Hatvan története

2017.máj.16.
Írta: Nagy Nándor Szólj hozzá!

Hatvani foglyok a GULAG-táborokban - előadás

 

 

Kedves Mindenki!
 
Május 25-én (csütörtök) délután 17.30-kor kerül sor három részes Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka című előadássorozatom utolsó felvonására, amelynek pályázati és egyéb hátterét a hatvani Gyerekekre Hangolva Alapítvány teremtette meg.
Ezúttal a szovjet katonai bíróságok által többéves kényszermunkára ítélt, és ezáltal GULAG-táborba került hatvani személyek történetével foglalkozunk.
 
Főbb témakörök:
- Akik túlélték: négy egyéni sors, 8 év kényszermunka a Szovjetunióban.
- Akik sajnos nem tértek haza: a hatvani "összeesküvés" koncepciós per áldozatai. (a blogon lásd itt).
  
Helyszín: Grassalkovich Művelődési Ház (Hatvan, Kossuth tér 24.)
Időpont: 2017. május 25., csütörtök, 17.30.
 
A részvétel természetesen díjtalan. Minden kedves Érdeklődőt szeretettel várok/várunk.
 
3_eloadas_plakat.jpg

 

 
 

 

 

Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka - 2. előadás

 
Kedves Mindenki!
 
Március 31-én (péntek) délután 17.30-kor kerül sor a három részessé bővített Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka című előadássorozatom második etapjára, a hatvani Gyerekekre Hangolva Alapítvány szervezésében.
Legutóbb a történeti előzményeket tekintettük át, ezúttal a hadifogolyként elhurcolt hatvani civilek sorsával foglalkozunk, korabeli, primer források alapján.
 
Főbb témakörök:
- A hatvani civil személyek elhurcolásának körülményei.
- A magyarországi fogolytábor-viszonyok.
- Út a szovjet munkatáborokig.
- Egyéni sorsok nyomon követése.
  
Helyszín: Grassalkovich Művelődési Ház (Hatvan, Kossuth tér 24.)
Időpont: 2017. március 31., péntek, 17.30.
 
A részvétel természetesen díjtalan. Minden kedves Érdeklődőt szeretettel várok/várunk.

(A harmadik előadás időpontja egyelőre szervezés alatt.)

malenkij_2_resz_v2.jpg
 
 

 

 
Címkék: 1945

129 éve történt: 1888. március 15.

 

Magyar_kokarda.pngA blog 7. évfordulójához érkeztünk, amelyet - amellett, hogy prímszám -, ne is ragozzunk tovább, hiszen az utóbbi két év termésátlaga hagy maga után némi kívánnivalót… Bízom benne, hogy a tucatnyi félkész, porlepte anyag legalább egy részét a következő gyertyalángig abszolválni tudom majd.

Az évtized kezdetén a régi idők március 15-i ünnepélyeivel kezdtem a bejegyzések sorát, köztük kiemelve az 1893. évi hatvani megmozdulást, amelyről akkor még azt gondoltam, hogy a legrégebbi dokumentált ’48-as ünnepség. Tisztelettel jelentem, hogy az Eger hetilap segítségével sikerült új csúcsot dönteni, mivel 1888-ban a megyei lap külön beszámolóban tárta elénk a forradalom kitörésének 40. évfordulójára - 129 évvel ezelőtt - megrendezett hatvani ünnepséget.

egerhetilap_1888_cimlap_v2.jpg

Jöjjön először a szöveg eredetiben, majd némi névmagyarázat, dualizmus-kori járulékos helyi csemegékkel fűszerezve.

1888_marc_15_hatvanban_v3.jpg

Az ünnepség tehát a Kossuth téren, az 1885-ben megalakult Hatvani Önkéntes Tűzoltó Egylet énekkara által előadott Himnusszal vette kezdetét, amelyet Baranyai Ferenc, a hatvani rkat. plébánia kántora „vezényelt”. Baranyai évtizedekig szolgálta az egyházközséget, a Néptanítók Lapjában megjelent hirdetés szerint csak 1912-ben érezte szükségét a meg-kopott hangszálakat segéderő révén tehermentesítse (az 1200 fő rkat lélekszám minden bizonnyal korabeli nyomdahiba, 12000 a valós szám).

baranyai_hirdetes_1912.JPG

A nagy beszédet felvállaló Borhy Ferenc (1846-1906) gyöngyösi ügyvéd éppen a napokban tette át székhelyét Hatvanba. Borhy nevéhez fűződik az első helyi lap, a Hatvan és Vidéke megalapítása, amely annak ellenére is elismerésre méltó teljesítmény, hogy a lapot nem sikerült fenntartania. (A Borhy-család 1895-ben Jászberénybe költözött tovább.)

  A vezető közigazgatási tisztviselőként (!) a Nemzeti Dalt elszavaló ifj. Homonnay Szilárdról már több alkalommal szóltunk. Édesapját, id. Szilárdot követte a községi jegyzői székben, azonban az 1890-es évek második felében helyi botránysorozat miatt távozni kényszerült hivatalából. Róla fényképünk is van:

ifj_homonnay_02_koczian_gergely.jpg

A kistarcsai internálótáborban 1951-ben mártírhalált halt püspök Meszlényi Zoltán Lajos édesapja, Meszlényi Zoltán népiskolai tanítóként több évet töltött Hatvanban, a sarjadó helyi civil közélet egyik motorja volt. A család 1894-ben költözött el Hatvanból. A koszorús Meszlényi lányok nem id. Zoltán gyermekei, hanem feltehetően testvérei lehettek.
  Újfalussy István plébános-helyettes személyéről bővebb információt nem sikerült szereznem.

  A nagyrédei születésű Isaák Gyula (1858-1935) az 1884 óta működő hatvani járás időrendben második főszolgabírójaként tevékenykedett ekkoriban. 1895-ben helyezték át Egerbe, 1916-1919 között Heves vármegye alispánja, 1925-1927 között főispán, de hatvani „gyökereit” sohasem feledte. Időskori fényképe alább:

isaak_gyula_v2.jpg

A leírás szerint 1888-ban még 11 egykori honvéd élt Hatvanban, későbbi sajtóhírek szerint 1916-ban temették el az utolsót. A helyszínek között ismét említésre került a városon kívül lévő sír, amely a 2010-ben Radnóti térről az óhatvani temetőbe áthelyezett sírhellyel azonosítható. Ma a város „közepén” fekvő - 1888-ban még beépítetlen - terület, akkoriban valóban városon kívülinek számított. A síremléket 1904-ben állították fel, 1888-ban egy fakereszt jelölte a tömegsírt. Mint arról korábban többször beszéltünk, a szöveggel és a későbbi sírfelirattal ellentétben, a sírhely keletkezése minden bizonnyal nem az 1849. április 2-i hatvani ütközethez, hanem az öt nappal későbbi, április 5-én történt lovassági összecsapáshoz köthető.
 
Nagy Nándor
 

 

Címkék: március 15., 1888

Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka - 1. előadás

 
Kedves Mindenki!
 
A hatvani Gyerekekre Hangolva Alapítvány felkérésére, egy inkább felnőttekre hangolt témakörben, Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka címmel tartok két részes előadást, amelynek középpontjában a szovjet kényszermunkatáborba hurcolt hatvaniak sorsa áll.
A történeti előzményekkel foglalkozó első etapra február 16-a (csütörtök) délutánján kerül sor.
 
Az előadás tervezett témái:
- A II. világháború Hatvan környéki eseményei
- A helyi szovjet katonai közigazgatás kiépülése
- A Vörös Hadsereg részére Hatvan és környékén teljesített munkakötelezettség
- A „malenkij robot” értelmezése
 
Helyszín: Grassalkovich Művelődési Ház (Hatvan, Kossuth tér 24.)
Időpont: 2017. február 16., csütörtök, 17.30.
 
A részvétel természetesen díjtalan. Minden kedves Érdeklődőt szeretettel várok/várunk.
(A második előadás időpontja egyelőre szervezés alatt.)
plakat_v3.jpg
 
 

 

 

Böngészhető az 1884-es kataszteri térkép!

 

Az Arcanum Adatbázis Kiadó jóvoltából újabb kincs a köbön került fel A Habsburg Birodalom történelmi térképei alias mapire.hu honlapra. Több éve tartó projekt keretében kerül sor a jórészt XIX. század második felében rögzített kataszteri térképállomány digitalizálására és a világhálón való közzétételére. Hatvan eddig hiányzott az adatbázisból, nagy szerencsénkre azonban december folyamán változott a helyzet.

A felmérést az 1849. évi császári pátens rendelte el, amelynek fő célja a földadó megállapításához szükséges adatok összegyűjtése volt. A rákövetkező évben megkezdődő munkálatok a század utolsó harmadában érték el Heves (vár)megyét, Hatvan nagyközség esetében az 1884. évi állapotot őrizte meg a kivitelezést végző mérnökember.

u_teljes_hatvan.jpg

Az 1:2880 léptékű térkép a legjobb korabeli felbontást nyújtja számunkra, hiszen az 1883-as katonai felmérés csak 1:25000 méretaránnyal készült. A kézi vezérléssel készült térképszelvények irdatlan információval gazdagítja tudástárunkat. Az épületek és tereptárgyak mellett a korabeli helyrajzi számokkal is megismerkedhetünk (1. rajtszámot a belvárosi rkat templom épülete kapta.) Bővebb információkért ajánlom az érdeklődőknek Török Enikő (MNL OL) a kataszteri felmérésről szóló tartalmas és egyben olvasmányos írását az aktakalandon.
  Családfa-kutatók bizton tudják, hogy a korabeli - nemcsak hatvani - anyakönyvekben a nevek mellett megtalálhatóak a házszámok is, amelyek alapján be lehet azonosítani, hogy adott ősünk Hatvan mely pontján élt hajdanán. Tóth Enikő említett tanulmánya gyorsan helyre rakja információ-éhes agyunkat, miszerint a helyrajzi- és házszám - éppúgy, mint napjainkban - két külön fogalom, az „átváltás” folyamatához szükségünk volna még a korabeli telek-könyvre. (Bízunk benne, hogy akad majd olyan vállalkozó szellemű személy, aki szkennelés után közhírré teszi e dokumentumot is.)

   A kezelőfelület gyors elsajátítása nem okozhat gondot, mindössze arra hívnám fel a külön figyelmet, hogy az Opciókra kattintás után lenyíló panelben, a Kataszteri térképek melletti csúszkával állítható be a Kati térkép vs OpenStreetMap arány; utóbbi helyett a műholdas - Here - térképet is alkalmazhatjuk.

u_beallitas.jpg

* * *

Mielőtt elmerülnénk a térképszelvények önálló böngészésében, nézzünk néhány kiemelt településrészt, amellyel blogunk elmúlt évei során foglalkoztunk.

1. A nagyjából a mai Vár-Nádasdy Tamás-Dózsa György-Széchenyi utcák mentén haladó, kék színnel jelzett, vízzel (és valószínűleg némi hulladékkal) telített várárok már önmagában is megér egy főhajtást a projektben részt vett személyek előtt. Éppen a Zagyva szabályozásának időszakában járunk, így szépen kivehető a régi Zagyva, a mai óhatvani belterületbe benyúló, kanyargó csápjai. Ekkorra az „új” Zagyva folyó inkább csatornára emlékeztető medre a hídtól délre eső területen készült el, északra még egy-két városi kanyart át kellett vágni.

u_vararok.jpg

2. A belterület egykori határát képző Holt-Zagyva kicsit közelebbről, amely a főtér házainak kertjei mögött közvetlenül haladt. A folyószabályozás révén felszabadult, a mai Madách-Köztársaság-Hatvanas utcák által határolt területet az 1900-es években rendezték, majd alakítottak ki rajta házhelyeket.

u_arter.jpg

3. A hatvani vasútállomás korabeli épületei. Ne keressük se a vasúttelep épületeit nyugatra, se a cukorgyárat keletre, mert 1884-ben még szántottak-vetettek ezeken a területeken. A benyúló narancssárga derékszög nem más, mint a déli szomszéd, Boldog északi határa. A délnyugat felé terjeszkedő Hatvan és Boldog az elkövetkező száz év során több területcsere-szerződés révén oldotta fel területi anomáliákból adódó problémákat.

u_vasutallomas.jpg

4. A mai Szent Mihály és Széchenyi utca dédapáit összekötő, a várárokkal párhuzamosan haladó Sárkány utca (vagy -köz), amelynek két oldala a mai viszonyokkal ellentétben nem üres telek, hanem lakott terület volt. Körülbelül a Mártírok útja/Ady Endre utca találkozásánál jelzett sárga pacni fa-alapanyagból készült átjárót jelez. A legközelebbi átkelési lehetőség a Horváth Mihály úti kőhíd volt, a közbeeső területen legfeljebb integetni lehetett a túlpartra, vagy nagy bátorsággal leereszkedni az árokba, amelynek általában nem lett jó vége.

u_sarkany_koz_v2.jpg

5. A Honvéd és Dózsa György utcák által határolt régi temető. Helyén ma régi építésű családi, illetve új építésű emeletes társasházak találhatóak. A várároktól délkeletre fekvő, így a Sárkány utca, a régi temető és a mai Batthyány utca környékét hívták, sőt hívják többen napjainkban is Alsószögnek.

u_regi_temeto.jpg

6. Örök szerelmünk, a XVIII. század második felében kialakult Kishatvan városrész, amelyet a jelenkori térképek tévesen lokalizálnak. Mint látható, az „eredeti” Kishatvan a mai, ún. szolnoki útelágazás környékén alakult ki; a nagyobbik épület a híres kishatvani csárdát jelzi.

u_kishatvan.jpg

7. A Klapka/Dembinszky utcák által határolt, nem elhanyagolható kiterjedésű Homokgödör, a vizes és jeges sportok újkori kedvelőinek egyik kedvenc telephelye.

u_homokgodor.jpg

Kellemes kataszteri böngészést és egyúttal boldog új esztendőt kívánok minden kedves Olvasómnak.

Nagy Nándor

 

Címkék: 1884, kishatvan

Nemzeti Újság, 1928. június 3.

 

A kánikula versus felhőszakadás időszakában senkit sem szeretnék nehéz történettel fárasztani, ezért egy kis könnyű csemege érkezik az asztalra, amelyet a nyári szünet során is nyugodtan lehet fogyasztani.

1928. június 3-a reggelén ritka meglepetésben részesültek azok a hatvaniak, akiknek kezébe került a Nemzeti Újság címet viselő kormánypárti, elsősorban katolikus orientáltságú napilap, amely 12 oldalas, számos fényképpel tarkított összeállítást közölt Hatvanról. Az írás tartalma összefoglalta a település múltját és korabeli jelenét, megemlítve a több évtizedes dinamikus fejlődés egyes állomásait.

cimlap.jpg

Úgy tűnik, a sajtóanyag nem hatvani megrendelésre készült, hanem a szerkesztőség figyelmét valóban „spontánul” keltette fel Hatvan négy évtizedes menetelése. A hatvani közvélemény és a helyi sajtómunkások maguk is meglepődtek, hogy egyszer csak kitüntetett helyen, egy befolyásos budapesti újság oldalain szerepel a település.

Az izgalom (…) bizony erőt vett rajtunk, akik pedig itt a szerkesztőségben elég közömbösen szoktuk venni a dolgokat. Most kizökkentünk közömbös hangulatunkból, mikor megláttuk a finom papírra nyomtatott oldalán Hatvan címerét (…). Mi ragadta meg nálunk a Nemzeti Újság figyelmét, nem tudjuk. De, hogy igen kedvesen foglalkozik Hatvannal, ennek történelmével, múltjával és embereivel, azt elvitatni nem lehet.

(Hatvan és Járása, 1928. június 10.)

A melléklet ezen a linken megtekinthető, illetve szabadon letölthető, az Országos Széchényi Könyvtár közzétételhez való hozzájárulását utólag is köszönöm. Közepes minőségük ellenére a fényképek többségét ki- majd bevágtam a bejegyzés végén található galériába, kiegészítő megjegyzéseim mellettük olvashatóak. A felvételek egy részét az érdeklődők más forrásból talán már ismerhetik.

Három előzetes észrevétel:

1. A Stefánia Szövetség hatvani fiókjának alábbi épületét nem sikerült beazonosítanom az elmúlt évek során. A megoldás nyújtó kedves Olvasó a blog külön díját kaphatja az idén.

21_stefania.jpg

2. A szövegben felvetődött Hatvan települési jogállásának kissé sarkított, kissé heroizáló magyarázata. Mint arra korábbi bejegyzésekben (itt és itt) is utaltam, az egykori mezőváros Hatvant 1871-ben nem minősítették vissza nagyközséggé, hanem az új jogállási rendszerben e kategóriába sorolták be, korabeli fejlettségi szintjének megfelelően. Fél évszázaddal később, az 1920-as évekre a település már elérte a rendezett tanácsú várossá válás mércéjét (a mező- és az rt. városi címnek nincs köze egymáshoz), amely azonban mégsem valósult meg. A háttérben nem egy külső Hatvan-ellenes összeesküvés, hanem bizonyos helyi érdekcsoportok álltak - erről majd egyszer mesélek.
   Mindenesetre több objektív szemlélőnek, így a Nemzeti Újság szerkesztőségének is feltűnt, hogy Hatvan társadalmi összetétele, a gazdasági vállalkozások száma, a közigazgatási és rendészeti apparátus nagysága és sok más egyéb tényező a regnáló városok szintjével vetekedett. Az összeállításban megemlített önálló árvaszék hab lett volna a tortán, mivel e lépéssel Hatvan lett volna az egyetlen, önálló gyámügyi hivatallal rendelkező nagyközség az országban, amelyet azonban végül nem hozták létre.
3. A szövegben említett „nagy megyei kórház” terve - 1914-hez hasonlóan - sajnos ekkor sem valósult meg.

 

A galéria:

Kellemes olvasgatást és nézelődést, valamint jó pihenést kívánok a még hátralévő nyári időszakra, a fajsúlyosabb témakörök pedig érkeznek pár hét múlva.

Nagy Nándor

 

Az Őrszem keresztelője

 
Egy rendkívüli fénykép bemutatásával lehelek életet a blog szunyókáló html-kódjaiba, amelyet Kapás János Zsolt, a túrkevei Finta (Sándor) Múzeum igazgatója bocsátott rendelkezésemre.
  Bármerre járunk az ország területén, némi túlzással majd’ minden településen találkozhatunk I. világháborúban elesett áldozatokra emlékező emlékművel. Többé-kevésbé közismert tény, hogy a vonatkozó jogszabály elfogadását követően az első emlékművet - jóval a fegyverszünet, illetve a békekötés előtt - 1917. november 25-én Hatvanban avatták fel.
 
  Az ünnepség körülményeiről rendelkeztünk információval, némi hiányérzetünk mégis akadt, hiszen egyetlen fényképfelvétel sem maradt az utókorra az eseményről, pedig feltételezhető volt, hogy készült fotográfia e jeles hatvani napról. Az 1910-es években már számos olyan sajtótermék létezett, amelyek jó minőségű fényképeket közöltek, ezért másfél évvel ezelőtt fejembe vettem, hogy addig forgatom a besárgult újságoldalakat, ameddig rá nem találok az áhított kincsre. Bár erőfeszítéseim nem jártak sikerrel, az utolsó szalmaszálként megkeresett Finta Múzeum email-fordultával pontot tett az ügy végére.
Frissítés, 2016.02.26. Az aktiválás után derült ki, hogy mégiscsak szerepelt az ünnepségről két fotó az egyik korabeli újságban. (Úgy tűnik, több időt kellett volna a könyvtárban töltenem. :) ) Ezek a Fekete István Csaba és Papp Gyula szerkesztésében, "A hatvani hősök arcképcsarnoka" címmel március folyamán megjelenő kiadványban szerepelnek majd, sok más érdekességgel együtt.
urai_dezso_fortepan_1905.jpgAz újság közölte a fényképész nevét is Uray (Urai) Dezső (1875-1966) személyében, akit egy 1905-ben készült felvételen jobbra láthatunk. Valószínű, hogy a bejegyzés által bemutatott fényképet is ő készítette. Főként az I. világháború során készült fotóhagyatéka egyébként két éve került fel a fortepan.hu-ra. Sajnos hatvani kópiát nem tartalmaz, de érdemes megtekinteni! (a fénykép forrása: fortepan.hu)
   A hivatalosan Hősök szobra, félhivatalosan Őrszem néven ismert műalkotás előtörténetével több korábbi munka foglalkozott, amelyek többsége Kovács Ákos, hatvani múzeumigazgató 1985-ben publikált tanulmányának újrakevert változatai. Jelen bejegyzésben a fényképre helyezem a hangsúlyt, így csak néhány alapvető adatot, illetve frissen kibányászott információt is említek meg körítésként. Az emlékmű tábláján szereplő 213, illetve és a 46 fel nem vésett hatvani hőssel kapcsolatban ajánlom a részletes kutatás alapján készült Hatvaniak az első világháborúban c. wikipédia-oldalt.
 
   Az első világháború negyedik évében, 1917-ben fogadta el a magyar országgyűlés A most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló VIII. törvénycikket, amely felkérte a településeket, hogy anyagi erejének megfelelően állítsanak olyan tárgyi emléket, amelyen megjelenítik a harcok során elesett hősök nevét. A hatvaniak igen jelentős összeget gyűjtöttek össze az emlékmű felállítására, a kivitelezésre pedig az akkor már országos ismertséggel rendelkező önművelő szobrászművészt, Finta Sándort kérték fel.
  Az 1917. november 25-én megtartott szoboravatási ceremónia ünnepi képviselőtestületi üléssel és istentiszteletekkel kezdődött, majd a Kossuth téren gyülekező tömeg, Isaák Gyula Heves vármegyei főispán vezetésével a vasútállomásra vonult, a külsős sztárvendégek fogadása végett. (A nagyrédei születésű Isaák Gyula, az 1885-ben létrehozott hatvani járás első főszolgabírójaként szívesen járt vissza egykori állomáshelyére.)

vass_janos.JPGKéső délelőtt futott be különvonattal Ugron Gábor belügyminiszter és Dr. Vass János Heves megyei főispán (balra), akik már az Őrszemnél tartottak beszédet a 31 tagú Egri Dalkör Szózatát követően. A további beszédek és koszorúzások után az ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult, majd a szokásjog szerint a meghívottak Weiman Lipót vasúti vendéglőjében szervezett banketten vettek részt. 

 
Néhány kevésbé ismert részlet:
- Az avatás napján csak a szobor egyik oldalán szerepeltek nevek.
- Finta Sándor már hónapokkal korábban elkészült művével; egyelőre nem tisztázott, hogy miért tolták november végéig az átadás időpontját.
- Az ünnepség előtt az Őrszem már legalább több napja a helyén állt, ezért fehér lepel nem hullott le az avatás során, valószínűnek már fölöslegesnek tartották. 220px-ifj_ugron_gabor.JPEG
- Az ünnepségre eredetileg IV. Károly királyt, Zita királynőt, József főherceget, Wekerle Sándor miniszterelnököt. Végül az említett Ugron Gábor belügyminiszterrel (jobbra) kellett "beérni". 
 
* * *
 
No, jöjjön az a bizonyos fénykép, amely tehát a Finta Múzeum, és nem "a zinternet" tulajdonát képezi. Bármilyen későbbi felhasználása kizárólag a Múzeum engedélyével lehetséges. Megosztás esetén tisztelettel kérem a forrás megjelölését! 
   A fényképész, illetve a szobor körül csoportosuló ünneplők személye sajnos nem ismert, ha esetleg valaki felismerne valakit, kérem, jelezze! Háttérben a Hatvan-belvárosi római katolikus templom, illetve borús égbolt látható. Az Őrszemet vigyázó két jegenye sajátos hangulatot teremt.
 
hatvan_teljes_vjel3.jpg
 
Az analóg fényképek sajátossága, hogy megfelelő digitalizáció után parádés nagyításokkal lehet a részleteket vizsgálni. Először a szobor eredetiben, kicsit közelebbről:
 
hatvan_szobor_templom_vjel3.jpg
 
Az ünneplő tömeget szintén szemügyre vehetjük közelebbről is: A korabeli hatvani fotókhoz hasonlóan észrevehető a hagyományos paraszti ünneplőt és „városi” külsőt viselő lakosok sajátos egyvelege.
 
hatvan_kozonseg_vjel.jpg
 
A baloldali csoport:
 
hatvan_kozonseg_bal_vjel2.jpg
 
…illetve a jobboldali csoport:
 
hatvan_kozonseg_jobb_vjel.jpg
 
A hatvani szobor után Finta Sándor számos más település hasonló kérésének tett eleget. A nyitrai emlékmű felavatásáról (1918. szeptember 29.) filmfelvétel (!) is készült, így egy kicsit magunk elé tudjuk képzelni a szűk egy évvel korábbi hatvani hangulatot...
 

 
... és ne feledjük, hogy az utolsó képkockákon maga az alkotó is feltűnik.
 
finta_sandor_1918_vjel.JPG
 
A hatvani szoboravatásról készült felvételek az alábbi albumban (is) megtekinthetőek.
 
 
Nagy Nándor