Mai történetünk egy-egy bekezdés erejéig már szerepelt korábbi helytörténeti írásokban, de úgy gondoltam, hogy a bátor kisfiú tettével érdemes bővebb terjedelemben foglalkozni. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy tudomásom szerint hatvani illetőségű személy sem korábban, sem azóta nem kapott hasonló magas állami kitüntetést (lehet, hogy tévedek, ez esetben tisztelettel várom a kiigazítást).

   A bejegyzés főszereplője, Lőrincz Ferenc 1926. január 14-én született Hatvanban. Néma édesanyja egyedül nevelte Bástya utcai hajlékukban szerény körülmények között, mindössze a gyermek keresztapja, Cingula Ferenc segítségére számíthattak. Az óhatvani gyermekek számára ekkoriban még csak a mai 1-es sorszámú belvárosi elemi iskola állt rendelkezésre, így Feri is itt kezdte meg tanulmányait, és ezáltal tagja lett az iskola diákságát magába foglaló 837. számú Csataffy Ferenc hatvani cserkészapród-csapatnak. Tizedik életévének betöltése után néhány hónappal, 1936. május 25-én éppen a Zagyva töltésén, a folyó hatvani szakaszának egyik legveszélyesebb pontján, az ún. Zúgónál sétálgatott, amikor a túlsó partról segélykiáltásokat hallott.

Zúgó: a mai Zagyva-hídtól köbö 350-400 méterre déli irányban, az egykori iparterület mellett még ma is szemrevételezhető műtárgy, amellyel a Zagyva vízszintjét szabályozták, a cukor- és konzervgyár aktuális vízigényének megfelelően. Nos, a zsilip felett „átbukó” víztömeg zúgó hangot hallatott, innen eredt köznapi elnevezése. Nyáridőben nagyokat fürödtek itt a hatvani gyerekek, sőt, a bátrabbak az építmény magasabb részéről még fejeseket is ugrottak mélyebb vízbe. Félhivatalos információ szerint a zsilip a hatvani cukorgyár utolsó kampányáig működött (info/fotó © Ocsovai Zoltán).

A segélykiáltás hátterében valós vészhelyzet állt, ugyanis az ekkor három esztendős Nagy László játszadozás közben becsúszott a folyóvízbe. Lőrincz Feri nem teketóriázott, hanem pillanatok alatt ledobálta ruháit, majd beugrott a folyóba. A mintegy 120-140 cm mélységű víz felnőtt emberre nem jelentett veszélyt, azonban épp elég lett volna ahhoz, hogy elnyelje a jajveszékelő három éves, és magával ragadja a segítségére siető tíz éves gyermeket. Feri kimentette a fuldokló Lacikát, akit az odasereglett szemtanúk csak hosszas élesztgetés után tudtak a parton magához téríteni.
    A két helyi hetilap (Hatvan és Járása, Hatvani Hírlap) május 31-én néhány soros hír formájában számolt be a bátor tettről, azonban nagyobb publicitást nem kapott az eset. A hiányt a község „nem hivatalos” harmadik lapja, a hatvani Vig Vilmos által szerkesztett, kéthetente megjelenő Hevesvármegye pótolta, amely utánajárt, hogy mi történt pontosan a Zagyvánál. A helyi oknyomozó riport során a bátor kisfiút és családját az otthonában keresték fel. Az újság 1936. június 15-i számában jelent meg a fényképpel kiegészített bővebb összeállítás, a laptársak később ezt az anyagot vették át.

A történtek leírása mellett szóba került, hogy Feri szegény sorból származik, ezért a szerkesztőség nyíltan felszólította a hatóságokat, hogy támogassák az életmentő gyermek további életútját. A sajtóanyagok ugyancsak kiemelték a cserkész-hátteret, amely véleményük szerint jelentősen hozzájárult a bátor jellem kifejlődéséhez. Ferire természetesen nagyon büszke volt a Csataffy-cserkészcsapat, amelynek parancsnoksága kitüntetésre terjesztette fel.

A cserkész-kitüntetés egyelőre váratott magára, közben azonban magasabb fórumhoz került az ügy, méghozzá a Darányi Kálmán miniszterelnök által vezetett minisztertanácshoz, amely 1936. október 10-i ülésén döntött arról, hogy Horthy Miklós kormányzó felé javaslatot tesz Magyar Bronz Érdemérem kitüntetés Lőrincz Ferenc részére történő adományozásáról. A kormányzó egy hónappal később, 1936. november 14-én döntött a javaslat elfogadásáról, amelyről a korabeli hivatalos lap, a Budapesti Közlöny 1936. november 20-i számában számolt be:

Az 1922-ben alapított érdemérem 40 mm-es átmérővel bírt, mellső oldalán dombornyomásban hármas halmon kettőskereszt, felette „A Hazáért” felirat volt látható. A polgári és katonai kitüntetések 1944. évi összesített rangsorában a 80. helyet foglalta el.

Az érdemrendet ünnepélyes keretek között, 1937. március 14-én Atzél Béla igazgató adta át az elemi iskola dísztermében. A Magyar Távirati Iroda rövid beszámolója:

A Magyar Cserkészszövetség elismeréséig kicsit több időt kellett várni. Teleki Pál főcserkész 1937. december 16-án jutalmazta meg Lőrincz Ferencet, a Jó munkáért életmentő cserkészkitüntetéssel.

Lőrincz Ferenc az elemi elvégzése után a hatvani kereskedelmi iskolában folytatta tanulmányait. Később elkerült a városból, így dolgozott Salgótarjánban, majd a Hatvantól északra fekvő, ma Lőrincihez sorolt Erőműnél. Az 1950-es évek végén tért vissza szülővárosába, ahol a Postával szemközti cipőboltban vállalt munkát. (A rendelkezésemre bocsátott alábbi fénykép 1970 körül készülhetett.)

Lőrincz Ferenc 2010-ben hunyt el Hatvanban, két gyermeke és családjuk jelenleg is a városban él. Az életmentő és a megmentett fiú a későbbiek során nem tartották a kapcsolatot. Nagy László nyomára sajnos eddig nem sikerült rábukkannom, így további élettörténete nem ismeretes.

(Az anyag összeállításában segítségemre volt ifj. Lőrincz Ferenc és Ocsovai Zoltán, köszönet érte!)

Nagy Nándor