Érdi_Rupp_Róbert - Hatvan története

HTML

Bevezető

Rövidebb s hosszabb szösszenetek Hatvan város cseppet sem átlagos történetéből.
A tartalmak későbbi felhasználása esetén kérném a kapcsolatot személyemmel felvenni.


Kellemes időtöltést kíván:
Nagy Nándor

098891-firey-orange-jelly-icon-social-media-logos-mail-square.png

logo_academiaedu_v2_png.png

 

Archívum

Hírlevél

Amennyiben e-mailben szeretne értesülni a friss bejegyzésekről ...

Az Ön e-mail címe:

Delivered by FeedBurner

Honnan?

free counters

Utolsó kommentek

  • Lier U Palfi: Lebo Istvan tudomásom szerint felvidéki származásu. Naszvadról származva anyai részröl rokoni szálak füznek hozzá. Sajnos anyakönyvi adatokat nem sikerült eddig találnom rola. (2015.07.06. 20:36) Az utolsó hatvani honvéd
  • ll: Úgy látszik a régi szokás megmaradt ,mert még mindig sokan használják a régi sorompó helyét, főleg azok akik a vasút állomásra mennek.Kérdés az új csomópont fog-e ezen változtatni. (2014.07.22. 09:46) 100 éves az újhatvani vasúti felüljáró
  • odabas: Nagyon szuper az összefoglaló térkép, anélkül nem is érteném meg. (2013.11.12. 20:43) A régi temető
  • odabas: Annyit megérdemelnének, hogy a hatvani iskolákban tanítsák őket. Tudom, hogy sokakat nem érdekel, de mindig van egy-két gyerek, akit érdekel. Miattuk lenne fontos. Nyolcadikosokként mi is nyertünk v... (2013.03.17. 18:05) A hatvani "összeesküvés" (1946)
  • Nagy Nándor: Elnézést, természetesen az előző hozzászóló "én" voltam... :) (2013.02.01. 20:22) A Törzskönyvbizottság kistérségi tevékenysége
  • Utolsó 20

Címkék

1710 (1) 1740 (1) 1845 (1) 1846 (1) 1848/49 (14) 1868 (1) 1870 (1) 1884 (2) 1888 (3) 1889 (1) 1890 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1897 (1) 1900 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1911 (1) 1913 (1) 1914 (7) 1915 (1) 1916 (1) 1917 (1) 1928 (3) 1930 (1) 1931 (2) 1932 (1) 1933 (1) 1935 (2) 1936 (2) 1937 (2) 1938 (1) 1939 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (1) 1944 (9) 1944.09.20. (3) 1945 (8) 1946 (1) 1948 (1) 1949 (1) 1950 (1) 1953 (1) 1954 (1) 1955 (4) 1956 (9) 1956 forradalom (1) 1958 (2) 1960 (2) 1961 (3) 1966 (4) 1967 (1) 1969 (4) 1970 (1) 1971 (1) 1973 (2) 1976 (1) 1982 (1) 1989 (1) 2010 (1) 2012 (2) 2013 (1) 60 km (1) alcsút (1) alcsútdoboz (1) Altai Henrik (1) Aranycsapat (1) aszód (1) Aszód (1) bajcsy zsilinszky endre (1) bártfai szabó lászló (1) benzinkút (1) Berényi Illés (1) besenyők (1) biróczky sándor (1) bogádmindszent (1) bombatámadás (4) Borhy Ferenc (1) Brun (1) budapest (1) Budapest (1) buszállomás (3) búzavirág (3) chatwan (1) csányi gergely (1) cserkészet (1) csodapók (1) csoór lajos (1) czetler jános (1) dienes franciska (1) doktay gyula (2) Doktay Gyula (1) Eger (2) eger (1) Egri Ifjúsági Torna Klub (2) elbert salamon (1) első világháború (4) ember győző (1) ensel kalman (1) Érdi Rupp Róbert (1) érhatvan (1) esztergom (1) ezüstdénár (1) Fehér Endre (1) fehér szobor (1) fekete szobor (5) félix vilmos (3) felüljáró (2) ferenc józsef (1) fiala ferenc (1) Finta Sándor (1) füleslabda (1) fülöp istván (2) fust konrad (1) gáspár andrás (1) Gödöllő (1) Gódor Kálmán (1) gombocz zoltán (1) gyöngyös (1) Gyöngyös (1) győrffy györgy (1) hajnal nándor (1) hargitai istván (1) hatvani (1) hatvani csata (9) Hatvani Hírlap (1) hatvani hírlap (1) Hatvani Közlöny (1) hatvani múzeum (5) Hatvani Torna Club (2) hatvani ütközet (2) Hatvany-család (2) hatvan és járása (3) Hatvan és Vidéke (3) hatvan puszta (2) Heinrich Hobohm (1) helységnevek (6) hollander mihály (1) homokgodor (2) homonnay szilárd (1) honvéd sírhely (9) hort (1) horthy miklós (1) húsvéthétfő (1) hyross sandor (1) i.lajos (1) i.mária (1) i.ulászló (1) ii.lajos (1) Isaszeg (1) itinerárium (1) iv.lászló (1) ivándárda (1) Jámbor Tivadar (1) jégkorong (1) káldi jános (1) kalendárium (1) Kálvária (1) kántorház (1) karinthy frigyes (1) Kecskemét (1) kenderlapos (1) kérdőív (2) kerekharaszt (1) kerületek (1) kishatvan (5) kisvasút (1) kossányi béla (1) kovács ákos (1) közigazgatás (1) közlekedés (6) labdarúgás (3) lebó istván (1) le play (1) locsolkodás (1) Lőrincz Ferenc (1) lovassági összecsapás (1) Lukács Pelbárt (1) Mágocsy Béla (1) magyar országos levéltár (1) május 1 (1) majzik ferenc (1) március 15. (5) máriavölgy (1) mária terézia (1) Martinek Nándor (1) mátyás (1) maud (1) megyei város (1) megyeszékhely (1) mezőváros (1) mikoviny sámuel (2) miskolczy sándor (2) moldvay győző (1) mráz istván (2) nagykökényes (1) nagyközség (2) nap (1) németi gábor (1) nemzet akaratának pártja (1) Nyíry Lajos (1) oppidum (1) országos törzskönyvbizottság (5) őrszem (2) ötvenkilenc puszta (1) palásti sándor (1) Pálhidy MIhály (1) pálhidy mihály (2) pápa (1) Pápa (1) papagáj-házak (1) papp zoltán (1) papramorgó (1) petőfi sándor (1) Petőfi Sándor (1) podmaniczky család (1) polgári iskola (1) postasor (1) prinz gyula (1) püspökhatvan (1) puszta hatvan (1) rákosifalva (1) régészet (1) régi temető (1) rejtvény (1) rejtvényfejtők napja (1) rendőrség (1) révász józsef (2) ring kálmán (1) ring lajos (2) rózsa ernő (1) sajtótörténet (3) sárbogárd (1) Sárgödör (3) sárhatvan (1) sárok (1) sipos lajos (1) SMS Wien (1) somogyhatvan (1) soós elemér (1) sport (4) szabadságharc (7) szálasi ferenc (1) szendrey ákos (1) Szentes (1) Szent Imre (1) Szent Kereszt (1) Szent Sebestyén (1) szinyei merse jenő (2) szovjet emlékmű (7) taby árpád (1) tömegsír (1) történelemhamisítás (1) tóth péter (2) tschida józsef (1) Vadász Lajos (2) várkonyi sándor (4) városháza (1) városrészek (2) vasarter (1) vasúttörténet (10) zagyva (2) zöldi márton (1) zsigmond (1) Címkefelhő

A honvéd és a grófkisasszony

2013.04.02. 17:29 Ziggy Stardust

 
Az elsősorban vizuális élményeket nyújtó bejegyzések után jöjjön egy száraz szöveg-centrikus poszt. Az 1849. április 2-i hatvani ütközettel kapcsolatban két évvel ezelőtt néhány egybegyúrt érdekesség, tavaly egy helytörténeti monda került terítékre, most pedig szépirodalmi jellegű írás következik.
 
A győztes ütközet híre messze szállt, de arra még legmerészebb álmainkban sem gondolhattunk, hogy – az arcanum.hu Helyi Lapok adatbázisának segítségével – a dunántúli Pápa városának 1890-es lapjában találunk majd hatvani témakörű irodalmi alkotást.
   A mű szerzője Érdi (Rupp) Róbert, akinek életéről nem sokat tudni. Jegyzőként tevékenykedett valahol a Közép-Dunántúlon, és hivatását oly magas szinten űzte, hogy a Kézikönyv a községjegyzői szigorlatra készülők számára című szakkiadvány az ő szerkesztésében jelent meg 1892-ben. A közigazgatási ismeretterjesztés mellett szépírói ambíciókat is dédelgetett, az OSZK-katalógus szerint 1890-ben jelent IV-ik Béla király álma című történeti dramolettje (=kisebb terjedelmű színmű), de nevét az irodalomtörténetbe nem sikerült bevés(et)nie.
   Helyi lapokba írogatott, utóbbi próbálkozások egyike A csaták zajában címet és Elbeszélés a szabadságharcból alcímet viselő, két részben publikált novella-féle, amely a Pápai Lapok 1890. április 6-i és 13-i lapszámaiban jelent meg.
 
címlap.jpg
A történet 1849-ben játszódik, elsősorban a tavaszi hadjárat helyszínein. A Zemplén megyei Mád közelében húzódott Szeghalmy Ákos ezer holdas birtoka. Természetesen nagyon szerették jobbágyai, kiterjedt birtokán nem volt élő lény, ki panaszra nyitotta volna ajkát. Két felnőtt fia, Géza és István segített a gazdálkodásban, akik a történelmi események hatására elhatározták, hogy beállnak a magyar hadseregbe. A búcsú pillanataiban azonban édesapjuk úgy döntött, fiaival tart, hiába próbálták lebeszélni hirtelen tervéről a családfőt. A Szeghalmy-család három férfitagja a Hernád völgyében táborozó csapatokhoz csatlakoztak, a cselekményhez itt csatlakozunk hamarosan..
   A rugalmas helykitöltés miatt csak a Hatvanban játszódó jeleneteket közlöm, a közbeeső részeket dőlt betűvel összegzem. A hatvani ütközet városon belüli eseményei valósághű-közeliek, de tudomásom szerint, a kissé bárgyú történetnek semmiféle valóságalapja sincs, V-y gróf és meseszép leánya a képzelet szülöttjei.
 
*  *  *
 
csaták zaja.jpg
(…) Március vége felé járt már, mikor a 48 ezerre rugó magyar hadtest Tiszafüredre ért. Schlicket vissza is űzték vitéz honvédeink Hatvanba, április 2-án pedig véres küzdelem után elfoglalták a várost.
   Szeghalmyék ezúttal jutottak először ütközetbe. A fiatal Szeghalmy István, aki apróbb ügyes szolgálatáért csakhamar tiszti rangra emelkedett, ezúttal is hősileg tüntette ki magát. A város végén emelkedő halomról irtóztató kartácstüzet zúdított a magyar csapatok közé négy osztrák üteg s addig is, míg a várost egész elfoglalnák, nagy pusztítást vitt volna véghez, de Szeghalmy István, az ifjú tiszt belátván a veszélyt, tizedmagával a gyilkos ütegek elfoglalására rohant s oldalt támadták meg őket. Az osztrák tüzérek meglepetve azt hívén, hogy egy egész hadsereg bújt elő a földből, eszeveszett futásnak eredtek. Néhány perc múlva aztán a magyar csapatoknak szánt kartácsok az osztrákok között vittek végbe derekas pusztítást.
   A jobbszárny, hol Szeghalmy Ákos fiával, Gézával küzdött, derekasan viselte magát: rövid óra alatt benyomult a városba s utcáról-utcára szorította vissza az osztrákok. Egy tágas utca végén állott egy úri lak, melyben a ház külsejéről ítélve tehetős család lakott. A kapu be volt zárva s a mellette álló kis ajtó is. Ezt a kis ajtót bedöntötték a puskatussal és a házba nyomultak: az udvar átszolgált a másik utcára, hol még az osztrákok erős állásban voltak. Sikerült is honvédeinknek őket meglepni. Néhány pillanat múlva az utca is tiszta volt s az ellenség rendetlen futásban vonult vissza.
   Szeghalmy Géza, ki szintén a házba nyomulók között volt, csupa kíváncsiságból benyitott a házba. Édesapja is követte őt. Az ajtó folyosóra nyílt, honnan több ajtó nyílott a házba. A folyosó végén lévő üvegajtót nyitották föl, mely fehér függönnyel volt betakarva. A díszesen rendezett szobában, hova a fiatal katona belépett, egy nő s egy imazsámolyom a feszület előtt térdelt s imádkozni látszott. Az öregember pedig egy karosszékben ült, ijedtségtől kikelt arccal tekintve a belépőre. Géza látta az öregúr ijedős arcát, jónak látta megnyugtatni őt.
   – Ne féljen kérem semmit. Jó barát és nem ellenség vagyok. Magyar lett az úr az egész városban, az osztrákok futnak. Éppen most lett az egész város kitisztítva…
   Be sem végezhette, amit mondani akart, midőn a nő felkelt imazsámolyáról és a fiatal honvéd elé lépett. Néhány pillanatig habozni látszék, majd hirtelen kezét nyújtá az érkező elé.
   Nem mindennapi szépség volt. Hosszú aranyszőke haja kibontva omlott karcsú termetére, melynek arányosságát a kis magyar kabát előnyösen kitüntette, tiszta, kék szemeiből jóságos lebilincselő tekintet sugárzott… s mint odalépett Szeghalmy Géza elé, kézszorításra nyújtva hófehér kis kezét – az ifjú hős szíve akaratlanul hevesebben dobogott. E percben nagynak érezte magát: küzdeni életre-halálra, s a pályabér: szabadság és szép leány szerelme.
   – Önök magyarok? – szólt csengő hangon az ifjú hölgy – Úgy szívesen látott vendégei házunknak. Mily jó most kissé szabadabban föllélegzeni, hisz honfitársak között vagyunk.
   Azután elmondta röviden, hogy édesatyja V-y gróf a háború izgalmai elől menekült Hatvan város falai közé, s alig helyezkedtek el, az osztrákok lepték el a várost, s mint a sáskák a zöld vetésnek, akként estek neki ezek a lakosság élelmi szereinek, s amit el nem dugtak az előre látók, azok elhordták, elpazarolták mind. Az udvaron s a szénakamrákban lévő takarmányt lovaikkal etették fel, s e mellett, aki védelmezte a magáét – leszúrták. Röviden végeztek vele.
    Szeghalmy Géza csak hallgatta a bűvös hangokat, melyek az ifjú nő ajkairól hangzottak el. Tekintete találkozott bűvös tekintetével és érezte, hogy e hölgyben feltalálta álmainak tündér alakját. Vére lázba jött, midőn kezében érezte picziny kezecskéjét.
   – Miért láttam meg Önt? Elrontotta bennem a katonát; érezzem, hogy nem megyek olyan bátran elszántan az ellenség elé. Ezentúl csak Önre gondolok és egyedül vágyam lesz feltalálhatni. Ki tudja, hogy látjuk-e még egymást? hol jön nekem egy kóbor golyó és kioltja az életem világát? – szólt az ifjú s megcsókolta a hölgy kezét.
   Szeghalmy Ákos csak nézte fiát, mint szereti meg örökre a leányt és összeszorulni érzé szívét, midőn arra gondolt, hogy e két ifjú szívnek azonnal el kell szakadnia egymástól…
   Csakugyan takarodót fújtak odakünn. Nem sok idejük volt. Szeghalmy Ákos udvariasan köszönve távozott, míg fia odalépett az öreg gróf elé és engedélyt kért az esetleges viszontlátásra. A szép hölgy bánatos arccal nyújtotta búcsúra kezét. Néhány pillanat óta ismeri ez ifjút és máris úgy tűnt fel neki, hogy régóta, nagyon régóta ismeri.
   – Isten óvja Önt minden veszélytől. Igazságos ügyünk védelmében áldja meg Önt az Ég és segítse épen vissza a csaták zajából – szólt az ifjúhoz és Szeghalmy Géza két könnycseppet látott a bánatos szemekből alá gördülni.
   Az ifjúnak sietni kellett. Néhány búcsú szót elrebegve, elszorult szívvel vált a szép grófnőtől, aki fogollyá tette őt, a csaták hősét – bűvös tekintetével – miket nem tudott elfeledni soha!
 
Váratlanul színhelyt váltunk: a győztes isaszegi csata (1849. április 6.) során az édesapát egy osztrák orvlövész lelőtte, akin pár perccel később Géza állt bosszút. Gézát apja halála beteggé tette, ezért nem követte az Isaszegről elvonuló magyar csapatokat, hanem egy szegény özvegyasszony házában maradt pihenésképpen. Néhány hétig lábadozott, azonban:
 
Szeghalmy Gézának nem volt maradása. Gyengült egészsége miatt nem mehetett a csapatok után, elhatározta tehát, hogy Hatvanba viteti magát, hol gróf V-y-nél fog felüdülést keresni. (…)
   Lassan döcögött az egy lóval vont kocsi a poros országúton. A jámbor falusi minden pillanatban bíztatta sovány gebéjét a menésre, de az közönyösen vette a puszta szavakat s akkor rántott egyet-egyet a kocsin, mikor a gazdája jókorát suhintott a nyaka köré. Végre három napi fáradságos út után Hatvanba értek.
   Az ismert házat megpillantva, hevesebben dobogott a szíve az ifjúnak s elfogulva nyitott be az ajtón. Ki tudná híven leírni két szerető szív találkozását. Szeghalmy Géza csak azt érezte, mint fonja át két gömbölyű kar nyakát s forró könnyeket érzett arcára hullani. A szép grófnő nem tudott hova lenni örömében. Az öreg V-y is megindulva nézte gyermeke örömét s örült, hogy visszatérni látta az ifjút, kit leánya naponként emlegetett s kinek visszatértét szívdobogva várta minden nap…
 
Az író ezután két rövid bekezdésben villámgyorsan elintézte a befejezést, drámai végkifejlettel. A nagyobbik fiú, István az 1849. április 19-i nagysarlói ütközetben esett el, édesanyjukat bebörtönözték, majd szabadon bocsátása után nem sokkal elhunyt. Géza azonban életben maradt, elköltözött Mádról és a továbbiakban nővérével, valamint a szép grófkisasszonnyal élt tovább. Nem derül ki a szövegből, de talán Hatvanban…
 
*  *  *
 
Nagy Nándor
 

komment

Címkék: 1890 1848/49 Pápa Érdi Rupp Róbert