A Postasor és a Papagáj-házak
A februári hangulatú húsvétra végre befutott sorozatunk II. része. A késlekedés hátterében a Búzavirág-bejegyzés folyamatos frissítése és a lustaság mellett egy örvendetes fejlemény áll: egyre-másra érkeznek a régi fényképek, amelyeket érdemes az ömlesztett megjelenítés helyett bizonyos rendezettségi elvek alapján közreadni, a struktúra kialakítása azonban némi időt és agysejtet igényelt.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy a városrészekkel kapcsolatos kérdőív egy hétig még aktív, kérem, aki eddig kihagyta, töltse ki - minden válasz számít! Köszönöm.)
Búcsút veszünk tehát szeretett Búzavirágunktól, de nem megyünk messzire, csak a Bástya utca/Grassalkovich út sarkáig, ahonnan kiindulva a Thurzó utcáig húzódó házsort, vagyis a Papagáj-ház(ak)tól a Postáig tartó szakaszt vesszük szemügyre.
1. Felvezetés
Ahogyan a főút számtalan néven szerepelt az elmúlt száz évben, a házsornak is több „félhivatalos” elnevezése akadt régen, mint Papagáj-sor, Postasor, illetve Bazársor. Utóbbi címke magyarázatra szorul: 1958, illetve 1969 előtt itt, vagyis a Vörös Hadsereg útján hagyományos földszintes házak húzódtak, amelyekben főként kisiparosok, kiskereskedők kínálták a nagyközönségnek portékájukat, illetve szolgáltatásaikat. Körülbelül olyan hangulata lehetett, mint a főút másik oldalán ma is álló, páros házszámú, hasonló funkcióval rendelkező házsornak, amelynek kétharmada szerencsésen elkerülte a felszámolást.
A régi Bazársor sorsának hátterében – a régi Búzavirággal ellentétben – nem a főút áthelyezése, hanem egy háromnegyed évszázados problémát orvosolni kívánó megoldási kísérlet állt. Hatvanban a helyszűke már a 1880-1900 közötti népességrobbanás időszakában gondot okozott. Nemcsak a település önkormányzata, hanem a vasút, és a cukorgyár is számos jelentős erőfeszítéseket tett a férőhelyek növelése érdekében, de a kereslet és a kínálat sosem került egyensúlyba. Az 1944. szeptember 20-i bombatámadás, majd két hónappal később a város ostroma nyomán számos ingatlan sérült, vagy semmisült meg, amely tovább nehezítette a helyzetet.
A szocialista iparosítás következtében az 1950-es években újabb beköltözési hullám vette a kezdetét, ezért a helyi tanács lakásépítési program elfogadása mellett döntött. Hatvan frekventált, belvárosi utcáiban üres telek nemigen akadt, így a tervekben szereplő új, több emeletes ingatlanokat elsősorban a régi, földszintes házak helyére kívánták emelni. A több hullámban zajló folyamat következményeként a lakásmizéria csökkent, azonban a város jellegzetes, túlzás nélkül állíthatjuk történelmi házsorai eltűntek, emlékük legfeljebb régi képeslapok és fényképek segítségével időzhetőek meg.
Az első bontás-építés hullám a Postasort érintette, amely során két részletben (1958, 1969) a Posta-palota kivételével a teljes házsort felszámolták. A visszatekintés lehetőségét elsősorban Doktay Gyulának köszönhetjük, aki megsejtette, hogy fél évszázad múltán sokakat érdekelnek majd a város eltűnt épületei, így közvetlenül a dózerolás előtt lefényképezte a bontásra ítélt házakat. (A felvételek a városi múzeum által őrzött Doktay-hagyatékban találhatóak meg).
2. 1958-1959: a Papagáj házak építése (Grassalkovich út 7-11.)
A főút Bástya és Thurzó utca melletti szakaszán 1958 előtt hét ház volt megtalálható, amelyek közül 1958-ban négyet bontottak le. A Bástya-sarok utáni első két házról sajnos nem maradt ránk fénykép. Doktay Gyula alábbi felvétele a harmadik házzal „kezdődik”, amelynek tetőszerkezetét ekkora már lefejtették. A negyedik épületből csak a kerítés romjai láthatóak. Doktay feljegyzései szerint ez volt az ún. Kondek-ház, amit Knau Gábortól vett meg a Kondek-család, amely „keskeny telken épült alacsony kis ház volt, utcára hentes üzlettel, kettő boltajtóval, egy ablakkal. A lakás az udvar felé volt. Megért a bontócsákányra.”
A Papagáj-építkezések még ebben az évben megkezdődtek, a segédmunkások mellett 11 kőműves dolgozott a projekten. Előzetes tervek szerint 1959 májusára fejeződtek volna be a munkálatok, azonban az utolsó simítások a június 18-i Népújság tanúsága szerint áthúzódtak nyári hónapokra.
![1959.06.18. [3.] Papagáj-ház átadás előtt v4.jpg](https://m.blog.hu/ha/hatvantortenete/image/Hogyvolt%202./1959.06.18.%20%5B3.%5D%20Papag%C3%A1j-h%C3%A1z%20%C3%A1tad%C3%A1s%20el%C5%91tt%20v4.jpg)
A „Papagáj-ház(sor)” kifejezést nem a mérnökök, hanem a hatvani köznyelv találta ki, mivel az épület eredeti homlokzatát erőteljes sárga, piros és zöld színekkel festették le. A keresztelési folyamat nem éveket, hanem legfeljebb csak néhány hónapot vett igénybe, ugyanis a Népújság 1960. április 20-i hatvani tudósítása már ezt a terminus technicust említette, természetesen szigorúan idézőjelben.
3. 1959-1969: a Papagáj és Posta közötti interregnum
Az ötödik és a hatodik ház 1958-ban megúszta a bontást. Kérdéses, hogy eredetileg is így tervezték-e a szakemberek, mindenesetre különleges látványt nyújthattak a modern Papagáj-házak és az 1873-ban épített Posta között megmaradt régi földszintes, viszonylag jó állapotban lévő polgári házak, így az utcafront épületei három, jellegüket tekintve teljesen elütő stílust képviseltek tíz éven át.
A hatvani közvilágítást először éppen ezen az útszakaszon vezették be, 1959. október közepén:
A megyeszékhely után Hatvanban is megjelentek az ÁVESZ szakemberei s nagy létrájukat ott tologatják a Vöröshadsereg útján. A járókelők körülállják a szerelőket s nagy megelégedéssel nyugtázzák, hogy most már az ő városukban is lesz neonvilágítás. Jelenleg egy rövid szakaszon, a Búzavirág étteremtől a postáig szerelik a neonlámpákat, de elkészül majd a Kossuth tér és a Lenin tér világítása is. A munkálatok elvégzéséhez 30 ezer forinttal hozzájárult a tanács is. Tegnap még magas létrájukról szerelték a lámpákat a villanyszerelők, de mikorra e sorok az olvasók elé kerülnek, fényárban úszik a Vöröshadsereg útja.(Népújság, 1959. október 10.)
Sőt, a megyei lap az október 15-i fényképpel ellátott címlapján is beszámolt a munkálatokról. A fényképen tisztán kivehető a Posta és a baloldalon „belógó” Papagáj-ház közötti két túlélő földszintes ház.
%20F%C5%91%C3%BAt%20f%C3%A9nyk%C3%A9p%20-%20v%C3%A1gott%20egy%C3%BCtt%20v3.jpg)
Az átmeneti állapot megfigyelhető az 1961. május 1-ét felelevenítő bejegyzésben közölt fényképeken, mivel a felvonulókat éppen ezen az útszakaszon kapta le a fotóriporter.
A Hatvani Magnósklub kimeríthetetlen archívumában szintén található egy remek fénykép: a háttérben láthatjuk a Posta oldalsó tűzfalát és mellette a két ház tetejét. A Papagáj-ház azonban sehogy sem akar belógni képbe – valószínűleg éppen az 1-4. házak lebontása után, de a Papagáj-házak felépítése előtt, tehát 1958-ban járhatunk. (Vagy nagyon rosszul lőttem be a horizontot.)
%20f%C5%91%C3%BAt%20vonul%C3%B3%20v4.jpg)
4. 1969-1970: a Grassalkovich út 3-5. sz. alatti társasház megépítése
A két megmaradt földszintes házat 1969-ben érte utol a balsors, a felvételek azonban szintén 1958-ban készültek. A baloldalon állt Balázs Imre portája, majd Mátyásy pék háza következett a posta mellett közvetlenül. "Komoly városias jellegű fehér sajtolt téglás homlokzatú, nagy, négyszögletes kétszárnyú kapuval, négy nagy ablakkal és üzlethelyiséggel bíró ház volt." - írta Doktay Gyula.
A lebontott házak helyére a mai is látható társasházat építették. Az építkezés 1970-es félkész állapotáról Doktay Gyula szintén készített felvételt.
Búcsúzásképpen ajánlom az egykor.hu Papagáj-sorozatát, amelyben két remek 70-es évekbeli fénykép található, a már elkészült teljes házsorról.
Nagy Nándor
