Hatvan története

A "Hatvan" helységnév magyarázatai

2011. június 19. - Nagy Nándor
 

A korábbi bejegyzésekben számos jelenlegi és egykor volt Hatvan nevezetű településsel ismerkedtünk meg, azonban ne gondoljuk, hogy a felsorolásnak vége szakadt. Tóth Péter jegyzi meg a hamarosan említésre kerülő tanulmányában, hogy a Heves megyei Hatvantól északra, a Zagyva folyása mellett a középkor folyamán több hasonló elnevezésű település létezett. Lényeg a lényeg: a Kárpát-medence több, egymástól jelentős távolságra fekvő szegletében az elmúlt évszázadok során számtalan Hatvan nevű település létezett egymással párhuzamosan.

Nézzük, mit kezdtek utóbbi ténnyel, és ezzel szoros összefüggésben a Hatvan helységnév eredetével a tudományos élet képviselői. (A tekintélyes számú népi/naiv magyarázat fő kedvencével, vagyis a Budapest-Hatvan közötti 60 km-es távolsággal önálló poszt foglalkozik.)

 
 
A hagyományos magyarázat
 
A tőszámnévből történő levezetés természetesen adta magát, így már a XIX. században találkozhatunk az elmélet első csíráival. Blogunk egyik meghatározó szereplője, Pesty Frigyes 1888-ban megjelent munkájában a számnévből képzett helységnevek között említette meg Hatvant.
Az eredet konkrét hátterét először Gombocz Zoltán (1877-1935) nyelvész igyekezett felvázolni. 1915-ben publikált tanulmányában kifejtette, hogy török példák nyomán elképzelhető szám- és helységnevek elnevezések közötti összefüggés, mivel a török népeknél gyakoriak voltak a számnevekkel szerkesztett törzsnevek.
Gombocz elméletet az elkövetkező évtizedekben több nyelvész is megerősítette, mint Szendrey Ákos (1902-1965), aki Számnevekkel alakult magyar helynevek című írásában (1935) tört lándzsát a számnévi eredet mellett, egyúttal felsorolta az általa ismert Hatvan nevet viselő településeket és pusztákat. A későbbi évtizedek során az elméletet több neves szerző átvette, mint Virágh Erzsébet vagy Pais Dezső.
    A hagyományos nyelvészeti magyarázatot Győrffy György (1917-2000) történész egészítette ki az Árpád-kori helységneveket összegyűjtő monumentális munkájában. A hevesi Hatvannal kapcsolatban idézett 1075-ös keltezésű forrásban szerepel egy bizonyos Hotuandi nevű személy (ad puteum Hotuandi – Hatvandi kútja). Győrffy feltételes módban megfogalmazott feltevése szerint: „talán az itt említett személy volt névadója Hatvannak is”.
   A Hatvan helységnevet magyarázó elméletek e férfiúban találták meg azt a feltételezett magas rangú törzsfőt/nemzetségfőt és/vagy birtokost, akiről a Heves-Nógrád megyei Hatvan-településcsoport tagjai elnevezésüket kaphatták. A magyarázat szerint Hotuandi neve a hatvan számnévből alakult ki, és ez hagyományozódhatott át a helységekre. A helységnév-történet témakörében meghatározó jelentőségű, Kiss Lajos (1922-2003) által összeállított lexikonban (1988) is ez a tézis szerepel („A magyar hatvan tőszámnévből keletkezett, esetleg személynévi áttétellel.”), amelyet később a szerző saját kötetéhez írt kiegészítő tanulmányában (1996) változatlan formában megerősített (5).
     A hagyományos elméletet – néha egyértelmű, néha feltételes megfogalmazásban – nemcsak a tudományos összefoglaló munkák, hanem az ország különböző pontjain elhelyezkedő Hatvan településekkel foglalkozó helytörténet is elfogadta. A Heves megyei Hatvannal kapcsolatos várostörténeti írások szintén a számnév/személynév teóriát tartalmazzák.
   Végül említsük meg a 30+30=60 telek elméletét is, amelyet a debreceni Hatvan utca eredetére vonatkozólag dolgoztak ki a két világháború közötti korszakban. Kiss Lajos Hatvan szempontjából ezt is figyelembe vehetőnek ítélte meg. (A pro és kontra érvekkel nem foglalkozunk, de előbb-utóbb posztolunk majd e roppant érdekes témakörről.)
 
 
Az alternatív magyarázat: a besenyő eredet
 
A hagyományos változattól gyökeresen eltérő elméletet a kitűnő történész-levéltáros, Bártfai Szabó László (1880-1964) fogalmazott meg 1938-ban. Bártfai Szabó mélyrehatóan tanulmányozta a történelmi Pest megye területére bevándorolt nem magyar etnikumú népcsoportokat, köztük a kipcsak-török nyelvet beszélő besenyőket, akiknek egy csoportja Gödöllő térségében lokalizálható – a mai Máriabesnyő például biztosan a besenyők emlékét őrzik.
A besenyő sáv átterjedt a Zagyva túlsó partjára is, igazolásként a Hartvik püspök által Szent István királyunkról írt legendáját említette meg, amely az ún. kislegenda alapján készült. Utóbbi valószínűleg István király szentté avatása (1083) utáni években, míg Hartvik-féle változat a XI. század vége felé készülhetett, Könyves Kálmán király kérése nyomán.
  A két legenda szövege említést tett egy jelentősebb besenyő csoportról, amely déli irányból érkezett Magyarországra; útközben azonban kirabolták őket, ezért István királytól kértek igazságot. A számunkra releváns szövegrészlet így hangzik latin és magyar nyelven:
Fama nominis sui in auribus secularium diffusa, et iudiciis oris sui celebri laude ubique innotescentibus, sexaginta viri Byssenorum, quorum superius mencionem habuimus, cum uniuerso apparatu suo, uidelicet auri et argenti copiositate, multaque uarietate ornamentorum, curribus onustis partibus Bulgarorum egressi, ut terminos Pannoniorum apprehendauerunt.
 
Miután nevének híre eljutott az egész világ fülébe, és a szájából szóló ítéletek általános elismeréssel mindenütt híressé váltak, hatvan férfi a besenyők közül, akiket fentebb említet-tem, minden felszereléssel, nevezetesen rengeteg arannyal, ezüsttel és az ékességek sokféle fajtájával megrakott szekereken elhagyva a bolgárok vidékét, Pannónia felé közeledett.
(Kurcz Ágnes fordítása; Árpád-kori legendák és intelmek. Osiris, 1999)
A történet popularizált változata egyébként – a hatvan besenyő említésével – szerepel Lengyel Dénes Régi magyar mondák című kötetében (István király ítélete, 101-103.), amely bizonyára több Olvasóm könyvespolcán megtalálható.
  Bártfai Szabó úgy vélte, hogy a befogadott besenyőket az ország különböző részein hatvanas csoportokban (értsd: hatvan fő/falu) telepítették le, vagyis e speciális helységnév számnévi eredeztetésének hátterében ez a tény állhat. A besenyő kapcsolatot megerősítette, hogy egyes Hatvan nevű településekhez kapcsolódó korabeli (helytörténeti) szakirodalom az érintett falvak környékét besenyő területként tartotta számon, mint például a ma is létező Fejér megyei Sárhatvan esetében (6).
   Bártfai Szabó által leírtak nem gyakoroltak jelentős hatást a későbbi kutatásokra, ugyanis a kérdéskörrel foglalkozó szerzők nem foglalkoztak elméletével. Egyetlen kivétel akadt csak a népes mezőnyben, méghozzá Szepes (Schütz) Béla, aki Hatvan község története c. monográfiában (1940) szintén a hatvanas letelepedés mellett tette le garasát; Bártfai Szabó nevével a szövegben nem találkozunk, de valószínűsíthetjük, hogy Szepes tőle vette át az elgondolást (7).
 
   Öt és fél évtizeddel később ugyancsak a besenyő úton indult el dr. Tóth Péter történész, aki kutatási eredményeit a Heves Megyei Levéltár 1993-as évkönyvében megjelent tanulmányában foglalta össze, Egy besenyő betelepülés helynévi emléke (Kísérlet a Hatvan név magyarázatára) cím alatt. Megjegyzem, magam is ezen írás hatására kezdtem el foglalkozni a témakörrel.
  Tóth Péter kritika alá vette a hagyományos magyarázatokat és elvetette a számnév→személynév→helységnév folyamatra épülő elméletet, sőt magát a számnévi eredeztetést is megkérdőjelezte (mint az alábbiakból hamarosan kiderül, e tekintetben jelentősen eltért Bártfai Szabó elméletétől).
1. A nyelvészeti magyarázat nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a Kárpát-medencében legalább egy tucat település viselte a Hatvan nevet.
2. Az említett Hotuandi (Hatvani) nevű személy más korabeli forrásokban nem bukkant fel, amely igencsak furcsa, tekintve, hogy nemcsak a Heves vármegyei Hatvant, hanem az ország legkülönbözőbb szegleteiben található településeket is (elvileg) róla nevezték el.
3. A Hotuandi név képzős formája éppen fordított kapcsolatra utal, vagyis inkább az oklevélben szereplő személy kaphatta nevét a helységről.
   A logikus kritikai észrevételek mellett dr. Tóth Péter önálló magyarázatot fogalmazott meg, amely szintén a Szent István-legendákban található szövegrészlethez kapcsolódik. A szerző véleménye szerint azonban a legenda német származású szerzője az írás során félreértette az elhangzott „hatvan” szót, amelyet tévesen magyar számnévként fordította le latinra. A kérdéses szó valójában a besenyő-török eredetű chatwan/chatman-ból lehetne származtatni, amelynek jelentése töredéknép, résznép.
    A végkonklúzió: a magyarországi zöld kártyát kapó besenyőket az ország különböző részein telepítették le, akik identitásukat és együvé tartozásukat új hazájukban a Hatvan helységnév által tartották fenn, a szó etimológiája háttérében azonban nem a hatvanas letelepedés, hanem az említett török chatman szó áll. Nem kívánom a szót tovább szaporítani, hiszen Tóth Péter rendkívül érdekes tanulmánya megtalálható, olvasható és/vagy letölthető a Miskolci Egyetem honlapjáról.
    A téma iránt érdeklődők ne várjanak, hanem nekifutás nélkül ugorjanak fejest a sorok közé. Dr. Tóth Péter elgondolása nem maradt visszhang nélkül, tanulmányát pozitív értékelte a Levéltári Közlemények 1995/66. számában megjelent recenzió, illetve B. Huszár Éva a Heves megyei helynevek eredetével foglalkozó összefoglaló tanulmányában már a chatman-elméletet említette meg, a hagyományos magyarázatot nem.
   A hatvani helytörténet részéről Németi Gábor a 2002-ben megjelent Új kísérlet a Hatvan név magyarázatára című újságcikkben reflektált Tóth Péter tanulmányára, amely során a szerző nem fogadta a besenyő eredetre vonatkozó téziseket, és továbbra is a hagyományos elmélet mellett szállt síkra. Az új megközelítést egyetlen későbbi tanulmány vagy monográfia sem említette meg és így nem vált közismertté. Helytörténeti szempontból említést érdemel Szomszéd András Palotás község történetéről írt monográfiája (2002), amelyben részletes beszámol Tóth Péter elméletéről.
 
   Természetesen biztosat nem tudunk, sőt valószínűsíthetjük, hogy sohasem fogunk tudni, azonban a besenyő elmélet valós és logikus alapokon álló elmélet, amellyel a Hatvan helységnév múltja iránt érdeklődőknek érdemes megismerniük a hagyományos magyarázat mellett.
   Laikus érdeklődőként több forrást, tanulmányt áttanulmányoztam az elmúlt hónapok során, s néhány további, meghökkentő összefüggést találtam az egyes „hatvani” területek között, amelyek szintén a besenyő eredetet erősítik. A kutatás végeztével természetesen ezekről is beszámolok.
 
Nagy Nándor
 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hatvantortenete.blog.hu/api/trackback/id/tr602998388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása