[Frissítés: 2013. április 4.]
A fekete szobor múlt heti elbontása után tegnap (2012. október 18.) a szakértők egyéni sírhelyre bukkantak, de a teljes feltárás még több napot vehet igénybe. Minderről majd a folyamat végén értekezünk, addig azonban jöjjön a szürkeskála másik végén található rokon emlékmű.
Korábban már említettük, hogy 1945. május 1-én egy másik szovjet emlékművet is felavattak Hatvanban, amelyet egyrészt tényleges színe, másrészt ezzel összefüggésben, fekete testvérétől való megkülönböztetés végett a hatvani köznyelv fehér szoborként emlegetett. Ezt azonban hiába keresnénk manapság a városban, mivel azon ritka hazai szovjet emlékművek közé tartozott, amelyet még bőven a rendszerváltozás és a szovjet csapatok kivonulása előtt lebontottak.
Érdekes módon, azon generáció tagjai, akik a szovjet fehér szobrot már nem láthatták, ugyanezt az elnevezést egy másik, a Kossuth tér városháza felőli oldalán 1959-ben felállított, majd a 90-es évek elején eltávolított, szintén fehér árnyalatú tanácsköztársasági emlékműre vonatkoztatták. (Utóbbi helyéről exhumálták múlt héten az 1919-ben meggyilkolt személyeket.) A két fehér objektum nem összekeverendő, főként mivel másfél évtizeden keresztül mindkettő megtalálható volt a városban. Ismét az 1966-os térkép nyújt vizuális támaszt, amelyen egyszerre figyelhető meg a szovjet fekete és fehér szobor, valamint a ’19-es emlékmű földrajzi elhelyezkedése.
A helyszín
Mai műtárgyunkat tehát 1945. május 1-én adták át. A korábban bemutatott jegyzőkönyv tanúsága szerint a fekete szobor a tisztek tiszteletére, a fehér szobor, pedig mint „testvéri emlékmű” az őrmesteri és alacsonyabb rangú szovjet katonák részére készült.
Furcsának tűnhet, de tény, hogy Joseph Wachtel visszaemlékezésében csak a fekete szobor építéséről számolt be, a másik emlékműről említést sem tett – elképzelhető, hogy másik katonai egység végezte a munkát… habár épp az átadási jegyzőkönyv ugyanazt az alakulatot említette.
A fehér szobor és közvetlen környékével Bakos Pál fényképész 1949-ben készült felvétele segítségével ismerkedhetünk meg. A helyszín az egykori Lenin, ma Erzsébet tér, pontosabban utóbbinak a főút mentén található ex-bútoráruház (most éppen kínai bolt) felé eső szakasza. Mint látható, nemcsak a fehér szobor, hanem gyakorlatilag az egész tér eltűnt, így ez a terület ma már nem is az Erzsébet tér, hanem a Horváth Mihály út részét képezi. A téren eredetileg háromszög alakzatban családi házak helyezkedtek el, amelyek egy kis parkot vettek körül; ugyanitt napjainkban társasházak találhatóak (Horváth Mihály út 1.). A kameraállás bizonytalan, de nagyjából ebben a szögben készülhetett Bakos mester felvétele, hatvanhárom évvel korábban. Ezt a kameraállást felejtsük el, néhány bekezdéssel lejjebb fény derül a frissítés okára is.
/egyes%C3%BClt%20Lenin%20t%C3%A9r%20v3%20javkiad.jpg)
Lábjegyzet: néhány hete vettem észre, hogy a Horváth Mihály út másik oldalán húzódó házsor ott felejtett házszám-táblája még őrzi az egykori Lenin tér emlékét. :)
/Lenin%20t%C3%A9r%204.%20v2.jpg)
Egyik forrásom szerint, a téren 1945 előtt egy másik szobor állt, ezt az információt azonban jelenleg semmilyen más adattal nem lehet megerősíteni. A belül téglából, kívül fehér és színes márványból készült emlékmű érdekessége, hogy tetejére egy igazi, de hatástalanított Maxim-géppuskát szereltek fel. A fehér szobor területét vaskerítéssel kerítették körbe, és megoldották a villanyvilágítást is. Közeli felvétel nem készült, így az emlékműre vésett szöveget pontosan nem ismerjük, de több kortárs hiteles visszaemlékezése szerint a fekete szoborhoz hasonló orosz nyelvű felirat volt olvasható, azonban névsor nélkül.
Kuriózumnak tekinthető az alábbi képeslap, amelyen együtt szerepel a fekete és a fehér szobor, mint I. illetve II. sz[ámú] orosz emlékmű.
Az 1956-os forradalom
1956. október 25-én (vagy 26-án) este egy 50-60 fős társaság ledöntötte a Kossuth téren (akkor éppen Sztálin téren) a fekete szobor felső részét, majd a csapat egyik része átvonult a fehér szoborhoz. Először a géppuskát szedték le a tetejéről, majd az emlékműn található szovjet címert, és aranyozott csillagot próbálták eltávolítani. Másnap egyik hatvani mesterember szerszámokkal tért vissza, és befejezte a korábban elkezdett munkát. Állítólag csákánynyomok is kerültek a márványra, de a masszív objektumot kézi erővel elbontani lehetetlenség lett volna, géppel pedig nem kísérleteztek.
A forradalom leverése után a fehér szobor visszatért a korábbi évtized szabta kerékvágásba, vagyis a korszak piros betűs ünnepein rendszeres megkoszorúzták. Hogy mi lett a géppuskával? Senki sem tudja, de egy biztos: soha többé nem került elő, így az emlékmű hátralévő éveit már e műtárgy nélkül volt kénytelen eltölteni, mint alábbi fényképen is láthatjuk. Valószínűleg a zsákmányszerző helyi lakos valahová jó mélyen elásta vagy darabokra szedve valamelyik szeméttelepre száműzte, nehogy mint tárgyi bizonyíték előkerüljön a forradalmat követő perek során. Egyes visszaemlékezők szerint az öntevékeny hatvani mesterember sajátos büntetésben részesült: a forradalom leverése után saját kezűleg kellett a csillagot és a címert visszaszerelnie az emlékműre.
Az emlékmű elbontása
A fehér szobor történetének több nagyon fontos szeletéről sajnos nem áll rendelkezésünkre forrás. Az egyik az emlékmű elbontásához kötődik, amelynek pontos dátumát a mai napig nem ismerjük. Bacsa Tibi és Hatvani Márk képeslapos könyve 1970-1971-es dátumot említ, amelyek reálisnak tekinthetőek, esetleg még kérdőjellel mellé tehető 1972 és 1973 is. Ugyanis az 1970-es évek elején született felső határozat a korabeli Lenin tér felszámolásáról: lebontották a földszintes családi házakat, és a szintén útban lévő fehér szobrot, amelynek márvány-maradványait az egyik hatvani iparosmester vásárolta meg a tanácstól, szabályos adásvételi szerződés keretében. Az emlékmű körüli kerítés a Zrínyi utca elején, az óhatvani temetővel szemközti játszótérnél került újrahasznosításra, amely még a nyolcvanas éveket is megélte.
A pontos időpont a frissítés idején sem ismeretes, azonban előkerült néhány új anyag: a Lenin tér környékéről 1971 novemberében készült helyszínrajzon még látható, az 1974. január 7-i változaton pedig már nem látható az emlékmű, vagyis az elbontásra 1972-ben vagy 1973-ban került sor. A műveletről hihetetlen fényképet találtam egy "hihetetlen" kiadványban (A Városgazdálkodási Vállalat 35 éve, 1986). A könyvben szereplő képaláírás szerint éppen polgári védelmi gyakorlatot láthatunk 1974-75-ből, de a fentiekből kiindulva a bontásra 2-3 évvel korábban kerülhetett sor.
/feher_szobor_bontasa_v2.jpg)
A lecsupaszított területre épült a ma is megtalálható, helyrajzilag a Dózsa térhez tartozó tízemeletes toronyház, a Horváth Mihály út 1. szám alatti társasházak, és a 3. szám alatti üzlethelyiségek. A komplex építkezés előmunkálatai 1973 novemberében kezdődtek meg, vagyis az elbontási munkálatoknak ekkora már be kellett fejeződniük. Az új épületek átadására 1975 végén/1976 elején került sor.
Sírhely és/vagy emlékmű?
„Szokásos” kérdésünknek eredetileg csak egy bekezdést szántam volna, hiszen a szovjet fehér szoborral kapcsolatban korábban fel sem merült, hogy talapzata alatt esetleg világháborús emberi maradványok találhatóak. A visszaemlékezők közül mindenki egyöntetűen állítja, hogy sohasem hallott arról, hogy ott temetkezés történt volna 1944. november-december folyamán, s mint a bejegyzés elején szerepelt, nevek sem kerültek az emlékmű oldalára. Az első ellentmondó adatot jó pár hónappal ezelőtt találtam meg a Népújság ötven évvel ezelőtti tudósításában:
Az autóbusz-megálló mögötti tér részen [=Kossuth tér], az elesett szovjet hősök sírja felett fekete-márvány emlékmű. (…) A Lenin téren - ugyancsak szovjet hősök hamvai felett - ízléses művészi alkotás jelzi a nagy időket.(Népújság, 1962. december 12.)
Nem tulajdonítottam jelentőséget a leírtaknak, hiszen a korszak megyei tudósítói korlátozott hatvani helyismerettel rendelkeztek, kisebb-nagyobb pontatlanságok többször előfordultak. A fordulat néhány nappal ezelőtt történt, amikor a szovjet katonasírokkal foglalkozó Anasztasia Sztoljarova Oroszországból elküldte számomra a szovjet Déli Hadseregcsoport archívumában megtalálható iratot, amely a fekete szobornál 69, a fehér szobornál pedig 24 eltemetett személyt említ.
Felvetődik, hogy e tényről az építkezés tervezői, kivitelezői tudtak-e egyáltalán 1973-75 folyamán, történt-e célzott kutatás, találtak-e emberi maradványokat az építkezés során? A pontos válaszokhoz további levéltári kutatás szükségeltetik… Fontos azonban, hogy megtudjuk, mi a helyzet a fekete szobornál, ugyanis ha ott történt temetkezés valamilyen formában, akkor az emlékművet valószínűleg nem véletlenül húzták fel épp az a helyen, és ez a forgatókönyv a fehér szobornál sem zárható ki.
+1 talány
Végezetül jöjjön egy bónusz kérdőjel. Az egykori Lenin tér területét vizsgálva, már az első fényképek elkészítése során feltűnt a Horváth Mihály 1. szám középső házrésze előtti betonlap (vagy mifene), amelynek funkcióját nehéz lenne laikusként behatárolni, bár tény, hogy egy hatvani tarka macska kedvenc sütkérező helye. A fenti összehasonlító fényképen is látható, hogy ez a képződmény éppen ott található, ahol egykor a szovjet fehér szobor sacc/kábé lehetett. A villámelmélet hamar támogatóra talált egyik helyi forrásom személyében, aki még ez irányú felvetésem előtt jelezte, hogy az bizony az emlékmű talapzatának maradványa, amely azonban olyan masszívan lett a földbe ágyazva, hogy harminc évvel később az építőmunkások nem tudtak mit kezdeni vele. Hangsúlyozom, ez az információ is további megerősítést igényel, hiszen mint arról a korabeli fotó tanúskodik, a fehér szobor eredetileg jóval nagyobb alapterületet foglalt el.
Amennyiben valamelyik kérdőjel helyére pont kerül, a témakörrel ismét jelentkezünk.
A talány késleltetett megoldókulcsa
/turista%20friss%20v2.GIF)
Jelentem, az egyik pont megérkezett, és mindjárt kitesszük a témakör végére. A helyszín ügyében ugyanis kiderült, hogy a hatvani macsek sütkérező betonlapja mégsem az egykori fehér szobor maradványa. A korábban hivatkozott 1966. évi turistatérkép már több bejegyzés hasznos mellékleteként szolgált, ezúttal azonban kissé megvezetett bennünket. Természetesen a Lenin tér ott volt, ahol a térkép mutatja, azonban az objektumot jelképező ákombákom csak általánosságban, és NEM helyrajzi pontossággal utal a fehér szobor egykori helyére.A megoldást ezúttal a VÁTI Dokumentációs Központ archívumából előbányászott, 1966 májusában készült helyszínrajznak köszönhetjük, amelyen precízen megjelölték a fehér szobor elhelyezkedését és kiterjedését. A könnyebb értelmezés kedvéért némileg kiegészítettem a rajzot. A Kossuth Lajos utca és a Tanács utca vonala biztosítja talán a legjobb támpontot a mai szemlélő számára.
/helysz%C3%ADn%20friss%20v2.GIF)
Zöld szaggatottal jelöltem a Horváth Mihály út 1. szám alatti hármas tagolású társasházat, amelynek középső tagja előtt található az a bizonyos betonlap. A Lenin teret keleti irányból az Ady Endre út később felszámolt szakasza zárta le, amely egészen a Horváth Mihály útig kifutott. A jelölések:
1: A „Szovjet emlékmű”, vagyis a fehér szobor helye.
2: A Horváth Mihály út 1. nyugati „szárnya”, amely a Kossuth tér felől érkezve az első épület. Az emlékmű tehát ezen épület előtt, illetve helyén állt.
3: A középső épület előtt található betonlap, amelyről sikerült tisztázni, hogy nincs köze a fehér szobor történetéhez.
A frissített adatok birtokában ismét elő kellett venni a fényképezőgépet. Bakos mester 1949-ben körülbelül a Kossuth Lajos utca / Horváth Mihály út sarkáról kattinthatott enyhén oldalirányban.
/friss%20egyes%C3%ADtett%20v2.jpg)
Zárásképpen újragondolhatjuk az emlékműhöz kapcsolódó sírhely-polémiát is. A fekete szobor áthelyezése során kiderült, hogy a Kossuth téren nem 69, hanem csak egyetlen szovjet tisztet temettek el, vagyis a fehér szobornál említett számadat (24 halott) is kétségessé válhat. Mivel az épület alaprajza részben fedi az egykori fehér szobor kiterjedését, ezért valószínűsíthetjük, hogy az alapozási munkálatok során a tömegsír esetleges létezésére fény derült volna. (Más kérdés, hogy utóbbi esetben tájékoztatták-e volna a közvéleményt az esetről vagy sem…)
Nagy Nándor
