan, a hatvani képviselőtestület 1944. május 19-i ülésén átnevezte a Hatvany-közterületeket: a Hatvany Sándor útra a Horváth Mihály út elnevezést, a Hatvany József utcára pedig a régi-új Tabán utcát terjesztették ki. 1945 után a főút keleti szakasza részlegesen, mint Hatvany utca visszakapta 1913-1944 közötti elnevezését, Tabán utca említett szakaszát azonban az új korszak hajnalaként Hámán Katóról keresztelték el.
  Az 1948. évi térkép kegyelmi állapotot tükröz, hiszen a tőkés Hatvany út, az anti-tőkés Lenin (ma: Erzsébet) tér, illetve az egykori főszolgabíróról, Zalesky Imréről elnevezett közterület egy várostérképen szerepelt.
hatvany_utca_1948_terkep.jpg
Az átmenet nem sokáig tartott, 1950-ben a Kossuth térből Sztálin tér lett, a Hatvany útból pedig a jól ismert Vörös Hadsereg útja, előbbi 1956-ig, utóbbi 1989-ig tartott ki. Hatvany-Deutsch Sándor és József, akiknek nevét azóta sem viseli hatvani közterület, a család mauzóleumában, a budapesti Salgótarjáni úti izraelita temetőben nyugszanak - a FSZEK galériáját ajánlom mindenkinek.

 

Nagy Nándor

 

 

 

El Klasszikusok a Mátraalján (1911)

Egy rendkívüli, (sport)történeti jelentőségű fényképpel kezdjük az őszi szezont, amelyre a Tolnai Világnapja 1911. szeptemberi számában bukkantam. A fotográfián a Gyöngyösi Atlétikai Klub (GYAK) és a Hatvani Torna Club (HTC) futballistái, illetve a testgyakorlást kedvelő úri közönség néhány tagja látható 1911. augusztus 13-án, a gyöngyösi (régi) vásártéren kialakított pályán, a 6:2 arányú hatvani győzelemmel zárult találkozó után.
   Ez a mérkőzés volt a GYAK első „hivatalos”, értsd: nyilvános mérkőzése, s egyben az első Hatvan-Gyöngyös focimeccs. Minden kívánságunk azonban nem teljesülhet, ugyanis egyelőre nem tudjuk beazonosítani az ülő, illetve álló csapatot. Mivel az álló sor majd' minden tagja csalódottnak, az ülő csapat többsége vidámnak tűnik, ezért az eredmény tükrében az utóbbit saccolom hatvaninak, de ez csak egy tipp...
  Lényeg a részletekben, lásd az alábbi galériában, akit pedig érdekel az első (és második) mátraaljai csúcsrangadó története, az görgessen majd tovább bátran!

 

Előzmények

Az 1907-ben megalakult Hatvani Torna Club történetét 1908-ban akasztottuk szegre, amikor Egri Torna Egyesülettel (ETE) vívott második mérkőzésén ikszet játszott. A piros-fehér színt választó klub, pontosabb a nyaranta aktív hobbicsapat nem alakult át hivatalos egyesületté, így a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) tagjai közé sem lépett be, de évente egy-két meccset lejátszott, így például 1909-ben megszerezte első győzelmét az említett ETE ellen, illetve megismerkedett a Salgótarján csapatával is.
1909_salgo_meccs_v3.jpg
A gyöngyösi labdarúgás pár évvel később ébredt. A zöld-fehér Gyöngyösi Atlétikai Klub 1911 derekán alakult meg, amely foci szakosztályt is indított. A sportág helyi népszerűsítését profi marketinggel készítették elő: az MLSZ bábáskodása mellett, két élvonalbeli fővárosi csapatot, a Nemzeti Sport Clubot és az óbudai 33-as Football Clubot hívták meg bemutató mérkőzésre; az 1911. július 2-i összecsapást 400 főnyi nézőközönség előtt az NSC nyerte meg 5:3-ra.
bp_hirlap_1911_elomeccs_v3.jpg
Közben már rendszeresen edzettek a GYAK focistái, és július közepén spontán edzőmeccset játszottak a városban időző budapesti diákokkal. A fővárosi elhajlással nem vádolható Eger hetilap beszámolója szerint a szívélyes sportlégkör 0:5-ig tartott, majd a gyöngyösi fiatalok sértegetni, később ütlegelni kezdték a vendégeket, akik kénytelenek voltak elmenekülni a pályáról…
football.JPG

 

A nagy mérkőzés

Néhány hét elteltével a GYAK már elég tapasztaltnak érezte magát ahhoz, hogy kiálljon a nagyközönség elé, egy valódi mérkőzés keretében. Több csapat működött a környéken, azonban a választás egyértelműen a szomszédos Hatvanra esett, mivel ez a galeri számított a legerősebbnek a felhozatalból. Sajnos a korabeli két hatvani hetilap (Hatvan és Vidéke, Hatvani Hírlap) vonatkozó lapszámai nem maradtak fenn, így a gyöngyösi és egri sajtó híradásai alapján rekonstruálhatóak az események.
  Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a Gyöngyös-Hatvan meccs a nyár regionális szenzációját jelentette. Az összecsapást ismét profi keretek között szervezték meg, az újságok már hetekkel korábban fokozott hangulatban harangozták be a sporteseményt.
20170826_170407_v3.jpg
A nagy meccsre 1911. augusztus 13-án került sor, a GYAK korabeli pályája a vasútállomás/vasúti sínek melletti korabeli (régi) Vásártéren alakították ki, valahol a mai Radnóti Miklós utca-Ady Endre utca-Vasút utca által határolt területen.
terkep_v2.JPG
A mérkőzésen a tapasztalt HTC viszonylag simán győzedelmeskedett , de a teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a hatvani csapatban — korábbi mérkőzésekhez hasonlóan — kölcsönjátékosként szerepelt Wolenszky Ferenc, az első osztályú Budapesti Atlétikai Klub (BAK) labdarúgója, amely az MLSZ-en kívüli barátságos meccs kereteibe belefért. Sajnos a két csapat összeállítását nem ismerjük, a fennmaradt sajtófoszlányok alapján Wolenszky mellett a GYAK részéről a két gyöngyösi gólt szerző Maczner, valamint Gosztonyi, Iványi és Schwartz, illetve a bíró Moravicz Jenő, aki „példás pártatlansággal vezette mindvégig a játékot”. A mérkőzés sportszerű keretek között zajlott, a balhés edzőmeccs után a gyöngyösi vezetőség minden bizonnyal elbeszélgetett a csapattagokkal a fair-play és társai témaköréről...  

 

Epilógus: a botrányos visszavágó

A hatvani csapat tagjai sport-úriemberhez méltóan viszonozni kívánták a szomszéd járási székhely meghívását, ezért a visszavágóra viszonylag hamar, 1911. szeptember 8-án került sor, a Hatvany-család által pár évvel korábban rendelkezésre bocsátott, a vasútvonal és a Zagyva között elterülő sportpályán, amely nagyjából a mai sporttelep területén feküdhetett. Előzetesen nem volt puskaporos a levegő, hiszen továbbra is a HTC volt az esélyes, a GYAK pedig örült az első vendégmérkőzés lehetőségének, sőt úgy tűnt, hosszútávú sportkapcsolat alakul ki a két egyesület között.
Nagy érdeklődéssel várják sportkörökben a GYAK vasárnapi hatvani szereplését. Találgatják, vajon sikerül-e revansot venni egy hónappal ezelőtti legyőzőjükön.
Amikor első vidéki szereplésükhöz Isten segítségét kérem, bizonyára azon lesznek, hogy magaviseletük, játékmodoruk és összetartásukkal kivívják az elismerést, szeretetet és továbbra is megtartsák az összekötő kapcsot Hatvan football játékosaival.
(Gyöngyösi Újság, 1911. szeptember 8.)
Azonban másképp alakult... A találkozót 7:0 arányban a hatvani csapat nyerte meg, amelyben ezúttal két BAK játékos szerepelt, Gállos Sándor és Ráczkevy Gyula (jellemző, hogy a hét hatvani gólból hatot ők ketten szerezték).
  Nagyobb port kavart azonban, hogy a mérkőzés a sajtóbeszámolók szerint botrányos körülmények között zajlott, amely nélkülözte a három héttel korábbi sportbaráti légkört. A hatvani közönség militáns kisebbsége folyamatosan szidalmazta a gyöngyösi focistákat, akiket a zöld-fehér szín nyomán „zöld békák” névvel illettek és kövekkel dobáltak meg, valamint szó szerint értelmezve a „12. játékos” fogalmát, egy ígéretes gyöngyösi támadás során bemerészkedtek a pályára, majd magukhoz vették a labdát, meghiúsítva ezzel a GYAK becsületgólját. A bíró ezúttal nemigen volt objektívnek tekinthető, ugyanis Szabó Károly szintén tagja volt a BAK játékosa volt, ráadásul mint később kiderült, nem is rendelkezett bírói képesítéssel, pedig a mérkőzés előtti megállapodásban ez szerepelt. Részrehajlása oly arcpirítónak bizonyult, hogy még néhány valóban sportszerető hatvani is számon kérte őt meccs közben.
  A hatvani pálya állapota minősíthetetlen volt, amely tényt korábban egyébként a salgótarjániak is szóvá tették (ne feledjük, a "stadion" az ártéren feküdt, amelyet a Zagyva évente legalább egyszer megdolgozott.) A beszámolók szerint ez a hatvaniak számára volt kedvező, hiszen mint házigazdák, ők jól tudták, hogy a gödrök a pálya mely részein találhatóak.
eger_1916-09-16.JPG
A meccs lefújása után a GYAK azonnal a vasútállomásra sietett, ahol a kedélyek — a hatvani vasútállomás melletti vendéglőben rendezett fogadás keretében — lenyugodtak, majd a gyöngyösiek az utolsó vonattal épségben hazatértek. Bár később a gyöngyösi sajtó igyekezett elkerülni az általánosítást, és csak a hatvani közönség eldurvult részét tette felelőssé a történtekért, de a mátraaljai sportbarátság intenzív szakasza ezzel valószínűleg lezárult.
  Az Eger kiváló tollú szerzője értesült a GYAK első mérkőzéseiről, így a soron következő Gyöngyös-Diósgyőr derbi előtt megjegyezte, hogy már nemcsak a futball miatt lehet érdekes a meccse:
a_vegere_v2.JPG
Az újságcikkek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár.
Ajánlat: Sugár István - Az első botrányok Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. Népújság, 1964. május 7.

 

Nagy Nándor

Hatvani foglyok a GULAG-táborokban - előadás

 
Kedves Mindenki!
 
Május 25-én (csütörtök) délután 17.30-kor kerül sor három részes Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka című előadássorozatom utolsó felvonására, amelynek pályázati és egyéb hátterét a hatvani Gyerekekre Hangolva Alapítvány teremtette meg.
Ezúttal a szovjet katonai bíróságok által többéves kényszermunkára ítélt, és ezáltal GULAG-táborba került hatvani személyek történetével foglalkozunk.
 
Főbb témakörök:
- Akik túlélték: négy egyéni sors, 8 év kényszermunka a Szovjetunióban.
- Akik sajnos nem tértek haza: a hatvani "összeesküvés" koncepciós per áldozatai. (a blogon lásd itt).
  
Helyszín: Grassalkovich Művelődési Ház (Hatvan, Kossuth tér 24.)
Időpont: 2017. május 25., csütörtök, 17.30.
 
A részvétel természetesen díjtalan. Minden kedves Érdeklődőt szeretettel várok/várunk.
 
3_eloadas_plakat.jpg

 

 
 

 

 

Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka - 2. előadás

 
Kedves Mindenki!
 
Március 31-én (péntek) délután 17.30-kor kerül sor a három részessé bővített Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka című előadássorozatom második etapjára, a hatvani Gyerekekre Hangolva Alapítvány szervezésében.
Legutóbb a történeti előzményeket tekintettük át, ezúttal a hadifogolyként elhurcolt hatvani civilek sorsával foglalkozunk, korabeli, primer források alapján.
 
Főbb témakörök:
- A hatvani civil személyek elhurcolásának körülményei.
- A magyarországi fogolytábor-viszonyok.
- Út a szovjet munkatáborokig.
- Egyéni sorsok nyomon követése.
  
Helyszín: Grassalkovich Művelődési Ház (Hatvan, Kossuth tér 24.)
Időpont: 2017. március 31., péntek, 17.30.
 
A részvétel természetesen díjtalan. Minden kedves Érdeklődőt szeretettel várok/várunk.

(A harmadik előadás időpontja egyelőre szervezés alatt.)

malenkij_2_resz_v2.jpg
 
 

 

 

129 éve történt: 1888. március 15.

 

Magyar_kokarda.pngA blog 7. évfordulójához érkeztünk, amelyet - amellett, hogy prímszám -, ne is ragozzunk tovább, hiszen az utóbbi két év termésátlaga hagy maga után némi kívánnivalót… Bízom benne, hogy a tucatnyi félkész, porlepte anyag legalább egy részét a következő gyertyalángig abszolválni tudom majd.

Az évtized kezdetén a régi idők március 15-i ünnepélyeivel kezdtem a bejegyzések sorát, köztük kiemelve az 1893. évi hatvani megmozdulást, amelyről akkor még azt gondoltam, hogy a legrégebbi dokumentált ’48-as ünnepség. Tisztelettel jelentem, hogy az Eger hetilap segítségével sikerült új csúcsot dönteni, mivel 1888-ban a megyei lap külön beszámolóban tárta elénk a forradalom kitörésének 40. évfordulójára - 129 évvel ezelőtt - megrendezett hatvani ünnepséget.

egerhetilap_1888_cimlap_v2.jpg

Jöjjön először a szöveg eredetiben, majd némi névmagyarázat, dualizmus-kori járulékos helyi csemegékkel fűszerezve.

1888_marc_15_hatvanban_v3.jpg

Az ünnepség tehát a Kossuth téren, az 1885-ben megalakult Hatvani Önkéntes Tűzoltó Egylet énekkara által előadott Himnusszal vette kezdetét, amelyet Baranyai Ferenc, a hatvani rkat. plébánia kántora „vezényelt”. Baranyai évtizedekig szolgálta az egyházközséget, a Néptanítók Lapjában megjelent hirdetés szerint csak 1912-ben érezte szükségét a meg-kopott hangszálakat segéderő révén tehermentesítse (az 1200 fő rkat lélekszám minden bizonnyal korabeli nyomdahiba, 12000 a valós szám).

baranyai_hirdetes_1912.JPG

A nagy beszédet felvállaló Borhy Ferenc (1846-1906) gyöngyösi ügyvéd éppen a napokban tette át székhelyét Hatvanba. Borhy nevéhez fűződik az első helyi lap, a Hatvan és Vidéke megalapítása, amely annak ellenére is elismerésre méltó teljesítmény, hogy a lapot nem sikerült fenntartania. (A Borhy-család 1895-ben Jászberénybe költözött tovább.)

  A vezető közigazgatási tisztviselőként (!) a Nemzeti Dalt elszavaló ifj. Homonnay Szilárdról már több alkalommal szóltunk. Édesapját, id. Szilárdot követte a községi jegyzői székben, azonban az 1890-es évek második felében helyi botránysorozat miatt távozni kényszerült hivatalából. Róla fényképünk is van:

ifj_homonnay_02_koczian_gergely.jpg

A kistarcsai internálótáborban 1951-ben mártírhalált halt püspök Meszlényi Zoltán Lajos édesapja, Meszlényi Zoltán népiskolai tanítóként több évet töltött Hatvanban, a sarjadó helyi civil közélet egyik motorja volt. A család 1894-ben költözött el Hatvanból. A koszorús Meszlényi lányok nem id. Zoltán gyermekei, hanem feltehetően testvérei lehettek.
  Újfalussy István plébános-helyettes személyéről bővebb információt nem sikerült szereznem.

  A nagyrédei születésű Isaák Gyula (1858-1935) az 1884 óta működő hatvani járás időrendben második főszolgabírójaként tevékenykedett ekkoriban. 1895-ben helyezték át Egerbe, 1916-1919 között Heves vármegye alispánja, 1925-1927 között főispán, de hatvani „gyökereit” sohasem feledte. Időskori fényképe alább:

isaak_gyula_v2.jpg

A leírás szerint 1888-ban még 11 egykori honvéd élt Hatvanban, későbbi sajtóhírek szerint 1916-ban temették el az utolsót. A helyszínek között ismét említésre került a városon kívül lévő sír, amely a 2010-ben Radnóti térről az óhatvani temetőbe áthelyezett sírhellyel azonosítható. Ma a város „közepén” fekvő - 1888-ban még beépítetlen - terület, akkoriban valóban városon kívülinek számított. A síremléket 1904-ben állították fel, 1888-ban egy fakereszt jelölte a tömegsírt. Mint arról korábban többször beszéltünk, a szöveggel és a későbbi sírfelirattal ellentétben, a sírhely keletkezése minden bizonnyal nem az 1849. április 2-i hatvani ütközethez, hanem az öt nappal későbbi, április 5-én történt lovassági összecsapáshoz köthető.
 
Nagy Nándor