Mint bennünket Hatvanból értesítenek, az ottani községházán valami bűzlik. Ugyan e forrásból értesülünk, hogy úgy a fő-, valamint az aljegyző ellen hihetetlen visszaélések miatt feljelentés tétetett a főispán és alispánhoz, nem különben az egri pénzügyigazgatósághoz is. E percben, midőn e minden esetre érdekes tudósítást vesszük nem járhattunk a dolog végére, de legközelebb megtesszük.

(Hevesmegyei Lapok, 1895. április 21.)

„(…) környezete minden szellemi támogatást megtagad attól, ki teljes jóakarattal munkálkodik a közjónak minél jobbá tételén. Néma közönnyel nézte a túlságos munkát igénylő hírlap megjelenését, néha-néha dicsérve azt, mint készet anélkül, hogy feltette volna csak egynéhány is magában, hogy annak előállításánál segítségére lesz azon napszámosnak – ki a nagyközönséget iparkodik ama csekély díjért szolgálni, melynek számtani értéke zéró, neve pedig elismerés.”

„Kérve kérem lapunk tisztelt olvasóit, ne vonják meg tőlem és közvetítésem által e lapocska szellemi támogatását. Ígérem, hogy vezetésem alatt soha egy percre se fogja egyetlen közleményében is mellőzni az igazságot és közjót békésen szolgálni.”

Nefelejcset

Szedtem kint a réten

S a legszebbet

Megcsókoltam szépen

Százezerszer elrebegte ajkam:

Boldog Isten! mit szeretsz te rajtam.

Két forgatókönyv képzelhető el:

A szerkesztő valószínűleg északi irányba szerette volna az előfizetői és hirdetői kört bővíteni, kísérlete azonban nem járt sikerrel és a lap hamarosan megszűnt.