Szolgálati közleményként ismét egy kis sajtó-reakció: augusztus során két, közel azonos tartalmú cikk jelent meg (Heves Megyei Hírlap, Hatvani Hírek), amelyek személyemmel, illetve helytörténeti kutatásaimmal foglalkoztak. Hobbi-várostörténészként általában ódzkodom a szélesebb nyilvánosságtól, hiszen hasonló cipőben járó kollégáimmal együtt azért dolgozunk, hogy minél több érdekes forrás és adat kerüljön elő a város történetéről, és nem azért, hogy „médiasztárok” legyünk. Ezúttal azonban hozzájárultam egy hosszabb lélegzetvételű cikk közléséhez, mivel egyrészt lehetőség nyílott arra, hogy a szélesebb közvélemény előtt tisztázni lehessen a várossá nyilvánítás múltjával kapcsolatos félreértéseket, másrészt magát a blog-ot is népszerűsíteni lehetett egyúttal (látogatóim mindössze 15-20%-a kapcsolódik Hatvanból a nethez, szóval ránk fért a marketing :-)).

       Bár a cikkeket nem én írtam, mégis pár szóban szólnék róluk, mivel a felvezető szövegben történt néhány olyan utalás, amely félreértésre adhat okot és félő, hogy esetleg néhány hatvani kollégám és kedves ismerősöm rossz néven veszi a leírtakat. Úgy vélem, mindössze félreértésről lehet szó, és a szerzőnek nem volt szándékában senkit sem megbántani és senki munkáját sem minősíteni. A „korábbi, bájosan amatőr felfogás” inkább a várossá nyilvánítást igen érdekesen interpretáló személyekre vonatkozik, és nem a hosszú évek óta aktív és eredményes munkát folytató hatvani helytörténészekre. Természetesen a „teret követelt” összetételt sem kell szó szerint érteni, hiszen a hatvani helytörténészeket mindig kollegiális, sőt baráti viszony jellemezte. Bár mindannyian magányos „őrültek” vagyunk, számos példája akad az együttműködésre, elég, ha az évről évre megjelenő Hatvani Kalendáriumra vagy a 2007-ben napvilágot látott Hatvani Arcképcsarnokra gondolunk. Nem szeretném, ha bárki is úgy kezelné a szerző által leírtakat, mintha azok szembeállítani kívánnák személyemet más várostörténészekkel, hiszen - mint említettem – a „régi” és az „új” hullám tagjaival egyaránt kiváló az emberi és szakmai kapcsolatom.

… no és akkor jöjjön végre a mai témakörünk, az 1920-as hatvani rendőrnap, amelyen több mint egy hónapig ültem, de mint ahogy azt Kocsis Gergő, a stand-up-comedy királya is bevallotta férfiasan, néha bizony vannak olyan napok, amikor a szöveg nem akar jönni (bár a téma és a hozzávalók már készen állnak).

       Az 1920-as év kevés örömteli eseménnyel gazdagította hazánk történetét, a magyar rendészet szervezeti fejlődése tekintetében azonban érdemes egy fontos állomásról megemlékeznünk, amely Hatvan szempontjából is komoly relevanciával bír. Ebben az évben jött létre ugyanis az egységes irányítás alatt álló Magyar (Királyi) Államrendőrség, amely a mai rendőrség egyik jogelődjének tekinthető. Az államrendőrség hatvani kirendeltsége 1920 augusztusában kezdte meg működését, amely esemény nyugodt szívvel beilleszthető Hatvan legújabbkori városiasodási folyamatába.

       Az üzemkezdet után néhány hónappal egy új közéleti esemény, a hatvani rendőrnap megszervezésére került sor, amelynek lefolyásával és előzményeivel foglalkozik a következő egynehány bekezdés. A hatvani rendőrség múltjának e szelete segítségével egyúttal ízelítőt kaphatunk a múlt századi kisvárosi társasági élet főbb jellemvonásairól is.

1. Előzmények

       Az 1867-es kiegyezés után nem alakult ki a mai állapotokhoz hasonló államilag szervezett, egységes közbiztonsági szervezet. A települések rendészeti szerveiket önálló hatáskörben hozták létre. A tehetősebb települések helyi autonóm, ún. községi rendőrségeket létesítettek, amelyeket azonban semmiféle közös szabályzat, illetve felettes szerv nem kötött össze. Egyszerűen fogalmazva: ahány település, annyiféle rendőrség jött létre eltérő egyenruhával, fegyverzettel, ráadásul a rendőrök többsége semmiféle szakképzettséggel sem rendelkezett. A beosztott községi rendőrök általában csekély fizetést kaptak – egy korabeli monográfia szerint az ügyesebb fegyencek is kereshettek annyit a börtönben –, és igen alacsony társadalmi presztízzsel rendelkeztek. Nem véletlen, hogy a hatvani községi rendőrök 1905-ben sztrájkba léptek (!) munkakörülményeik javítása érdekében. Az 1909. évi községi szabályrendelet szerint Hatvanban 4 közrendőr és 6 mezőőr tevékenykedett.

       A megfelelő színvonalú rendészet hiánya országos szinten a bűnözés jelentős növekedését vonta maga után, amelynek következményeként került sor a vidéki közbiztonság megerősítését szolgáló csendőrség felállítására. A Heves vármegyét is magába foglaló kassai IV. csendőrkerület 1883. január 1-én kezdte meg működését, és valószínűleg már ebben az évben felállították a hatvani csendőrőrsöt. Hatvanban ezután a csendőrség és a községi rendőrség párhuzamosan teljesített szolgálatot. A hatvani csendőrőrshöz az 1910-es évek végén 8 csendőr tartozott, akiknek hatásköre Hatvanon kívül Apcra, Csányra, Hortra, Ecsédre, Rózsaszentmártonra terjedt ki.

       A csendőrség felállítása azonban csak átmeneti megoldást jelentett, a közbiztonság továbbra is megoldatlan probléma maradt országosan szinten és Hatvanban egyaránt.

Bár e sorokat a rendőrség figyelmébe ajánljuk, attól tartunk, hogy felszólalásunk már csak azért is süket fülekre talál, mert nekünk szervezett rendőrségünk nincs és igen helyesen jegyezte meg egyik városi főtisztviselőnk, hogy nekünk éjjeli baktereink vannak szervezett rendőrség helyett. 13500 lakossal bíró nagyközség vagyunk. Itt már szervezett rendőrségre van szükség élén intelligens, szakképzett főnökkel. A köz- és személybiztonság fogyatékos, ezen csak hivatása magaslatán álló rendőrség segíthet. Addig is erélyesebb és éberebb magatartást kell tanúsítani a jelenlegi rendőrségnek. Nemcsak éjjel, de nappal is állandó rendőrjáratnak kell a város forgalmas utcáin szolgálatot végezni és rendre szoktatni a rend ellen vétőket. Legyen az művelt vagy műveletlen ember. Annyi szemérem elleni kihágást hat vármegyében nem követnek el, mint Hatvanban. Mindez onnan van, hogy hiányzik az erély a rendőrségnél és a gondos körültekintés. Ezen a rendszeren változtatni kell.

(Hatvani Hírlap, 1911. május 21.)

       A vidéki rendőrség államosításáról és egységes szervezetbe történő tömörítéséről szóló törvényjavaslatot 1918 elején nyújtották be, amely nemcsak a törvényhatósági jogú és a rendezett tanácsú városokban, hanem a jelentősebb lélekszámú, kiemelt fontosságú nagyközségekben is lehetővé tette államrendőrségi kapitányság vagy kirendeltség létrehozását. Elsősorban Várkonyi Sándor hatvani községi főjegyző lobbi-tevékenységének köszönhetően Hatvan is bekerült az „elit” nagyközségek körébe, és 1918 májusában már kész tényként kezelték, hogy a közbiztonság felügyeletét Hatvanban hamarosan az államrendőrség veszi át a csendőrségtől és a községi rendőrségtől. A törvény elfogadását és gyakorlati alkalmazását azonban keresztülhúzta a I. világháború befejező szakasza, és az azt követő másfél éves – finoman fogalmazva – bizonytalan időszak. Végül az 1919 októberében kiadott rendelet mondta ki a Magyar Királyi Államrendőrség létrehozását.

A rendőrség rövid idő alatt az egész országban államosítva lesz, mert csak a jól szervezett és teljes katonai fegyelem alatt működő rendőrség felelhet meg tökéletesen hivatásának.

Hatvanban az utóbbi időben annyira elszaporodtak a lopások és betörések, hogy ennek megakadályozására feltétlenül szükséges volna, hogy az államrendőrség nálunk is minél előbb kezdje meg rendfenntartó munkáját. A csendőrség és községi rendőrség úgyszólván tehetetlen a napirenden lévő betörésekkel szemben, mert kevesen vannak s rengeteg dolguk folytán nem tudják a nyomozásokat lefolytatni.

(Hatvan és Járása, 1920. június 20.)

       A hatvani közvélemény nagy várakozással tekintett az új rendőrség jövendőbeli tevékenysége elé és nemcsak a bűnüldözés terén: „Porlepte főutunkon végigszáguldozó autók menetsebessége a város területén feltétlenül korlátozandó, mert egy-egy ily jármű átvonulásakor porfellegek lepik el a várost, ami káros az közegészségre. Ezt a rendőrség figyelmébe ajánljuk.” – írta a Hatvani Hírlap 1920. július 25-i számában.

      Hatvanban egyelőre nem rendőrkapitányságot, hanem kisebb szervezetet igénylő kirendeltséget hoztak létre. A hatvani kirendeltség megszervezésével és vezetésével Révász József egri rendőrfogalmazót bízták meg, akiről a Hatvan és Járása című hetilap 1920. augusztus 1-én így írt: „A magyar kir. államrendőrség augusztus 2-án délben vonul be ünnepélyesen Hatvanba és átveszi a rend és közbiztonság feletti őrködést. A rendőrség teljes katonai fegyelme tiszta magyar hazafias szelleme s Révász József rendőrparancsnok puritán egyénisége és fiatalos munkakedve garancia arra, hogy az új rendőrség működése áldást hozó lesz minden téren.”

A csendőrség természetesen nem költözött el Hatvanból, mivel a hatvani járás többi településének felügyelete továbbra is a hatáskörébe tartozott. Az államrendőrség megérkezéséről és fogadtatásáról szintén a Hatvan és Járása közölt részletes beszámolót:

A magyar kir. államrendőrség augusztus 2-án délben ünnepélyes külsőséges közt vonult be Hatvanba. A városházán és a parochián nemzetiszínű zászlót lenget a szél. A piactéren [=mai városháza előtti tér] már 11 órakor nagy számban gyűlt össze a lakosság, hova teljes díszben vonult fel Jakubcsák Károly főhadnagy, pályaudvar-parancsnok vezetésével, a pályaudvar-parancsnoksághoz beosztott legénység és utána kivonult a községi rendőrség is. A községi képviselőtestület a városházán gyülekezett s onnan Várkonyi Sándor főjegyző vezetésével vonult le a piactérre fogadni a megérkező államrendőrséget. Az államrendőrség 30 embere fél 1-kor érkezett meg. Mindegyik jóképű magyar ember, kiknek mozdulatán meglátszik a katonai fegyelem. Várkonyi Sándor meleg szavakkal üdvözli a rendőrséget s biztosítja őket az elöljáróság jóindulatáról s a lakosság ragaszkodásáról (…).

Az ünnepélyes fogadás után barátságos ismerkedés következett s délben bankett volt a Polgári Körben. A rendőrlegénységet az óvodában szállásolták el, hivatalos helyisége pedig a községháza földszintjén lesznek.

(Hatvan és Járása, 1920. augusztus 8.)

2. A rendőrnap megszervezése

       A hatvani államrendőrség nemcsak a bűnüldözést, hanem a lakosság rendszeretetre való szoktatását is fontosnak tartotta. Tény és való, hogy Hatvan korabeli polgárai kissé elkanászodtak a század első éveiben, hiszen a kis létszámú községi rendőrségnek és a csendőrségnek volt éppen elég dolga és baja a hétköznapi együttélés írott és íratlan szabályainak betartatásán kívül is. 1920. augusztus 2-án azonban egy csapásra megváltozott a helyzet: Révász József például szigorú büntetés terhe mellett elrendelte, hogy minden hatvani lakos a házánál tűz ellen készenlétben 2 hektoliter vizet, létrát, egy tűzcsapot és 2 darab vödröt köteles tartani. Mindenkit kötelezett arra, hogy háza előtti járdaszakaszt, valamint a kocsiút felét állandóan tisztán tartsa. Megtiltotta, hogy „tragacsot” toljanak a járdákon, illetve kerékpárral hajtsanak rá arra és ezáltal a gyalogos járókelőket „állandóan rettegésben tartsák”. A hatvani lakosok nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy egy valódi hatáskörrel bíró rendészeti szerv beavatkozzon mindennapjaikba. A bizalmatlanságot fokozta, hogy a rendőrségi állomány többsége „külsős”, vagyis más településekről Hatvanba helyezett rendőr volt. Az említett okok miatt az államrendőrség iránti kezdeti rokonszenv és lelkesedés hamar elpárolgott, és feléledt a csendőrséggel és a régi községi rendőrséggel kapcsolatos nosztalgia.

       A közvélemény pálfordulását a hatvani elit progresszív része is érzékelte és joggal tartott attól, hogy az elégedetlenség esetleg szélesebb, a rendőrség eltávolítását követelő népmozgalmat szülhet. Várkonyi Sándor főjegyző és kortársai jól tudták, hogy az államrendőrségi kirendeltség jelenléte kivételes presztízst jelent Hatvan számára, amelynek helyi kezdeményezésre történő esetleges megszüntetése kompromittálhatja a települést a felsőbb közigazgatási szervek előtt. A helyzet gyors megoldást sürgetett, azonban a közvélemény hangulatát nem direkt formában, hanem egy kínálkozó lehetőséget kihasználva igyekeztek a helyes irányba terelni.

       Maga a rendőrnap nem hatvani találmány, mivel más településeken - például Budapesten 1920. január elején - már korábban is tartottak azonos cím alatt futó rendezvényt, amelynek célja elsődlegesen a helyi államrendőrség pénzösszegben kifejezett támogatása volt, ugyanis az állami és az önkormányzati támogatás már ebben az időszakban is inkább alulról közelítette meg a minimális szintet. A frissen létrejött hatvani kirendeltségre szintén ráfért az apanázs, de az esemény megszervezésére normál körülmények között ráértek volna a január-februárban esedékes farsangi báli szezon során. Várkonyiék azonban úgy gondolhatták, hogy a rendőrnapot a pénzgyűjtés mellett fel lehetne használni a rendőrség és a lakosság közötti viszony javítására, illetve az államrendőrség és a hatvani állomány tagjainak népszerűsítésére.

       A rendőrnap dátumaként 1920. október 10-ét (vasárnap) jelölték ki, megszervezésére pedig külön rendezőséget hoztak létre szeptemberben, amely napokig ülésezett és készítette elő a programot, amelyet október első napjaiban plakátokon, illetve a két helyi hetilapban (Hatvan és Járása, Hatvani Hírlap) hozták nyilvánosságra.

Államrendőrségünk méltán kiérdemelte rövid idei működése után a közönség elismerését és hogy most rendőrnap rendezésével kedveskedni kíván a rendőrségnek, ez már több a megbecsülésnél, ezt már a szeretet diktálja. Ám ne vonja ki magát a közönség szeretetnyilvánulásából senki, vegyen részt mindenki abban az elismerésben, mit Hatvan közönsége nyújt a rendőrségnek.

(Hatvani Hírlap, 1920. szeptember 19.)

      A szervezők célja a bevétel és a rendőrnapon résztvevő lakosok számának maximalizálása volt, ezért a programot igyekeztek úgy összerakni, hogy mindenki találjon magának elfoglaltságot. Az egyes eseményeken befolyt összegek mind a rendőralapot illették. „Meghívókat egyáltalán nem bocsátunk ki, mert a rendőrökért mindenkinek áldoznia kell egy napot. Menjen mindenki oda, ahol jól érzi magát. Aki elmarad és valamelyik mulatságon meg nem jelenik, azt gyűjtőíven kérjük fel az adakozásra. (…) Mutassa meg mindenki, hogy megérti és megbecsüli az államrendőrség fáradságos, közérdekű működését. Áldozzon mindenki annyit, amennyit tud.” – hangsúlyozta a Hatvan és Járásában megjelent közlemény. Egyedül az Apolló Mozi hozta előre a maga rendőrnapját október 7-ére, amikor az újság szerint a legszebb és legérdekesebb filmeket vetítették le két előadás keretében.

       Az október 10-i „nagy” rendőrnapot fúvószenekar nyitotta meg Hatvan főterén, majd délután 2 órakor a sporttelepen bajnoki díszmérkőzés vette kezdetét, a Hatvani Atlétikai Club és a Salgótarjáni Sport Egylet futballcsapatai között. A mérkőzés megkezdése előtt, illetve a szünetben katonazenekar játszott; a Hatvan és Járása szerint a szurkolók többsége csak azt sajnálta, hogy olyan rövid ideig tartott a muzsika és táncra nem kerülhetett sor. Pedig ok éppenséggel lett volna rá, hiszen a HAC 4:1 arányban legyőzte Salgótarján csapatát. A későbbi beszámoló szerint a HAC fölényét ezúttal fizikai eréllyel is biztosította, amelynek következtében 41 (!) szabadrúgást ítéltek meg ellene. A HAC gólszerző: Bori (2), Karácsony és Ring, bár a korrekt hatvani sportbeszámoló szerint utóbbi játékos találatának „ofseid íze volt”.

       Este fél 9-től az egyes hatvani társas körökben vidám táncmulatságok kezdődtek: a MÁV altisztek az Altiszti Körben; a mozdonyvezetők az újhatvani Mozdonyvezetők Otthonában; az Ipartestület és a Hatvani Torna Egylet Csekő Gyula vendéglőjében; a földművesek és a kisgazdák a Katolikus Kör helyiségében rendeztek rendőrnapi bulit. A környékbéli bortermelők- és kereskedők 5,5 hektoliter bort bocsátottak díjmentesen vagy kedvezményes áron a mulatságok rendelkezésére, amely során a teljes mennyiséget este, helyben értékesítették és a bevétel szintén a rendőrséghez került. A jelentősebb társadalmi szervezetek közül a Hatvani Izraelita Nőegylet önálló estet nem szervezett, de gyűjtés formájában szintén hozzájárult a rendőrnap sikeréhez.

A jótékonyságban Hatvan minden testülete és köre kiveszi a részét, hogy ezzel is ragaszkodásának, nagyrabecsülésének és bizalmának adja tanújelét azon intézmény iránt, mely városunk belbékéje, vagyonunk biztonsága, s a lakosság nyugalma felett őrködik.

Hatvan és Járása, 1920. október 10.

3. Mulatság a Polgári Körben

       Legnagyobb érdeklődést a Hatvani Keresztény Jótékony Nőegylet és a MOVE által a Polgári Kör helyiségében megtartott rendezvényt kísérte, amelynek korhű felidézéséhez segítségül hívjuk a Hatvan és Járása Haragos álnevet viselő, imponáló humorérzékkel rendelkező publicistáját, aki az október 24-i lapszámban részletesen beszámolt az eseményről.

[Haragos:]

Bár az este sikere minden tekintetben elő volt készítve, mégis az utolsó pillanatban bosszantó zavar keletkezett az által, hogy az idegen [értsd: nem hatvani] művészek zongorakísérője a vasárnapi hiányos vonatközlekedés folytán csak éjjeli 11 óra után érkezett meg s így a műsort ½ 9 óra helyett csak 11 órakor lehetett megkezdeni. A közbeeső idő alatt tánc volt ugyan, de ez a kis zökkenő mégis kellemetlenül hatott át a publicumra, melynek egy részénél türelmetlenséget s bizonyos fokú csalódottságot váltott ki.

       A konferanszié szerepkörét Horváth József hatvani rendőrtiszt vállalta fel. Az est hivatalos programját a szépirodalmi lélekkel megáldott Farkas Dezső – egykori községi főjegyző – kezdte meg, aki saját szerzeményű, bibliai elemekkel fűszerezett humoros versét szavalta el a publikumnak, prológ gyanánt.

(…)

Az Úrnak ott fenn most könnyű a dolga.

Ha lenéz a nyüzsgő emberakolba,

Nem izgul fel a marakodó népen:

Ott van Révász, majd elintézi szépen.

Bizony polgártárs rút lenne az élet,

Ha nem törődnék a rendőr tevéled.

Mily furcsa állapotok voltak régen,

Mikor rendőr még nem állt az utcavégen.

Az Úr csatázott átokkal, haraggal,

De mégsem bírt a sok bűnös alakkal.

Ott van, teszem, a csalfa Éva s Ádám,

kiket oly könnyen lecsapott a sátán,

S rábírta őket az almalopásra,

Nem volt egy rendőr a bűnnyomozásra.

(…)

Nagy Noé, ki a bárkát hagyva hátra,

Kimászott búsan a vén Ararátra.

„Meguntam úgymond ezt a sok a vizet,

Vagy két liter bort, hadd lám, ki fizet?”

No, hiszen tudjuk, hogy mi lett a vége!

De ő sem került ám a rendőrségre,

Bár ott hempergett ingujjban dalolva,

Mert nem volt rendőr, ki bevitte volna.

(…)

(A versike teljes terjedelem itt!)

Farkas Dezső humoros prológja helyrebillentette az egybegyűlt közönség lelkivilágát, amelynek körében nagy sikert aratott Komáromi Pál operaénekes és neje előadása, majd Baranyai Gyula gordonkaművész, akinek …

… gordonkajátékát és mélyen átérzett szomorú magyar nótáit reggelig elhallgattuk volna. Hiába nincs párja a magyar nótának, különösen, ha Baranyai Gyula játsza. Csupa érzés, csupa hangulat! Magával ragad művészi játékával mindenkit; játszik szívünkkel, elkeserít, megríkat, majd felvidít.

      A komolyzenei etap után éles váltás történt a könnyebb műfaj irányába, ugyanis Jakubcsák Károly rendőr-felügyelő felesége Dr. Zányival lejtett „csikágói táncot”, amelyről ez idáig nem sikerült kiderítenem, hogy milyen tánc is lehetett (a rejtély megfejtőjét blog-jutalomban részesí-tem).

      Révász József rendőrparancsnok hangulata ekkortájt hágott tetőfokára, ugyanis részt kért és kapott a programból. Műsoron kívül, a későbbi tánchoz talpalávalót biztosító cigány muzsikusok kíséretében évszázados magyar dalok előadásával szórakoztatta a hallgatóságot. Minden bizonnyal ez lehetett az est fénypontja, és a hatvani rendőrség ekkor szerezhette a legtöbb új hívet magának. Mai eszünkkel talán furcsának tűnhet, hogy egy rendőrparancsnok hogyan engedhette el magát ennyire, de akkoriban mindez belefért a pakliba, és biztosak lehettünk abban, hogy Révász tekintélyéből nem veszített semmit, sőt …

      A rendkívüli Révász dalos-blokk után Horváth József és Dr. Zányi folytatott a korszak kabaré-előadásaira jellemző humoros párbeszédet, majd Kaufmann Emmi hegedűjátékot hallgatta végig udvariasan az egyre fáradó közönség.

[Haragos:]

Műsoron kívül énekelt Révász József és gyönyörű énekével egyszerre meghódította a jelenlévő összes hölgyeket. Tapsolt mindenki; sikeréért csak a fiatalemberek irigykedtek rá. Sokat nevettünk Dr. Zányi és Horváth dialógján; s bár a hosszú műsor miatt – kissé türelmetlenül, de azért élvezettel hallgattuk Kaufmann Emmi határozott hegedűművészetét is.

      A műsor befejeztével azonban ismét megélénkült a társaság és reggelig tartó tánc vette kezdetét. A mulatság gyógyírt szolgáltatott az államrendőrség által okozott hatvani „sebekre”, sőt még Haragos haragja is elpárolgott:

A műsor után vígan folyt a tánc reggelig. Kibékült mindenki és elfeledtük szidni a rendező államrendőrséget.

4. Epilógus

      A tiszta bevétel mintegy 42000 koronát tett ki, amelyet Révász József rendőrparancsnok a hatvani lapokban köszönt meg a rendőrnapon résztvevőknek. A jól sikerült rendőrnap mégsem győzött meg mindenkit az államrendőrség pozitív oldaláról, és az elkövetkező évek során több helyi kezdeményezés történt a hatvani kirendeltség elhelyezésére, szerencsére azonban minden kísérlet kudarcba fúlt. A kirendeltséget 1939-ben emelték kapitánysági rangra, és ekkor helyezték el Hatvanból Révász Józsefet, akit a budafoki rendőrkapitányság vezetésével bíztak meg. A hatvani helytörténet egyik nagy hiányossága, hogy Révász későbbi életéről egyelőre alig tudunk valamit.

     Rendkívüli rendőrnapra többé nem került sor, hanem az esemény beilleszkedett a farsangi szezon hatvani rendjébe, az első rendőrnaphoz hasonló színes programkínálattal.

Nagy Nándor

Ajánlott irodalom:

Hatvani Arcképcsarnok. Szerk.: Bacsa Tibor. 2007. 129-140.

A rendőrség története az ókortól az 1980-as évekig.

A magyar rendőrség története.