Hatvan története

Ezüstdénárok a Kossuth tér alatt

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. december 03. - Nagy Nándor
 
A Kossuth téren, az egykori fekete szobor helyén végzett régészeti feltárás során ezüstdénárokat tartalmazó késő középkori edény került elő november közepén, Halász Ágoston régész jóvoltából. A feltárás önmagában is „történelmi” esemény, mivel a fő téren korábban sohasem került sor szakszerű régészeti leletmentésre. (A városi múzeumnál és a Kossuth téren folyó ásatásokról tv-riport itt, az ezüstdénárok 1.45-től.)
 
DoktayGy 1969 v2.jpgKevésbé ismert azonban, hogy nem ez volt az első ezüstlelet a belvárosban, ugyanis egy zebrával odébb már került elő hasonló kincs, amely tény rögzítése Doktay Gyula nevéhez fűződik. Az eset majdnem fél évszázaddal ezelőtt történt a belvárosi Szent-Adalbert plébániatemplom főút felőli oldalán zajló csatornázási munkálatok közben, nagyjából ott, ahol manapság a Szent Sebestyén szoborcsoport található. 1966. szeptember 12-én, a déli órákban mintegy 2,3 méteres mélységben a munkások egy fából készült tárolóedény-félét találtak, benne 503 darab XVI. századi ezüstpénzt. Pontosabban, ennyit kapott kézhez a város történeti és régészeti „mindenese”, Doktay Gyula, aki kissé bizalmatlan stílusban említette meg jegyzeteiben, hogy ennél több érme lehetett az edényben, amelyeket a kubikusok minden bizonnyal egymás között osztottak szét. (E mellékágra azonban nincs bizonyíték.)
   A dénárokra jellegzetes zöld színű, oxidáció hatására keletkezett „ezüstrozsda” rakódott, amelyet Doktay ecetes folyadékkal távolított el az érmékről. Hamarosan a helyszínre érkezett Nagy Árpád egri régész, aki Doktayval karöltve hivatalos jelentést készített az esetről. Utóbbi papíros és a félezer ezüstpénz valószínűleg az egri múzeum raktárában található.
   Felvetődik a kérdés, hogyan, illetve miért kerülhettek oda a dénárok? A tisztítás után kiderült, hogy az érméket 1529 és 1541 között verték, vagyis feltételezhetjük, hogy az edényt közvetlenül Hatvan török által történő elfoglalása (1544) előtt rejthették el. Nem is volt ez igazi ostrom, hiszen a magyar védősereg a törökök közeledtének hírére harc nélkül elszelelt. A tulajdonos minden bizonnyal gyorsan keresett egy rejtekhelyet, de nem ásott olyan mélyre, mint gondolnánk, ugyanis a korabeli talajszint mintegy 2 méterrel a jelenlegi állapot alatt húzódott.
   Íme, két fénykép az I. (Habsburg) Ferdinánd által 1536-ban vert ezüstdénár elő- és hátoldaláról, az edény is ilyen érméket tartalmazhatott. Tiszta, jó ezüstből készültek, átmérőjük 15-16 mm, tömegük 0,4-0,5 gramm volt. (Korabeli dénárok értéke egyébként a numizmatikai web-piacon többnyire 5 és 25 ezer között mozog.)
 
Ferdi 1536 ezdenár egyutt.jpg
A Kossuth téri ezüstdénárok keletkezési idejéről egyelőre nincs hír, így nem tudhatjuk, hogy vonható-e párhuzam az 1966-ban, illetve az idén feltárt leletek közé.
   Ha már itt tartunk, említsük meg – szintén Doktay Gyula feljegyzései nyomán –, hogy 1959-ben a templom mögött, a mai bankfiók előtti kis téren villanyoszlopot helyeztek át, és az új alap kialakításánál falmaradványokra bukkantak. Sajnos régészeti feltárásra nem került sor, így nem tudjuk, hogy mi rejtőzhet a föld alatt, a templom esetleges elődje, vagy esetleg más épület romjai.
 
 

Nagy Nándor

 

 

Szólj hozzá!
régészet 1966 Doktay Gyula ezüstdénár

A régi temető

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. november 10. - Nagy Nándor
Bő egy héttel november 2-a után röviden megemlékezünk a város egykori sírkertjéről, amelyről a fiatalabb korosztályok talán nem is hallottak még. A hatvani temetők történetével több neves kutató foglalkozott korábban, így – némi kiegészítésekkel ellátva – tömören összegezzük Doktay Gyula és Ring Lajos kéziratos, illetve Kovács János és Horváth László nyomtatásban megjelent munkáit (utóbbi a neten is olvasható, itt).
 
Az Öregtemetőnek vagy Kálvária-temetőnek is nevezett temetkezési helyet a török kiűzését követő újratelepedés nyomán, 1710. október 22-én nyitották meg, Zima György hatvani plébános örök nyugalomba történő helyezésével. A lakosok többsége ekkor még a várost háromnegyed-félkörívben átölelő várárkon belül élte újkori mindennapjait, így a kor szokásainak megfelelően a köztemetőnek a belterületen kívül kerestek helyet, a mai Batthyány utca-Honvéd utca-Tabán utca által határolt térségben.
   Az I. katonai felmérés (1784) térképén láthatjuk, hogy a választás nem volt véletlen, mivel a jelenlegi sík terület helyén egy dombocska feküdt, amely a temetőnél nagyobb kiterjedéssel bírt (mai Honvéd u./Dózsa tér/Horváth M. u./Ratkó Kálmán u.). A temető környékén alig álltak házak, még utcák sem voltak kialakítva, a Tabán utat se keressük; az infrastruktúrát a déli irányba tartó földút jelentette.
 Dia1.1.GIF
 
A temető korábban nem ismert részét a szokásos véletlennek köszönhetően fedezték fel 1960 tavaszán. A mai Honvéd utcai vízvezeték lefektetésekor hatalmas tömegsírra bukkantak, amelynek eredetét Doktay Gyula az 1739. évi pestisjárvánnyal hozta összefüggésbe. A korabeli Hatvan lakosságának csaknem fele, 562 lakos esett a járvány áldozatául. Doktay feltevésének helyességét bizonyítja, hogy a pestistől való megszabadulás emlékére készült Szent Sebestyén-szobrot eredetileg itt állíthatták fel 1740-ben, majd innen költözött át 1846-ban a főtér Plébánia melletti részére, illetve 1971-ben a belvárosi római katolikus templom baloldalára. A XIX. század első felében, a mai Honvéd utca kiépítése során gyakorlatilag ráépítettek az elfeledett tömegsírra, az emlékmű áttelepítése valószínűleg ezért vált szükségessé.
   A 2. kat. felmérés térképén (1853) már működött a Tabán út, a temető északi kiterjedése egészen odáig kiterjedt.
 
Dia2.1.GIF
Tovább terjeszkedésre azonban nem volt lehetőség, ezért 1829-ben új temetkezési helyet nyitottak meg, mégpedig a jelenleg is működő óhatvani/belvárosi temetőt, a Hort/Gyöngyös felé kivezető főút és a Temető út által határolt területen. A régi temető bezárásának időpontja vitatott: Doktay Gyula szerint az utolsó temetkezésre 1829. március 20-án került sor, Horváth László adatai szerint azonban az 1890-es évekig használatban maradt. Utóbbi feltevést igazolhatja a Santa Rossa Angelo olasz kőfaragó által készített Kálvária-szoborcsoport, amelyet a régi temetőben állítottak fel 1862-ben; nem valószínű, hogy egy évtizedek óta lezárt temetőbe jelölték volna ki a műalkotás helyét.
   1853-1884 között némi változás történt, mivel a temető Tabán út felé eső részét felszámolták, a területen pedig házhelyeket alakítottak ki.
 
Dia3.1.GIF
 A régi temető és az óhatvani rkat. templom közötti szakaszt később Szent Mihály utcának keresztelték el. A névadót a magyar néphagyományban a temetők és a temetés védőszentjeként tisztelték. Az összefüggés egyértelmű, érdekesség azonban, hogy a várárok 1910 körüli befedéséig a Szent Mihály-Tabán út találkozásánál nem állt híd, vagyis a halottas menetnek kerülnie kellett északi vagy déli irányba.
    A XIX. század végén tehát a temető véglegesen használaton kívülre került, a Kálvária azonban még évtizedekig a dombon maradt. Mai helyére, az új temető első parcelláit kettészelő út végére 1935-ben került. Doktay Gyula által megőrzött felvételen még eredeti helyén látható, valamikor az 1930-as évek elején.
 
korlap_v2.jpg
 
   A belterület által fokozatosan befogadott régi temető eredeti funkciójától eltávolodva, a hatvani gyerekek egyik kedvenc játszóhelyéül vált. Emellett a hatvani lakosok előszeretettel vételeztek némi homokot innen építkezésekhez, amely során a csontok mellett értékesnek vélt tárgyi emlékek is előkerültek. Ring Lajos által lejegyzett urbán-legenda szerint 1938-ban két játszadozó gyermek egy vaskazettát talált, de a frissített tulajdonjogon összevesztek. Épp arra járt egy rendőr, aki a két gyermeket a talált tárggyal együtt bevitte a hatvani rendőrség vezetőjéhez, Révász Józsefhez, aki a rendvédelem mellett szabadidős helytörténészként is tevékenykedett. A vonatkozó jogszabályok előkeresése helyett mindenkit a láda tartalma izgatott, amelyet azonban csak Madler János lakatos-mester tudott kinyitni. Három rekeszben mintegy 300 darab ún. piculát (régi osztrák 10 krajcáros ezüst váltópénz) találtak. Révász nagyon megörült a váratlan felfedezésnek, és egy-egy pénzérmét adott a gyerekeknek. (A picula az 1892 előtt ezüst 10 krajcáros váltópénz tréfás beceneve volt, amely az olasz spicciola szóból származik.)
 
A régi temető felszámolása 1945 után kezdődött meg. A dombocskát segélymunka keretében a közeli Sárgödör feltöltésére kezdték elhordani (utóbbit még csónakozásra is használták a régi időkben.) A cukorgyár felszereléséből keskeny-vágányú, ún. kutyavasutat telepítettek az Öregtemető és a Sárgödör közé, ezen keresztül szállították a homokot. A Hatvan-belterületi térképek közül utoljára az 1948-as változaton láthatjuk a régi temetőt. Délre az említett Sárgödör, északnyugatra a néhány évtized erejéig Hámán Katóvá átkeresztelt Szent Mihály utca.
 
Dia4.1.GIF
A domb maradékát az új vasúti állomás építésekor hordták el 1954-1955 folyamán.
 
A régi temetőben az 1930-as évek során készült remek fényképet Kovács János bocsátotta rendelkezésemre.
 
134 - Kálvária temető XX v2.jpg
A jó minőségű fénykép első pillantásra nem látható részletét nem hagyjuk veszni, hanem markáns nagyítás után máris feltűnik egy kétfogatos (fekete+fehér paci) szekér, rajta három hatvani lakos; középen valószínűleg egy hölgy tekint éppen reánk. A temető művelésre alkalmas részét a hatvani plébános anno kiadta árendába, talán éppen a bérlők tartanak haza a munkából.
 
134 - Kálvária temető részlet v3.2.jpg
Végezetül jöjjön szokásos összefoglaló térképünk. (Az átláthatóság kedvéért tegyük ki inkább teljes képernyőre a jobb felső sarokba található négyzetféle segítségével.)
 

 
Nagy Nándor
 
Irodalom:
- Kovács János István: A hatvani prépostság története. Hatvan, 2008.

 

 

1 komment
1955 1938 régi temető Kálvária 1710 Sárgödör

A fekete szobor (5.)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. október 10. - Nagy Nándor
A sorozat utolsó részeként arra keressük a választ, hogy az áthelyezett szovjet emlékmű alatti egyéni sírhely kinek a földi maradványait őrzi 68 éve. A talány megoldásában kulcsszerep jutott Anasztazia Sztoljarova orosz történész-hölgynek, aki a témával kapcsolatos szovjet forrásokat Oroszország valamely rejtett zugából előbányászta, majd elküldte számomra. Köszönet érte.
 
Az 1945. május 1-én átadott tiszti emlékmű (=fekete szobor) oldalára tehát összesen 69 szovjet tiszt nevét vésték fel annak idején. Az elméletet a helytörténeti munkák sem cáfolták, így például a Heves megye területén elesett szovjet katonákat összegyűjtő kiadványba (1985) is bekerült a szóban forgó 69 szovjet tiszt neve.
   A szovjet hivatalos szervek által a későbbi évtizedekben készített összeállítások szintén az emlékművön található névjegyzéket vették alapul, és bármilyen furcsa, úgy tűnik, hogy számukra sem voltak ismertek az 1945-ben kelt primer források. A további kavarodást jól mutatja az alábbi 1990-ben kelt alábbi irat. A sírhely és a 69 személy említése még rendben volna, azonban a térképvázlaton valójában nem a Kossuth tér és a fekete szobor helyét jelölték meg, hanem az egykori Lenin tér által befogadott fehér szobrot, amelyet 1972/73 folyamán, vagyis majd’ húsz évvel korábban már elbontottak.
 
1990-adatlap 02 v2.2.jpg 
A téves adatokból kiindulva gondolhatta a Tarnopol környékéről 1966-ban Hatvanba látogató J. V. Dmitrievics (lásd: 2. rész), hogy unokaöccse, a Hatvan környékén elesett Jamkovoj Afanaszij Dmitrievics kapitány a fekete szobor alatt nyugszik. (Anasztázia dokumentumai szerint valójában Hort délkeleti körzetében, a főút mellett temették el 1944. november 26-án. Konkrét adat nincs rá, de valószínűsítem, hogy ezt a sírhelyet a magyar hatóságok 1948-ban áthelyezték a községi temetőbe.)
 
Zhigulenkov_BV.jpgA tavaly augusztusi 3. részben beszámoltunk az eredeti hipotézis tarthatatlan voltáról, hiszen az emlékművön szereplő Borisz V. Zsigulenkov gárda-főhadnagyről kiderült, hogy 1944. november 16-án, Besenyszög térségében bekövetkezett halála után nem Hatvanban, hanem Aradon temették el, majd holttestét később átszállították Moszkvába. Anasztazia, korabeli orosz források alapján utánanézett a 69 tisztnek, és kiderült, hogy közülük csak három tisztnél említették meg konkrét temetkezési helyként Hatvan belvárosát, a többiek esetében a környező településeket (pl. Apc, Hort, Jobbágyi, Tura) jegyezték fel. A holttestek Hatvanba történő utólagos áthelyezését, mint lehetőséget azonban nem lehetett kizárni, ezért jobbnak láttuk, ha az említett információt a feltárási/exhumálási munkálatok befejezéséig diszkrét keretek között tartjuk.
   A fekete szobor alatti sírhelyen 2012. október közepén egyetlen, fakoporsóban elhelyezett holttestet találtak. A sajtóhíradások szerint a megtalált személy főhadnagyi rangban állt, amelyet azonban sem a sírban talált tárgyi emlékek, sem az akkor ismert források nem erősítettek meg. (A mai napig nem derült ki, hogy a főhadnagy-elmélet honnan származott, valószínűleg valamit valaki félreérthetett, talán éppen Zsigulenkov főhadnagy miatt.)
 
A feltárás során a holttest mellett egy szemüveget és egy gyógyszeres fiolát találtak, amely alapján sejthető volt, hogy az eltemetett személy esetleg katonaorvosként szolgálhatott. Anasztazia által összeállított listában egyetlen olyan személy volt, akire a fenti állítás igaznak bizonyult, ráadásul az emlékműre vésett nevek közül ő rendelkezett a legmagasabb, gárda-őrnagyi rendfokozattal.
   A korabeli szovjet katonai források alapján valószínűsíthető, hogy az 1945-ben eltemetett, majd 2012-ben exhumált szovjet katonatiszt Alekszandr Alekszandrovics Brun orvos-őrnaggyal azonosítható, aki a szovjet 9. Lovas Hadosztály alá rendelt 1395. Sebészeti Kórház parancsnoka volt.
 
Nevek_A_v18.JPG
Az iratok konkrétan megemlítik, hogy Brunt Hatvan főterén, a 3-as számú sírhelyen temették el (lásd alább), amely a fekete szobor egykori helyét jelenti.
 
3-as sír v2.jpg
Brun személyét megemlítette Szmirnov orvos-őrnagy 1945. július 23-án kelt jelentése, aki a szovjet katonai temetéseket koordinálta Hatvanban.
szmirnov v2.jpgAz 1945. július 18-án kelt 02708. számú parancsának végrehajtása kapcsán jelentem, hogy a Vörös Hadsereg sebesülés vagy betegség okán elesett katonáit a 4325. Tábori Sebész és Mozgó Kórház kizárólag Magyarország területén, Hatvan városában temette el.
A hatvani tábori kórház evakuálása alatt 2o fő esett el, köztük egy tiszt (Brun A.A. orvos-őrnagy). A temetéseket Hatvan város központjában hajtottuk végre, ahol a német megszállókkal Hatvan város felszabadításáért vívott harcban elesettek emlékére 2 márvány emlékművet emeltünk, ebből 1 a tiszti állományé [=fekete szobor], 1 a sorállományé és az őrmestereké [=fehér szobor], ezeket a felállításuk napján keltezett kormányzati parancs jelöli.
A temető teljes felszereltséggel rendelkezik.
Aláírás: Szmirnov orvos-őrnagy, a 4325 Tábori Sebész és Mozgó Kórház Parancsnoka
A. A. Brun 1908-ban született Oroszország távol-keleti részén, az Amur folyó partján található Blagovescsenszk városában, mintegy 9000 km-re Hatvantól.

Szmirnov megemlítette, hogy Brun és egysége „evakuálás” során szerzett sebesüléseibe halt bele; más forrásból ismeretes, hogy Brun 1945. január 5-én hunyt el. Mivel Hatvan környékén már 1944. december elején befejeződtek a harci cselekmények, ezért az eset máshol, valószínűleg Budapest ostroma közben történhetett, amely után Brunt és társait a Hatvanban kialakított szovjet hadikórház-komplexumba szállították.   Természetesen felmerül a kérdés: hol lehet a másik két tiszt sírhelye, amelyeket szintén a belváros területére lokalizáltak. A választ talán sohasem tudjuk meg, csak annyi bizonyos, hogy nem a fekete szobor egykori helyének környékén, hiszen utóbbit 2012 őszén alaposan átvizsgálták. Talán később mégis exhumálták őket, de az is lehet, hogy a Kossuth tér egyik meg nem mozgatott szegletében találhatóak.
 
Nagy Nándor

 

Szólj hozzá!
szovjet emlékmű 1945 fekete szobor Brun
süti beállítások módosítása