A blog 7. évfordulójához érkeztünk, amelyet - amellett, hogy prímszám -, ne is ragozzunk tovább, hiszen az utóbbi két év termésátlaga hagy maga után némi kívánnivalót… Bízom benne, hogy a tucatnyi félkész, porlepte anyag legalább egy részét a következő gyertyalángig abszolválni tudom majd.
Az évtized kezdetén a régi idők március 15-i ünnepélyeivel kezdtem a bejegyzések sorát, köztük kiemelve az 1893. évi hatvani megmozdulást, amelyről akkor még azt gondoltam, hogy a legrégebbi dokumentált ’48-as ünnepség. Tisztelettel jelentem, hogy az Eger hetilap segítségével sikerült új csúcsot dönteni, mivel 1888-ban a megyei lap külön beszámolóban tárta elénk a forradalom kitörésének 40. évfordulójára - 129 évvel ezelőtt - megrendezett hatvani ünnepséget.
Jöjjön először a szöveg eredetiben, majd némi névmagyarázat, dualizmus-kori járulékos helyi csemegékkel fűszerezve.
Az ünnepség tehát a Kossuth téren, az 1885-ben megalakult Hatvani Önkéntes Tűzoltó Egylet énekkara által előadott Himnusszal vette kezdetét, amelyet Baranyai Ferenc, a hatvani rkat. plébánia kántora „vezényelt”. Baranyai évtizedekig szolgálta az egyházközséget, a Néptanítók Lapjában megjelent hirdetés szerint csak 1912-ben érezte szükségét a megkopott hangszálait segéderő révén tehermentesítse (az 1200 fő rkat lélekszám minden bizonnyal korabeli nyomdahiba, 12000 a valós szám).
A vezető közigazgatási tisztviselőként (!) a Nemzeti Dalt elszavaló ifj. Homonnay Szilárdról már több alkalommal szóltunk. Édesapját, id. Szilárdot követte a községi jegyzői székben, azonban az 1890-es évek második felében helyi botránysorozat miatt távozni kényszerült hivatalából. Róla fényképünk is van:
A nagyrédei születésű Isaák Gyula (1858-1935) az 1884 óta működő hatvani járás időrendben második főszolgabírójaként tevékenykedett ekkoriban. 1895-ben helyezték át Egerbe, 1916-1919 között Heves vármegye alispánja, 1925-1927 között főispán, de hatvani „gyökereit” sohasem feledte. Időskori fényképe alább:
