Az elmúlt években több esetben foglalkoztunk hatvani hadisírokkal, most az I. világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából az 1914-1918 közötti áldozatok kevésbé ismert emlékhelyére hívnám fel a figyelmet. Helyszín az óhatvani köztemető 13. parcellája, amelynek egyik sarkában, nagyjából a 6., 7. és 13. parcellák találkozásánál, egy kis dombfélén tucatnyi kis kőkeresztet találhatunk egymás hegyére-hátára pakolva (térképen itt).
Ring Lajos kéziratából tudtam meg, hogy a temető ezen részén helyezkedett el egykoron az I. világháború Hatvanban elhunyt áldozatainak parcellája, egyéni sírjelként pedig a fent említett kis kőkeresztek szolgáltak. A sírkert különlegessége volt, hogy a magyar honvédek mellett több nemzet elhunyt katonái találtak itt végső nyugodalmat, szövetséges és szemben álló felek egyaránt. Valószínűleg ebben a parcellában készülhetett az alábbi, 1914-es datálású fénykép, amely egy elesett hatvani katona temetését örökítette meg.
Hatvanban a Vöröskereszt már 1914-ben több ideiglenes kórházat állított fel, amelyekben több ezer sebesültet ápoltak - nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia és a Német Császárság katonáit, hanem orosz és olasz hadifoglyokat is. Török katona nem járt Hatvan földjén 1686 óta, a világháború évei során azonban igen, mivel a központi hatalmak oldalán 1914. október 29-én hadba lépett Törökország egységeket küldött a keleti frontra, a Galíciában (az Osztrák-Magyar Monarchia északkeleti tartományában) harcoló osztrák-magyar és német seregek támogatására. Ezáltal a Hatvanba érkező kórházvonatokkal török sebesültek is érkeztek.
A világháborús parcellát 1925-ben a hatvani Petőfi cserkészcsapat hozta rendbe, talán a kőkereszteket is ekkor helyezhették el. A két világháború között a május utolsó vasárnapján megtartott Hősök napja keretében a város lakossága rendszeresen ellátogatott a sírkertbe.
A 254 sírból álló parcellát az 1980-as évek közepén számolták fel. Mementóként alakították ki a mai is látható halmot, amelynek többszintes betonalapjába süllyesztették az akkor még jó állapotban lévő, összesen 113 kőkeresztet. Felvetődik, hogy az elhunytak hamvait összegyűjtve esetleg itt, a sírhalom alatt helyezték-e el, amelyre azonban nincs adatunk.
Az egyedi formájú sírjelek közül kiemelném az alábbi kis obeliszket, amely a lengyel nyelvű szöveg tanúsága szerint a Monarchia hadseregében szolgáló lengyel kadét (hadapród), Posswger Wiktor Possinger Wiktor (pontosításért köszönet Fekete Csabának) egykori sírhelyéhez készült, aki 1915 februárjában hunyt el Hatvanban (Zginął śmiercią bohaterską - Hősi halált halt…)
A 40. p.p. nem az életkorra, hanem a császári és királyi 40. gyalogezredre (lengyelül: pehotni polk) utal, amelyben az elhunyt szolgált. Az ezred nemcsak harcolt Galíciában, hanem ott is verbuválódott, hadkiegészítő-parancsnoksága Krakkótól keletre, Rzeszow városában székelt. Az ezred állományának 97%-a lengyel nemzetiségű katonából állt, így nem meglepő, hogy egy lengyel tiszt-várományos került Hatvanba sebesültként. Sajnos az életét nem sikerült megmenteni.
Végezetül a sírhalom több oldalról fényképezve. A sírkereszteken magyar, lengyel, orosz, szlovák, román, német neveket egyaránt találhatunk. A 30 évvel ezelőtti 113 kőkeresztnek csak egy része maradt meg, a betonalap állapota önmagáért beszél. A múló idő nyomát nem lehet nem észrevenni a magára hagyott emlékhelyen, amelynek rendbehozatala esedékes és kívánatos volna.
(A témakörrel kapcsolatos további információk Fekete Csaba cikk utáni hozzászólásában.)
Nagy Nándor