El Klasszikusok a Mátraalján (1911)

2017. szeptember 16. - Nagy Nándor
Egy rendkívüli, (sport)történeti jelentőségű fényképpel kezdjük az őszi szezont, amelyre a Tolnai Világnapja 1911. szeptemberi számában bukkantam. A fotográfián a Gyöngyösi Atlétikai Klub (GYAK) és a Hatvani Torna Club (HTC) futballistái, illetve a testgyakorlást kedvelő úri közönség néhány tagja látható 1911. augusztus 13-án, a gyöngyösi (régi) vásártéren kialakított pályán, a 6:2 arányú hatvani győzelemmel zárult találkozó után.
   Ez a mérkőzés volt a GYAK első „hivatalos”, értsd: nyilvános mérkőzése, s egyben az első Hatvan-Gyöngyös focimeccs. Minden kívánságunk azonban nem teljesülhet, ugyanis egyelőre nem tudjuk beazonosítani az ülő, illetve álló csapatot. Mivel az álló sor majd' minden tagja csalódottnak, az ülő csapat többsége vidámnak tűnik, ezért az eredmény tükrében az utóbbit saccolom hatvaninak, de ez csak egy tipp...
  Lényeg a részletekben, lásd az alábbi galériában, akit pedig érdekel az első (és második) mátraaljai csúcsrangadó története, az görgessen majd tovább bátran!

 

Előzmények

Az 1907-ben megalakult Hatvani Torna Club történetét 1908-ban akasztottuk szegre, amikor Egri Torna Egyesülettel (ETE) vívott második mérkőzésén ikszet játszott. A piros-fehér színt választó klub, pontosabb a nyaranta aktív hobbicsapat nem alakult át hivatalos egyesületté, így a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) tagjai közé sem lépett be, de évente egy-két meccset lejátszott, így például 1909-ben megszerezte első győzelmét az említett ETE ellen, illetve megismerkedett a Salgótarján csapatával is.
1909_salgo_meccs_v3.jpg
A gyöngyösi labdarúgás pár évvel később ébredt. A zöld-fehér Gyöngyösi Atlétikai Klub 1911 derekán alakult meg, amely foci szakosztályt is indított. A sportág helyi népszerűsítését profi marketinggel készítették elő: az MLSZ bábáskodása mellett, két élvonalbeli fővárosi csapatot, a Nemzeti Sport Clubot és az óbudai 33-as Football Clubot hívták meg bemutató mérkőzésre; az 1911. július 2-i összecsapást 400 főnyi nézőközönség előtt az NSC nyerte meg 5:3-ra.
bp_hirlap_1911_elomeccs_v3.jpg
Közben már rendszeresen edzettek a GYAK focistái, és július közepén spontán edzőmeccset játszottak a városban időző budapesti diákokkal. A fővárosi elhajlással nem vádolható Eger hetilap beszámolója szerint a szívélyes sportlégkör 0:5-ig tartott, majd a gyöngyösi fiatalok sértegetni, később ütlegelni kezdték a vendégeket, akik kénytelenek voltak elmenekülni a pályáról…
football.JPG

 

A nagy mérkőzés

Néhány hét elteltével a GYAK már elég tapasztaltnak érezte magát ahhoz, hogy kiálljon a nagyközönség elé, egy valódi mérkőzés keretében. Több csapat működött a környéken, azonban a választás egyértelműen a szomszédos Hatvanra esett, mivel ez a galeri számított a legerősebbnek a felhozatalból. Sajnos a korabeli két hatvani hetilap (Hatvan és Vidéke, Hatvani Hírlap) vonatkozó lapszámai nem maradtak fenn, így a gyöngyösi és egri sajtó híradásai alapján rekonstruálhatóak az események.
  Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a Gyöngyös-Hatvan meccs a nyár regionális szenzációját jelentette. Az összecsapást ismét profi keretek között szervezték meg, az újságok már hetekkel korábban fokozott hangulatban harangozták be a sporteseményt.
20170826_170407_v3.jpg
A nagy meccsre 1911. augusztus 13-án került sor, a GYAK korabeli pályája a vasútállomás/vasúti sínek melletti korabeli (régi) Vásártéren alakították ki, valahol a mai Radnóti Miklós utca-Ady Endre utca-Vasút utca által határolt területen.
terkep_v2.JPG
A mérkőzésen a tapasztalt HTC viszonylag simán győzedelmeskedett , de a teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a hatvani csapatban — korábbi mérkőzésekhez hasonlóan — kölcsönjátékosként szerepelt Wolenszky Ferenc, az első osztályú Budapesti Atlétikai Klub (BAK) labdarúgója, amely az MLSZ-en kívüli barátságos meccs kereteibe belefért. Sajnos a két csapat összeállítását nem ismerjük, a fennmaradt sajtófoszlányok alapján Wolenszky mellett a GYAK részéről a két gyöngyösi gólt szerző Maczner, valamint Gosztonyi, Iványi és Schwartz, illetve a bíró Moravicz Jenő, aki „példás pártatlansággal vezette mindvégig a játékot”. A mérkőzés sportszerű keretek között zajlott, a balhés edzőmeccs után a gyöngyösi vezetőség minden bizonnyal elbeszélgetett a csapattagokkal a fair-play és társai témaköréről...  

 

Epilógus: a botrányos visszavágó

A hatvani csapat tagjai sport-úriemberhez méltóan viszonozni kívánták a szomszéd járási székhely meghívását, ezért a visszavágóra viszonylag hamar, 1911. szeptember 8-án került sor, a Hatvany-család által pár évvel korábban rendelkezésre bocsátott, a vasútvonal és a Zagyva között elterülő sportpályán, amely nagyjából a mai sporttelep területén feküdhetett. Előzetesen nem volt puskaporos a levegő, hiszen továbbra is a HTC volt az esélyes, a GYAK pedig örült az első vendégmérkőzés lehetőségének, sőt úgy tűnt, hosszútávú sportkapcsolat alakul ki a két egyesület között.
Nagy érdeklődéssel várják sportkörökben a GYAK vasárnapi hatvani szereplését. Találgatják, vajon sikerül-e revansot venni egy hónappal ezelőtti legyőzőjükön.
Amikor első vidéki szereplésükhöz Isten segítségét kérem, bizonyára azon lesznek, hogy magaviseletük, játékmodoruk és összetartásukkal kivívják az elismerést, szeretetet és továbbra is megtartsák az összekötő kapcsot Hatvan football játékosaival.
(Gyöngyösi Újság, 1911. szeptember 8.)
Azonban másképp alakult... A találkozót 7:0 arányban a hatvani csapat nyerte meg, amelyben ezúttal két BAK játékos szerepelt, Gállos Sándor és Ráczkevy Gyula (jellemző, hogy a hét hatvani gólból hatot ők ketten szerezték).
  Nagyobb port kavart azonban, hogy a mérkőzés a sajtóbeszámolók szerint botrányos körülmények között zajlott, amely nélkülözte a három héttel korábbi sportbaráti légkört. A hatvani közönség militáns kisebbsége folyamatosan szidalmazta a gyöngyösi focistákat, akiket a zöld-fehér szín nyomán „zöld békák” névvel illettek és kövekkel dobáltak meg, valamint szó szerint értelmezve a „12. játékos” fogalmát, egy ígéretes gyöngyösi támadás során bemerészkedtek a pályára, majd magukhoz vették a labdát, meghiúsítva ezzel a GYAK becsületgólját. A bíró ezúttal nemigen volt objektívnek tekinthető, ugyanis Szabó Károly szintén tagja volt a BAK játékosa volt, ráadásul mint később kiderült, nem is rendelkezett bírói képesítéssel, pedig a mérkőzés előtti megállapodásban ez szerepelt. Részrehajlása oly arcpirítónak bizonyult, hogy még néhány valóban sportszerető hatvani is számon kérte őt meccs közben.
  A hatvani pálya állapota minősíthetetlen volt, amely tényt korábban egyébként a salgótarjániak is szóvá tették (ne feledjük, a "stadion" az ártéren feküdt, amelyet a Zagyva évente legalább egyszer megdolgozott.) A beszámolók szerint ez a hatvaniak számára volt kedvező, hiszen mint házigazdák, ők jól tudták, hogy a gödrök a pálya mely részein találhatóak.
eger_1916-09-16.JPG
A meccs lefújása után a GYAK azonnal a vasútállomásra sietett, ahol a kedélyek — a hatvani vasútállomás melletti vendéglőben rendezett fogadás keretében — lenyugodtak, majd a gyöngyösiek az utolsó vonattal épségben hazatértek. Bár később a gyöngyösi sajtó igyekezett elkerülni az általánosítást, és csak a hatvani közönség eldurvult részét tette felelőssé a történtekért, de a mátraaljai sportbarátság intenzív szakasza ezzel valószínűleg lezárult.
  Az Eger kiváló tollú szerzője értesült a GYAK első mérkőzéseiről, így a soron következő Gyöngyös-Diósgyőr derbi előtt megjegyezte, hogy már nemcsak a futball miatt lehet érdekes a meccse:
a_vegere_v2.JPG
Az újságcikkek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár.
Ajánlat: Sugár István - Az első botrányok Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. Népújság, 1964. május 7.

 

Nagy Nándor

A bejegyzés trackback címe:

https://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr7412772544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.