várkonyi_sándor - Hatvan története

HTML

Bevezető

Rövidebb s hosszabb szösszenetek Hatvan város cseppet sem átlagos történetéből.
A tartalmak későbbi felhasználása esetén kérném a kapcsolatot személyemmel felvenni.


Kellemes időtöltést kíván:
Nagy Nándor

098891-firey-orange-jelly-icon-social-media-logos-mail-square.png

logo_academiaedu_v2_png.png

 

Archívum

Hírlevél

Amennyiben e-mailben szeretne értesülni a friss bejegyzésekről ...

Az Ön e-mail címe:

Delivered by FeedBurner

Honnan?

free counters

Utolsó kommentek

  • Lier U Palfi: Lebo Istvan tudomásom szerint felvidéki származásu. Naszvadról származva anyai részröl rokoni szálak füznek hozzá. Sajnos anyakönyvi adatokat nem sikerült eddig találnom rola. (2015.07.06. 20:36) Az utolsó hatvani honvéd
  • ll: Úgy látszik a régi szokás megmaradt ,mert még mindig sokan használják a régi sorompó helyét, főleg azok akik a vasút állomásra mennek.Kérdés az új csomópont fog-e ezen változtatni. (2014.07.22. 09:46) 100 éves az újhatvani vasúti felüljáró
  • odabas: Nagyon szuper az összefoglaló térkép, anélkül nem is érteném meg. (2013.11.12. 20:43) A régi temető
  • odabas: Annyit megérdemelnének, hogy a hatvani iskolákban tanítsák őket. Tudom, hogy sokakat nem érdekel, de mindig van egy-két gyerek, akit érdekel. Miattuk lenne fontos. Nyolcadikosokként mi is nyertünk v... (2013.03.17. 18:05) A hatvani "összeesküvés" (1946)
  • Nagy Nándor: Elnézést, természetesen az előző hozzászóló "én" voltam... :) (2013.02.01. 20:22) A Törzskönyvbizottság kistérségi tevékenysége
  • Utolsó 20

Címkék

1710 (1) 1740 (1) 1845 (1) 1846 (1) 1848/49 (14) 1868 (1) 1870 (1) 1884 (2) 1888 (3) 1889 (1) 1890 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1897 (1) 1900 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1911 (1) 1913 (1) 1914 (7) 1915 (1) 1916 (1) 1917 (1) 1928 (3) 1930 (1) 1931 (2) 1932 (1) 1933 (1) 1935 (2) 1936 (2) 1937 (2) 1938 (1) 1939 (2) 1940 (1) 1941 (1) 1943 (1) 1944 (9) 1944.09.20. (3) 1945 (8) 1946 (1) 1948 (1) 1949 (1) 1950 (1) 1953 (1) 1954 (1) 1955 (4) 1956 (9) 1956 forradalom (1) 1958 (2) 1960 (2) 1961 (3) 1966 (4) 1967 (1) 1969 (4) 1970 (1) 1971 (1) 1973 (2) 1976 (1) 1982 (1) 1989 (1) 2010 (1) 2012 (2) 2013 (1) 60 km (1) alcsút (1) alcsútdoboz (1) Altai Henrik (1) Aranycsapat (1) aszód (1) Aszód (1) bajcsy zsilinszky endre (1) bártfai szabó lászló (1) benzinkút (1) Berényi Illés (1) besenyők (1) biróczky sándor (1) bogádmindszent (1) bombatámadás (4) Borhy Ferenc (1) Brun (1) Budapest (1) budapest (1) buszállomás (3) búzavirág (3) chatwan (1) csányi gergely (1) cserkészet (1) csodapók (1) csoór lajos (1) czetler jános (1) dienes franciska (1) Doktay Gyula (1) doktay gyula (2) Eger (2) eger (1) Egri Ifjúsági Torna Klub (2) elbert salamon (1) első világháború (4) ember győző (1) ensel kalman (1) Érdi Rupp Róbert (1) érhatvan (1) esztergom (1) ezüstdénár (1) Fehér Endre (1) fehér szobor (1) fekete szobor (5) félix vilmos (3) felüljáró (2) ferenc józsef (1) fiala ferenc (1) Finta Sándor (1) füleslabda (1) fülöp istván (2) fust konrad (1) gáspár andrás (1) Gödöllő (1) Gódor Kálmán (1) gombocz zoltán (1) Gyöngyös (1) gyöngyös (1) győrffy györgy (1) hajnal nándor (1) hargitai istván (1) hatvani (1) hatvani csata (9) hatvani hírlap (1) Hatvani Hírlap (1) Hatvani Közlöny (1) hatvani múzeum (5) Hatvani Torna Club (2) hatvani ütközet (2) Hatvany-család (2) hatvan és járása (3) Hatvan és Vidéke (3) hatvan puszta (2) Heinrich Hobohm (1) helységnevek (6) hollander mihály (1) homokgodor (2) homonnay szilárd (1) honvéd sírhely (9) hort (1) horthy miklós (1) húsvéthétfő (1) hyross sandor (1) i.lajos (1) i.mária (1) i.ulászló (1) ii.lajos (1) Isaszeg (1) itinerárium (1) iv.lászló (1) ivándárda (1) Jámbor Tivadar (1) jégkorong (1) káldi jános (1) kalendárium (1) Kálvária (1) kántorház (1) karinthy frigyes (1) Kecskemét (1) kenderlapos (1) kérdőív (2) kerekharaszt (1) kerületek (1) kishatvan (5) kisvasút (1) kossányi béla (1) kovács ákos (1) közigazgatás (1) közlekedés (6) labdarúgás (3) lebó istván (1) le play (1) locsolkodás (1) Lőrincz Ferenc (1) lovassági összecsapás (1) Lukács Pelbárt (1) Mágocsy Béla (1) magyar országos levéltár (1) május 1 (1) majzik ferenc (1) március 15. (5) máriavölgy (1) mária terézia (1) Martinek Nándor (1) mátyás (1) maud (1) megyei város (1) megyeszékhely (1) mezőváros (1) mikoviny sámuel (2) miskolczy sándor (2) moldvay győző (1) mráz istván (2) nagykökényes (1) nagyközség (2) nap (1) németi gábor (1) nemzet akaratának pártja (1) Nyíry Lajos (1) oppidum (1) országos törzskönyvbizottság (5) őrszem (2) ötvenkilenc puszta (1) palásti sándor (1) Pálhidy MIhály (1) pálhidy mihály (2) Pápa (1) pápa (1) papagáj-házak (1) papp zoltán (1) papramorgó (1) petőfi sándor (1) Petőfi Sándor (1) podmaniczky család (1) polgári iskola (1) postasor (1) prinz gyula (1) püspökhatvan (1) puszta hatvan (1) rákosifalva (1) régészet (1) régi temető (1) rejtvény (1) rejtvényfejtők napja (1) rendőrség (1) révász józsef (2) ring kálmán (1) ring lajos (2) rózsa ernő (1) sajtótörténet (3) sárbogárd (1) Sárgödör (3) sárhatvan (1) sárok (1) sipos lajos (1) SMS Wien (1) somogyhatvan (1) soós elemér (1) sport (4) szabadságharc (7) szálasi ferenc (1) szendrey ákos (1) Szentes (1) Szent Imre (1) Szent Kereszt (1) Szent Sebestyén (1) szinyei merse jenő (2) szovjet emlékmű (7) taby árpád (1) tömegsír (1) történelemhamisítás (1) tóth péter (2) tschida józsef (1) Vadász Lajos (2) várkonyi sándor (4) városháza (1) városrészek (2) vasarter (1) vasúttörténet (10) zagyva (2) zöldi márton (1) zsigmond (1) Címkefelhő

A fekete szobor (1.)

2012.06.20. 23:41 Ziggy Stardust

 
Kaptam némi – jogos – szemrehányást a régi buszmegálló elmaradt befejező, 3. fejezete miatt. Igazság az, hogy bizonyos adatokat sehogy sem sikerült eddig beszereznem, de a nyár folyamán mindenképpen előállok a farbával, tartok, ahol tartok. Addig is egy másik izgalmas műtárgy múltjával szeretném megismertetni az érdeklődőket, szintén több részes sorozat keretében.
     A Kossuth tér déli féltekéjéről ugyanis nemcsak a régi buszállomás, hanem közvetlen szomszédja, a hatvaniak által csak fekete szoborként emlegetett szovjet emlékmű elbontása is napirenden van. Az utóbbi években bizonyos időközönként felszínre került a szobor sorsa, a főtér rendezése miatt azonban úgy tűnik, egy-két éven belül valóban megtörténhet az emlékmű áthelyezése az óhatvani temetőbe.
elölnézet.jpg
 
A sajtócikkekben közölt adatokból világosan kitűnik, hogy a műtárgy genezisének körülményeiről egyáltalán nincs közmegegyezés, különböző dátumok forognak közszájon, felmerült 1944-es és az 1945-ös év is. Elsődleges kiindulópont lehetne az objektumon szereplő 1944. november 26. is, de nem véletlenül fogalmaztam feltételes módban.
 


Szovjet emlékművek, Hatvan nagyobb térképen való megjelenítése

A válaszra váró főbb kérdéseink a következőek:
- Mikor építették és adták át az emlékművet?
- Temettek-e valóban elhunyt katonákat az objektum alá?
- Ha igen, mikor estek el, és holttesteik melyik időszakban kerülhettek oda?
 
A témakör számomra is különleges jelentőséggel bír, mivel időlegesen visszatérhetek eredeti kutatási területemhez, vagyis Hatvan 1944-1945. évi eseménysorához. A rajtvonalat azonban jóval távolabb húzzuk meg, ugyanis a fekete szobor története nem 1945-ben, de még csak nem is 1944-ben vette kezdetét, hanem bő két évtizeddel korábban, amikor még elképzelhetetlen tűnt, hogy egyszer szovjet katona lép Magyarország földjére.
 
 
Medence a város főterén
 
A múlt század eleji Hatvan két nagy gonddal küzdött: száraz időben az iszonyatos mennyiségű por, esős időben pedig édestestvére, a sár borzolta a lokális kedélyeket (korabeli újságok szerint a felvidéki Sáros vármegyében sem volt akkora dagonya, mint Hatvanban). Utóbbi a helyi közlekedést, előbbi a közegészségügyet tette próbára, így nem meglepő, hogy Hatvanban már az 1930-ban tüdőbeteg-gondozó létesítettek.
Várkonyi Sándor.jpgA szállópor elleni küzdelem egyik hatásos fegyverneme a közterületek rendszeres öntözése, amely azonban állandó vízellátást igényel. Az I. világháború utáni Hatvan legendás községi főjegyzője, Várkonyi Sándor, számos innovatív ötlet gazdájaként egy cementből készült medence létrehozását kezdeményezte 1922-ben, s mint említettük, nem strandolási, hanem az öntözési és a tűzoltási teendők megkönnyítése érdekében.
A múlt év folyamán a Kossuth parkban létesített medencéről sokan máig sem tudják, milyen fontos szerepe lesz e medencének poros utcáink öntözésénél és a tűzoltásnál. Két olyan nagy jelentőségű ügy, melyért érdemes volt a medenceépítés költségeit áldozni. Utcáink pora oly elviselhetetlen már most tavasz kezdetén, hogy ennek eltüntetése minden áldozattal felér. Állandó víztartály ez a medence, mely tűzesetnél fog felette üdvös intézménynek bizonyulni. De maga a park üdesége is kívánatossá tette e medence létesítését, mert szép parkunk bokrai és növényzete szárazság idején könnyű szerrel öntözhetőek e medencéből.
(Hatvani Hírlap, 1923. április 1.)
A medence funkcióját azonban nem gondolták tovább, így pár év alatt egyre „cikibb” lett és a község vezetését több bírálat érte miatta. Hatvan múltját és jelenét figyelemmel kísérő Doktay Gyula így írt 1929-ben:
Igen kellemes és jó hatást kelt a városház előtti piactér a kis és nagy, néhai Zaleski Imre volt főszolgabíránk által létesített park, aminek viszont nem válik díszére a középen álló medence, amely ettől eltekintve célját sem szolgálja.
(Hatvan és Járása, 1929. április 4.)
medence.jpgAz 1930-as években állítólag aranyhalak is kerültek a medencébe rövid időre, akik valószínűleg nem sokáig élvezték a főtér vendégszeretetét. Egyes legendák szerint szökőkúttá alakították át, erre azonban nincs konkrét adatunk. Sajnos eleddig egyetlen fényképfelvétel sem került elő a medencéről, annyi bizonyos azonban, hogy állaga folyamatoson romlott. [Frissítés, 2012.08.20.: már a bejegyzés írásakor megjelent nyomtatásban egy kevésbé jó minőségű felvétel, méghozzá a blogban többször említett képeslapos könyv 44. oldalán. Köszönöm Bacsa Tibinek, hogy a fényképet rendelkezésemre bocsátotta.]
 
A hivataláról 1939-ben lemondott Várkonyi Sándort a korabeli hatvani szélsőjobboldal most nem részletezett speciális okok miatt nemigen kedvelte, ezért a Hatvannal külön cikkben foglalkozó fővárosi nyilas lap, a Magyarság Útja a medence-kártyát is kijátszotta:
A tér közepén egy cementmedence szürkéllik, sodronykerítés rajta. A hatvaniak keserédes szájízzel mutogatják ezt az „aranyhalas” medencét. Ezelőtt húsz évvel a nemrég nyugdíjazott Várkonyi Sándor készítette. Ma poshadt, zöldes vizet tartalmaz.
(Magyarság Útja, 1941. május 23.)
Továbblépés előtt pár soros kitérő.
 
* * *
Pár soros kitérő:
az 1960-as évek elején már öntözőkocsikkal próbálták a porproblémát orvosolni, a modern megoldás azonban bizonyos mellékhatásokkal járt együtt.
Már megszoktuk, hogy az utcákat portalanító autó nemcsak az utat, de a járókelőket is olykor lelocsolja - ebben a kánikulában nem is lenne baj, ha mindenki fürdőruhában járná a várost, az azonban már kellemetlen, ha egy nem éppen tiszta vízsugár telibe találja a csinos ruhákba öltözött nőket, vagy épp a hivatalukba, munkahelyükre igyekvő férfiakat.
Így aztán sokszor hallani: inkább maradjon poros az úttest! A mozi előcsarnokában ördögautónak titulálták az öntözőkocsit, az állomáson Hatvan átkának. Egyszóval: sok a jogos panasz!
(Népújság, 1960. augusztus 31.)
* * *
 
Kitérő vége, vissza a fekete szoborhoz, 1944 következik.
 
 
Az emlékmű felépítése
 
A Vörös Hadsereg 1944. november 17-én érte el az ún. Karola I-állás Hatvant déli irányban elkerülő vonalát. Több napig tartó súlyos harcok után, november 24-én már csak az Újhatvanból Heréd felé vezető Bercsényi út volt szabad, ezért a német hadvezetés a visszavonulás mellett döntött, és másnap, november 25-én hajnalban a német 23. páncéloshadosztály északnyugati irányban elhagyta Hatvant. A visszavonulást kisebb német utóvéd-egységek fedezték, akik a Hort és a csányi útelágazás felől előrenyomuló szovjet csapatokkal a mai Lengyel-piac (Vásártér) és az izraelita temető térségében vették fel a harcot. Az utóvédek hamarosan követték társaikat Heréd felé, majd a Horváth Mihály úton megkezdődött a szovjet csapatok bevonulása. A német katonák ekkor már a város túlsó végén jártak, ezért a belvárosban, a Kossuth tér környékén harci esemény nem történt.
     A kimerítő harcok után a szovjet haderő pihenőt kapott Sztálintól, és az újabb offenzíva csak 1944. december 5-én indult meg Kartal és Hatvan északi határának körzetéből.
 
Wachtel_szob.JPGA szovjet csapatok által elfoglalt területen 1945 első hónapjaiban emlékmű-építési kampány kezdődött, amelyből Heves vármegye és Hatvan sem maradt ki. A fekete szobor építéséről nem akármilyen forrás maradt ránk, ugyanis a műveletben résztvevő egyik szovjet műszaki tiszt, Joseph H. Wachtel 1993-ban megjelent visszaemlékezéseiben részletesen beszámolt az eseményről, sőt 1992-es magyarországi tartózkodása során, Hatvanban is ellátogatott (mellékelt fénykép is ekkor készült). A helytörténeti irodalomban megjelent adatokkal ellentétben, az emlékművet azonban nem Wachtel tervezte, „mindössze” a kivitelezési munkában vállalt szerepet. Wachtel egy 20-25 építészből és mérnökemberből álló speciális szovjet műszaki egységhez tartozott, amely elsősorban utak és hidak építésével, helyreállításával foglalkozott.
     A hatvani emlékműre megépítésére vonatkozó parancsot 1945 januárjában kapták meg. Az egység minden tagja külön feladatkörért felelt, Wachtel a nyersanyag- és munkaeszköz beszerzés felelőse volt.
   A projekt két szálon futott: Hatvanban az előkészítő munkálatok zajlottak, közben a fővárosban a megfelelő alapanyagokat és mesterembereket próbálták megtalálni. Utóbbi egyáltalán nem volt könnyű, ugyanis a fővárosi harcok befejeződése (február 13.) ellenére a kőfaragók és építőipari szakmunkások nem szívesen hagyták el Budapestet. mivel túl sok rossz tapasztalatot szereztek a megszálló német és szovjet katonákkal kapcsolatban. A szovjet hadvezetés ráadásul a málenkij robotként közismert folyamat során, hadifogoly-létszám kiegészítése és/vagy munkaerő-igény miatt gyakran évekre szovjet területre száműzte a foglyul ejtett magyar civileket. Wachtel azonban személyesen garantálta, hogy bántódás nélkül visszatérhetnek otthonunkba, emellett a magyar szakemberek családjait rendszeresen ellátta élelemmel, amely abban az időszakban minden kincsnél többet ért. A fővárosban két műhelyt állítottak fel, ahol a szobor alkotóelemeit, a gránittömböket vágták, illetve alakították a megfelelő méretre.
     A szobor helyét más településekhez hasonlóan a város főterén jelölték ki, mégpedig éppen az egykori medencénél. Több visszaemlékező elmondása, illetve évtizedes hatvani legenda szerint nem esetleges döntés született: a medencében korábban ugyanis elesett katonákat temettek el, majd földhalommal fedték el nyughelyüket. (Az alapvető fontosságú kérdéssel önálló bejegyzésben foglalkozunk majd, most az építkezés folyamatára koncentrálunk.)
     A hatvani részleg feladatát a medencét körülölelő alap kiásása és a talapzat létrehozása képezte. A megfelelő munkáslétszám kiállításáért a helyi közigazgatás, konkrétan Murai László szolgabíró, a hatvani járás ideiglenes vezetője volt a felelős. A toborzás megkezdésével kapcsolatos Murai aláírásával ellátott körrendelet, amely a hatvani járás községi elöljáróságait utasította munkaerő kiállítására.
Értesítem, hogy a szovjet haderő moszkvai parancsnoksága Hatvanban két katonai emlékművet létesít. Az emlékművek tervei készen vannak, azok építését azonnal meg kell kezdeni és a legsürgősebben be kell fejezni. Mivel Hatvan egész lakossága állandóan igénybe van véve különböző katonai munkálatokhoz, ez a feladat elvégzése hatvani mérnökök és műszaki tisztviselők vezetésével a járás községeire hárul. Felhívom ezért, hogy folyó évi [1945.] február 16-án reggel 8 órára saját községében 25 munkaképes férfit és 10 igát állítson elő.
     Ezen időpontban a hatvani orosz járási katonai parancsnokság őrsége az előállított igákat, illetőleg munkásokat átveszik és Hatvanba kísérik. A munkások kötelesek magukkal lapátot, csákányt és összesen öt talicskát hozni, ezenkívül a biztonság kedvéért 3 napi élelmet. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a moszkvai bizottság nagy súlyt helyez az emlékművek gyors elkészítésére, melynek minden egyéb munkálatot meg kell előznie. A munkások 2 Pengő órabért és élelmet kapnak. Lehetőleg gondoskodni fogok a munkások elhelyezéséről is. A munkásokat és az igákat névjegyzék mellett kell átadni. Az elöljáróságot az orosz katonai parancsnokság előtt is felelőssé teszem ezen rendelet maradéktalan végrehajtásáért.
Hatvan, 1945. február 15.
(Forrás: Heves Megyei Levéltár XXI-13.)
 
Megjegyzések:
1. Az irat két, azaz kettő katonai emlékművet említett. Nem tévedésről van szó, pár bekezdés múlva kiderül, miért.
2. A hatvani polgári lakosságot a szovjet bevonulás után közmunkára kötelezték. A férfiakat főként építkezéseknél, és más nehéz fizikai munka esetén vették igénybe, a nőket pedig a belvárosban létrehozott szovjet hadikórház-komplexumban alkalmazták, konyhai-, takarító és más segédmunkára. A közmunka alól csak a közigazgatási tisztviselők, a vasutasok és az egyházi személyek kaptak felmentést. A szoborépítés munkálataira azonban már nem maradt ember, ezért a környező településekről kellett munkáskezet „kölcsönözni”.
3. Két pengő alatt valószínűleg a szovjet parancsnokság által fedezet nélkül nyomott ún. hadipengőt értette.
2 hadipengő.jpg
 
 
Az emlékmű átadása
 
A fekete szoborral kapcsolatos munkálatok egészen április végéig elhúzódtak. Átadásának dátumát a munka ünnepéhez igazították (1945. május 1.), ezen a napon avatták fel többek között Szolnok, illetve a főváros három szovjet emlékművét is (1-2-3).
   Az eseményről primer forrás áll rendelkezésünkre, mivel a magyar és orosz nyelvű átadási jegyzőkönyv fennmaradt. Az iratot szovjet részről Kuricin gárdakapitány, Hatvan városparancsnoka és Mihacsov mérnök-őrnagy, a 07204. számú katonai egység vezetője szignálta, valószínűleg ehhez tartozott Wachtel is. Fülöp.jpgHatvan részéről Fülöp István községi főbíró (a fényképen) írta alá a jegyzőkönyvet. (Ínyenceknek: főbíróval kizárólag a községek rendelkeztek, a városok élén polgármester állt. A képviselő-testület 1945. április 22-i ülésén mondta ki Hatvan nagyközség megyei várossá alakulását, a határozat ekkor azonban még nem nyerte a miniszteri jóváhagyást, ez okozza a képzavart.)
Az alábbiakban eredeti és begépelt változatban közölt jegyzőkönyv ismét két szovjet emlékművet említ, mivel a Kossuth téri fekete szobor mellett átadtak egy másik, a köznyelv által fehér szoborként emlegetett szovjet emlékművet is, ez azonban nem azonos a Kossuth tér városháza felőli oldalán 1959-ben felavatott, azóta szintén elbontott 1919-es emlékművel, amelyet a hatvani köznyelv szintén fehér szoborként ismert évtizedeken át.
     A két 1945-ös objektum között nemcsak a színvilág jelentett különbséget: a fekete szobor a tisztek, a fehér pedig mint „testvéri síremlék” valószínűleg a közkatonák részére készült. (A szovjet fehér szoborral szintén önálló bejegyzés keretében foglalkozunk majd.)
jkv 1945 v2.jpg
Május 2. – 1945
Jegyzőkönyv
Alulírottak a 07204. számú katonai egység képviselője Mihacsov mérnök őrnagy egyik részről és Hatvan város képviselője vagyis Hatvan város főbírája, Fülöp István polgár a másik részről, valamint Hatvan város katonai parancsnok gárdakapitány Kurucin elvtárs jelenlétében vagyis részvételével lefektetjük a következő jegyzőkönyvet:
     A 07204. számú katonai egység képviselője Mihacsov mérnök őrnagy átadta és mindentől megőrzésére és megóvására bízta az emlékműveket és a pártokat, amihez a 07204. számú katonai egység készített a 2-ik Ukrán Front katonai tanácsának parancsára. Az elesett katonák és tisztek részére a Vörös Hadsereg soraiból Hatvan város eleste alkalmából. És Hatvan város bírója átvette, Fülöp István bíró polgár.
     1. A „Testvéri síremlék” emlékmű fehér és színes márványból van készítve. Az emlékmű tetején egy „Maxim” típusú gépfegyver van elhelyezve. Az emlékmű körül elterülő parkban fel van szerelve a villany, az emlékmű körül van parkírozva [értsd: parkosítva] és vaskerítéssel körülkerítve.
     2. A tiszti emlékmű színes csiszolt gránitból készült. Az emlékmű tetején egy ötágú bronzcsillag áll, a 2 oldalon fel van erősítve 2 bronz koszorú, a Szovjetunió címere és 2 bronz embléma, sarló és kalapács. A park az emlékműveknél fel van szerelve villanyvilágítással, a park be van ültetve virággal, fűvel.
Tényleges jegyzőkönyv áll 4 példányból, orosz és magyar nyelven.
Átadta a 07204. számú katonai egység kiküldöttje: Mihacsov mérnök-őrnagy [sk. aláírás]
Átvette város bírója: Fülöp István [sk. aláírás]
Részt vett az átadásnál Hatvan város katonai parancsnoka: Kuricin gárdakapitány [sk. aláírás]
 A Wachtel-memoárban található egy, az átadási ünnepségen készült fénykép is. Az emlékmű talapzatán balra Kuricin szovjet városparancsnok, mellette Fülöp István községi bíró áll.
fénykép a könyvből.JPG
 
 
Dátum-kavar
 
A fekete szobrot tehát nem 1944. november végén, hanem 1945. május 1-én avatták fel. Az emlékművön olvasható 1944. november 26-i dátum Hatvan elfoglalására utal, azonban a nap nem stimmel, hiszen bizonyosan tudjuk, hogy a szovjet csapatok november 25-én vonultak be a településre. dátum_v1.jpg
 
Érdekes adalék, hogy a Szovjet Sajtó Iroda hivatalos haditudósítása szintén november 26-át említi, a +1 napos eltérés oka egyelőre nem tisztázott. Bár a német csapatok már kora reggel elhagyták a várost, azonban a szovjet csapatok csak délben keltek át a Zagyván és a nap végén érték el Újhatvan nyugati határát. Elképzelhető, hogy a Hatvan teljes elfoglalásáról szóló jelentés csak ezután futott be a más időzónába tartozó moszkvai főhadiszállásra – ezt az „elmélet”-et azonban ne vegye senki készpénznek, csak okoskodtam egy kicsit…
     Végül pár szó az obeliszk északi oldalán látható feliratról, amelynek magyar fordítása a következő: Örök dicsőség a Szovjetunió és Magyarország szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban elesett hősöknek.
 
emlekmu_002.jpg
 
A felvésett szövegen jól látszik, hogy az „és Magyarország” (и Венгрии) másik gránitlapra került és mintha kicsit elütne a mondat többi részétől. Joseph Wachtel visszaemlékezéséből megtudhatjuk, hogy miért: felesége, a magyarul is beszélő Gabriella ugyanis jelezte a szovjet parancsnoknak, hogy inkorrekt lenne, ha Magyarországot – így közvetve az emlékművet felépítő magyar embereket – nem említenék meg a szövegben.
Folyt. köv.
 
Nagy Nándor

 

 

komment

Címkék: szovjet emlékmű 1944 1945 várkonyi sándor fülöp istván fekete szobor