honvéd_sírhely - Hatvan története

HTML

Bevezető

Rövidebb s hosszabb szösszenetek Hatvan város cseppet sem átlagos történetéből.
A tartalmak későbbi felhasználása esetén kérném a kapcsolatot személyemmel felvenni.


Kellemes időtöltést kíván:
Nagy Nándor

098891-firey-orange-jelly-icon-social-media-logos-mail-square.png

logo_academiaedu_v2_png.png

 

Archívum

Hírlevél

Amennyiben e-mailben szeretne értesülni a friss bejegyzésekről ...

Az Ön e-mail címe:

Delivered by FeedBurner

Honnan?

free counters

Utolsó kommentek

  • Lier U Palfi: Lebo Istvan tudomásom szerint felvidéki származásu. Naszvadról származva anyai részröl rokoni szálak füznek hozzá. Sajnos anyakönyvi adatokat nem sikerült eddig találnom rola. (2015.07.06. 20:36) Az utolsó hatvani honvéd
  • ll: Úgy látszik a régi szokás megmaradt ,mert még mindig sokan használják a régi sorompó helyét, főleg azok akik a vasút állomásra mennek.Kérdés az új csomópont fog-e ezen változtatni. (2014.07.22. 09:46) 100 éves az újhatvani vasúti felüljáró
  • odabas: Nagyon szuper az összefoglaló térkép, anélkül nem is érteném meg. (2013.11.12. 20:43) A régi temető
  • odabas: Annyit megérdemelnének, hogy a hatvani iskolákban tanítsák őket. Tudom, hogy sokakat nem érdekel, de mindig van egy-két gyerek, akit érdekel. Miattuk lenne fontos. Nyolcadikosokként mi is nyertünk v... (2013.03.17. 18:05) A hatvani "összeesküvés" (1946)
  • Nagy Nándor: Elnézést, természetesen az előző hozzászóló "én" voltam... :) (2013.02.01. 20:22) A Törzskönyvbizottság kistérségi tevékenysége
  • Utolsó 20

Címkék

1710 (1) 1740 (1) 1845 (1) 1846 (1) 1848/49 (14) 1868 (1) 1870 (1) 1884 (2) 1888 (3) 1889 (1) 1890 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1897 (1) 1900 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1911 (1) 1913 (1) 1914 (7) 1915 (1) 1916 (1) 1917 (1) 1928 (3) 1930 (1) 1931 (2) 1932 (1) 1933 (1) 1935 (2) 1936 (2) 1937 (2) 1938 (1) 1939 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (1) 1944 (9) 1944.09.20. (3) 1945 (8) 1946 (1) 1948 (1) 1949 (1) 1950 (1) 1953 (1) 1954 (1) 1955 (4) 1956 (9) 1956 forradalom (1) 1958 (2) 1960 (2) 1961 (3) 1966 (4) 1967 (1) 1969 (4) 1970 (1) 1971 (1) 1973 (2) 1976 (1) 1982 (1) 1989 (1) 2010 (1) 2012 (2) 2013 (1) 60 km (1) alcsút (1) alcsútdoboz (1) Altai Henrik (1) Aranycsapat (1) aszód (1) Aszód (1) bajcsy zsilinszky endre (1) bártfai szabó lászló (1) benzinkút (1) Berényi Illés (1) besenyők (1) biróczky sándor (1) bogádmindszent (1) bombatámadás (4) Borhy Ferenc (1) Brun (1) budapest (1) Budapest (1) buszállomás (3) búzavirág (3) chatwan (1) csányi gergely (1) cserkészet (1) csodapók (1) csoór lajos (1) czetler jános (1) dienes franciska (1) doktay gyula (2) Doktay Gyula (1) Eger (2) eger (1) Egri Ifjúsági Torna Klub (2) elbert salamon (1) első világháború (4) ember győző (1) ensel kalman (1) Érdi Rupp Róbert (1) érhatvan (1) esztergom (1) ezüstdénár (1) Fehér Endre (1) fehér szobor (1) fekete szobor (5) félix vilmos (3) felüljáró (2) ferenc józsef (1) fiala ferenc (1) Finta Sándor (1) füleslabda (1) fülöp istván (2) fust konrad (1) gáspár andrás (1) Gödöllő (1) Gódor Kálmán (1) gombocz zoltán (1) gyöngyös (1) Gyöngyös (1) győrffy györgy (1) hajnal nándor (1) hargitai istván (1) hatvani (1) hatvani csata (9) Hatvani Hírlap (1) hatvani hírlap (1) Hatvani Közlöny (1) hatvani múzeum (5) Hatvani Torna Club (2) hatvani ütközet (2) Hatvany-család (2) hatvan és járása (3) Hatvan és Vidéke (3) hatvan puszta (2) Heinrich Hobohm (1) helységnevek (6) hollander mihály (1) homokgodor (2) homonnay szilárd (1) honvéd sírhely (9) hort (1) horthy miklós (1) húsvéthétfő (1) hyross sandor (1) i.lajos (1) i.mária (1) i.ulászló (1) ii.lajos (1) Isaszeg (1) itinerárium (1) iv.lászló (1) ivándárda (1) Jámbor Tivadar (1) jégkorong (1) káldi jános (1) kalendárium (1) Kálvária (1) kántorház (1) karinthy frigyes (1) Kecskemét (1) kenderlapos (1) kérdőív (2) kerekharaszt (1) kerületek (1) kishatvan (5) kisvasút (1) kossányi béla (1) kovács ákos (1) közigazgatás (1) közlekedés (6) labdarúgás (3) lebó istván (1) le play (1) locsolkodás (1) Lőrincz Ferenc (1) lovassági összecsapás (1) Lukács Pelbárt (1) Mágocsy Béla (1) magyar országos levéltár (1) május 1 (1) majzik ferenc (1) március 15. (5) máriavölgy (1) mária terézia (1) Martinek Nándor (1) mátyás (1) maud (1) megyei város (1) megyeszékhely (1) mezőváros (1) mikoviny sámuel (2) miskolczy sándor (2) moldvay győző (1) mráz istván (2) nagykökényes (1) nagyközség (2) nap (1) németi gábor (1) nemzet akaratának pártja (1) Nyíry Lajos (1) oppidum (1) országos törzskönyvbizottság (5) őrszem (2) ötvenkilenc puszta (1) palásti sándor (1) Pálhidy MIhály (1) pálhidy mihály (2) pápa (1) Pápa (1) papagáj-házak (1) papp zoltán (1) papramorgó (1) petőfi sándor (1) Petőfi Sándor (1) podmaniczky család (1) polgári iskola (1) postasor (1) prinz gyula (1) püspökhatvan (1) puszta hatvan (1) rákosifalva (1) régészet (1) régi temető (1) rejtvény (1) rejtvényfejtők napja (1) rendőrség (1) révász józsef (2) ring kálmán (1) ring lajos (2) rózsa ernő (1) sajtótörténet (3) sárbogárd (1) Sárgödör (3) sárhatvan (1) sárok (1) sipos lajos (1) SMS Wien (1) somogyhatvan (1) soós elemér (1) sport (4) szabadságharc (7) szálasi ferenc (1) szendrey ákos (1) Szentes (1) Szent Imre (1) Szent Kereszt (1) Szent Sebestyén (1) szinyei merse jenő (2) szovjet emlékmű (7) taby árpád (1) tömegsír (1) történelemhamisítás (1) tóth péter (2) tschida józsef (1) Vadász Lajos (2) várkonyi sándor (4) városháza (1) városrészek (2) vasarter (1) vasúttörténet (10) zagyva (2) zöldi márton (1) zsigmond (1) Címkefelhő

Az 1849-es honvéd-sírhely (+1)

2010.10.05. 21:32 Ziggy Stardust

 

A júniusi exhumálást követő újratemetésre 2010. szeptember 29-én került sor. Híranyag, álló- és mozgóképek lásd alább:

Heves Megyei Hírlap / www.heol.hu

hatvanonline.hu

 


 

    A temetésen sajnos nem tudtam részt venni, így csak két nappal később volt lehetőségem leróni tiszteletemet a felújított és 10 hónap után ismét felállított síremléknél. A sajtóban megjelent tudósításokhoz ismét szükséges néhány megjegyzést fűzni, mivel azok félreérthetőek lehetnek, főként azon olvasók számára, akik csak az újratemetéssel kapcsolatos híradások nyomán ismerkedtek meg a hatvani honvédsír történetével.

   Az exhumált és újratemetett hősöket több helyütt ismét a hatvani csatához kapcsolják, amelyet a közvélemény az április 2-i mindenki által jól ismert dátumhoz köt, természetesen helyesen. Az elhantolt huszárok azonban – mint ahogy azt már többször leírtuk és elmondtuk – nagy valószínűséggel a három nappal később, április 5-én történt lovassági összecsapás során estek el, az április 2-i dátum pedig tévedés miatt került a síremlékre. Megjegyzés: a síremlék felújítása során – nagyon helyesen – nem módosították a dátumot; a síremlék eredeti állagának megőrzése minden egyéb szempontot felülír.

    … és ha már itt tartunk. A „csata” szó köznyelvi használatban gyakorlatilag majdnem minden harci cselekményre vonatkoztatható. Szakértők azonban több esetben felhívták figyelmemet, hogy a hadtörténeti irodalom e definíciót olyan eseményekre tartja fenn, amikor a szembenálló felek főerői kerülnek szembe egymással, ez azonban sem az április 2-én, sem az április 5-én történt események kapcsán nem releváns.

A helyes megnevezések:

április 2.: hatvani ütközet (a „hatvani csata” helyett);

április 5.: hatvani (lovassági) összecsapás.

       Érdemes volna a sajtóban és a mindennapi szóhasználatban egyaránt átvenni és egységesen használnunk a fent említett fogalmakat.

 

    Ugyancsak az április 5-i összecsapás során esett el Csataffy Ferenc huszárkapitány, akinek sírja szintén az óhatvani temetőben található meg, bár annak éppen ellenkező szegletében (2. parcella, 1. sor; főbejárat után egyből balra, majd egyenesen előre, a Kálváriáról jobbra eső sírhely). Egy szál virágot ő is megérdemelt volna az újratemetés napján …

Remélem, az elkövetkező évtizedekben sokan keresik majd fel a honvéd-síremléket, azonban ha megoldható, ejtsük útba a „magányos” Csataffy-sírt is. Informális keretek között már felvetődött, hogy megfontolandó lenne e sírhely áthelyezése a közös síremlék mellé, hogy az egyazon összecsapásban elesett huszárok egy helyen, vagy egymáshoz közeleső helyen nyugodjanak. Addig is jó volna, ha a Csataffy-sír ápolását valamely iskolai osztály vagy baráti közösség felvállalná, mert mint a fényképből is kiderül a „gondozatlan” jelző jelenleg igencsak megállja a helyét. Maga a síremlék is kisebb felújításra szorulna, mivel a bevésett szöveget kiemelő festék jelentős része már lekopott. Bár tegyük hozzá, hogy Csataffy még mindig jobban járt, mint szomszédja, Várkonyi Sándor – Hatvan legendás főjegyzője –, akinek nevét hiába őrzi utca, feleségével közös sírhelye és síremléke sajnos nagyon rossz állapotban van.

 

    A honvéd-sírhely történetével kapcsolatos kutatási eredményeket a Hatvani Kalendárium januárban megjelenő 2011. évi kötetében összegzem majd, néhány újdonságot azonban tömören megemlítenék az alábbiakban.

 

 

10=10

 

    A május óta eltelt időszakban nem került elő új forrás, azonban belepillantottam az egyik korábbi blog-bejegyzésembe, és bizony döbbenten láttam, hogy az általam áprilisban leírt néhány sornak van egy új olvasata, amelyet eddig nem vettem észre. Ez a bejegyzés még jóval a „felfedezés” és az exhumálás előtt íródott, ezért nem tudhattam, hogy a másodlagosnak vélt mondat később fontossá válhat… Ez a szál is tekervényes lesz egy kicsit, bár az érdeklődő Olvasóközönség már megszokhatta, hogy a sírhely múltja nem egyszerű történet.

    Kiindulópontunk: a júniusi feltárás során 10 személy földi maradványát találták meg. Amint arra mindannyian emlékszünk a hatvani halotti anyakönyv 1849 áprilisában két tömegsírról tett említést.

1. 1849. április 2.: 4 magyar és 8 osztrák = 12 elhunyt személy.

Ez volt az a tömegsír, amelyet a korábbi helytörténeti irodalom összekötött a Radnóti téri síremlékkel. 2010 januárjában azonban kiderült, hogy a kapcsolat valószínűleg tévedésen alapszik, így a tömegsír a korabeli köztemetőben (régi temető) vagy esetleg Hatvan keleti határában volt megtalálható. A teóriát öt hónappal később megerősítette a Radnóti téri feltárás eredménye, mivel 10 – és nem 12 – holttestet emeltek ki a szakemberek.

2. 1849. április 6. (az egy nappal korábbi összecsapásra visszautalva): 3 magyar és 4 osztrák = 7 elhunyt személy. A helyszín ezúttal biztosan a régi temető volt.

 

    A mai Radnóti téren 1904-ben felállított síremlék helyén korábban egy fakereszt állt. Az említett blog-bejegyzésben szerepelt, hogy a síremléket felállító helyi csoport vezetője, Biróczky Sándor levelet küldött a Hatvani Hírlap szerkesztőjének, amelyet az 1904. március 20-i lapszám le is közölt. Biróczky kifejtette, hogy az említett fakeresztet kihúzta eredeti helyéről (=Radnóti téri sírhely) és a régi temető azon régi sírhantjánál helyezte el, mely alatt 10 honvéd alussza örök álmát. Ezzel a 10-es számmal áprilisban nem tudtam mit kezdeni, ezért úgy gondoltam, hogy talán a köztudatban megmaradt kerekített szám lehetett, amely a fent említett két tömegsír valamelyikére vonatkozhatott. Nagyon úgy néz ki, hogy ebben az esetben tévedtem, és egy önálló objektumról lehet szó.

     Gondolom az Olvasóban is felmerült, hogy a Biróczky által említett tömegsír (10 honvéd) és a június során feltárt sírhely (10 exhumált személy) között kapcsolatnak kell lennie, mivel nem valószínű, hogy a két számadat egyezése mögött a véletlen húzódna. Azonban mégsem olyan egyszerű a dolgunk, hiszen Biróczky határozottan állította, hogy a 10-es tömegsír nem a mai Radnóti-téren, hanem a régi temetőben volt megtalálható. Az ellentmondásra véleményem szerint egyetlen magyarázat adható: a hatvani köztudat megőrizte a 10 honvédot magába foglaló ’49-es tömegsír emlékét, azonban a pontos helyszín meghatározásába az idő folyamán hiba csúszott és tévesen a temető egyik közös sírhantjával azonosították.

    Felmerül a kérdés: vajon mit gondolhattak 1904-ben, hány katonát temethettek el a mai Radnóti-téren 1849-ben? Konkrétumot nem tudunk mondani, de elképzelhető, hogy a halotti anyakönyv április 2-i bejegyzése már ekkor tévútra vitte a közvéleményt, és talán éppen ezért került téves dátum a síremlékre.

      A Radnóti téren megtalált holttestek végleges száma más szempontból is fontos számunkra. Az egri Dobó István Vármúzeum történész, régész és restaurátor szakemberei elmondták, hogy a földből előkerült tárgyi leletek (pl. gombok) alapján valószínűsíthető, hogy kizárólag magyar katonák kerültek a sírba. Mint emlékszünk, az április 2-i hatvani ütközet során a magyar erők teljes vesztesége (sebesültek + halottak) 20 fő volt. A sebesültek száma általában meghaladja a halottak számát, vagyis utóbbi 10 főnél kevesebb lehetett. Másrészt nehezen képzelhető el, hogy az ütközet valamennyi hősi halottja egy olyan helyre koncentrálódott volna, ahová a harci cselekmények azon a napon nem terjedtek ki. Utóbbi tények szintén az április 5-i forgatókönyvet erősítik.

 

 

Létezhettek-e további tömegsírok?

 

      Az április 5-i teória vissza-visszatérő kritikája a következő: az összecsapás során 58 huszár esett el, közülük öten kerültek a köztemetőbe, tíz személy holtteste pedig a Radnóti-téri tömegsírba, illetve Miskolczy Sándor kapitány sebesülten Aszódon hunyt el – vagyis összesen 16 huszár temetkezési helye ismert, de hová temethették a többi hősi halált halt huszárt?

  A júniusi előadáson szó esett arról, hogy az összecsapás nem egy bizonyos helyre koncentrálódott, hanem több száz négyzetméternyi területen zajlott, a Zagyvától nyugatra. Valószínűleg a holttestek az összecsapás helyszínének különböző pontjain voltak megtalálhatóak, ezért elképzelhető, hogy a távolabb eső holttesteket szintén helyben, külön közös sírokban temették el, és nem szállították egy „nagy” közös tömegsírhoz. A szóba jöhető terület jelentős kiterjedéssel bír, amely magában foglalja a cukorgyár északi felét, a Radnóti teret, illetve a Népkertet is.

    Csaknem száz évvel később, az 1939-1940-es nagy árvizek okozta károk miatt a cukorgyár vezetősége új raktárépületek építése mellett döntött, amelynek munkálatai során emberi maradványokra bukkantak:

Csontvázak kerültek elő a hatvani cukorgyárban építkezések alapozási munkálatai közben. A rendőrségi szakértő megállapította, hogy a csontvázak mintegy száz éve kerülhettek a földbe, alapos tehát a gyanú, hogy a szabadságharc hősi halottai lettek annak idején ott eltemetve.

(Hevesvármegye, 1940. június 12.)

A hatvani cukorgyárban most folyó alapozási munkáknál ásás közben csekély mélységben több csontvázat találtak. A rendőrségnek tett bejelentésre kiszállás volt, mely megállapította, hogy több mint száz éve kerültek a holttestek földbe. Vagy temető lehetett az ásás színhelyén, vagy pedig a hatvani 1849-es csata hősi halottai vannak ott eltemetve. Minthogy bűntény nem látszik fennforogni, eljárás nem indult.

(Hatvan és Járása, 1940. június 16.)

    Sajnos a rendőrségi szakértő jelentése, illetve az esetleges későbbi vizsgálatok iratanyaga nem áll rendelkezésünkre, azonban elképzelhető, hogy 1940 júniusában egy másik április 5-én keletkezett tömegsírt találták meg, biztosat azonban sohasem fogunk tudni.

    Szintén jogosan vetődhet fel: miért éppen a Radnóti téri sírhalmot őrizte meg a hatvani köztudat évtizedeken keresztül? Választ erre sem tudunk adni, csak egy hipotézist: a sírhely egy rendkívül forgalmas helyen, éppen a korabeli Pest-Hatvan országút és a Prépost-malomhoz vezető út találkozása mellett helyezkedett el, amely hozzájárulhatott ahhoz, hogy sírhely a kollektív emlékezet része maradjon.

 

 

Miskolczy Sándor halála

 

       Röviden térjünk vissza Miskolczy Sándor kapitányhoz, aki az április 5-i összecsapás során súlyos sebesüléssel esett császári fogságba, majd Aszódra szállították, ahol a császári haderő ki- és a magyar csapatok bevonulása után halt bele sérüléseibe. Egy másik blog-bejegyzésben Miskolczy halála időpontjául április 6-át adtam meg, egy későbbi visszaemlékezés alapján. Közben kezemben került a kitűnő aszódi helytörténész, Asztalos István 2004-ben megjelent monográfiája (Kisváros a Galga mentén: Aszód város története 1944-ig), amelyben a szerző – az aszódi evangélikus egyházközség 1849. évi halotti anyakönyvére hivatkozva – Miskolczy halálának időpontjául április 13-át jelölte meg. Az adat helyességét illetően nem merült fel kétség, mivel azonban a forrásokat különleges érzés eredetiben látni, Bakos András barátommal átszaladtunk Aszódra és megtekintettük, illetve lefényképeztük az anyakönyv vonatkozó bejegyzését.

Miskolczy Sándor, ref[ormátus] vall[ású], 23 éves, Miklós huszázezredbeli kapitány, született Váradon, Bihar megyében, meghólt Aszódon.

Hatvannál történt csatában kapott sebeiben meghalt.

32.: az anyakönyvi bejegyzés sorszáma; 13.: a halálozás napja; 15.: a temetés napja.

(Forrás: Aszódi Evangélikus Egyházközség Gyűjteménye, Halotti anyakönyv-1849)

 

Miskolczy Sándor síremléke - néminemű növényzettel kiegészülve - az aszódi temetőben:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Forrás: www.aszodinfo.hu)

... illetve egy másik, amelyen a sírfelirat is látszik.

 

(Megjegyzés: Miskolczy Sándor sorsával egy későbbi bejegyzésben is foglalkoztam.)

  

 

Összegzés

 

    Sok mindenről esett szó az elmúlt több mint fél év során, és az új érdeklődőknek nem lehet könnyű eligazodni a sírhely 161 éves történetében. Ezért a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján röviden összefoglaljuk az eddig leírtakat, megfogalmazva a legvalószínűbb forgatókönyvet.

  Három nappal az 1849. április 2-i győztes hatvani ütközet után, április 5-én lovassági összecsapásra került sor a magyar 9. (Miklós) huszárezred és a császári csapatok között, amelynek helyszíne a Zagyva jobb partja, vagyis a mai Radnóti tér és környéke volt; ez a terület 1849-ben Hatvan mezőváros lakatlan külterületét képezte. Az összecsapás hadászati jelentőséggel nem bírt, azonban jelentős számú magyar áldozatot (58 fő) követelt. Az elesettek közül Csataffy Ferenc főhadnagyot, Kornya Péter közvitézt a hatvani régi temetőben helyezték örök nyugalomra. Ugyanitt egy közös sírt hoztak létre, amelybe 3 magyar és 4 császári katonát temettek el. A harctéren maradt huszárok többségének holttestét nem hozták be a városba, hanem az összecsapás helyszínén valószínűleg több sírban hantolták el, amelyek egyike tíz huszár nyughelyéül szolgált. (Miskolczy Sándor kapitány az összecsapás során szerzett sebesülései miatt április 13-án, Aszódon hunyt el.)

   Az említett hatvani sírhelyet a helyi köztudat évtizedeken keresztül számon tartotta. A sírhely létére alapvető bizonyságot adott id. Homonnay Szilárd hatvani jegyző 1864-ben kelt jelentése, amely pontosan adta meg a sírhely keletkezésének dátumát és földrajzi elhelyezkedését.

     A sírhalmot egy kisebb fakereszt jelölte, mígnem az 1890-es évek elején közadakozás indult meg Hatvanban, amelynek célja a hősök emlékéhez méltó síremlék felállítása volt. A több mint egy évtizedig tartó gyűjtés nyomán a síremléket végül 1904. március 15-én avatták fel, amelyre azonban tévedésből április 2-i dátum került; oka: a századforduló időszakára a hatvani köztudatból kiesett az április 5-i összecsapás ténye, és kizárólag a győztes április 2-i hatvani ütközet emléke maradt meg. Az objektum a kiegyezés időszakától kezdődően 1936-ig a március 15-i városi ünnepségek egyik állandó színhelyéül szolgált. A II. világháború után a sírhely múltja fokozatosan kiszorult a hatvani köztudatból, mindössze a város történetével foglalkozó, valamint a sírhelyet ápoló személyek ismerték keletkezésének körülményeit.

    A síremlék 105 éven keresztül – 1904. március 15-től 2009 novemberéig – állt egyazon helyen, majd az új hatvani autóbusz-pályaudvar építésének kezdetekor elbontásra került. Az előzetes történeti kutatások eredményét utólagosan igazolva, 2010. május 20-án – némi szerencsének köszönhetően – munkagépek „találtak rá” a sírgödörre és az itt eltemetett huszárok földi maradványaira, amelyek exhumálása június első felében történt meg. Az újratemetésre és a síremlék ismételt felállítására 2010. szeptember 29-én került sor az óhatvani temetőben.

 

Az 1849. április 5-i lovassági összecsapás sírhelyei közül jelenleg három ismert:

1. Az újratemetett tíz honvéd díszsírhelye az óhatvani temetőben.

2. Csataffy Ferenc főhadnagy egyéni sírja az óhatvani temetőben (2. parcella, 1. sor), amelyet a régi temetőből hoztak át az 1930-as évek során.

3. Miskolczy Sándor kapitány egyéni sírja az aszódi temetőben.

 

A régi temetőben létrehozott tömegsír és Kornya Péter közvitéz egyéni sírja ma már nem található meg, valószínűleg a régi temető felszámolásának estek áldozatul.

 

Nagy Nándor

 

 

 

komment

Címkék: honvéd sírhely hatvani ütközet miskolczy sándor