[Frissítve: 2011.05.08.]
A kissé hosszúra sikeredett karácsonyi szünet után kívánok a hátralévő tíz és háromnegyed hónapra minden kedves Olvasónak boldog blogos új évet, s ígérem, visszatérünk a bejegyzések óévi sűrűségéhez.
Hatvan város neve évszázadok óta kuriózumnak számít, hiszen gyakorlatilag ez az egyetlen olyan magyarországi településnév, amely a magyar nyelvben számnévként jelenik meg. Valószínűsítem, nincs olyan hatvani vagy a városból elszármazott személy, akinek ne szegezték volna a kérdést, hogy ugyan miért épp hatvan Hatvan, s miért nem ötven vagy hetven, a diskurzusból pedig bizonyára nem maradt ki a fővárosig terjedő útszakasz kerekített hosszának mélyelemzése sem.
A vonónyaláb általában eléri a helytörténettel foglalkozó kutatókat is, akik településtől és célkorszaktól függetlenül előbb-utóbb találkoznak az adott helységnév eredetével kapcsolatos legendák, illetve vitatott és egyúttal érdekfeszítő elméletek bonyolult szövevényével. Pár évvel ezelőtt magam is így jártam, amikor felfedeztem Dr. Tóth Péter Egy besenyő betelepülés helynévi emléke (kísérlet a Hatvan név magyarázatára) címet viselő kitűnő tanulmányát (Archívum/Heves Megyei Levéltár Évkönyve, 1993). A megjelenés óta 18 év telt el, azonban az alapvetésnek számító írásra eleddig nem reflektált a hatvani helytörténet, ezáltal pedig a közvélemény érdeklődő része sem szerezhetett tudomást az új megközelítésről. Magam csak laikus vagyok e téren, mégis úgy gondolom, hogy érdemes a blog keretei között bővebb terjedelemben foglalkoznunk a témakörrel, hozzájárulva ahhoz, hogy a kevésbé ismert források, adatok és magyarázatok szélesebb körben ismertté váljanak. [Kiegészítés: a hatvani helytörténet mégiscsak reflektált, mégpedig Németi Gábor személyében, aki 2002-ben "Új kísérlet a Hatvan név magyarázatára" címmel írt újságcikket a témáról - a leírtakra egy későbbi bejegyzésben térünk majd vissza.]
A hagyományos elméletek a tőszámnévből eredeztetik az elnevezést, amelyet egyúttal személynévként is használtak őseink. (1) Dr. Tóth Péter több szempont alapján vette revízió alá az ingatag alapzatú elméletet, és egyúttal egy érdekes alternatív magyarázatot is megfogalmazott. A tanulmány jelentőségét jelzi, hogy a Heves megyei helynevekkel foglalkozó későbbi összefoglaló munkák már erre az írásra is hivatkoztak.
A régi és új megközelítéseket később elemezzük részletesen, mostani és következő bejegyzésünk – egyfajta prológusként – a témakör egyik érdekes szegmensére helyezi a hangsúlyt. A szakirodalom, s nyomában a hatvani helytörténet megemlíti, hogy a Hatvan helységnevet a mögöttünk álló évszázadok során több település is viselte. Kiss Lajos A földrajzi nevek etimológiája című kétkötetes munkája és Dr. Tóth Péter említett tanulmánya – elsősorban Győrffy György és Csánki Dezső kutatásai nyomán – tucatnyi Hatvan nevű települést említett meg. Ez a tény egyébként jelentős kihívás elé állította a (hely)történetírókat, hiszen a különböző régiókban található Hatvan nevezetű településekre vonatkozó források elkülönítése nem egyszerű feladat. Szepes Béla így ír monográfiája előszavában: „(…) különösen ügyeltem, hogy csak egykorú okmányokon alapuló történetét mutassam be, kerülve a meséket, a megbízhatatlan, vagy más Hatvanra (öt, különböző megyében fekvő Hatvan nevezetű helység volt és van hazánkban) is vonatkoztatható adatok felhasználását”. (2) Félreértés még alapos munka esetén is előfordulhat, így például a hatvani helytörténet által több esetben említett Fulcus nevű rablóvezér a tatárjárás időszakában nem a hevesi várost, hanem egy azonos nevű Nógrád megyei települést fosztott ki… (3)
A mongol pusztítás, majd a török hódoltság időszaka érzékeny veszteséget okozott magyar településhálózatnak: a folyamatos háborúskodások nyomán százával szűntek meg falvak, mezővárosok, azonban voltak, amelyek túlélték ezt az időszakot, vagy újranépesültek a XVII-XVIII. század folyamán. Érdemes tehát szemügyre vennünk, hogy Hatvan druszán- (névrokon-) települései hol helyezkednek/helyezkedtek el, milyen körülmények között pusztultak el, vagy éppen maradtak fenn hazánk vérzivataros évszázadai során.
A bejegyzés során kitérünk az 1898-ban létrehozott Országos Községi Törzskönyvbizottság (OKTB) működésére, amelynek egyik fő feladata a magyarországi helységnevek felülvizsgálata és rendszerezése volt, ezáltal pedig az azonos vagy többnevű községek új hivatalos helynevének megállapítása. Progresszív szemléltető eszközként felhasználjuk
- az 1715. évi országos összeírás digitalizált változata, amelyet a betöltés után nagyítani is lehet, legalábbis Firefoxnál működik (az adatbázis a Magyar Országos Levéltár és az Arcanum Kft. közös projektje);
- a 2. katonai felmérés alapján készült térképek (XIX. század közepe) neten elérhető e-változatát (utóbbiak a Hadtörténelmi Térképtár tulajdonát képezik, e-változatukat az Arcanum Kft. készítette el, neten itt érhető el).
Kiindulópontunk legyen a mellékelt 1877. évi Helységnévtár, amelynek vonatkozó oldalán összesen hét darab Hatvant látunk felsorolva - először a jelenleg is lakott, önálló települési jogállással rendelkező helységekkel foglalkozunk (forrás: www.ksh.hu.).
A főszövegben előforduló zárójeles számoktól senki se ijedjen meg: mivel ezúttal jegyzetekkel látom el az írást.
HATVAN (Heves megye)
Néhány mondat erejéig kitérünk a magunk háza tájára vagyis Heves megye Hatvan városára. Első említésünk 1235-ből való (Hotuin, Hotwin), a középkor során előforduló változatok: Hatuan, Hotoan, Hotwan, Hotuon, Hotwon stb. - a többi Hatvan esetében is hasonló elnevezésekkel találkozunk majd. (4)
A XV. század elejétől már Nagyhatvanként (Naghathwan) említik, megkülönböztetve a közeli Kishatvan nevű településtől. Félreértések elkerülése végett: a középkori Kishatvan nem azonos "újkori", vagyis a mai település azonos nevű városrészével, amelyet a térképek nagyjából a Kisfaludy utca környékére helyeznek. (A Kishatvan-kérdéskör egyébként a város történetének egyik legizgalmasabb fejezete, amelynek megoldása felé 1-2 hónap múlva teszünk majd dinamikus lépéseket.) A XVI. század második felében eltűnt Kishatvan, ezáltal Nagyhatvan tekintetében az előtag nélküli Hatvan megnevezés vált ismét használatossá.
A XVII. század során a dupla w-s írásmód jellemző (Hatwan), majd a XVIII. század elejére, a dupla w-t felváltott a szimpla v, így az 1715-ös országos összeírásban már a mai is használt névalak szerepelt (oppidum Hatvan = Hatvan mezőváros). Az ország településeinek 1773. évi összeírásában szerepel a latin Hatvaninum megnevezés is, amely többi Hatvan esetében nem fordult elő, legalábbis ebben a forrásban nem.
Az Országos Községi Törzskönyvbizottság 1900-ban kezdte meg Hatvan nagyközség nevének felülvizsgálatát. A névhasználati versenyben egy másik előnév-nélküli, illetve két előnévvel rendelkező Hatvan indult, azonban a mi Hatvanunk már a startpisztoly eldördülése előtt behozhatatlan előnyre tett szert, hiszen egyrészt az OKTB időben itt járt először, másrészt a vasútépítés óta folyamatos fejlődő, jelentős lélekszámmal bíró nagyközség erő-nyerő státuszba került, így fel sem merült a névváltoztatás szükségessége. Az OKTB tagjai 1900. december 20-i ülésén a település nevének változatlan fenntartásában állapodtak meg, amely döntést Hatvan község képviselőtestülete 1901. február 13-i rendkívüli közgyűlésén fogadta el. (5) A határozatot összegző irat eredetiben balra tekinthető meg, illetve rákattintva a nagyítható változat is elérhető. Érdekesség, hogy az 1901-es keltezésű iratra az 1848-as pecsét került, amelyet ebben az időszakban ritkán használtak.
Hatvan község képviselőtestülete által Hatvanban 1901. február 13-án tartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvének kiírása.
Olvastatott Hevesvármegye alispánjának 1845/a. 1901. számú rendelete a községnevek megállapítása tárgyában s ennek kapcsán a hatvani járás főszolgabírájának 691/f. 1901. számú rendelete..
A rendelettel kiadott "Adatok" czímű hivatalos kimutatás figyelembevételével a képviselőtestület a község nevét és írásmódját "Hatvan"-ban állapítja meg. Megállapítja tovább, hogy a községhez tartozó puszták, telepek és egyéb lakhelyek a következők: Nagy Gombos, Kis Gombos, Baj, Nagy-Telek, Kis-Félszer, Sashalom, Brindza, Görbeér és Papmalom puszták, László-major, Kis-Hatvan és Új-Hatvan városrészek és Cukorgyár-telep.
Megállapítja tovább, hogy a községben posta- és távirdahivatal és vasútállomáson kívül telefonállomás is van.
Jegyzette és kiadta: Farkas Dezső községi főjegyző.
A határozat nyomán kiállított községi törzskönyvi lap tartalmaz némi érdekességet: a település korábbi elnevezései rovatban a Hatvan mellé bekerült a Hátvan is! (6) A háttérben valószínűleg az utóbbi évtizedekben sajnálatos módon visszaszorult, jellegzetes „hárápós” hatvani tájszólás állhat, amely azonban egy évszázaddal ezelőtt még általánosan elterjedt volt a környéken. A vasútállomás bombázását memoárjaiban feljegyző Erőss Alfréd így ír erről 1944-ben: „Először hallottam ily közvetlenül és tömegesen ezt a hatvani tájszólást, a magánhangzók sajátos á-lejtését. Amint megfigyeltem, az a és e közt sokszor elmosódik a különbség. A hatvani ember ányámról és fájámról beszél.”
A törzskönyvezés utolsó fejezeteként 1902 őszén Hatvan belterületéhez nem tartozó lakott helyek rendszerezése történt meg. Az iratokból kiderül, hogy Kishatvan és Újhatvan korábban e kategóriába tartozott, azonban a képviselőtestület megállapította, hogy a két hely „… már nem önálló területet képez, hanem a község belterületébe olvadt”. Kishatvant kipipálhatjuk, Újhatvan mellé azonban tehetünk egy jó nagy kérdőjelet.
A hivatalos irat ugyanis külön tett említést a 159 lakossal bíró Vasúttelepről, amely a mai értelemben vett Újhatvan (Hatvan-Salgótarján vasútvonaltól nyugatra eső városrész) területére esett/esik. A síneken túli lakott sáv 1902 környékén csak a főút és a mai Gárdonyi/Bezerédi utcák által határolt területre terjedt ki – ez volt maga a Vasúttelep (=Eisenbahn Colonie) –, tehát erős a gyanú, hogy Újhatvanként akkoriban nem a mai, azonos nevet viselő városrész, hanem a régi település egyik szeglete volt közismert. Hol lehetett … egyelőre nem tudni, az általunk ismert térképeken nincs vonatkozó jelzés, de addig nem nyugszunk, amíg ki nem derítjük … [Kiegészítés: az említett iratokban szereplő adatokból téves következtetést vontam le. Más korabeli forrásokból egyértelműen kiderül, hogy már a századfordulón is a mai Újhatvant jelölték ezen a néven; a Vasúttelep szintén ugyanezt a területet jelentette. A két elnevezés egyidejű szerepeltetésével valószínűleg a jövendő generációkat kívánták némi agytornára sarkallni.]
Vissza azonban eredeti témánkhoz, és jöjjön a fent említett három versenytárs-település.
PÜSPÖKHATVAN (Pest megye)
Nem hiszem, hogy meglepetést okozna e település szerepeltetése, amellyel Hatvanhoz és Budapesthez való földrajzi közelsége miatt valószínűleg már sokan találkoztak.
Nagyobb térképre váltás
Először mint Hatvant (Hotuan) írták le 1274-ben. A mai is Hatvanként regnáló települések közül elsőként váltott át az előtagos névváltozatra, hiszen 1462-ben már Püspökhatvanként (Pyspekhatwana) említik, amely a falu földbirtokosára, a váci püspökségre utalt. (7) Az elnevezés változatlan maradt a későbbiek során, bár az 1715-ös összeírás során külön írták (possessio Püspök Hatvan = Püspök Hatvan falu).
A Pesty Frigyes vezette gyűjtőmunka során (1865. december) rögzített szájhagyomány szerint a történet fordított sorrendben történt: a község neve korábban Püspök volt, majd a török idők során a környező erdőkben elrejtőzött hatvan (darab) község lakosai ide költöztek, és innen kapta Püspök előbbi nevéhez a hatvan kiegészítést - utólag. (8) Természetesen az „elmélet” ún. naiv magyarázatnak tekinthető és a helynév fejlődése valószínűleg a korábbi bekezdésben leírtak alapján ment végbe.
A századforduló során az OKTB megelégedett az előtag megkülönböztető jellegével, ezért a település mintegy hatszáz éves elnevezését változatlanul hagyta, csupán a helyesírásban történt változás: a kötőjeles írásmódon (Püspök-Hatvan) ekkor váltotta fel a mai ismert változat.
További település-információk itt és itt.
ÉRHATVAN / Hotoan (Partium, Románia – Szatmár megye)
Nagyot ugrunk keleti irányba, s a romániai Szatmár megyébe érkezünk, ahol létezik egy alig 200 főt számláló falu, amelyről valószínűleg kevés Olvasóm hallott eddig (korábban e sorok írója sem).
Nagyobb térképre váltás
Érhatvan (román nevén: Hotoan) Nagykárolytól 15 km-re délkeleti irányban, az Ér patakot körülölelő síkságon helyezkedik el. Eredetileg mocsarak és erdők közé települt, de a kora középkori őstájból csupán a falu mellett húzódó ún. Hatvani erdő maradt meg. A település földrajzi értelemben az Érmellék részét képezi, azonban utóbbi elnevezés manapság inkább a tájegység magyar többségű területére vonatkozik (Margitta, Érmihályfalva, Székelyhíd, Bihardiószeg térsége), amelyhez a túlnyomórészt román lakosú községeket – közöttük Érhatvant – ritkán kapcsolják. (9)
A jelenlegi állapotokkal ellentétben Érhatvan egyike volt a középkor korai időszakában létrejött magyar településeknek. (10) Nevét először a Váradi Regestrumban találjuk meg Hotuan formában (1213), későbbi névalakjai: Hothvan, Hathwan; 1427-ben Kyshatwanként [=Kishatvan] említették, amely egy nemesi családnak is névadója volt egyben. (Természetesen az érmelléki Kishatvan és a hevesi Hatvanhoz köthető két Kishatvan között csupán névrokonság áll fenn.)
Érmellék térsége nemcsak a török pusztításokat, hanem az azt követő, évtizedekig elhúzódó kuruc-labanc csatározások is megszenvedte, így Hatvan és a környező falvak javarészt magyar etnikumú lakossága elpusztult, jobb esetben elmenekült; az átmeneti reorganizációt az 1742-1743. évi pestisjárvány akasztotta meg. (11)
A XVIII. század első felében még tartotta magát a Hatvan elnevezés (lásd: 1715. évi összeírás, 7. sor), sőt a térségről készült 1. katonai felmérés (1780-as évek) során még szintén a Hatvan nevet jegyezték le (forrás: itt). Ha nem tudnánk, hogy ekkoriban három Hatvan nevű település éldegélt az országban, bizony felvetődhetne, hogy mit keres Hort helyén Kávás, és ugyan miért került a város folyama hirtelen a település keleti oldalára. Nincs itt gond, csak nem Heves, hanem Közép-Szolnok vármegyében járunk éppen.
A XVIII. század második felében azonban a térség településeinek nevét az Ér- előtaggal egészítették ki, így született meg többek között az Ér Hatvan (Ér-Hatvan) elnevezés is, s a hasonló utat bejáró szomszéd település Ér-Kávás is (lásd alábbi térképrészlet). A száz évvel későbbi Pesty-féle gyűjtőmunka során, 1864. május 19-én lejegyzett adat szerint a Közép-Szolnok vármegyei Hatvant így kívánták megkülönböztetni az országban található többi Hatvan nevű helységtől és pusztától (lakatlanná vált egykori települések), ezért „a mellette lomhán folydogáló fent emlitett Ér vizétöl Ér Hatvannak hivatik”. (12) E magyarázatnak kissé ellentmond az a tény, hogy nemcsak Hatvant, hanem települések egész sorát nevezték át ezen időszak során.
A település már a XVI. században fogadott be román ajkú lakosságot, azonban a migráció és Érhatvan elrománosodása a XVIII. század második felétől gyorsult fel. A bevándorlás következtében a település elvesztette korábbi magyar jellegét és a román lakosok kerültek többségbe. 1850-ben a lakosság 15%, 1890-ben 27%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek, majd az arány fokozatosan 20% alá csökkent. (13)
1887-ben megérkezett a gőzmozdony, ekkor adták át a Nagykároly-Tasnád-Zilah vasútvonalat, amely mentén a község önálló vasútállomással rendelkezett, illetve rendelkezik a mai is. Püspökhatvanhoz hasonlóan az OKTB nem kifogásolta a település elnevezését, szintén csak az írásmódban történt változás és Ér-Hatvanból Érhatvan lett. (14)
A falu évszázadokon keresztül Közép-Szolnok vármegye részét képezte, amelyet 1876-ban egyesítettek Kraszna megyével, Szilágy vármegye név alatt. Érhatvant és térségét az 1920. évi trianoni békediktátum során Romániához csatolták és Szatmár megyéhez „osztották be”, majd a II. bécsi döntés révén átmenetileg visszakerült Magyarországhoz (1940-1944).
A Pesty-gyűjtés adatai szerint a román lakosság Hatvant Hotovánként ejtette ki, amelyhez az I. világháború után igazodott a település ma is használatos, hivatalos román elnevezése (Hotoan); a román köznapi népnyelvben inkább Hotuan alak ismert. (15)
Az 1989-es fordulat után a lakosság száma folyamatosan csökkent és folytatódott a magyarság visszaszorulása is, hiszen 2002-ben a falu 193 lakosából már csak 1 személy vallotta magát magyarnak. Mivel a magyar lakosság aránya már jó ideje nem éri el a 20%-ot, ezért a falu határában nincs kétnyelvű tábla, így Hotoan egykori magyar elnevezését már csak a partiumi településnevekkel foglalkozó szakirodalom és a régi helységnévtárak őrzik. Az egykoron itt élt magyar lakosság építészeti emléke az érhatvani református templom.
(Ha valaki esetleg arra jár, legyen szíves, fényképezze le a helységnévtáblát és küldje el a blog címére, köszönöm.)
SOMOGYHATVAN (Baranya megye)
Újabb nagy lépés, és ezúttal Baranya megye nyugati határmezsgyéjének kis falujához érkezünk, amelynek elnevezése a legtovább tartott ki az eredeti, előtag-nélküli Hatvan mellett. Ugyanis annak ellenére, hogy Érhatvan a XVIII. század közepén kivált a „Hatvaniak” családjából, egészen 1907-ig két Hatvan nevű helység létezett Magyarországon.
Nagyobb térképre váltás
A település elhelyezkedéséről így ír a Pesty-gyűjtés időszakában Bélaváry István hatvani református lelkész (1864. május 4.):
„Hatvan község fekszik Somogy megyében a’ Szigetvári járásban Szigetvárhoz észak felé egy mérföldnyi távolságra, épen a’ Kanizsára vezető ország út mellett felemelkedett és kellemes fekvésű térségen jó minőségű termékeny vidéken. A Zselici vidék itt kezdődik épen.” (16)
A települést először 1421-ben említette oklevél Hatwan néven, amely mellett egy másik falu (Ági) is létezett. Bélaváry István által összegereblyézett információk szerint a középkori Hatvan nem a község jelenlegi helyén, hanem attól kissé nyugatra feküdt. A falu túlélte a török hódítást, sőt a hódoltság évtizede alatt virágzó református egyházközség működött helyben. A pusztulást a XVII. század második felében lezajlott Habsburg-török háborúk okozták, amelynek során a település elnéptelenedett, a lakosság elmenekült (a török kiűzése előtt közvetlenül, az 1690-es évek elejéről származó számadás szerint mindössze három ház és kilenc lélek volt található a faluban), az 1715. évi összeírás is csak két adózó családfőt említett.
Bélaváry sorai szeri
nt a község mai területe a század végén még sűrű bokrokkal benőtt hely volt, ahol először a Kálmán-család alakított ki kaszálót, majd ide telepedett az egykori Hatvan megmaradt lakossága. [Kiegészítés: a fenti történet csak néphagyományként kezelhető: Kálmán falu - párhuzamosan Hatvannal - már a török hódítás előtt is létezett!] Ennek folyományaként kettős elnevezés alakult ki: a falut párhuzamosan hívták Hatvannak és Kálmán-szállásnak, vagy egyszerűen Kálmánnak, népiesen Kámánnak. Erről tanúskodik a 2. katonai felmérés térképe is, ahol Hatvan mellett zárójelben szerepel a Kámán elnevezés. A középkori falu helye pusztanévként maradt meg, amelyre szintén egyaránt alkalmazták a Ká(l)mán-puszta és a Hatvan-puszta elnevezést. A XIX. század derekán készült térképen előbbi változat szerepel, de a század végén hivatalosan a Hatvan-pusztát használták.
A Vasárnapi Újság 1863. április 12-i számában a somogyi Hatvan református népiskolájáról láthatunk egy metszetet, rövidke írással fűszerezve (betöltés után lapozzunk hármat előre, a 132-133. oldalig) a szerkesztők odaírták zárójelbe a megyét, nehogy az olvasó megkeveredjen.
Az Országos Törzskönyvbizottság 1906-ban kezdte meg munkáját Somogy vármegyében és Hatvan esetében ezúttal lépnie kellett, hiszen két azonos nevű település nem maradhatott az országban. A hevesi Hatvan ügyét már hat éve lerendezték, elnevezését ezúttal is – a korábban említett okok miatt – változatlanul meghagyandónak vélelmezték, míg a párszáz fős somogyi Hatvannál névváltoztatást irányoztak elő. A három bizottsági tag közül ketten a Somogyhatvan, míg egy személy a Kishatvan elnevezést javasolta, így az OKTB előbbit fogadta el, amely „alkalmas jelzőül kínálkozott a vármegye nevéről vett s a földrajzi fekvés iránt is”. Hatvan képviselőtestülete 1907. január 31-i ülésén fogadta el a község új elnevezését.
Somogyhatvan 65 lakossal bíró külterületét, Hatvan-pusztát is átkeresztelték, amely ekkor kapta meg „véglegesen” Kámán-puszta elnevezést - mára ez a falurész összeért a település belterületével. (17)
Az 1950. évi megyerendezés során Somogy megye szigetvári járásához tartozó településeket átcsatolták Baranya megyéhez, így alakult ki az az érdekes helyzet, hogy több Somogy- előtaggal rendelkező település nem a névadó, hanem a szomszédos megyéhez tartozik. A településeket nem nevezték át az új beosztásnak megfelelően, így Somogyhatvanból sem lett Baranyahatvan … 2010. január 1-én 378 lakos élt a községben.
További információ a településről itt és itt.
Legközelebb újabb Hatvanok kerülnek terítékre.
Nagy Nándor
Jegyzetek
(1) Kiss László: A földrajzi nevek etimológiája. 2. jav. és bőv. kiadás. Akadémiai Kiadó, Bp., 1988. I/575.
(2) Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története. Bp., 1940. 5-6.
(3) Dr. Tóth Péter: Egy besenyő betelepülés helynévi emléke. Kísérlet a Hatvan név magyarázatára. In: Archívum, 1993. 250.
(4) Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország földrajza. III. Bp., 1987. 98-99.
(5) MOL K 156. OKTB-iratok. 11. doboz.
(6) MOL V5. 1 TKL/34.
(7) Kiss László im. II/385.
(8) Bognár András: Pest-Pilis-Solt vármegye és kiegészítések Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából címmel. Szentendre, 1984. 306-309.
(9) Érhatvannal kapcsolatos szakirodalom: Benedek Zoltán: Érmellék. Helios Kiadó, Orosháza, 1996. 291-292.; Bura László: Szatmár megye helynevei. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2008. 219.
(10) Makkai László: Észak-Erdély nemzetiségi viszonyainak alakulása. 239. http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf1696.pdf
(11) Makkai László im. 248-249.
(12) A Pesty Frigyes-gyűjtés Közép-Szolnok megyei iratai. Köszönöm dr. Mizser Lajosnak, hogy a kiadásra váró kéziratos anyagot a rendelkezésemre bocsátotta.
(13) Varga E. Árpád: Szatmár megye településeinek etnikai adatai. http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002/smetn02.pdf
(14) MOL K 156. OKTB-iratok. 77. doboz, 4. tétel.
(15) Bura László im. 219.
(16) Közli: Somogy vármegye helynévtára / Pesty Frigyes. a szöveget gond. és a bev. írta Gőzsy Zoltán, Polgár Tamás, közrem. Vonyó Jánosné. Kaposvár, 2001. 121-125.
(17) MOL K 156. OKTB-iratok. 2. doboz, 7. tétel.
Külön hivatkozással nem szerepeltek, de szintén felhasználásra kerültek a Helységnévtárak 1863-2003 kötetei is.
