Hatvan története

Március 15-e ünnepe a régmúlt idők folyamán

2010. március 15. - Nagy Nándor
 
Ha már éppen március 15-én indulunk, úgy gondolom, illik és érdemes e jeles nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódó bejegyzéssel kezdeni. Sajnos az idén is szomorúan tapasztalhattuk, hogy például a fővárosi rendezvények során háttérbe szorult a forradalom és a 162 évvel ezelőtt történtek emléke, és az ünnepségek az egyes politikai pártok kampányrendezvényeivé silányultak (vidéken talán még jobb a helyzet). Hagyjuk is a jelent főni a levében, és tekintsünk vissza a március 15-i ünnepségek múltjára, hiszen viszonylag keveset tudunk arról, hogy felmenőink a II. világháború előtti évtizedekben milyen formában ünnepelték meg az 1848-as forradalom évfordulóját.
(Mindezt egyébként valamikor 15.00 óra körül pötyögtem be, de a blog-alapítás első lépései és a Beköszöntő szövegének homo sapiens sapiens-hez méltó bevitele nem várt kihívás elé állította biztosnak hitt informatikai hátteremet és idegrendszeremet. Csak remélni tudom, hogy még március 15-én sikerül aktiválnom e bejegyzést.)
 
A kiegyezés (1867) előtti években megemlékezésekre természetesen nemigen volt mód, utána viszont - mondjuk úgy „félhivatalos” keretek között – lehetővé vált március 15-e megünneplése, amely ellen a törvényhatóságok és a rendészeti szervek nem léptek fel. Ausztria és Magyarország közötti kompromisszum egyik sajátos vonásaként a forradalom napja továbbra sem lehetett hivatalos ünnepnap, azonban az 1848. áprilisi törvények emlékét, azok szentesítésének 50. évfordulóján törvényben rögzítették (1898. évi V. tc.) és egyúttal április 11-ét nemzeti ünneppé nyilvánították. Lett is ebből polémia és konfliktus évi rendszerességgel, hiszen az ország többsége ragaszkodott március 15-éhez, így a megemlékezések továbbra is zömmel ezen a napon történtek.
   Hatvan 1867 és 1900 közötti történetével kapcsolatban viszonylag kevés forrás áll rendelkezésünkre, így nem tudjuk, hogy mikor került sor az első, a községi önkormányzat által szervezett ünnepségre, azonban ha abból indulunk ki, hogy már 1869-ben emlékművet avattak a hatvani csata emlékére a mai Kossuth téren, akkor valószínűsíthetjük, hogy március 15-e megünneplését már ezekben az években felvállalták. Hatvani ünnepségről szóló első ismert beszámoló 1893-as keltezésű, amely az egyik megyei újságban jelent meg, szövege következő bejegyzésünkben szerepel majd.
   Jogszabályi rendelkezés hiányában Hatvan társadalma március 15-ét spontán munkaszüneti napként kezelte, mivel az ünnepségeken a lakosság általában jelentős számban képviseltette magát (1000-1500 fő). Az 1890-as években kialakulóban volt az ünnepségek szervezésével és menetével kapcsolatos helyi „szokásjog”, amely több-kevesebb változtatással 1944-ig fennmaradt. Március 15-e előtt néhány héttel egy rendező bizottság lett kijelölve, amelynek feladata az ünnepség programjának pontos összeállítása és annak levezénylése volt.
 
A korabeli menetrend vázlatosan:
1. Gyülekezés a főtéren (amelyet Kossuth Lajos 1892-ben történt díszpolgárrá választása után neveztek el Kossuth térnek).
2. Kossuth téri honvéd-emlékmű: beszédek, szavalatok, dalárda, koszorúzás.
3. Együttes kivonulás a mai Radnóti téren található honvéd-sírhelyhez.
4. Honvéd-sírhely: beszédek, szavalatok, dalárda, koszorúzás.
5. A szomszédos vendéglőben ünnepi bankett, némelykor hajnalig. (Ez az épület ma már nem látható, mivel az 1990-as évek elején lebontották; körülbelül az új autóbusz-pályaudvar területének vasúti sínek felé eső részén feküdt.)
 
A következő években az ünnepségsorozat kiegészült az egyes vallási felekezetek kora délelőtti ünnepi istentiszteleteivel, amelyet a községi képviselő-testület ünnepi díszközgyűlése követett. A hatvani iskolák szintén rendszeresen tartottak megemlékezéseket. Némely esetben „rendkívüli” eseménnyel is bővült a program, ilyen volt például a honvéd sírhely emlékművének felavatása 1904-ben.
    Az I. világháború során a háborús állapotok miatt csak visszafogott ünnepségekre került sor, azonban 1920 után helyreállt a régi menetrend, azzal a különbséggel, hogy a honvédsír megkoszorúzása után elmaradt az esti vacsora az ekkor éppen Csekő József tulajdonában lévő vendéglőben. A magyar országgyűlés először 1927. évi XXXI. törvénycikkben nyilvánította nemzeti ünneppé március 15-ét, megszüntetve április 11-e kiemelt státuszát.
   Végül lássuk mi történt például 1930-ban, az egyik újságban közölt részletesen program szerint:
 
Délelőtt
1. Ünnepélyes szentmise a tanuló ifjúság részére az római katolikus templomban
2. Az elemi-, polgári fiú-, leány- és a reáliskola ünnepélye
3. Hivatalos szentmise a római katolikus, református és az izraelita templomban
4. Díszközgyűlés a községháza tanácstermében
5. Istentisztelet az templomban
 
Délután
1. Gyülekező a Kossuth téri Honvéd-emlékműnél
2. Himnusz (előadta a Petőfi cserkész-fúvószenekar)
3. Hirling Gyula megnyitó beszéde
4. „Élj őseink hazája” (előadta a MÁV Dalkör)
5. Szinyei Merse Jenő, országgyűlési képviselőjének ünnepi beszéde
6. „Kárpáti fenyőből” (előadta a Hatvani Közművelődési Egyesület Dalköre)
7. „Magyarnak lenni” (ifj. Nagy Albert szavalata)
8. „Rákóczi induló” (előadta a Hatvani Közművelődési Egyesület Dalköre)
9. Közös kivonulás a honvéd sírhoz
10. „Nyitány” (előadta a Petőfi cserkész-fúvószenekar)
11. „Hajnalodik” (Szelei Ferenc szavalata)
12. Cserey Vilmos tábornok ünnepi beszéde
13. „Halld meg vén Európa” (Fain József szavalata)
14. „Hiszekegy” (a két hatvani dalárda közös előadása)
 
Este
1a. Földes Imre: Tüzek az éjszakában c. drámája (A Hatvani Közművelődési Egyesület színi osztályának előadása az Apolló mozgóban, vagyis a belvárosi moziban)
közben:
1b. a MÁV Alkalmazottak Köre saját helyiségében tartott ünnepélyt.
 
A hatvani ünnepi program tovább szűkült 1937-től, mivel ekkor a honvéd-sírhelyhez történő kivonulás elhagyásával rövidítették az útvonalat. Lezárásként említsük meg, hogy március 15-ét a Rákosi-korszak során törölték a nemzeti ünnepek sorából, és csak 1989-ben került vissza a munkaszüneti napok sorába. Ezen korszakok ünnepségeivel később foglalkozunk majd.
 
Frissen talált rokon-blogok:
 
Következő bejegyzésben az említett 1893-as tudósítás kerül közlésre.
 
Nagy Nándor

A bejegyzés trackback címe:

https://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr251842332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása