Hatvan története

A fekete szobor (4.)

2013. szeptember 27. - Nagy Nándor
A régi buszállomás után egy másik régi tartozás következik. Tavaly nyáron három részes sorozatban foglalkoztunk a fekete szobor, vagyis a Kossuth téren 68 éven át helyet foglaló szovjet emlékmű történetével:
1. rész: előzmények és az emlékmű felállítása (1945. május 1.);
2. rész: 1945-1989 közötti időszak áttekintése;
3. rész: létezik-e sírhely vagy sem, pro és kontra érvek.
Az elmúlt egy év során jelentős fejlemények történtek az ügyben, amelyek sajátos módon visszahatnak a korábban leírtakra.
 
 
Bontási munkálatok a Kossuth téren
 
2012 nyarán tovább folytatódtak az egyeztetések a hatvani önkormányzat és az orosz hivatalos szervek között. Az áthelyezést jóváhagyó határozat már borítékolható volt, ezért 2012. augusztus 15-én állagmegóvás érdekében az emlékművet védőpalánkkal vették körül. Október elején az orosz fél írásban is megadta az engedélyt az emlékmű áthelyezéséhez, illetve amennyiben emberi maradványok kerülnek elő, azok exhumálásához. A szakszerű előkészületek után október 11-én leemelték az objektum felső részét képező obeliszket.
 
Heves megyei H v3.jpg
A talapzat darabokra szedése, majd az emlékmű alapjának feltárása következett. A bontási munkálatok egy hatvani szakember, Nagy István vezetésével zajlottak le, amelyen az önkormányzat mellett részt vett az orosz nagykövetség, illetve a Honvédelmi Minisztérium megbízottja is. A Nagy Istvánnal készült interjú nyomán tudhattuk meg, hogy a sikertelen ’56-os szobordöntési kísérlet hátterében a ’45-ös építők hozzáértése állt, mivel minden tömböt kőcsapfészkekkel láttak el, és 16-os csapokkal rögzítették egymáshoz. 1956-ban erősebb munkagépre lett volna szükség az emlékmű ledöntéséhez.
    A mélyásatás szintén számos kérdésre megadta a választ. Kiderült, hogy a fekete szobor alapja valóban az egykori medencére épült rá, amelyet kőtörmelékkel töltöttek fel. A medence feltárása során egyéni sírhelyre bukkantak, vagyis a helyszínen valóban történt temetkezés 1945-ben, azonban mindössze egy személyt hantoltak el. Korábbi feltevésünk tehát beigazolódott, miszerint kétséges, hogy az emlékmű oldalára felvésett 69 tiszt mindegyikét a helyszínen temették el.
   Az exhumálásra 2012. október 19-én került sor. Korabeli szovjet katonai iratok nyomán nem lehetett kizárni, hogy az emlékmű közvetlen környékén még találhatóak egyéni sírhelyek, ezért nyolc kutatógödörben tovább folytatódott a kutatás, azonban temetkezésre utaló újabb jeleket nem találtak a szakemberek. A hátramaradt törmelék elszállítása után a terület átmenetileg üres maradt, az új funkcióval kapcsolatos területrendezési munkálatok 2013. szeptember elején kezdődtek meg.
 
A tömör szöveges összefoglaló után következzék a vizuális kronológia. (A felvételek különböző nézőpontból készültek. A dátumok a kattintás napjára, s nem az említett munkafolyamat kezdetére vagy végére utalnak.).
 
Kiindulópontunk igazi különlegesség, hiszen a Magyarországon 2013 áprilisában aktivált Google Utcakép jelenleg a 2012. januári állapotokat mutatja, így a fekete szobor még a Kossuth téren figyel. (Sőt, balra forgatás után még a régi buszállomást is teljes hosszában láthatjuk!)
 


Nagyobb térképre váltás

 
2012. augusztus 18. A palánkkal körülvett emlékmű, az egyes oldalelemek azonosító számmal ellátva, így megkönnyítve a későbbi „összerakást”.
 
K - 2012.08.18..jpg
 
2012. szeptember 9. Az oldalelemek elbontása után, az obeliszk lebontása előtt:
 
K - 2012.09.09..jpg
 2012. október 11. Amit korábban nem láthattunk - a belső részt téglával rakták ki:
 
K - 2012.10.11. - 02.jpg
 Ugyanez másik kameraállásból:
 
K - 2012.10.11..jpg
2012. december 22. Emlékmű állt, most kőhalom:
 
K - 2012.12.22..jpg
 
2013. február 24. A palánkvár elbontása után:
 
K - 2013.02.24..jpg
 
2013. augusztus 23. Zöld gyep a fekete szobor helyén:
 
K - 2013.08.23..JPG
 
2013. szeptember 27. A mai helyzet... Hivatalos közlés szerint szökőkút és/vagy játszótér lesz a fekete szobor Kossuth téri helyén.
 
K - 2013.09.27. v3.jpg
 
Az emlékmű újra-felállítása
 
A Kossuth téri bontás befejezése után néhány nappal megkezdődött fekete szobor újra-felállításának folyamata. Helyszínül az óhatvani köztemető „hátsó”, vagyis Temető utcai bejárata melletti területet jelölték ki, amely az egyik szovjet parcella mellett fekszik. Az exhumált szovjet tiszt földi maradványait az emlékmű talapzatában létrehozott kamrában helyezték el.
 
Az egyes stációk megfigyelhetőek az alábbi fénykép-sorozaton:
 
2012. október 14. Még folytak a Kossuth téri munkálatok, amikor a temetőben már elkészült az alapozás.
 
2012.10.14. v2.jpg
2012. december 22. Karácsony előtt félkész állapot:
 
2012.12.22. - 2.jpg
 
2012. március 2. Az ismét felállított fekete szobor:
 
2013.03.02..JPG
 
2013. augusztus 24. Az emlékmű a környező terület rendezése után:
 
2013.08.24..JPG
 
A hivatalos szervektől kapott információim szerint a fekete szobor áthelyezési munkálatai ezzel befejeződtek, az eredetileg 2013 májusára tervezett hivatalos átadásra a későbbiekben kerül sor.
   Az alábbi összefoglaló térképen látható a fekete szobor régi és új helyszíne, illetve bónuszként megjelöltem az egykori (szovjet) fehér szobor hűlt helyét és a temető két szovjet katonai parcelláját, ahol szintén egy-egy kisebb emlékmű található.
 

 
Búcsúzásképpen két fénykép, amelyek egy családi archívumból kerültek elő: a Kossuth téren járunk 1973-ban, illetve 1975-ben, a két kislány mögött a fekete szobor, az eredeti helyszínen.
 
E-fekete 1973 v4.jpg
E-fekete 1975 v4.jpg
Egyetlen fontos kérdés maradt hátra: kit temettek el a fekete szobor által őrzött sírhelyre. Oroszországból küldött primer források alapján jelentős az esély, hogy erre is választ kapunk. Legközelebb ezzel jövünk.
 
Köszönöm Hosszú Csabinak és Tóth Norbinak az alapkollekciót kiegészítő fényképeket!
 
Nagy Nándor
 

A régi hatvani buszállomás (3.)

 
A tavalyi évről adós maradtam a használaton kívülre helyezett Kossuth téri buszállomás történetének utolsó fejezetével. Bevallom őszintén, hogy egy fontos adatot nem sikerült becserkésznem, amely annyira felbosszantott annak idején, hogy nem tettem közé a gyakorlatilag kész anyagot. A türelmetlen várakozást közben felülírta a való élet, ugyanis 2013. szeptember elején váratlanul megkezdődött a Kossuth tér régi buszállomás felőli oldalának felújítása, és egyúttal döntés született főhősünk további sorsáról.
    Most már hivatalos, hogy az elmúlt hónapokban rebesgetett forgatókönyv valósul meg, vagyis az épülethez később hozzátoldott két oldalszárnyat már le is bontották, és az eredeti, Félix Vilmos által tervezett, 1958-as buszállomást felújítás után vendéglátóhellyé alakítják át. Fehér pötty a feketében, hogy a kieső időszakban néhány remek fénykép jutott el hozzám, így azokat is a bejegyzéshez toldhattam. (Aki frissíteni szeretné preventív közlekedéstörténeti ismereteit, az 1. részt itt, a 2. részt pedig emitt találja meg.)
    Tehát valahol ott tartottunk, hogy a régi buszpályaudvart 1958. június 15-én átadták, amely a 2013. szeptemberi bontás előtti épületnek csak a középső részét jelentette; elindult az 1-es helyi (1958 nyara), majd egy évvel később, az Autóbusz pu.-Bajcsy Zsilinszky-Béke-Rákóczi út-Hatvan külső-Autóbusz pu. vonalon a 2-es járat (1959. október).
 
 
1959: Bakó Ferenc fényképei
 
A soron következő felvételeket Bakó Ferenc (1917–1998) etnográfus készítette 1959. április 21-én, körülbelül az óhatvani templom bejárata előtti nézőpontból. Az első képen jobbra egy várakozó Ikarus 30-as autóbuszt, balra pedig a szovjet autógyártás remekét, a Pob(j)eda GAZ M20-as személygépkocsi példányát láthatjuk. (Úgy tűnik, még kétirányú volt a peron előtti útszakasz).
 
BO_7182 uj.JPG
BO_7158 uj.JPG
BO_7183 uj.JPG
 
 
Az írott sajtó gyöngyszemei
 
A megyei Néplap korabeli rendszeres rovataként jelentkezett a Hatvani reflektor. Bár konkrétan nem az állomás a téma, de érdemes kitérni a fényszóró 1961. decemberi sugarára, amely az egyik helyi buszjárat kalauzára vetődött. A kalauz ekkoriban még állandó, indítási joggal rendelkező munkatársként a buszon foglalt helyet, vagyis rendkívüli hatalommal bírt.
 
1961.12.17. (5) Több udvariasságot - busz! v2.jpg
Ugyancsak a kihagyhatatlan kategóriába tartozik Moldvay Győző Hatvani zsörtölődés című 1973. évi etűdje, amelynek a buszállomás melletti újságosbódé adott ihletet.
Az első bosszúság a múlt vasárnap ért. Kedvenc lapjaimért indultam a buszállomás melletti újságosbódéhoz. Délelőtt negyed tíz. Üveg mögött a pult teli portékával, eladó nincs. Tizenegykor hasonlóképpen járok.
- Ne bosszankodjon, vasárnap mindig így megy! – szólalt meg ismerősöm. – Odébb, a posta felé, azok rendesek. Ha főz is az asszony, beül helyette az ura. Ott délután is kap lapot…
Kaptam. S közben elgondolkodtam egy percre: mi lenne, ha mondjuk a nyomdászok hagynák abba hébe-hóba a munkát, s az árus nem kapna újságot…?
(Népújság, 1973. január 28.)
 
 
1968-69: forgalmi változások
 
Az 1968-69-es főút-szélesítés érintette a posta és a templom közötti útszakaszt, amelynek számos gesztenyefa esett áldozatául az út városháza felőli oldalán. A település gyöngyszemeként nyilvántartott főtéri park újraszabása némi indulatot is kiváltott; jelzésértékű, hogy az ügyről a megyei újság interjút közölt a hatvani tanácselnökkel.
 
1968.05.31. 3. Veszélyben a hatvani park KOSSUTH tér! v2.jpg
    A főtér másik oldalán legalább öt fát szanáltak, a háttérben ezúttal a buszállomás állt. A minisztérium illetékesei szerint ugyanis az út menti növényzet zavarta a megfelelő kilátást, ezért az épület környékét rendkívül veszélyessé nyilvánították. Döntlés született a Hősök szobra és a szovjet emlékmű közötti útpálya kiépítéséről, ezáltal megszűnt a buszállomás korábbi körforgalma (alábbi '66-os térképen szaggatott vonallal jelölve), a buszok pedig csak az új (utó-pirossal jelzett) útszakaszon hajthattak ki a főútvonalra. A frissített forgalmi rend egészen az 2010-es bezárásig érvényben maradt. (Az 1968-as útszakasz kiépítése újabb öt fa kivágásával járt együtt.)
 
Hatvan_1966_kis térkép_v9.jpg
1970 decemberében készült el a város aktuális általános rendezési terve, amelyben nyíltan felvetődött a Kossuth tér szűkösségének problémája, mindössze 12 évvel a buszállomás átadása után!
A Kossuth téren, a templom előtt helyezkedik el a város középpontjában, 4 állásos. (…) Az autóbusz-pályaudvar központi helye miatt megfelelően van elhelyezve, azonban bővítési lehetősége nincsen. Továbbá a Kossuth téren lévő park nyugalmát zavarja. Új autóbusz-pályaudvar kijelölésére van szükség.
A felvetés és az új létesítmény felavatása között újabb 38 év telik majd el...
 
 
1975: képsorozat a felszabadulás 30. évfordulóján
 
Ocsovai Zoltán közvetítésével jutottak el hozzám a Hatvani Volán „nem hivatalos” archívumának alábbi képkockái. A keletkezés dátuma magán a rögzített pillanaton szerepel: 1945-1975, vagyis a felszabadulás 30. évfordulója miatt lobogózták fel az épületet.
 
Régi buszpályaudvar-Hatvan (5).jpg
Régi buszpályaudvar-Hatvan (4).jpg
Régi buszpályaudvar-Hatvan (2)_03.jpg 
Talán szintén ekkor készülhetett el az alábbi fénykép, amelyen a menetrend betartását felügyelő forgalmista (!!!) éppen indítani kívánja az Ikarus55-ös autóbuszt.
 
Régi buszpályaudvar-Hatvan (3).jpg 
 
1970-es évek második fele: a baloldali kiegészítés
 
Az 1958-as eredeti állomás-épületet egy-egy szárnnyal egészítették ki, azonban más időpontban. Először a forgalmi irodát építettek az állomás baloldalához, sajnos azonban nem sikerült kideríteni, hogy pontosan melyik évben (pedig a blog ügynökei számos érintett személyt megkerestek). A fenti, 1975. évi fényképeken láthatjuk, hogy még csak az eredeti épület áll, tehát a kiegészítés csak később, valószínűleg 1976 és 1980 között épülhetett.
 
bal_2013.08.26. v2.JPG
A betoldás csak átmeneti gyógyírként szolgált, ugyanis a buszállomás áthelyezése továbbra is napirenden maradt. 1977 elején nagyszabású tanácskozás vette kezdetét Hatvan általános helyzetéről, amelyen a helyi fejesek mellett a MÁV, a Volán, Posta magas szinten képviseltette magát, sőt a szakminisztérium államtitkára is megjelent. Dr. Ábrahám Attila a középtávú fejlesztési terv között említette a napi 8-10 ezer utast fogadó állomás társítását a MÁV-pályaudvarral, vagyis a három évtized múltán megvalósuló terv már 1977-ben felmerült.
 
 
1982: a jobboldali kiegészítés
 
A buszállomás épülete 1982-ben nyerte el végleges formáját. A büfé-hiányt önálló utasellátó szárnnyal orvosolták. Hely még volt, ráadásul a templommal szemben található Szentháromság-szobrot sem kellett megmozdítani. Az alábbi helyszínrajzon gond nélkül kivehető a meglévő Volán épület kiterjedése és az építendő új épületszárny.
 
Felül v3.jpg
jobb_2013.08.26. v2.JPG
Az Önkormányzat Főépítészeti Hivatalától pár éve megkaptam a buszállomás 1982-es teljes alaprajzát. Aki szeret régi műszaki rajzokat bogarászni, az megnézheti, nagyíthatja vagy letöltheti innen!
 
 
1982-2010: Epilógus
 
A következő negyedszázad során a buszállomás áthelyezése szinte minden évben felmerült, de akarat-, pénz- és egyéb okok miatt nem lendült előre az ügy... egészen 2009 őszéig, amikor megkezdődtek a vasútállomás melletti területen a munkálatok. Az építkezés végül egy év múlva fejeződött be.
   A régi buszállomás egyik utolsó krónikása a „Hatvan-független” forrásnak tekinthető Közeg, úton-útfélen blog, amelynek szerkesztője ideális időpontban, 2010. szeptember második felében járt Hatvanban. Az új buszpályaudvar már felépült, de a műszaki átadás csúszása miatt a régi buszállomás még üzemelt. Az írás ezért is kapta a Hatvani buszállomás(ok) címet. Katt rá, érdemes elolvasni:
 
úton útfélen v2.JPG
Az új buszpályaudvart végül 2010. december 20-án adták át a forgalomnak. Az épületről készült kiváló szakmai írást (epiteszforum.hu) szintén ajánlom.
   Összefoglalásként a három építkezési fázis. Remélem, a baloldali idő-intervallumot egyik szakértő olvasóm majd adott évre szűkíteni tudja.
 
Kerdojeles v5.JPG
A két szárny tehát már a múltté, manapság itt tartunk:
 
most buszpu.JPG 
 
Befejezésképpen az alábbi évtizedek hatvani buszállomásai Google-térképre vetítve. A jelenlegire sajnos rácsúszik a jelmagyarázat - toljuk el a térképet valamerre, vagy kicsinyítsük, akkor előbukkan.
 

 
A témakörrel kapcsolatos hagyományos források közül top1-kategóriát a Bacsa Tibi által szerkesztett 2011. évi tematikus falinaptár jelenti, amelyben a közölt képek egy része, feljavított minőségben megtalálhatóak.
 
Nagy Nándor

 

 

Hogy volt, hogy van - Hatvan (V.)

A Szent Kereszt emlékmű

 
A Szent Kereszt emlékmű
 
Soron következő fényképünket eredetileg az előző, vagyis a kántorházzal foglalkozó bejegyzés utóiratának szántam volna, azonban a mai állapotokkal való összevetés után úgy gondoltam, megér egy önálló misét.
   A felvétel, amelyre egy hatvani család gyűjteményében akadtam rá pár évvel ezelőtt, az óhatvani Szent Adalbert-plébániatemplom főbejáratától balra eső térrészletet mutatja, 1957. április 4-én. A tavaszi kikelet helyett azonban havas tájat láthatunk, a tél tehát nemcsak az idén húzódott el egy kissé. A fényképpár érdekessége, hogy a régebbi változat jobboldalán homályosan bekúszó kántorház és a növényzet kivételével valamennyi objektum ma és anno is megtalálható (volt), de nem feltétlenül ott, ahol pár évtizeddel korábban/később.
 
Feszület és kántorház egy v3.2.jpg
 
Egyetlen biztos pontunk a hatvani bíróság épülete, amelynek főhomlokzatán 1957-ben még másik címer virított, bár a fa éppen kitakarja. Ugyancsak a növényzet miatt nem látható a Szent Imre szobor, Juhász András hatvani mester alkotása, amelyet 1941. június 8-án állítottak fel közvetlenül a bíróság előtt (a 2013-as felvétel baloldalán látható). A kántorház hóval fedett épülete tehát jobboldalt húzódik, ugyanitt 2013-ban a bankfiók található.
   Az 1957-es fénykép előterében látható kőfeszületet a hatvani köznyelv Szent Kereszt emlékműként ismeri, ezt a meghatározást („Szent Kereszt emlékmű”) használta Doktay Gyula is feljegyzéseiben. A műemlék bal oldalán olvashatjuk:
Isten dicsőségére a régi kereszt helyére állíttatták Szulágyi István és neje Kókai Borbála 1913. évben.
A talapzat elejének felirata:
Oh ti / mindnyájan / kik átmentek az úton / figyeljetek / és lássatok / van-e fájdalom / mint az én fájdalmam / Jer, sírj.
A szomorú hangvételből arra következtethetünk, hogy talán családi haláleset utáni gyász állhatott a feszület felállításának hátterében. A száz évvel későbbi pillanatban azonban mégsem láthatjuk, mivel a templom környékének 2008-ban történő felújítása során, a restaurálás után pár lépésre odébb, közvetlenül a templom mellett állították fel újra.
   Az eredeti állapot szintén jól megfigyelhető az alábbi 1933. évi felvételen, amelyen együtt szerepel a Szent Kereszt (eredeti helyén), háttérben a kántorház, valamint a templom.
 
kereszt kántorház templom 1933 v2.JPG
A Google Utcakép vonatkozó felvételén láthatjuk a Szent Kereszt elmozdulását a templom irányába.
 


Nagyobb térképre váltás

 
Az elsőként közölt fényképpár 2013-as tagjának centrumában a Szent Kereszt helyett a Szent Sebestyén emlékmű áll, amely hosszú vándorút után került jelenlegi helyére. A szoborcsoportot Hatvan lakossága 1740. május 30-án, a pestistől való megszabadulás emlékére állíttatta fel. Eredetileg a járvány áldozatainak tömegsírja közelében, vagyis a régi temető melletti téren (ma: Széchenyi/Honvéd utca találkozása), ahonnan 1846-ban a fő (későbbi Kossuth) térre helyezték át, a plébánia épülete mellé, nagyjából a mai Grassalkovich-szobor tájékára. Elhelyezkedése egy múlt századbeli belterületi térképen...
 
kati 02.JPG
... illetve egy 1901-es felvételen:
 
Szt Seb 01 - 1901 v2.JPG
Jelenlegi helyére, vagyis a bíróság és a templom által határolt területre, némi felújítás után 1971-ben került, ez alkalommal a szoborcsoport alakjait rossz állapotuk miatt kicserélték másolatokra, eredeti alakjait a városi múzeumban őrzik.
 
Források:
 
Nagy Nándor

 

 

süti beállítások módosítása