A Kossuth téren, az egykori fekete szobor helyén végzett régészeti feltárás során ezüstdénárokat tartalmazó késő középkori edény került elő november közepén, Halász Ágoston régész jóvoltából. A feltárás önmagában is „történelmi” esemény, mivel a fő téren korábban sohasem került sor szakszerű régészeti leletmentésre. (A városi múzeumnál és a Kossuth téren folyó ásatásokról tv-riport itt, az ezüstdénárok 1.45-től.)
Kevésbé ismert azonban, hogy nem ez volt az első ezüstlelet a belvárosban, ugyanis egy zebrával odébb már került elő hasonló kincs, amely tény rögzítése Doktay Gyula nevéhez fűződik. Az eset majdnem fél évszázaddal ezelőtt történt a belvárosi Szent-Adalbert plébániatemplom főút felőli oldalán zajló csatornázási munkálatok közben, nagyjából ott, ahol manapság a Szent Sebestyén szoborcsoport található. 1966. szeptember 12-én, a déli órákban mintegy 2,3 méteres mélységben a munkások egy fából készült tárolóedény-félét találtak, benne 503 darab XVI. századi ezüstpénzt. Pontosabban, ennyit kapott kézhez a város történeti és régészeti „mindenese”, Doktay Gyula, aki kissé bizalmatlan stílusban említette meg jegyzeteiben, hogy ennél több érme lehetett az edényben, amelyeket a kubikusok minden bizonnyal egymás között osztottak szét. (E mellékágra azonban nincs bizonyíték.) A dénárokra jellegzetes zöld színű, oxidáció hatására keletkezett „ezüstrozsda” rakódott, amelyet Doktay ecetes folyadékkal távolított el az érmékről. Hamarosan a helyszínre érkezett Nagy Árpád egri régész, aki Doktayval karöltve hivatalos jelentést készített az esetről. Utóbbi papíros és a félezer ezüstpénz valószínűleg az egri múzeum raktárában található.
Felvetődik a kérdés, hogyan, illetve miért kerülhettek oda a dénárok? A tisztítás után kiderült, hogy az érméket 1529 és 1541 között verték, vagyis feltételezhetjük, hogy az edényt közvetlenül Hatvan török által történő elfoglalása (1544) előtt rejthették el. Nem is volt ez igazi ostrom, hiszen a magyar védősereg a törökök közeledtének hírére harc nélkül elszelelt. A tulajdonos minden bizonnyal gyorsan keresett egy rejtekhelyet, de nem ásott olyan mélyre, mint gondolnánk, ugyanis a korabeli talajszint mintegy 2 méterrel a jelenlegi állapot alatt húzódott.
Íme, két fénykép az I. (Habsburg) Ferdinánd által 1536-ban vert ezüstdénár elő- és hátoldaláról, az edény is ilyen érméket tartalmazhatott. Tiszta, jó ezüstből készültek, átmérőjük 15-16 mm, tömegük 0,4-0,5 gramm volt. (Korabeli dénárok értéke egyébként a numizmatikai web-piacon többnyire 5 és 25 ezer között mozog.)
A Kossuth téri ezüstdénárok keletkezési idejéről egyelőre nincs hír, így nem tudhatjuk, hogy vonható-e párhuzam az 1966-ban, illetve az idén feltárt leletek közé.
Ha már itt tartunk, említsük meg – szintén Doktay Gyula feljegyzései nyomán –, hogy 1959-ben a templom mögött, a mai bankfiók előtti kis téren villanyoszlopot helyeztek át, és az új alap kialakításánál falmaradványokra bukkantak. Sajnos régészeti feltárásra nem került sor, így nem tudjuk, hogy mi rejtőzhet a föld alatt, a templom esetleges elődje, vagy esetleg más épület romjai.
Nagy Nándor
