Egy rendkívüli fénykép bemutatásával lehelek életet a blog szunyókáló html-kódjaiba, amelyet Kapás János Zsolt, a túrkevei Finta (Sándor) Múzeum igazgatója bocsátott rendelkezésemre.
Bármerre járunk az ország területén, némi túlzással majd’ minden településen találkozhatunk I. világháborúban elesett áldozatokra emlékező emlékművel. Többé-kevésbé közismert tény, hogy a vonatkozó jogszabály elfogadását követően az első emlékművet - jóval a fegyverszünet, illetve a békekötés előtt - 1917. november 25-én Hatvanban avatták fel.
Az ünnepség körülményeiről rendelkeztünk információval, némi hiányérzetünk mégis akadt, hiszen egyetlen fényképfelvétel sem maradt az utókorra az eseményről, pedig feltételezhető volt, hogy készült fotográfia e jeles hatvani napról. Az 1910-es években már számos olyan sajtótermék létezett, amelyek jó minőségű fényképeket közöltek, ezért másfél évvel ezelőtt fejembe vettem, hogy addig forgatom a besárgult újságoldalakat, ameddig rá nem találok az áhított kincsre. Bár erőfeszítéseim nem jártak sikerrel, az utolsó szalmaszálként megkeresett Finta Múzeum email-fordultával pontot tett az ügy végére.
Frissítés, 2016.02.26. Az aktiválás után derült ki, hogy mégiscsak szerepelt az ünnepségről két fotó az egyik korabeli újságban. (Úgy tűnik, több időt kellett volna a könyvtárban töltenem. :) ) Ezek a Fekete István Csaba és Papp Gyula szerkesztésében, "A hatvani hősök arcképcsarnoka" címmel március folyamán megjelenő kiadványban szerepelnek majd, sok más érdekességgel együtt.
Az újság közölte a fényképész nevét is Uray (Urai) Dezső (1875-1966) személyében, akit egy 1905-ben készült felvételen jobbra láthatunk. Valószínű, hogy a bejegyzés által bemutatott fényképet is ő készítette. Főként az I. világháború során készült fotóhagyatéka egyébként két éve került fel a fortepan.hu-ra. Sajnos hatvani kópiát nem tartalmaz, de érdemes megtekinteni! (a fénykép forrása: fortepan.hu)
Az újság közölte a fényképész nevét is Uray (Urai) Dezső (1875-1966) személyében, akit egy 1905-ben készült felvételen jobbra láthatunk. Valószínű, hogy a bejegyzés által bemutatott fényképet is ő készítette. Főként az I. világháború során készült fotóhagyatéka egyébként két éve került fel a fortepan.hu-ra. Sajnos hatvani kópiát nem tartalmaz, de érdemes megtekinteni! (a fénykép forrása: fortepan.hu)
A hivatalosan Hősök szobra, félhivatalosan Őrszem néven ismert műalkotás előtörténetével több korábbi munka foglalkozott, amelyek többsége Kovács Ákos, hatvani múzeumigazgató 1985-ben publikált tanulmányának újrakevert változatai. Jelen bejegyzésben a fényképre helyezem a hangsúlyt, így csak néhány alapvető adatot, illetve frissen kibányászott információt is említek meg körítésként. Az emlékmű tábláján szereplő 213, illetve és a 46 fel nem vésett hatvani hőssel kapcsolatban ajánlom a részletes kutatás alapján készült Hatvaniak az első világháborúban c. wikipédia-oldalt.
Az első világháború negyedik évében, 1917-ben fogadta el a magyar országgyűlés A most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló VIII. törvénycikket, amely felkérte a településeket, hogy anyagi erejének megfelelően állítsanak olyan tárgyi emléket, amelyen megjelenítik a harcok során elesett hősök nevét. A hatvaniak igen jelentős összeget gyűjtöttek össze az emlékmű felállítására, a kivitelezésre pedig az akkor már országos ismertséggel rendelkező önművelő szobrászművészt, Finta Sándort kérték fel.
Az 1917. november 25-én megtartott szoboravatási ceremónia ünnepi képviselőtestületi üléssel és istentiszteletekkel kezdődött, majd a Kossuth téren gyülekező tömeg, Isaák Gyula Heves vármegyei főispán vezetésével a vasútállomásra vonult, a külsős sztárvendégek fogadása végett. (A nagyrédei születésű Isaák Gyula, az 1885-ben létrehozott hatvani járás első főszolgabírójaként szívesen járt vissza egykori állomáshelyére.)
Késő délelőtt futott be különvonattal Ugron Gábor belügyminiszter és Dr. Vass János Heves megyei főispán (balra), akik már az Őrszemnél tartottak beszédet a 31 tagú Egri Dalkör Szózatát követően. A további beszédek és koszorúzások után az ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult, majd a szokásjog szerint a meghívottak Weiman Lipót vasúti vendéglőjében szervezett banketten vettek részt.
Néhány kevésbé ismert részlet:
- Az avatás napján csak a szobor egyik oldalán szerepeltek nevek.
- Finta Sándor már hónapokkal korábban elkészült művével; egyelőre nem tisztázott, hogy miért tolták november végéig az átadás időpontját.
- Az ünnepség előtt az Őrszem már legalább több napja a helyén állt, ezért fehér lepel nem hullott le az avatás során, valószínűnek már fölöslegesnek tartották.
- Az ünnepségre eredetileg IV. Károly királyt, Zita királynőt, József főherceget, Wekerle Sándor miniszterelnököt. Végül az említett Ugron Gábor belügyminiszterrel (jobbra) kellett "beérni".
* * *
No, jöjjön az a bizonyos fénykép, amely tehát a Finta Múzeum, és nem "a zinternet" tulajdonát képezi. Bármilyen későbbi felhasználása kizárólag a Múzeum engedélyével lehetséges. Megosztás esetén tisztelettel kérem a forrás megjelölését!
A fényképész, illetve a szobor körül csoportosuló ünneplők személye sajnos nem ismert, ha esetleg valaki felismerne valakit, kérem, jelezze! Háttérben a Hatvan-belvárosi római katolikus templom, illetve borús égbolt látható. Az Őrszemet vigyázó két jegenye sajátos hangulatot teremt.
Az analóg fényképek sajátossága, hogy megfelelő digitalizáció után parádés nagyításokkal lehet a részleteket vizsgálni. Először a szobor eredetiben, kicsit közelebbről:
Az ünneplő tömeget szintén szemügyre vehetjük közelebbről is: A korabeli hatvani fotókhoz hasonlóan észrevehető a hagyományos paraszti ünneplőt és „városi” külsőt viselő lakosok sajátos egyvelege.
A baloldali csoport:
…illetve a jobboldali csoport:
A hatvani szobor után Finta Sándor számos más település hasonló kérésének tett eleget. A nyitrai emlékmű felavatásáról (1918. szeptember 29.) filmfelvétel (!) is készült, így egy kicsit magunk elé tudjuk képzelni a szűk egy évvel korábbi hatvani hangulatot...
... és ne feledjük, hogy az utolsó képkockákon maga az alkotó is feltűnik.
A hatvani szoboravatásról készült felvételek az alábbi albumban (is) megtekinthetőek.
Nagy Nándor