Szolgálati közlemény: valakinek két másodperc, nekem viszont bravúrok sorozata vált szükségessé blogunk facebook-oldalának megalkotásához, amelyen rendszeresen beszámolok majd az új bejegyzésekről, a korábbiak frissítéséről, illetve közlök egynéhány kisebb lélegzetvételű témakör-közeli híradást is, amelyekre nem szeretném a blog erőforrásait „pazarolni”. Egyúttal felszínre kerülhetnek az olvasói vélemények, kritikák, témajavaslatok, pontpontpontok is. Várok mindenkit szeretettel!

Dr. Tóth Péter történész által összegyűjtött névrokon-települések köréből pár héttel ezelőtti adásunkban megemlékeztünk négy olyan önálló települési jogállással rendelkező Kárpát-medencei helységről, amelyek manapság is őrzik a „Hatvan” elnevezést. Rahan képzeletbeli kését megpörgetve, mai posztunk során Fejér megyébe vezet utunk, ahol két újabb Hatvannal ismerkedünk meg.

1. SÁRHATVAN (Sárbogárd, Fejér megye)

A megye déli részén található Sárbogárd város, amelynek egyik „egyéb belterületeként”, túl a Sárvíz-csatornán éli mindennapjait Sárhatvan, mellesleg a Balatontól és a Dunától körülbelül azonos távolságban.

  A török kiűzése után lassan indult meg a reorganizáció. Az 1715. évi összeírásban nem találkozunk a település nevével, de Mikoviny Sámuel által szerkesztett 1742-es térképen már lakott faluként ábrázolta, vagyis valószínűleg a két időpont között népesülhetett be a Sárvíz-menti Hatvan ismét.

  (Fontos, de az előző bejegyzésben nem tisztáztuk: pusztaként általában azokat a földrajzi helyeket nevezték, ahol korábban lakott települések voltak megtalálhatóak, amelyek azonban valamely ok miatt – leginkább a török háborúk következtében – elpusztultak.)

   A 2. katonai felmérés során (1858) ismét Puszta Hatvan néven jelölték, amelytől délnyugatra felbukkan egy másik földrajzi név is: Puszta Kis Hatvan. A környékbéli úthálózat kissé megváltozott, de valószínűleg Kis Hatvan az említett vendégfogadó leszármazottja lehet, amely talán a kálozi birtokkomplexum új gazdasági egységévé nőtte ki magát időközben.

Érdekesség azonban, hogy ez a terület ismert volt Külsőhatvan-puszta, illetve – és most kapaszkodjunk meg –, Ötvenkilenc-puszta néven is! A bizarr névadás nem lehet a véletlen műve, pontos hátterére azonban nem találtam forrást.

- Ötvenkilenc(-puszta).

   A térséget 1965. június 1-én Káloz nagyközségtől Pusztaegreshez csatolták, amely 1984-ben fuzionált Sárbogárddal, így került Hatvanpuszta is ehhez a településkomplexumhoz. Sárbogárd ugyanis több, egymástól kisebb-nagyobb távolságra fekvő település, lépésről lépésre történő összeolvadása révén jött létre a XIX-XX. század folyamán, amelynek jelenkori bizonyítéka, hogy a település a központi belterület (=Sárbogárd) mellett 4 egyéb belterülettel és 26 (!) külterülettel rendelkezik (lásd: itt). A többszörösen egyesült település két évvel később, 1986-ban kapott városi rangot, amelynek éppen ebben az évben ünneplik 25. évfordulóját. A mai hivatalos helységnévre való átállás az ezredforduló táján történhetett meg, mivel az 1995-ös Helységnévtárban még Hatvanpuszta, 2003-ban azonban már a mai, vagyis a Sárhatvan elnevezés szerepel. 2003-as adat szerint Sárhatvan 270 lakossal rendelkezett.

A nehezen követhető névváltozások egyébként a helybéliek számára is okozott némi zavart, a sárhatvani önkormányzati képviselő így nyilatkozott 2006-ban:

Régen Sárhatvannak hívták, aztán Hatvanpuszta lett, most pedig jó másfél évtizede ismét Sárhatvan van kiírva a település helységnévtáblájára. Nekünk szinte mindegy a név, csak fejlődjön a település.

(Fejér Megyei Hírlap, 2006, június 16.)

Ezt mi is tiszta szívvel kívánjuk, bár számunkra ugyancsak fontos, hogy „Hatvan” megmaradjon a település nevében. Bizony, fura érzés belelapozni a Sárréti Híd című helyi lap 2011. február 17-i lapszámába, amelyből kiderül, hogy a Hatvan vs hetvenkedés tréfás mondás nemcsak Heves megyében, hanem a Dunántúl középső részén is ismeretes…

Sárhatvanról további részletek és néhány fénykép: itt. Külön említést érdemel Sárhatvan 1922-23-ban épült neobarokk stílusú római katolikus plébániatemplom, amely mutat némi rokon vonást a néhány évvel később átadott újhatvani templommal. (Egy kérés Érhatvanhoz hasonlóan: ha valakinek módjában áll, legyen szíves, küldjön egy fényképet a sárhatvani helységnévtábláról.) 2011. május  4-én megérkezett a helységnévtábla, Bátai László (Sárhatvanért Egyesület) jóvoltából. Köszönjük!

Hatvan-puszta/Sárhatvan kistestvére, Ötvenkilenc-puszta kacifántosabb utat járt be. A törzskönyvezés ellenére nemcsak a köz- hanem a hivatalos nyelvben is többször felbukkant a Külsőhatvan(-puszta) elnevezés. 1945 után szintén Külsőhatvan-pusztaként említik a helységnévtárak, egészen 2003-ig, amikor az aktuális kötetben ismét az évtizedek óta mellőzött Ötvenkilenc-puszta szerepel.

2. Hatvanpuszta (Alcsútdoboz, Fejér megye)

   Maradunk Fejérben, új célpontunk pedig a megye átellenes végében található, a Székesfehérvártól 35 kilométerre fekvő Alcsútdoboz község északkeleti határa térségében, amelyen az Etyek-Biatorbány felé igyekvő közút halad keresztül.

Az idevalósi Hatvan-pusztáról egyelőre csak feltételezhető, hogy a középkor során területén lakott település volt található, mivel az esetlegesen fennmaradt középkori oklevelek egyike sem említi meg. (4) (Az adathiány önmagában egyáltalán nem zárja ki ennek lehetőségét, de itt benne van a pakliban, hogy esetleg más tényező áll az elnevezés hátterében.)

   A 2. katonai felmérés (1859) fenti térképén kissé nehézkesen, de olvasható az Alcsúttól keletre található P-Marienthal (Puszta-Máriavölgy) és P.Hatvan (=Puszta-Hatvan).

Pusztahatvant a 3. katonai felmérés (1882) Hatvan-pusztaként említette.

Fél évszázaddal később, az Országos Törzskönyvbizottság Alcsút külterületeként Máriavölgyet és Hatvanpusztát egyaránt nyilvántartásba vette (előbbi 61, utóbbi 122 lakossal rendelkezett 1907-ben), érdekesség azonban, hogy utóbbit a Helységnévtárak gyakran a puszta utótag nélkül (Hatvan) említették, de a változatosság kedvéért a mellékelt 1923-ban módosított katonai térképen Hatvani puszta szerepel, amelytől északra fekvő nagy kiterjedésű területet Hatvani dűlő néven ismerték.

1950-ben Alcsút és Vértesdoboz községeket Váldoboz néven egyesítették, amelyet 1951-ben az alcsútiak kérése nyomán Alcsútdobozra változtattak. A számunkra érdekes külterületek sorsát már nehezebb végigkövetni. 1944-ben Hatvanban még 177-en, Máriavölgyben pedig 16 lakos élt. Hatvan átvészelte a II. világháborút, hiszen lakosai számára 1945-ben földet osztottak, de pár év múlva a környékbeli földek a szövetkezesítés nyomán „újraegyesültek”. A területen 1986-ban a Csákvári Állami Gazdaság tehenészete működött, és az évtizedekkel korábbi állapotokhoz hasonlóan, az északi szomszédos földterületet Hatvani dűlőnek nevezték.

Hatvanpuszta továbbra is Alcsútdoboz egyik külterülete, ahol azonban - a helyi önkormányzattól kapott év eleji értesítés szerint - jelenleg semmiféle gazdasági vagy más egyéb tevékenység nem zajlik, állandó lakossággal pedig évtizedek óta nem rendelkezik. Az egykori uradalom klasszicista gazdasági épületei közül az istálló és a magtár megtalálható ma is, utóbbi műemléki védelmet élvez. A gazdaság víztornya ugyancsak fennmaradt.