A Petőfi Irodalmi Múzeumtól „kölcsönkapott” remek fényképek segítségével a legújabb-kori Hatvan egyik meghatározó alakját, Hatvany-Deutsch Sándort idézzük fel, akinek nevét három évtizeden keresztül közterület is viselte. Miért és hogyan tűnt el az utcatábla ─ e kérdésre a képgaléria után visszatérünk.

  A részletesebb életrajztól most eltekintek (infó itt és itt), így maradjunk az alapoknál: a hatvani uradalmat a kastéllyal együtt 1867-ben megvásárló Deutsch-család az 1880-as években fordult az élelmiszeripar felé. Első körben felvásárolták és reorganizálták a leharcolt nagysurányi cukorgyárat (1881), majd 1888-ban a hatvani vasútállomás tőszomszédságában új gyárkomplexumot hoztak létre, amely 1889-ben kezdte meg működését; a nagy ívű üzleti folyamatot elsősorban Deutsch Sándor és unokatestvére József vezényelte le. (A család 1897-ben kapott engedélyt a Hatvany-Deutsch név viselésére.)

  Katt a képre és nyílik a galéria.

A hatvani üzem Európa legnagyobb cukorgyára, és egyúttal a város emblematikus ipari jelképe lett, amely a vasút mellett a legtöbb alkalmazottat foglalkoztatta évtizedeken keresztül, döntően meghatározva Hatvan gazdasági-társadalmi jellegét több mint száz éven át. Deutsch Sándor 1894-ben alapító elnöke lett a Magyar Cukorgyárosok Országos Szövetségének, majd id. Chorin Ferenccel részt vett a Gyáriparosok Országos Szövetségének létrehozásában is. Feszített munkarendje miatt általában Budapesten tartózkodott, csak alkalmanként látogatott Hatvanba.

  Mindezzel összefüggött hobbija, mivel az 1900-as évek elején az elsők között vásárolt Magyarországon autómobilt (a korabeli sajtó tudósítása szerint az úttörő gróf Esterházy Mihály volt). Akkoriban a vasút számított a személy- és teherszállítás alfa+omegájának, a négykerekűt pedig csak a tehetősek a köbön engedhették meg maguknak. Sándor gróf, hogy elkerülje a fényűzés látszatát is, a kényelmesebb hatvani utazásaira hivatkozott, mivel az autó révén nem kellett tekintettel lennie a vasúti menetrendre. (A technikai újítás jól jött fiának, a városi múzeum névadójának, Hatvany Lajosnak, aki a gépjármű révén a fővárosi hölgyvadászatok során igen jelentős előnnyel rendelkezett versenytársaival szemben.).

  Hatvany-Deutsch Sándor tevékeny életút után váratlanul, 1913. február 18-án Nagysurányban hunyt el; unokatestvérét, Józsefet ugyanebben az évben érte a halál. A hatvani képviselőtestület még 1913-ban, a főút újhatvani vasúti felüljáró és Kossuth tér közötti szakaszát Sándorról, majd 1917-ben a Tabán út Kossuth tér és Deák Ferenc utca közötti vonalát Józsefről nevezte el. (A Tabán út elnevezés eredetileg a főtér és a Zrínyi utca közötti teljes szakaszára vonatkozott.)

A Sztójay-kormány kinevezése (1944. március 22.), és a hazai zsidóság gettókba kényszerítésének időszakában, az országos tendenciához hasonlóan, a hatvani képviselőtestület 1944. május 19-i ülésén átnevezte a Hatvany-közterületeket: a Hatvany Sándor útra a Horváth Mihály út elnevezést, a Hatvany József utcára pedig a régi-új Tabán utcát terjesztették ki. 1945 után a főút keleti szakasza részlegesen, mint Hatvany utca visszakapta 1913-1944 közötti elnevezését, Tabán utca említett szakaszát azonban az új korszak hajnalaként Hámán Katóról keresztelték el.

  Az 1948. évi térkép kegyelmi állapotot tükröz, hiszen a tőkés Hatvany út, az anti-tőkés Lenin (ma: Erzsébet) tér, illetve az egykori főszolgabíróról, Zalesky Imréről elnevezett közterület egy várostérképen szerepelt.

Az átmenet nem sokáig tartott, 1950-ben a Kossuth térből Sztálin tér lett, a Hatvany útból pedig a jól ismert Vörös Hadsereg útja, előbbi 1956-ig, utóbbi 1989-ig tartott ki. Hatvany-Deutsch Sándor és József, akiknek nevét azóta sem viseli hatvani közterület, a család mauzóleumában, a budapesti Salgótarjáni úti izraelita temetőben nyugszanak - a FSZEK galériáját ajánlom mindenkinek.