Hatvan története

Galéria az 1944. szeptemberi bombázásról

2016. szeptember 21. - Nagy Nándor
 
A hatvani vasúti pályaudvart ért 1944. szeptemberi 20-i bombatámadásról már több fényképpel találkozhattak az érdeklődők. Hajdanán, a Hatvany Lajos Múzeum régi honlapjára magam is szerkesztettem egy összeállítást, amely jórészt a Múzeum Fényképtárában található fotókra alapult. A galéria később a technika ördöge miatt elszállt, azonban az intézményvezető volt olyan kedves, és hozzájárult, hogy ezeket a blogon ismét közzétegyem - köszönet érte.
  Természetesen hozzápakoltam még azokat a felvételeket is, amelyek más forrásból jórészt már közismertek, de talán jobb így, együtt áttekinteni a témakörhöz kapcsolódó anyagokat.
Ajánlott blog-bejegyzések:
Alább pedig nyílik a galéria!

 

 

 

Nemzeti Újság, 1928. június 3.

 

A kánikula versus felhőszakadás időszakában senkit sem szeretnék nehéz történettel fárasztani, ezért egy kis könnyű csemege érkezik az asztalra, amelyet a nyári szünet során is nyugodtan lehet fogyasztani.

1928. június 3-a reggelén ritka meglepetésben részesültek azok a hatvaniak, akiknek kezébe került a Nemzeti Újság címet viselő kormánypárti, elsősorban katolikus orientáltságú napilap, amely 12 oldalas, számos fényképpel tarkított összeállítást közölt Hatvanról. Az írás tartalma összefoglalta a település múltját és korabeli jelenét, megemlítve a több évtizedes dinamikus fejlődés egyes állomásait.

cimlap.jpg

Úgy tűnik, a sajtóanyag nem hatvani megrendelésre készült, hanem a szerkesztőség figyelmét valóban „spontánul” keltette fel Hatvan négy évtizedes menetelése. A hatvani közvélemény és a helyi sajtómunkások maguk is meglepődtek, hogy egyszer csak kitüntetett helyen, egy befolyásos budapesti újság oldalain szerepel a település.

Az izgalom (…) bizony erőt vett rajtunk, akik pedig itt a szerkesztőségben elég közömbösen szoktuk venni a dolgokat. Most kizökkentünk közömbös hangulatunkból, mikor megláttuk a finom papírra nyomtatott oldalán Hatvan címerét (…). Mi ragadta meg nálunk a Nemzeti Újság figyelmét, nem tudjuk. De, hogy igen kedvesen foglalkozik Hatvannal, ennek történelmével, múltjával és embereivel, azt elvitatni nem lehet.

(Hatvan és Járása, 1928. június 10.)

A melléklet ezen a linken megtekinthető, illetve szabadon letölthető, az Országos Széchényi Könyvtár közzétételhez való hozzájárulását utólag is köszönöm. Közepes minőségük ellenére a fényképek többségét ki- majd bevágtam a bejegyzés végén található galériába, kiegészítő megjegyzéseim mellettük olvashatóak. A felvételek egy részét az érdeklődők más forrásból talán már ismerhetik.

Három előzetes észrevétel:

1. A Stefánia Szövetség hatvani fiókjának alábbi épületét nem sikerült beazonosítanom az elmúlt évek során. A megoldás nyújtó kedves Olvasó a blog külön díját kaphatja az idén.

21_stefania.jpg

2. A szövegben felvetődött Hatvan települési jogállásának kissé sarkított, kissé heroizáló magyarázata. Mint arra korábbi bejegyzésekben (itt és itt) is utaltam, az egykori mezőváros Hatvant 1871-ben nem minősítették vissza nagyközséggé, hanem az új jogállási rendszerben e kategóriába sorolták be, korabeli fejlettségi szintjének megfelelően. Fél évszázaddal később, az 1920-as évekre a település már elérte a rendezett tanácsú várossá válás mércéjét (a mező- és az rt. városi címnek nincs köze egymáshoz), amely azonban mégsem valósult meg. A háttérben nem egy külső Hatvan-ellenes összeesküvés, hanem bizonyos helyi érdekcsoportok álltak - erről majd egyszer mesélek.
   Mindenesetre több objektív szemlélőnek, így a Nemzeti Újság szerkesztőségének is feltűnt, hogy Hatvan társadalmi összetétele, a gazdasági vállalkozások száma, a közigazgatási és rendészeti apparátus nagysága és sok más egyéb tényező a regnáló városok szintjével vetekedett. Az összeállításban megemlített önálló árvaszék hab lett volna a tortán, mivel e lépéssel Hatvan lett volna az egyetlen, önálló gyámügyi hivatallal rendelkező nagyközség az országban, amelyet azonban végül nem hozták létre.
3. A szövegben említett „nagy megyei kórház” terve - 1914-hez hasonlóan - sajnos ekkor sem valósult meg.

 

A galéria:

Kellemes olvasgatást és nézelődést, valamint jó pihenést kívánok a még hátralévő nyári időszakra, a fajsúlyosabb témakörök pedig érkeznek pár hét múlva.

Nagy Nándor

 

Hátvánbán (valóban) hárápnák a kácsák

Nyugalom, ez nem a Zagyva-menti vérkacsákról szóló rémfilm munkacíme, hanem egy közismert helyi szólás, amely a legutóbbi bejegyzés egyik melléklete kapcsán jutott eszembe. Márciusban ugyanis egy jó magas labdát hagytam leütés nélkül, ezúttal azonban ideje beütni az ászt.

zagyva_b-v2.jpg

Mint arról szó esett, a hatvani haditengerész, Nagy István 1917-ben néhány hetet a pólai hadikórházban töltött, és a HM Bécsi Kirendeltségének segítségével a korabeli kórlapot is megismerhettük. A kitöltött formanyomtatványon ott búvik egy apró érdekesség, amelyen könnyedén átsuhanhat(na) érdeklődő tekintetünk. A születési helynél ugyanis nem Hatvan (a-val), hanem HÁTVAN szerepelt (bizony egy hangsúlyos á-val), abban pedig biztosak lehetünk, hogy az ékezet nem elírás vagy egy kóbor tintapaca eredménye.

korlap_v2.jpg

Vélhetően Nagy Istvántól megkérdezték születési helyét, aki oly ízesen és ellentmondást nem tűrően válaszolt a kérdésre, hogy végül nem a hivatalos "hatvani", hanem a "hátvani" formula került a papírosra. Nem elszigetelt jelenségről van szó, hiszen pár éve már említettük, hogy a helységnevek szabályozására létrehozott Országos Községi Törzskönyvbizottság által, 1901-ben kiállított ún. községi törzskönyvi lapon a település „egyéb nem hivatalos nevei” rovatban ott szerepel a Hátvan is!

A háttérben a még köztünk élő, de az utóbbi évtizedekben sajnos fokozatosan visszaszoruló markáns hatvani tájszólás állhatott. A XX. századi nagyarányú elterjedtségre bizonyíték az 1944 kora őszén az Erdélyből menekülő Erőss Alfréd katolikus teológus (jobbra) naplójegyzete, aki szeptember 20-a délelőttjén érkezett vasúttal Hatvanba. Hatalmas szerencséjére azonban nem maradt az állomáson, hanem „bestoppolt” a Kossuth téri plébánia épületéhez, így a vasútállomás ellen dél körül megkezdődő, több száz halálos áldozatot követelő légitámadást biztonságos helyen vészelte át.
Következő napi élményéről így írt:
A megcsökkent piacon s a városház udvarán élveztem a hatvani embereket. Először hallottam ily közvetlenül és tömegesen ezt a hatvani tájszólást, a magánhangzók sajátos á-lejtését. Amint megfigyeltem, az a és e közt sokszor elmosódik a különbség. A hatvani ember ányámról és fájámról beszél.
A hátvani népnyelv olyan masszív erővel bírt, hogy a blog által többször hivatkozott 1864-es helyi adatgyűjtés szerint a népnyelvnek esze ágában sem volt a helységnév eredetét a hatvan szó számnévi alakjában fellelni, hanem inkább a Hátvan szóból származtatták:
A helynév eredetéről, a néphagyományból, így a városi levéltárban megőrzött, de 1849. évben az orosz hadsereg által elrablott és szétdúlt száz néhány évekről szóló jegyző-könyv szerint a magyarok, mint az Alföld végének fedezetéül vár építésének szükségét elismerve, vezéri tanácskozmány alkalmával közösen megállapodtak a várat odaépíteni, ahol az a „Hátvan”, melyen fel is építetett, és innen nyerte a vár és város nevét is (…).

Mint Erőss Alfréd naplójegyzetéből is kiderült, a hatvani tájszólás erős pozícióit a XIX. század utolsó harmadában felgyorsuló bevándorlás sem ingatta meg (az 1890-es népszámlálás szerint a lakosság 40%-a nem Hatvanban született.) A környékbéli gazdasági migránsok valószínűleg ugyanazt a tájszólást beszélték, míg a távolból érkezett bevándorlók - javarészt munkások, vasutasok és tisztviselők - nagyobb része valószínűleg megtartotta a maga hárápásmentes nyelvét.

1890_v2.png

Bár hatvani népnyelvről beszéltünk, azonban a dialektus jóval kiterjedtebb területre jellemző. A tudomány mai állása szerint 10 magyar nyelvjárási régió létezik, amelyek közül Hatvan térsége a palóc régióhoz tartozik; utóbbi Heves megyén kívül magában foglalja Pest megye északi részét, Nógrád és BAZ megye borsodi tagját, illetve a mai Szlovákia déli, többségében magyarok által lakott területeinek jelentős részét. A nyelvjárás egyik legjellemzőbb sajátossága éppen az „a” hang helyett ajakzárás nélkül képzett rövid „á” hang használata. A palóc régión belül természetesen minden kisebb tájegység rendelkezik sajátos vonásokkal, de a címben szereplő szólás Salgótarjánra lokalizált változata is közismert (Tárjánban hárápnák a kácsák.).
P.S: Úgy gondolom, hogy e témakörrel kapcsolatban minden érdeklődő rendelkezik saját tapasztalattal, vagy családi emlékkel, amelyek megosztását szeretettel várom.
A "Hatvan" helységnév népi magyarázataival foglalkozó rövid tanulmányom pár éve jelent meg egy gyűjteményes kötetben, ezen a linken szabadon olvasható és/vagy letölthető.

Nagy Nándor

süti beállítások módosítása